A helyzet súlyosságára az elmúlt években több szervezet és jelentés is felhívta a figyelmet. Legutóbb a hétvégén a sanghaji statisztikai hivatal arról számolt be, hogy míg a sanghajiak csaknem 100 százaléka beszéli az országszerte használt köznyelvet, a mandarint, tízből mindössze nyolc lakos beszéli ma valamilyen szinten a sanghaji nyelvjárást, a 13 és 20 év közötti fiatalok pedig az átlagnál is jóval kevesebben és rosszabbul. Drasztikusan csökken azoknak az aránya is, akik öt percnél tovább képesek sanghaji nyelvjárásban beszélni és kérdésekre válaszolni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A jelenség oka többrétű. A sanghaji gyerekek az iskolákban a hivatalos nyelvváltozatot használva tanulnak, a helyi nyelv választható tárgyként tanulható. A sanghaji nyelvjárás a sztenderd kínaival mindössze 40 százalékban egyezik, a kötelező angol nyelv mellett kevesen szánnak időt és energiát annak elsajátítására. A városban ráadásul egyre kevesebbszer hallani helyi nyelven beszélőket, mivel mind több munkás érkezik az ország más térségeiből. Gyakran maguk a tanárok sem városbeliek, tovább nehezítve ezzel a helyzetet. Amennyiben nem történik gyors változás, a nyelvjárás a következő két-három évtizedekben akár teljesen el is tűnhet - kongatták meg korábban a vészharangot kínai nyelvvédők.

Kínában 1985-től a pekingi dialektusra épülő mandarint, a sztenderd kínait kötelező használni az oktatásban a nyelvi egység megteremtését elősegítendő. A központ törekvése sikerrel is járt, az egységesítés kárát ugyanakkor a helyi dialektusok látják.

A sanghaji nyelvjárás védelmére annak óvodákban és általános iskolákban való kötelezővé tételét szorgalmazzák a nyelvészek, a város vezetése pedig televízió-, rádióprogramokkal, nyelvvédő klubok szervezésével igyekszik segíteni.