@Fejes László (nyest.hu): Igen, ebben is van igazság. (Egyébként az illető "valódi", azaz komoly nyelvész, a Madridi Független Egyetem (UAM) tanára, tehát nem valami nyelvművelő akadémikus.) Az előadás alapvetően a "nyelvi imperializmus" és a "nyelvi egységesség" ideológiák cáfolata volt, azzal a végkifejlettel, hogy nem léteznek egységes nyelvek, ahogy te is írod, mindegyiknek vannak változataik.

A spanyol változatok _szerintem_ nem különböznek jobban a magyar "tájszólások"-tól. Azért emelném ki, hogy szerintem, mert mély gyakorlati tapasztalataim nincsenek róla (mint mindenki más, idegen nyelvként tanultam meg, a sztenderd/írott változatot, bár sokféle nyelvjárást hallottam és értem is őket, felismerem nagyjából, hogy melyik az, de nem éltem anyanyelvi környezetben). Én azt mondanám, hogy az én szintemen komoly nehézségek nincsenek a különböző nyelvjárások megértésében (nem nagyobbak, mint a magyarnál), de azok számára, akik anyanyelvi környezetben szedték fel és csak a helyi nyelvjárást, azoknak akadhatnak nehézségeik egy bizonyos szint felett, ha pl. Dél-Amerikából átköltöznek Spanyolországba.

Különben a spanyolnál is inkább az van, mint az angolnál: lényegében a latin-amerikai (idesorolandó a Kanári-szigeteki is) és az Ibériai-félszigeti alkot egy-egy nagy nyelvjárási egységet, ezek is inkább csak ejtésváltozatok (a latin-amerikai dallama inkább olaszos, az európaiak tök más hanglejtéssel beszélnek).

@reiner Tor: Én is ezt hallottam, csodálkoztam is a cikk állításán...

@Sultanus Constantinus: Nem értek egyet. Nagyon nem az számít, hogy hányan beszélik a nyelvet: kis nyelveknek is lehetnek erősen eltérő nyelvváltozataik, a nagyoknál sem feltétlenül szükséges.

Ráadásul a nagy nyelvek általában robbanásszerűen terjednek el, ha változatokban is, akkor is ezek között sok az érintkezés, ami az egységesítés irányába hat. Nem véletlenül mondják, hogy az angol igazán nem e a világban, hanem Anglián belül változatos. Azt meg mondjuk eldöntheted, hogy a spanyol változatai különböznek-e annyira, hogy mindenképpen külön nyelvnek kelljen nevezni őket (mondjuk tényleg komoly megértési nehézségek vannak-e közöttük).

Nemrég láttam egy nagyon tanulságos és elgondolkodtató előadást egy spanyol nyelvésztől. Azt próbálta bizonyítani, hogy azok az adatok, hogy melyik "nagy" nyelvnek hány anyanyelvi beszélője van (pl. amit @korhely: felsorolt) és az ez alapján történő listák felállítása egy valóságban nem létező, fiktív és téves elképzelésen alapul. Tudniillik egy olyan nyelv, amelyet mondjuk akár csak 200 millióan beszélnek, az a valóságban már nem lehet egyetlen (értsd: egységes) nyelv, mert ez egyszerűen képtelenség. Következésképpen sem spanyolnak 500 millió, sem az angolnak 300 millió BESZÉLŐJE nem lehetséges, mert ezek valójában nem egy-egy nyelv, hanem több tucat. Ezért ezek a számok nem a beszélőkre, hanem e nyelvek SZTENDERD változatainak ismerőire vonatkoznának, ami meg azért képtelenség, mert a sztenderd változatokat csak egy viszonylag szűk számú kisebbség ismeri (pl. akik végeztek iskolát). (A spanyol anyanyelvűeknél saját magam is tapasztaltam, hogy egy egyszerű, átlagos beszélő egy bonyolultabb szavakkal teli mondatot vagy szöveget -- ami annak tök természetes, aki idegen nyelvként tanulta -- egyszerűen meg sem ért, mert nem az ő anyanyelve.) Ebből kiindulva nem mondhatjuk azt, hogy a spanyolnak (angolnak, kínainak stb.) X00 millió "beszélője" van, legfeljebb azt, hogy az "angol nyelveknek", "spanyol nyelveknek" stb. stb. összesen ennyi beszélője van.

Lehet, hogy ebben van némi túlzás és szőrszálhasogatás (mert azért a 95%-ban kölcsönösen érthető nyelvjárások nyugodtan tekinhetőek egyetlen nyelv változatainak), de elméleti, leíró nyelvészetileg megközelítve szerintem nagy igazság abban, amit mond.

Érdekelne erről a nyelvészek véleménye is.

Párizsban az utóbbi években rengeteget javult a helyzet. Tíz éve még a legtöbb helyen csak rosszindulatúan bámultak az emberre, ha angolul próbált kommunikálni, most már mindenhol legalább megpróbálnak angolul válaszolni (bár a rosszindulat azért itt-ott még mindig tetten érhető az idióta külföldi turistával szemben), egy hónapja egy kizárólag francia étlappal és helyi vendégkörrel rendelkező (=olcsó és nagyon finom) bisztróban is perfekt angol és amellett nagyon barátságos pincérrel találkoztunk.

Erröl a listàròl Magyarorszàg és Csehorszàg lòg csak ki, mert egyébként, azt tükrözi, h. a "legnagyobb" nyelveket beszélö orszàgokban nem terjedt el az angol.

Az euròpai térség "legnagyobb" nyelvei az anyanyelvként hasznàlòk, a hu.wikipedia.org/wiki/Nyelvek_list%C3%A1...k_sz%C3%A1ma_szerint linken adott szàma szerint (milliò fö):

1.angol 341, 2.spanyol 322, 3.portugál 176 (Brazilia is), 4.orosz 167, 5.német 100, 6.francia 78, 7.olasz 62, és a térséghez lehet sorolni a török nyelvet is, legalàbb 60 milliò anyanyelvüvel, amit a wikipédia listàbòl sajnos kifelejtettek.

Èppen ezeket a nyelveket beszélö orszàgok szerepelnek (a német kivételével) a listàn.

Az Euròpàn kìvüli 2 orszàg nyelvei közül a thai szintén elég nagy, 46 milliò anyanyelvüvel. Kìnàban pedig, önmagàban a mandarint is többen beszélik anyanyelvként (milliàrdnàl többen), mint ahànyan az angolt anyanyelvként és 2. nyelvként összesen hasznàljàk a vilàgon.

Persze, ez csak egy turisztikai felmérés, de ùgy làtszik belöle, h. a nyelvi közösség nagysàga erösen befolyàsolja, h. mennyire engedi be az angolt.

@Grant kapitány: És Írország, bár ott általában ők értenek téged de te őket nem :D

@Pesta: "de Európában egyedül Németország az, ahol biztos lehetsz benne, hogy angolul is elboldogulsz."

Talán még Nagy-Britannia is. És Málta.

Egyetértek azzal, hogy az angol anyanyelvűeknek is érdemes nyelveket tanulniuk.

Nem vagyok nagy világutazó, de Európában egyedül Németország az, ahol biztos lehetsz benne, hogy angolul is elboldogulsz. A franciák nem hajlandóak angolul megszólalni, az olaszoknál leginkább a vendéglátóhelyeken értik meg, a saját magunkkal határos területeken meg még a magyar is jobb (még ha van is némi Trianon-komplexusuk miatta, hehe), a horvát vagy a görög tengerparton meg nyilván olyan a magyar, mint Ibizán az angol. :) A cseheknél, lengyeleknél meg kb. az a helyzet, mint nálunk, a látogatottabb helyeken tudnak angolul (németül), a többi helyen meg te tudjál lengyelül, csehül. :) Skandináviában nem voltam, de ott meg második nyelv az angol, mint hírlik.

@Sultanus Constantinus: Ez nem kifejezetten rászorulás kérdése. Egyszerűen nincs olyan, ahol ne előnye, hanem hátránya származna belőle. Ez még egy asztalosra, kémiatanárra vagy pékre is igaz.

@MolnarErik: Hát nyilván, oda kell is az angol nyelvtudás, nem is vitatom. Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem feltétlenül ciki vagy elítélendő az, ha egy országban kevesen tudnak angolul, mert miért tudjanak, ha nincsenek rászorulva.

@rasentraktor: Érdemes lenne nem megállni az angolnál, hisz ez bármilyen tudásra ugyanúgy igaz: ha túl sok van belőle, akkor lesz olyan, aki nem helyben fogja kamatoztatni, hanem elköltözik máshova. Ezért nem érdemes pl. a falusi gyerekeket iskolába járatni (és a saját adónkból finanszírozni!), mert aztán úgyis jó részük elköltözik a városba. Praktikusabb lenne nem tanítani nekik semmit, ellennének azzal is, amit magukra szednek és akkor az adóból sem kell rájuk költeni, nem is kujtorognak el és máshonnan szalajtott gyanús alakokkal sem fognak kvaterkázni. Felesleges és kontraproduktív olyan embereket nevelni, akik túl sokat láthatnának és érthetnének a világból, jobb ha nincs fogalmuk róla, hogy máshol, más nyelvű emberek milyen tapasztalatokat és tudást gyűjtöttek össze. Ami fontos, azt úgyis tudja és kitalálja mindenki maga, a többiek (főleg a más nyelvűek) tudása és ötletei csak zavart okoznának.

@rasentraktor: Jézusom, még vannak ilyen emberek? Vagy csak viccelsz?

Azért tanulunk angolul, mert az jelenleg a de facto világnyelv. Annak pedig, hogy van egy ilyen, az az óriási előnye, hogy (a fenti lista valódi megfelelőjén lévő országok kivételével) bárhova mész a világban, meg tudod értetni magad.

Hát ez valóban csak az imperialisták gonosz világuralmi terveit szolgálhatja, cseppet sem azt, hogy az emberek kommunikálni (és ezen keresztül talán egymást jobban megérteni) tudjanak...

Óriási probléma, az angol anyanyelvűek idejönnek és az itt lakó bennszülöttek nem akarnak beszélni az ő nyelvükön.

Mi tulajdonképpen azért fizetünk adót hogy az oktatási rendszerünk kiszolgálja az idelátogató külföldieket, és cégeket angolul tudó és jól képzett engedelmes munkaerővel.

Nem támogatni kellene az angol nyelvű oktatást, hanem inkább korlátozni, mert ha minden hatást figyelembe veszünk akkor ez csak veszteség az országnak.

Ha jól értem az angol mellett a legfőbb érv az hogy ugyis mindenki azt tanulja. szóval ez egy ilyen önmagát gerjesztő folyamat, azért tanulunk angolul mert mások meg ránk hivatkoznak, hogy mi angolul tanulunk.

@Sultanus Constantinus: Csak vannak olyan részei Spanyolországnak, ahol majd mindenki az idegenforgalomban dolgozik :)

Leginkább abból a szempontból kellene megközelíteni a kérdést, hogy egyáltalán szükség van-e arra, hogy tudjanak. Spanyolországban, Olaszországban pl. mi szükségük lenne az angolra? Ott spanyolul, franciául, olaszul, esetleg még németül érdemes tudni. (A spanyol és a francia is ráadásul világnyelv.)

Egy spanyol nyelvész jól fogalmazott, amikor azt mondta, hogy Spanyolországban az angol egyáltalán nem hasznos: ha csak valaki nem egy multinál vagy idegenforgalmi szektorban dolgozik, semmi szükség rá az országban.