Én [egyas]-t sosem mondanék (és szerintem nincs anyanyelvi beszélő, aki ezt a természetes nyelvváltozatában így mondaná, a tv-t meg hagyjuk, mert az "RTL Klub"-ot sem ejti senki rövid [b]-vel az ottani felkonferálóemberen kívül): legfeljebb [eggyās], vagy leginkább [eggyás], de én személy szerint ezeket sem használom, hanem [eggyes á~ā]-t mondok.

@Sultanus Constantinus: egyetertek, a cikkben emlitett ket "logika" az [eggyes á] valamint az [eggyás] alakot adna, tehat ezek valtozatok. De az hogy egy masmodonmuvelt egyszer hogy mondja, az nem valtozat, az egy egyedi eset. Amugy a hirolvasoktol hallhatunk pl. hiper-hiperkorrekt "tűűűzijaték" vagy "vííízimentők" formakat is, de ezek sem valtozatok, mert nem leteznek senkinek a termeszetes nyelvvaltozataban sem, ahol van "vizi" es hiperkorrekt "vízi", de "vííízi" senkinel sincs a Szello Istvan es Mate Krisztina fele tehetsegeken kivul.

@GBR: Ha már hiperkorrekció, épp a minap néztem a YouTube-on egy spanyol híradórészletet 2001.09.11-éről, ahol Ana Blanco (aki egyébként egy igen jó bemondó- és riporter) a "se estrella el avión"-t úgy mondta, hogy [szeKsztrejja...] (vagyis azt hiite, hogy az [esztrejjársze] az *extrellarse). :D

hát, végülis a [kétbés] ceruza mintájára lehet [eggyás] villamos. Tudom, hogy a ceruzánál meg az F-dúrnál a B a kettő, és nem a kettő a B, de ezt a finomságot nem biztos, hogy mindenki érzékeli. Például a Ló utca [kettőbébe] lakik a Mátrai -- pedig itt a kettő a bé. Megyek a [négybébe] helyettesíteni.

Pedig teljesen rendben van köznyelvileg. "Eggyás", "eggyaas", stb, ahogy a 2B-s ceruza is. Rövid gy-vel viszont nem mondja senki. Bár valóban, "az !!eggyés !!eggyá/!!eggyaa !jelű !villamosok/ (az idézőjel azért van, mert fonetikai átírás, de magyaros, a ! pedig a hangsúlyjel) megfogalmazás kevésbé lenne hétköznapi, sokkal pontosabb, szabatosabb, elegánsabb, médiakompatibilisebb lenne.

Erről jut eszembe: egyik munkatársam Romániából települt át. Magyar anyanyelvű, kiejtése egyébként sztenderd, egy kivétellel: a szavak első szótagjának hosszú magánhangzóját rendszeresen rövidíti, de akkor is, ha rövidülés a sztenderd nyelvben nem következhetne be: szotag, disz (nem a zenei ábécés hangot emlegeti ilyenkor, hanem a díszt). Sőt, ugyanezt angolból és németből is eljátssza. Az utolsó szótagon magyarul meg mintha sokszor nyújtana, meg egy kis másodlagos hangsúlyt tenne be, bár ez betudható akár beszédstílusnak is. Pont a mexikóinak való vakerja van az illetőnek, a mi m[ɛh]ikóink ugyanis nagyon szereti a szótag végi hangsúlyokat magyar beszédben :D

@El Vaquero: Ehhez nem kell Romániából jönni, nekem volt egy munkatársam, egy idős hölgy, Debrecen környékéről származott, ő is pontosan ugyanígy beszélt: [i]rógép, h[ü]tőszekrény stb. Egyszer nem értettük, miféle sütőről beszél, amikor a "kis hűtő"-t [kishütő]-nek mondta. :D

"nagyon szereti a szótag végi hangsúlyokat"

Gondolom úgy értetted, hogy _szó_végi_ hangsúlyokat.

szerintem az [egyas] írás zavaró, [eggyaas]-ként értem, miről van szó, sőt, mondanám is talán.

a diszt, hüttőt, turót meg a rábaközben is hallani, hosszan sose.

@Sultanus Constantinus: igen, szóvégi akart lenni a kommentem végén, csak már fáradtan írtam, került bele hülyeség.

Nekem nagyon baánthschalyja fülemet ez a fajta rövidülés. Sok mindent hallottam már, de ez a rövidüléses móka nekem új, akarom írni "uj" :D