"Az angol felületről spanyolt tanító programban hasonlóképpen elveszett az, hogy az angol a folyamatos szemléletet is használja."

A spanyol is használ folyamatos (pontosabban progresszív) szemléletet, csak ott ez nem számít külön igeidőnek:

Leo un libro. 'Olvasok egy könyvet.' --- Nem ad információt arról, hogy éppen most(anában) olvasom-e;

Estoy leyendo un libro. 'Éppen olvasok egy könyvet.' --- Ebben már benne van, hogy most(anában) teszem.

(Annyi még a különbség, hogy míg az angolban csak a "be" lehet segédige a folyamatos szerkezetekben, a spanyolban más is, más-más árnyalatokkal.)

"Aki szeret számítógépes játékokat játszani, nem húzza fel magát a rendszeresen előforduló hibákon, és kellően kritikusan tud bánni a nyelvi adatokkal..."

Erről jutott eszembe, hogy valaki egyszer ajánlott nekem egy spanyol oldalt, ahol nyelvi, nyelvészeti, helyesírási műveltségi teszteket lehetett elvégezni. A legnagyobb poén talán az volt benne, hogy már a nyitólapon lévő mondat tele volt helyesírási hibával. Aztán volt néhány olyan kérdés (persze nem nyelvészek írták), ami eleve tárgyi tévedést tartalmazott, tehát elméletileg nem is létezhetett volna rá helyes válasz (pl. "Melyik az a szó, amely a főnév nemét _határozza meg_?" --- A "névelő" volt persze a helyes megoldás, csak éppen a nemet semmi sem határozza meg, az önmagában adott.)

@Sultanus Constantinus: Az nem folyamatos, hogy „I keep reading the book”?

@szigetva: De igen, csak rosszul fogalmaztam, arra gondoltam, hogy csak a "be"-vel alakotottakat tekintik igeidőknek (present continuous).

Én írtam már az előző két duolingós cikkhez is, hogy nagyon komolytalan program, óriásiakat téved, nem hitelesek a szövegei sem a kiinduló, sem a célnyelven. Akkor senki nem hitt nekem, gondolom az jöhetett le mindenkinek, hogy valami fizetett bérenc lehetek, akit azért kapja a pénzt, hogy a Duolingót minél jobban lehúzza, pedig nem így van. Egyszerűen csak átlag nyelvtanuló szemével nézem (német, angol, magyart próbáltam annak idején), és katasztrofális. Az van, hogy a készítők sóherek, nem fizetnek meg tolmácsokat és nyelvtanárokat, hanem gép fordítót alkalmaznak, ezekkel meg csak úgy lehet megtanulni egy nyelvet, amennyire a kínaiak, japánok tudnak angolul (sehogy).

@Sultanus Constantinus: Azt tudjuk, hogy a keep miért nem segédige, azt miből tudni, hogy egy spanyol ige segédige-e?

@szigetva: bizony, hogy az, ráadásul ezt a keepes formát nem csak a jenkik és juharfalevél-facsaróék, de elálló kisujjal teáscsészét csészealjhoz kocogtató pitezabálóék is gyakran használják, főleg az életszagú, hétköznapi beszédben. Ennek az is az oka, hogy a continous/progressive igeidők nem csak folyamatosságot fejeznek ki, a keepes megoldás ehhez képest egyértelműbb.

@Sultanus Constantinus:

Pont erre gondoltam, amit írsz, hogy a spanyolban a sima jelen nem specifikálja, hogy folyamatos vagy se. Pl. az

El perro come entre los gatos mondatra nem fogadta el jó fordításnak a The dog is eating between the cats mondatot, csak az "eats" alak volt neki jó. Ez sokszor előfordult. Amennyire spanyoltudásom alapján meg tudom ítélni, mindkettő lehet jó.

Emellett pl a You veo un gato mondatra se fogadta el soha az I can see a cat mondatot, csak az I see a cat-et, ami azért elég szomorú. Ez is mindenféle érzékelést jelentő igével probléma volt - már az angol szemszögéből.

@El Vaquero: Egyébként igen, mennyivel egyszerűbb lenne, ha az ilyen többnyelvű projektbe anyanyelvűeket vonnának be, kizárt dolog, hogy ne találtak volna egy magyar anyanyelvű angoltanárt, aki egy kis pénzért vállalta volna néhány mondat helyes fordítását.

@szigetva: A spanyolban alapból csak két igét tekintenek segédigének: az "haber"-t az összetett igeidőkben, és a "ser"-t a szenvedő ragozásban: lema.rae.es/drae/?val=verbo+auxiliar .

@Sultanus Constantinus: Ide az van írva, hogy „p. ej.”, vagyis több segédigének is kell lennie, nem?

De nem is az volt a kérdés, hogy mit tekintenek annak, hanem az, hogy miért.

@Wenszky Nóra: "hogy a spanyolban a sima jelen nem specifikálja, hogy folyamatos vagy se"

Igen, ez így van, a spanyol ilyen szempontból talán megengedőbb.

"a You veo un gato mondatra se fogadta el soha az I can see a cat mondatot, csak az I see a cat-et, ami azért elég szomorú. Ez is mindenféle érzékelést jelentő igével probléma volt - már az angol szemszögéből."

Pedig a "Yo veo un gato" valóban inkább annak felel meg, hogy "I can see a cat" --- 'ÉN (egy) macskát látok.' (vö. Un gato veo (yo). 'Egy MACSKÁT látok (én).').

A legnagyobb probléma továbbra is az, ami a gépi fordítóknál is, hogy két nyelv közöt a nyelvtani szerkezetek nem feleltethetőek meg kölcsönösen egyértelműen egymásnak.

@szigetva: Igen, viszont egyedül ennek a két igének a szócikkénél mondja rájuk, hogy segédige. Az oka az, hogy ezeknek nincs semmiféle tartalmas jelentése az adott körülírásokban. Pl. az Ha llegado 'Megérkezett' mondatban az "ha" nem jelent semmit, nem tudod sehogy lefordítani (ahogy az angolban a "He has arrived"-ben sem). A "Pedro sigue leyendo" (= Peter keeps reading) mondatban viszont a seguir (to keep) lefordítható úgy, hogy 'folytat', tehát 'Péter folytatja az olvasást', azaz 'Péter még mindig olvas'.

@Sultanus Constantinus: Ez nem túl jó kritérium: az angol can, must-nak van jól körülírható jelentése, mégis segédigék, a have-nek meg nincs (a you have to go-ban), mégse segédige.

@szigetva: Hát akkor inkább az angolban nem túl logikus ez a bekategorizálás. :)

@Sultanus Constantinus: A szavakat nem jelentés alapján szoktuk kategorizálni.

@Sultanus Constantinus: semmilyen ilyen kategorizálásnak nincs gyakorlati jelentősége, pusztán arra jó, hogy elméletileg el lehessen rajta vitatkozgatni. Kb. mint a félig tele van a pohár, vagy félig üres.

@El Vaquero: Ez nem igaz. Annak van jelentősége, hogy tudjuk, hogy minden emberi nyelvben vannak főnevek és igék, de pl. az ige—segédige különbséget már nem minden nyelv ismeri.

De ezeket a kategóriákat nem a szavak jelentése alapják különböztetjük meg, hanem a viselkedésük alapján.

@szigetva: _gyakorlati_ jelentősége nincsen. Az anyanyelvi beszélők és a nyelvtanulók nem sorolják be sehova, persze egyes tulajdonságait érzik használat során. Teljesen akadémiai-elméleti vita, hogy valami segédige-e vagy nem. A nyelvtani-ragozási szokásokon nem változtat, akárki akárminek is sorol be egy igét. Persze, azzal egyet lehet érteni, hogy jelentés alapján nem lehet vagy nem célszerű besorolni.

@El Vaquero: Ha igazad lenne, akkor meglepő lenne azt látnunk, hogy az esetek többségében, ha valami segédige, akkor minden szempontból az (inverzió, tagadás, stb.). Azonban az a helyzet, hogy ugyan vannak kétoldalasan viselkedő igék, többségben vannak a tiszta kategóriák. Ez viszont bizonyítja, hogy a beszélők besorolják az igéket ide vagy oda, és aszerint használják. Ez természetesen nem kell, hogy tudatos legyen, de a beszélők viselkedése ezt mutatja.

@El Vaquero: Gyakorlati alapon pedig éppen a jelentése alapján tudnád csak besorolni. Ha az anyanyelvi beszélő meg tudja mondani egy szerkezetről, hogy adott ige mit jelent benne, akkor van tartalmas jelentése; ha nem tudja megmondani, akkor nincs. A "John is a teacher" mondatban az "is" nem jelent semmit, csak összeköti az alanyt az állítmánnyal. Az "I have a good teacher" mondatban már van jelentése, az, hogy 'nekem van'. Gyakorlati alapon ezért én ezt a fajta elkülönítést tartanám célszerűbbnek, mert az elméletivel nem tudok mit kezdeni.

@Sultanus Constantinus: Valójában azonban azt látjuk, hogy az, hogy "I don't have a good teacher" vagy "I haven't a good teacher" nem a jelentésen múlik, hiszen a jelentésben nincs különbség. Nem könnyű ezt belátni, de érdemes megpróbálkozni vele.

@szigetva: "Annak van jelentősége, hogy tudjuk, hogy minden emberi nyelvben vannak főnevek és igék..."

Van hát, nem is kicsi.

@szigetva: "De ezeket a kategóriákat nem a szavak jelentése alapják különböztetjük meg"

Ez a megjegyzésed azért vicces, mert nem tudnád megmagyarázni, miért pont a főnév és az ige a két univerzális szófaj, ha nem a jelentésükre hivatkozol.

Hiszen az - elismerten csak megközelítőleg megadható - jelentéseiknek (=dolog, = cselekvés, történés) az emberi megismerésben betöltött alapvető fontossága miatt vannak igék és főnevek minden nyelvben.

@szigetva: A második mondat egyáltalán helyes?

Egyébként ez szerintem erősen nyelvfüggő is. Mivel pl. a spanyolban nincs segédigés kérdezés és tagadás, ily módon nem tudnád a viselkedésük alapján sem megkülönböztetni őket.

@Sultanus Constantinus: „A második mondat egyáltalán helyes?” különben nem írtam volna ide. Régies, de nem azért avult el, mert a have jelentése eltűnt volna. A dare-nek továbbra is előfordul mindkét használata azonos jelentéssel.

„nem tudnád a viselkedésük alapján sem megkülönböztetni őket” pont ezért kérdeztem korábban, honnan tudod, hogy mi segédige a spanyolban.

@Grant kapitány: Lehet, de egy mai nyelvi elemzésben az igéket mégsem ez alapján különítjük el, hanem a mondatban elfoglalt helyzetük, esetleg inflexiójuk alapján.

'Twas brillig, and the slithy toves

Did gyre and gimble in the wabe;

All mimsy were the borogoves,

And the mome raths outgrabe.

Ebben a versikében a legtöbb szóról nagy bizonyossággal meg tudjuk állapítani a kategóriáját és nem a jelentése alapján.

Én is bosszankodtam párszor, amikor szerintem helyes megoldásomat nem fogadta el a Duolingo, de van egy olyan lehetőség, hogy visszajelezd, hogy szerinted igenis helyes fordítást adtál. Ezt aztán valakik kivizsgálják, és küldenek egy levelet, hogy igazad volt, és feltételezem, hogy a rendszer adatbázisát is folyamatosan bővítik és javítgatják a visszajelzések alapján.

Talán meg lehetett voln említeni ezt a visszacsatolást is a cikkben, ha már a hibákról ennyi szó esett.

@Avatar: „Szerencsére lehetőség van arra, hogy az általunk észlelt hibákról a fejlesztőket értesítsük, így a program színvonala elméletileg folyamatosan emelkedik.”

@Fejes László (nyest.hu): Pedig elovastam a cikket! :) Tényleg!

@Sultanus Constantinus: Ezt írtad: "A "John is a teacher" mondatban az "is" nem jelent semmit, csak összeköti az alanyt az állítmánnyal. "

Szerintem igenis van jelentése. Időben elhelyezi a mondatot. John nem tanár volt, nem tanár lesz, hanem tanár (van), általában vagy most. Csak éppen magyarul nem tesszük oda 3. személyben a létigét de attól még megvan a jelentése.

Egyes számban pl már kitesszük mi is: "Én tanár vagyok."

@szigetva: Tudtommal a "I haven't a good teacher" tagadó formula hibás. Legalábbis én úgy tudom hogy vagy "I don't have ..." esetleg "I have no ...", de semmiképpen I have not. Vagy használják az angolok ezt a formulát is? (nem a present perfect időre gondolok nyilván)

@Janika: A nyelvészek akkor mondják, hogy valami hibás, ha a beszélők nem, vagy csak véletlenül használják. Az „I haven't any books” mondatot főleg brit és főleg régebben élt beszélők milliói használták, tehát nem hibás, legfeljebb elavult. A nyelvtanulónak ezért nyilván azt mondjuk, hogy nincs ilyen. De itt arra volt példa, hogy az „I haven’t” és az „I don’t have” közti különbséget nem az okozta, hogy közben a have elvesztette volna a „jelentését”, hanem az, hogy ez a have (nevezzük mondjuk possessive have-nek) segédigéből rendes igévé minősült át. A jelentésétől függetlenül.

@Janika: Az azért nehéz kérdés, hogy jelent-e valamint a be, a have, vagy a do, és hogy mit. Azt állítani, hogy semmit azért erős, mert ha így lenne, akkor nem is kellene a mondatban lenniük, vagy szabadon felcserélhetnénk őket.

Azt látjuk, hogy az angol be pl nem úgy jelent létezést, mint a magyar van. A létezést kifejező van a magyarban állhat magában egy alannyal (Ági van), az angolban viszont nem (az előbbi mondat fordításai: Ági is here, there is some Ági, vagy Ági exists).

@Janika: Amit írsz, az nyelvtani funkció, nem jelentés. Nyelvtani funkciója pedig minden igének van, különben nem használnák, ez igaz is. De ugyanez igaz a magyarra is: abban a mondatban, hogy "Én tanár vagyok", a "vagyok"-nak mi a konkrét jelentése? Semmi. Egyszerűen arra szolgál, hogy ebből a három szóból mondat legyen.

@szigetva: I haven't bla-blát még nem hallottam én se, de elhiszem, hogy van ilyen. Mondjuk én a modellnyelvjárásom (GA) miatt have got-ot is kerülöm, nem illik bele, bár használják informálisan abban is, de én briteskedésnek érzem, meg szerintem kilóg amiatt, hogy have gotten-nek kéne lennie, és mégse az, erről egy cikk is lehetne. Azt tudom, hogy van have gotten is, de nem birtoklási értelemben. Meg az sem véletlen, hogy a have got-nak nincs birtoklási értelmű, had got alakú múltideje. Sőt, én a have gotba beleérzek egy olyan jelentésárnyalatot is, hogy a használója azt a valamit most nemrég tépte ki az utcán valaki kezéből (ez lenne egyébként a GA have gotten). Mondjuk a do have-nek is megvan a háttéríze, ahogy az angol vicc is tartja:

- Do you have children?

- Oh, just a couple a year.

A do meg igenis jelent valamit. Ahogy az egyik bölcs angolos társam mondta mindig: szolmizációs hang. Mindig csodálta az az angol nyelv ama muzikalitását, hogy szinte minden mondatban szolmizál, de a re-ig nem jut el :D

A „There is some Ági”-t szintén mókásnak érzem, úgy tudnám elképzelni, hogy miközben a beszélő ezt mondja, nyitja ki a fagyasztót, és dobozos fagyi mellől kivesz egy emberi kezet :D

@El Vaquero: A mondatot a Quirk és Greenbaum-féle nyelvtankönyvből másoltam ki.

A "there is some Ági" meg csak azért vicces, mert fiatal vagy: www.youtube.com/watch?v=YnMjapebiPI

@szigetva: nem, ez még előttem volt a 70-es években... ijesztgeted itt a fiatalokat! A 80-as évekre már emlékszem, de nem rémlik, hogy akkor lehetett kapni ilyen Ágit a boltokban... vagy csak én nem emlékszek rá. Arra viszont emlékszek, hogy ez az keresztneves elnevezés tipikus szockó húzás volt, ahogy a Tibi csoki, meg volt még egy csomó ilyen fiú neves csoki, közöttük a rólam elnevezett Csabi csoki. Kár, hogy mostanság csak a Tibit vitték tovább.

@szigetva: "Ebben a versikében a legtöbb szóról nagy bizonyossággal meg tudjuk állapítani a kategóriáját és nem a jelentése alapján."

Mert szerinted ezeknek a "szavaknak" egyáltalán nincs jelentésük? Ezt állítod?

@Grant kapitány: Akár van, akár nincs, ha én nem ismerem a jelentésüket, de ennek ellenére nagy bizonyossággal meg tudom állítani a szófajukat, akkor ezt nem a jelentésük alapján teszem meg.

@szigetva: "ha én nem ismerem a jelentésüket, de ennek ellenére nagy bizonyossággal meg tudom állítani a szófajukat"

De szerintem bizony ismered a jelentésüket, csak nem akarsz tudni róla. Vagy te valamiért nem vagy képes dekódolni pl. a versike első két sorából nagy bizonyossággal az alábbi megközelítő jelentést? (magyarra fordítva):

""valamilyen napszak volt, és a valamilyen valamik csináltak valamit és még valamit a valamiben."

@Grant kapitány: De hisz ugyanarról beszélünk: a szavak szófaját meg tudod te is állapítani, de hogy mit jelentenek, azt nem. Valaminek a valamije valamit csinál → NP of NP VP.

@szigetva: igen, ebben most jól El Phedro pártjára állok. Jól el lehet beszélgetni és rizsázni valamiről, aminek a jelentését nem is ismerjük, néha általánosságok mondásával egész sokáig lehet leplezni, ha azt sem tudjuk miről van szó, de a beszédpartnerünk használja, tipikusan idegen nyelven, annál is tipikusabban az angolban. Aztán a szófaja a mondatbeli pozíciója miatt egyértelmű, meg tudunk vele mondatokat is mondani, esetleg csak fingunk nem lesz, hogy igazából miről van szó.

@szigetva: "a szavak szófaját meg tudod te is állapítani, de hogy mit jelentenek, azt nem."

Hát ez bizony nem igaz. Amikor azt mondom, hogy egy szó valamit (dolgot) jelöl, egy másik szó meg valamilyen tevékenységet fejez ki, akkor nem a szófaját ismerem fel, hanem a jelentésének egy részét állapítom meg. Tudod, azt, amit egyes jelentéselméletek olyan jegyekkel fejeznek ki, mint [physical entity] vagy [activity].

Azt, hogy valami NP vagy VP, te is csak onnan tudod, hogy implicite beiktatod ezt a lépést. Vagyis kiinduló lépésként az adott szó ilyesféle rész-jelentését ismered fel, és utána abból következtetsz tovább a szófaji kategóriára, arra, hogy NP vagy VP stb.

Ennek bizony így kell lennie, mert az átlagember is képes halandzsa szövegekből megérteni az olyan vázlatos szituációkat, mint amilyet a versike első két sora jelent (valaki-valamit csinál-valamiben stb.). A szófajra való következtetés megtételéhez viszont már nyelvészeti ismeretek kellenek.

@El Vaquero: "Aztán a szófaja a mondatbeli pozíciója miatt egyértelmű"

Te sem veszed észre az implicit köztes lépést, a rész-jelentésre való következtetést.

@Grant kapitány: attól függ, hogy mit értesz részjelentésen. Én amondó vagyok, hogy a szófaji ismeret és alaktani viselkedés nem kapcsolódik a jelentéshez részben sem. Mondom, a halálos ítéletedről is el lehet egészen kedélyesen csevegni, ha nem tudod, hogy az adott nyelven miről van szó. Nem azt mondom, hogy midennapos, hogy a nyelv beszélői olyan szavakat használnak, amiről azt sem tudják, hogy mit jelent, de kiegészítő jelleggel előfordul, hogy tudnak használni egy olyan szót, aminek a jelentése nem világos számukra.

Kicsit hasonló mindez ahhoz, mint amikor két ember félreérti egymást, vagy elbeszélnek egymás mellett, olyankor előfordul, hogy sokáig rá sem jönnek, hogy valójában másról beszélnek, és értetlenkednek addig is, hogy a másik miért szövegel hülyeséget.

@Grant kapitány: Szerintem meg nem. Az "I dogged him" mondatban a dogged jelentésének a megfejtésében kulcsszerepe van annak a felismerésnek, hogy ez egy ige, amit viszont onnan tudok meg, hogy az alany és a tárgy között áll, és múlt időben van.

@szigetva: arról nem is szólva, hogy pl. a by the skin of (sy's) teeth idiómában mit jelent a skin és mit a teeth? Szerintem nem is fontos, mert az a lényeg, hogy összességében jelentenek valami teljesen mást, mint az összetevők egyenként, akkor ellentétes is lehet a kettő sok esetben. Az angol segédigék is csak annyit jelentenek egy angol anyanyelvűnek, mint amennyit egy magyarnak jelentenek az igeképzők (pl. -kozik, -kezik, -közik). Azaz kb. önmagukban semmit, csak mindig valamivel együtt vizsgálva.

@szigetva: "Az "I dogged him" mondatban a dogged jelentésének a megfejtésében kulcsszerepe van annak a felismerésnek, hogy ez egy ige, amit viszont onnan tudok meg, hogy az alany és a tárgy között áll, és múlt időben van."

Nincs igazad. Pont fordítva működik, amit leírtál. A '"dogged"-nek a konkrét jelentéstartalmától eltekintve van egy nagyon általános jelentéseleme, a "tevékenység".

Azt, hogy "tevékenység"-et fejez ki, nem abból fejted meg, hogy "az alany és a tárgy között áll", mert az "alany" és a "tárgy" nyelvészeti, metanyelvi fogalmak. Valójában ha a konkrét jelentését nem ismered, akkor azt, hogy "tevékenység"-et fejez ki, nem is tudhatod biztosan, mert ehhez a következtetéshez nincs elég információ kódolva a mondat "dogged"-en kívüli részében.

Tudhatod viszont azt, hogy az "I" az "én"-t jelent, a "him" pedig azt, hogy "őt", illetve azt is felismerheted - sok más esetből általánosítva - hogy ha a mondat első szereplője az "én", a második pedig az "őt", akkor a kettő között levő szónak valami olyasféle tevékenységet kell kifejeznie, amit én végzek ővele (pl. ilyen a "hit"), vagy olyan viszonyt, ami köztem és őközte áll fenn (mint pl. a "resemble").

Azt is felismerheted ezenkívül, hogy a "dogged"-ben az "-ed" hasonlít sok más olyan szó végződésére, amik valami múltbeli tevékenységet vagy viszonyt fejeznek ki.

Vagyis a mondatban kódolt, a szavak jelentésével összefüggő információk lehetővé teszik számodra annak a következtetésnek a levonását, hogy a "dogged" szó múltbeli kétszereplős tevékenységet vagy viszonyt fejez ki.

Az átlagember nagyjából ennyire jogosult következtetni, és nem nyelvészi minőségedben te sem tudhatsz ennél többet. Az aztán már egy további lépés, hogy nyelvészként megcímkézed a "kétszereplős, múlt-, jelen- vagy jövőbeli viszonyt vagy cselekvést kifejező" szavakat - vedd észre, hogy ez a jelentésen alapuló meghatározás egy bizonyos szóosztályt attól függetlenül jellemez, hogy te milyen formai kritériumokkal próbálod azt definiálni - és "tárgyas igék"-nek nevezed el őket.

@Grant kapitány: Érdekes, amit mondasz. Az általam ismert és használt nyelvészeti bevezető munkák (pl. Fromkin & Rodman) az én verziómat tanítják. Hol olvashatok a tiédről?

@szigetva: "ez egy ige, amit viszont onnan tudok meg, hogy az alany és a tárgy között áll, és múlt időben van."

Ehhez még annyit, hogy ha egy szóról tudod, hogy "múlt időben van", akkor egyúttal már tudod azt is, hogy ige, mert csak igék lehetnek múlt időben - vagyis ha ezt tudod, akkor már fölösleges azzal foglalkozni, hogy hol áll egyébként a mondatban.

De egy "-ed" végződésű angol szó persze nem feltétlenül van múlt időben, hiszen lehet pl. a "breed" főnév is. Vagyis ahhoz, hogy felismerd, hogy egy adott mondatban valamelyik szó "múlt időben van", előzetesen már ismerned kell a mondatbeli helyét. Tehát nem három független kritériumot adtál meg.

Ezért kb. ilyesmit kellett volna írnod:

"ez tehát egy ige, amit onnan tudok meg, hogy két, személyt jelentő szó között áll, amiből az egyik személy cselekvő, a másik valamit elszenvedő, vagy pedig a kettő egymáshoz viszonyuló.

Ez az ige múlt időben van, amit onnan tudok meg, hogy mivel két, személyt jelentő szó között áll....stb...., ezért az "-ed" végződése múlt időt fejez ki.

@szigetva: Érdekes lehet az is, amit a nyelvészeti bevezetőben olvastál, bízok benne, hogy ez nem tekintélyérv akar lenni. Amit írok, az szerintem nagyjából a kognitív nyelvtan álláspontjának felel meg.

Pl. ehhez hasonlít:

oxfordindex.oup.com/view/10.1093/acprof:oso/9780195331967.003.0004

@Grant kapitány: A dogged [gd]-re végződik, ilyen jelen idejű ige nincs, sőt az angolban ilyen csak egy múlt idejú ige vagy egy befejezett particípium lehet. Az, hogy valami az alany és a tárgy között van, illetve hogy múlt időben lehet, az két kritérium, amely esetünkben (persze direkt ilyet hoztam) szerencsésen egybeesik.

Azért hivatkoztam nyelvészeti tankönyvekre mert én fonológus vagyok, a szintaxis/szemantika nem a szakterületem (rólad persze fogalmunk sincs, ki vagy). A tudományban elfogadott dolog másra hivatkozni, meglep, hogy ezen fennakadsz.

@Grant kapitány: nem is biztos, hogy az angol igének lesz -ed végződése. Szóval tényleg elég a mondatbeli helye a szófaji hovatartozását illetően.

Úgy látom egy kicsit mindenkinek igaza van, mivel elbeszéltek egymás mellett. Az angolban valóban elég a szófaj meghatározásához a mondatbeli helyét vizsgálni. Azonban az hogy egy adott szó odakerülhet, bizony rendlekeznie kell olyan jelentéssel, ami arra a szófajra jellemző.

Pl ha azt mondjuk, hogy I boat, akkor a mondatbeli hely alapján azt mondjuk a hogy a "boat" ige. De mivel a boat szónak nincs igei jelentése, így egy nyelvtanilag értelmetlen mondatok kapunk.

Az hogy egy szónbam meg van-e jelentése vagy sem esetleg csak részjelentése van, az meg kizárólag a definíciótól függ. Ha úgy definiáljuk, hogy akinek mondjuk a szót önmagában megérti, akkor pl a have, do, am, can, vagyok, stb akkor igen, valóban jelentés nélküli. Ha viszont úgy definiáljuk, hogy a mondatban elhelyezve meghatározza am montad értelmét, akkor már ezeknek is van jeletésük. Pl Peter is teacher mondatban az is jelentése: most(jelenleg). Az én tanár vagyok mondatban a vagyok jelentése: én, jelenleg.

@Janika:

Egy 1989-es WEBSTER (kezemben) szerint

boat - 2. v. i. to go out rowing in a small boat for amusement

@geo: az angolra egyébként is jellemző, hogy minden főnév egyben igésítve is van, szóval nagyon óvatosnak kell lenni az olyan kijelentésekkel, hogy x főnévnek nincs azonos alakú igei párja. Nagyon ritka, mikor nincs neki, vagy elméletileg lehet, de mégse használják.