nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Névadás és fantázia
Vércsorgó hinivírus – amikor nevet ád a nép (1. rész)

Beadatta már magának a hini vírus elleni védőoltást? Etette már a lovát lócérnával? Készített már majommézes kukoricasalátát? Tudja, ki az a díszpancser? Mi mindenre vagyunk képesek azért, hogy értelmessé tegyünk egy-egy idegenül hangzó szót?

Déva | 2010. január 27.
|  

Valószínűleg mindenki mondott már emilt e-mail [i'meil] helyett – de ha nem is, akkor hallott már ilyet. A hintapolitikának nem éppen pozitív megközelítése, ha hantapolitikának nevezzük. A lócérnával pedig nem varrni szoktunk, ez a lucerna növény népies neve, amit a lovak nagyon szeretnek. Ezek a példák mind-mind azt mutatják, hogy mennyire fontosnak érzi a nyelvhasználó, hogy értse a nyelvét. Az újonnan nyelvünkbe kerülő szavakat esetenként lefordítjuk, máskor megtartjuk eredeti alakjukban. És az is megesik, hogy valami egészen más keletkezik belőlük.

Halloween vagy halogén?
Halloween vagy halogén?
(Forrás: sxc.hu/RAWKU5)

Szórakoztató szóalkotás

A gyerekeknek hittanórán vallásos tárgyú képet kell rajzolniuk. Az egyik egy repülőt rajzol, amin három felnőtt és egy kisbaba ül.
– Ezek itt Szűz Mária, József és a kis Jézus. De ki a negyedik ember? - kérdi a tanárnő.
– Ő? Hát ő Poncius, a pilóta.

(www.vicclap.hu)

A cseléd, belépve a szalonba:
– „Hippodrom.”

Gazdái értetlenül néznek rá:
– Micsoda?
– Egy úr jött, s aszonta, jöjjek be, és mondjam azt, hippodrom.
– Talán Hyppolit?
– Úgy is lehet mondani, kérem, csak úgy nincs semmi értelme.

(Részlet a Hyppolit, a lakáj c. filmből)

A vicc csattanójában és az idézett filmrészletben egy ritka szóalkotási módot fedezhetünk fel: ez a népetimológia[i]. A népetimológia egyszerűen fogalmazva értelemadás az értelmetlennek vélt szavaknak. Ez egy lehetséges reakció arra, ha idegenszerű hangalakkal rendelkező szóval találkozunk (pl. szó eleji mássalhangzó-torlódás), vagy nyelvtanilag elemezhetetlennek véljük (pl. nem tudjuk megállapítani, hogy hol végződik a szótő, és hol kezdődik a képző stb.). Egyes nyelvészek szerint a népetimológia[ii] nem önálló szóalkotási mód, hanem „csupán” hangalaki hasonlóságon alapuló szóátalakítás (Pilátus > pilóta, Hyppolit > hippodrom). Cikkünk önálló szóalkotási módként kezeli a népetimológiát.

Hogy vicces csattanónak is kiválóan alkalmasak a népetimológiás alakok, annak az az egyszerű oka, hogy az ilyen eredetű szavak eléggé mókásnak tűnnek. A viccnek éppen az a célja, hogy a népetimológiák helytelenített és nem utolsósorban nevettető használatával érzékeltessenek tudatlanságot, információ-hiányt – és ezzel megnevettessenek bennünket.

Van egy másik, a népetimológiához nagyon hasonló szóalkotási mód, a szóferdítés, amivel szintén sokszor találkozhatunk viccekben:

– Hogy hívják a vasúti restiket?
– ?
– Ittasellátó. (utasellátó helyett)

És viccen kívül is: nyögdíjas < nyugdíjas; kíntorna < kintorna; túrórázás < túlórázás; televíziló < televízió; teve < tévé; kompúder < komputer; bizonyhitvány < bizonyítvány; díszpancser < diszpécser; hantapolitika < hintapolitika; majomész, majomméz < majonéz stb.

A két jelenség között azonban nagy különbség van: míg a szóferdítés szándékos, célzottan szórakoztató alakok létrehozására használatos (viccekben, nyelvi játékokban, diáknyelvben stb.), addig a népetimológia természetes szóalkotási folyamatként játszódik le, és általában a beszélt köznyelvi[iii] és népnyelvi változatokra jellemző (vagyis népnyelvi sajátosság).

Szebbet vagy értelmeset?

A szóhasználat, illetve a szavak eredete mindig is foglalkoztatta az embereket. Ez motiválta és motiválja őket ma is, hogy új értelmet adjanak az idegenszerű szavaknak, ahelyett, hogy egyszerűen átvennék, elfogadnák a számukra ismeretlen szavakat. A cél – az értelemadás mellett – gyakran egy jóhangzású, pozitív jelentésű szó létrehozása a kevésbé becsült helyett: Tetűfészek > Tetőfészek. Itt ugyan tudták a beszélők, mit jelent településük neve, de megbélyegzőnek érezték, és ezért megváltoztatták. Tehát eufemisztikus (megszépítő) céllal is születhetnek népetimológiás alakok. Ennek az ellentéte is előfordulhat: azaz negatívvá válik a szó jelentése. Nagyváradtól délkeletre található egy hátborzongató nevű település: Vércsorog[iv]. Eredeti neve Vircsalag volt, de mivel a település későbbi lakói értelmetlennek, éppen ezért elítélendőnek érezték, értelmesebb formát adtak neki. Az eredeti szót összetételként értelmezték vir- > vér- és -csalag > -csorog, és a hangalaki hasonlóságra is törekedtek.

Értelmesített idegen szavak

Az „idegenszerű” szó lehet valóban idegen szó, pl. halovén, halogén < ang. Hallowe'en, de lehet olyan szavunk (azaz magyar, a belső szóteremtés eredménye), ami a szóhasználatból eltűnt, és így a jelentése már elhomályosult a beszélők számára. Ez utóbbira jó példát jelentenek növényneveink népetimológiás alakjai vagy népetimológiás eredetű helyneveink. Ezekben az esetekben a növénynevek értelmezhetőségének hiánya, azaz a homályos jelentés a népetimológiás változás oka, például papucs < pipacs.

Idegen eredetű növénynevek esetében nem is beszélhetünk közszói értelmezésről, ilyenkor elég gyakori az „értelmesítés”: Yucca > jutka. Egy másik érdekes népetimológiai megoldás a tubarózsa < tuberosa. Az említett növény rendszertani neve polianthes tuberosa, aminek átértelmezést ihlető eleme 'gümős, hagymás' jelentéssel bír – és semmi köze a rózsanövényhez. Latin eredetű melléknév, és a végződése is jellegzetesen latin. További példák: borrágó < borágó; lócérna < lucerna; mariskafa < tamariska < tamariszkusz; kopottnyak < kapotnyak; sárkerék < sárkerep; noha, nova < noa (írott formában noah is; szőlőfajta).

Földrajzi neveink népies magyarázata a történelmi régmúltba nyúlik vissza. Sok településnevet találunk furcsának, és nemcsak első hallásra. Nem tudjuk őket szerkezet vagy jelentés alapján elemezni, ez az oka, hogy értelmetlennek találjuk őket. A múltban sem volt másképp. Sok nyelvészt vonzott és vonz ma is a helynevek eredetének kutatása. Az ő tanulmányaik révén ismerhetjük meg, melyik helyneveink születtek szóértelmesítés révén. A helynevek esetében is általában arról van szó, hogy a nyelvhasználók számára már nem egyértelmű a név jelentése, így arra törekednek, hogy hasonló hangzású, jelentésben átlátható nevet alkossanak meg: Föhenyes/árok > Fényes/árok, Nagy/lápa > Négy/lába, Alasz/kocsma > Olasz/kocsma stb.

Az utca – egy népetimológiás szó

A történelem során sokféle nyelvvel, így sok idegen szóval találkoztak a magyarok: útra keltek az őshazából, találkoztak más nomád népekkel, fejedelemségeken haladtak át, aztán megérkeztek a Kárpát-medencébe, jórészt szláv nyelveket beszélő népek közé. Később nyugatról telepesek érkeztek hozzánk. Majd a török és más megszállók jöttek, akik hozták magukkal sajátos kultúrájukat, amiről saját nyelvükön beszéltek, és tárgyaikat, amiket saját nyelvükön neveztek el. Más kultúrák megismerése azzal a felismeréssel jár, hogy nincs minden fogalomra, élőlényre, tárgyra szavunk a saját nyelvünkön.

A több száz évvel ezelőtt keletkezett népetimológiás szavakból ma is használunk olyanokat, amelyek a közszókészlet elemei maradtak, és még elavultnak sem igen mondhatók. Hogy mely népetimológiás szavaknak van nagyobb „szerencséjük”, azaz bekerülnek-e a köznyelvbe, és mennyi ideig használják őket a beszélők, az nehezen jósolható meg. A népetimológiás alak úgy marad életben, hogy amikor megszületik a népnyelvi változatban, egy ideig mindenképpen együtt él az eredetivel az átalakítás eredménye, majd a köznyelvi használatból kiesik az eredeti szó, és a népetimológiás átveszi a helyét. Erre példa a számszeríj < szláv samostrel 'íjhoz hasonló lőfegyver', a pajtás (bajtárs) < oszm. paydaş 'társ', az utca < szláv ulica, vagy épp a kárókatona < tör. kara katna ('fekete madár').

Természetesen más nyelvekben is megtalálható a népetimológia jelensége, és ugyanúgy találunk köznyelvivé vált alakokat, amik régi időkbe visznek minket vissza. Ilyen a német péntek szó kialakulása: germán Fria 'a szerelem istennője' + Tag 'nap' (vö. ol. venerdì, azaz 'Vénusz napja') > ófn. Friatag > német Freitag 'péntek', tulajdonképpen 'szabad nap'.

Cikkünk folytatását jövő héten olvashatják oldalunkon.

Felhasznált szakirodalom:

Benkő Loránd: A történeti nyelvtudomány alapjai, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998, 163-164.

Forgács Erzsébet: Nyelvi játékok. Kreativitás a viccekben, a reklámnyelvben, a sajtónyelvben és irodalmi szövegekben, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2005.

Hoffmann István: Helynevek nyelvi elemzése (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 67.), TINTA Könyvkiadó, Budapest, 2007, 137-160.

Kemény Gábor – Szántó Jenő: Mondd és írd! Válogatott nyelvművelő cikkek, Auktor Könyvkiadó, Budapest, 2002, 387-389 és 406-407.

Magyar értelmező kéziszótár I-II., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.

Pelczéder Katalin: Onomatopoetikus eredetű növénynevek. Nyelvészeti tanulmányok: Simonyi-emlékülés, Iskolakultúra, Pécs, 2005, 85-109.

Rácz János: Népi növényneveink. Magyar Nyelvőr, 2001/3, 287-298.

Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára (A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 85. szám), Debrecen, 2008, 34.

[i] A cikkben szereplő példák a felsorolt szakirodalmakban találhatók, illetve saját gyűjtéseim.

[ii] Más terminussal: reszemantizáció 'újra történő jelentésadás', de előfordulhat még a remotiváció terminussal is.

[iii] Vö. írott nyelvváltozatokkal.

[iv] Forrás: A népetimológia gyöngyszemeiből, www.sulinet.hu/tart/fcikk/kjc/0/29961/1.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 nalbi 2010. június 30. 16:44

Kissé megkésett hozzászólás lesz :)

Az utca névnek a szláv ulica-ból származtatása kissé erőltetettnek tűnik nekem. A magyar nyelv ismeri a -ca, -ce kedvesen kicsinyítő végződést (kece - bece, stb lásd: www.retorika.hu/beszed_titoktatos-magyar-nyelv) ezért azt feltételezem, hogy inkább az út szó kicsinyítése lehet a háttérben (kis út, utacska). Elég nagy képzelőerő kell ahhoz, hogy a szláv megfelelőben lévő li-t magyar t-nek gondoljuk, vagy halljuk.

Tisztelettel: egy botcsinálta "nyelvőr"

2 Rako 2010. november 17. 13:22

Ez meg egy még jobban megkésett hozzászólás!

"aztán megérkeztek a Kárpát-medencébe, jórészt szláv nyelveket beszélő népek közé."

Ezt meg melyik propaganda könyvből vette a cikk írója?

A Kárpátmedencében az évezredek folyamán sok különböző származású, nyelvű nép élt. Ezek nem tüntek csak úgy el a föld színéről, mint a délibáb. Mindegyikből maradtak ott kisebb-nagyobb csoportok.

Tudtommal sem a szarmaták, sem a gepidák, hunok, avarok nem voltak szlávok.

A szerszámíj nevének az eredetét is meg lehet kérdőjelezni, mivel az már Kr.e. 500-ban kínai könyvekben szerepel, sokkal valószínűbb az, hogy a szlávok vették át a nevet a magyaroktól vagy más hasonló néptől, hisz a szlávokhoz csak azokon keresztül juthatott el ez a fegyver.

Ne felejtsük el, hogy Eurázsia nagy részét egy magas "szkíta" kultúra uralta. Ez sok szempontból jóval magasabb volt, mint az egyidejű germán és szláv kultúrák.

Természetesen nem azt próbálom állítani, hogy ebben a kultúrában egy nép élt, egy nyelvet beszéltek.

DE ahogy egy technika kifejlődik, a feltaláló, fejlesztő népcsoport ad neki egy nevet, a többi pedig nem csak az eszközt, hanem a nevet is átveszi, persze a saját nyelvéhez alakítva, mint ezt a cikk nagyon jól bizonyítva.

Így sok tárgynak különböző nyelvcsaládokban is hasonló neveik vannak. Sok dologról nem tudjuk, hogy kieszelte ki. Lehet, hogy egy olyan nyelvű nép, melyről ma (még) nem is tudunk, mert elveszett a történelem sűlyesztőjében. Tehát nagyon kell vigyáznunk az olyan kijelentésekkel, mint, hogy a magyarok melyik szót vették át a szlávoktól és melyiket fordítva. Lehet, hogy mindketten egy harmadiktól.

Sok esetben az ilyen "átvételek" épp oly erőltetettek, mint bizonyos magyar szavak Bobula Ida által hangoztatott sumer eredete.

A legtöbb nyelv változik az idők folyamán. Egyik gyorsabban, másik lassabban. Kevés nyelvről van írott emlékünk ezer évvel ezelőttről.

Főleg azokról a nyelvekről, melyekkel a magyarság ősei a Kárpátmedencébe-érkezésük előtt kapcsolatba kerültek, de azokról sem akiket itt találtak. És ha egyikről, vagy másikról van is, az sem alkalmas arra, hogy akárki is azt állítsa, hogy azok voltak itt többségben.

Információ
X