Egyesül és osztódik 1.
Összenőtt, ami nem tartozik össze
A fél ’retteg’ és a fél ’½’ két egymástól független szó, amelyeket véletlenül ugyanúgy ejtünk ki. Az ilyeneket homonimáknak nevezzük. Angol homonimákat vizsgálunk, utánajárunk annak, hogyan alakult ki, hogy ugyanúgy mondunk különböző dolgokat.
Nemrégiben olvashattunk a többjelentésű (poliszém) és az azonos alakú (homonim) szavakról. Láttuk, hogy a két jelenség nem különíthető el egymástól egyértelműen: vannak szavak, amelyeknek a jelentései között a beszélők egyik része lát kapcsolatot (tehát poliszémnek tartja őket), a másik részük viszont nem (tehát homonimákat feltételez). A poliszémia nem véletlen: sokszor előfordul, hogy valamire nem alkotunk új szót, és nem is veszünk át egy szót egy másik nyelvből, hanem valamilyen hasonlóság alapján egy régebbi szót kezdünk új jelentéssel is használni (pl. egér, fű, betép). A homonímiának viszont jellemzően az az oka, hogy a hangváltozások folyamán két hangalak véletlenül egybeesik. Erre az esetre sok magyar példát olvashattunk itt a nyesten az utóbbi időben, most angolokat fogunk látni.
Egér: fűbe harapott vagy betépett?
(Forrás: Wikimedia Commons / Dellex / GNU-FDL 1 2)
További homók
Régebbi nyelvtankönyvek a homonímia mellett megkülönböztették a homofóniát és a homográfiát is. Homofónnak nevezték az olyan szavakat, amelyek ejtése azonos, írása azonban nem feltétlenül, pl. árú [áru] és áru; száll [szál] és szál; fáradság és fáradtság [fáraccság]. Homográfnak pedig azokat, amelyeknek az írása azonos, de az ejtése nem, pl. betűz ’beletűz’ (vagy ’berohan’) és betűz [betüz] ’sorolja a betűit’ (ilyeneket a magyarban elég nehéz találni). Aki ezt a különbséget megteszi, az csak azt nevezi homonimnak, ami egyszerre homofón és homográf – és persze nem poliszém.
Azért nem mehetünk el szó nélkül a mellett, hogy két szó egyetlen hangban különbözik. Az ilyeneket minimális párnak nevezik. A [betűz] és [betüz] különbsége azt mutatja, hogy a magyarban az [ü] és az [ű] bizonyos helyzetekben képes szavakat megkülönböztetni.
Azonban miután kiderült, hogy a nyelv szempontjából az írás másodlagos és érdektelen, a homográfia mint nyelvi kategória értelmét vesztette, hiszen a [betűz] és a [betüz] hangalakja is más és jelentése is más: ez két különböző szó, majdnem úgy, mint a kutya és a macska. Hogy történetesen ugyanúgy írjuk őket, az mellékes, csak azt mutatja, hogy korábban esetleg ugyanúgy is ejtettük. Továbbá a homofónia azonos a homonímiával, hiszen a kettő között csak az írás tesz különbséget, az viszont nem számít. (De persze nyugodtan használhatjuk a homofón kifejezést is a homoním szavakra, a lényeg az, hogy a két kategória között nincsen nyelvi különbség.)
Angol homonimák
A nyelvtanuló sokszor a helyesírásból indul ki: jobban hisz a szemének, mint a fülének. Ezért érdemes tudni arról, ha két szót ugyanúgy ejtünk, még akkor is, ha írni máshogy kell őket. Továbbá ezért érdemes átírni szavakat: akkor látszik (és nem „csak” hallatszik), hogy ugyanúgy ejtjük őket, vagy másképp. A konzervatív helyesírású angolban nagyon sok homoním párt találunk, még blogot is vezetnek róluk. (Már a tartalomleírásában is van egy poén, az alábbi kép segít annak, akinek elsőre nem esne le.)
Vasárnapi fagyi
(Forrás: Wikimedia Commons / National Cancer Institute, National Institutes of Health)
Említettük, hogy az azonos alakú szavak leginkább a véletlen művei, a folyamatosan bekövetkező hangváltozások eredményei. Nézzünk néhány hangváltozást, és az általuk létrehozott homoním párokat.
Mássalhangzók
Az óangolban több olyan mássalhangzó-kapcsolat állhatott szó elején, ami ma már nem. Ezek egy részét az írás máig őrzi: know [nou] ’tud’. Természetesen a múlt idejű alakjában is egyszerűsödött a kapcsolat: knew [njú] ’tudott’ és így annak a hangalakja egybeesett a new [njú] ’új’ szóval. Ugyanígy sokan [njú]-nak ejtik a gnu ’gnu’-t is, de itt létezik a [gönjú], [nú], [gönú] ejtés is. (Sok angol anyanyelvű beszélő a knewt [nú]-nak ejti, de pont ugyanők a newt is így ejtik, tehát ez a pár nekik is homonim.) Hasonló módon vált azonos hangalakúvá a write [rájt] ’ír’ és a rite [rájt] ’rítus’ is: a szó eleji [wr]-ből csak [r] maradt.
New gnu
(Forrás: iStockphoto)
Az óangol [ch]-kat a helyesírás változatlanul őrzi: gh-val jelezve őket.
Az óangolban volt [ch] hang (mint pl. a magyar doh utolsó hangja). Ebből később néha [f] lett (pl. laugh [láf] ’nevet’, vö. német lacht), de a leggyakrabban eltűnt, megnyújtva az előző magánhangzót. Ez történt például a right [rájt] ’helyes’ szóban (vö. német richt): Az óangol (vagy angolszász) kor nagyjából a 6.–10. századig tartott. Középangolnak a 11.–14. századi angolt szokás nevezni, leghíresebb irodalmi képviselője ennek a kornak Geoffrey Chaucer [dzsefri csóször].az óangol [richt] a középangolban [rít] lett, tehát már itt egybeesett az ’ír’ jelentésű write-tal és az azzal korábban egybeeső rite ’rítus’-sal, majd később mindháromból [rájt] lett a magánhangzó-csúszka miatt. A teljesség kedvéért említsük meg, hogy nemcsak a write, rite, right hármas ejtése esett egybe, de ugyanúgy ejtjük az önállóan már nem használt wright [rájt] ’műves’ (pl. playwright ’színdarabszerző’) szót is, hogy miért, az már az eddigiek alapján kitalálható. A szó végi [mb] is [m]-mé egyszerűsödött a mai angolban, ezért egybeesik a jamb [dzsäm] ’ajtófélfa’ és jam ’összetömörít’ vagy a lamb [läm] ’bárány’ és lam ’ver’. ([ä]-val jelöljük azt a nagyon nyílt [e]-t – szinte [á]-t –, amit dunántúli magyar nyelvjárásokban ejtenek.)
Vannak olyan változatai az angolnak, amelyekben a wh-val írt szavakban egy zöngétlen [w]-t ejtenek (ami egy korábbi [hw] mássalhangzó-kapcsolatból vonódott össze), szemben a w-vel írtakkal, amelyekben zöngés a [w]. Itt a which [w̥ics] ([w̥] jellel jelöljük a zöngétlen [w]-t) ’melyik’ és a witch [wics] ’boszorkány’ ejtése nem ugyanaz. A standard angliai kiejtésben ezek is homonimák. Különös viszont a whole [houl] ’egész’ esete, ebben ugyanis a w betű nem jelez semmit, a 15. századig nem is írták a szó elejére. A szó óangol felmenője hal ’egész(séges)’, mai rokonaiban sincs w: heal ’gyógyít’, health ’egészség’, sőt holy ’szent’. Viszont ha már ott a w az elején, legalább írásban különbözik homonim párjától, a hole [houl] ’luk’-tól. Érdekes, hogy a ’lukas’ jelentésű [houlij]-t tulajdonképpen holy-nak kellene írni (vö. stone [sztoun] ’kő’, stony [sztounij] ’köves’), mégis holey-nak írják. Mintha valami titokzatos ok miatt írásban nem eshetnének egybe az ’egész’–’luk’ és az ezekből képzett ’szent’–’lukas’ párok, jóllehet a kiejtésük azonos.
Magánhangzók
Közhely a nyelvtörténészek körében, hogy a magánhangzók jóval változékonyabbak, mint a mássalhangzók. Ha többet változnak, akkor arra is nagyobb az esély, hogy ezek a változások összeérnek és homonímiát eredményeznek. Nézzünk ilyen példákat is.
A lépten-nyomon emlegetett magánhangzó-csúszka két középangol magánhangzót, a hosszú [e]-t és a hosszú [é]-t tolta össze. A korábban az előbbivel ejtett meat ’hús’ és az utóbbival ejtett meet ’találkozik’ a mai angolban homonimák, mindkettőt [mít]-nek ejtjük.
Hús, ismerd meg húst
(Forrás: weheartit.com)
Az eddigi példák nagyjából nyelvjárás-függetlenek: a hangváltozások, amelyek létrehozták a homonímiát olyan régen történtek, hogy az ismertebb nyelvjárások mindegyikét érintették. Vannak azonban olyan változások, amelyek csak egyik vagy másik nyelvjárásra jellemzőek. Lássunk ilyeneket is.
Az R előtt
Az angol legtöbb nyelvjárásában az [r] hang elindult a magánhangzók irányába: ha nem követi magánhangzó, beleolvad az előző magánhangzóba, megnyújtva és sokszor módosítva azt, de magánhangzó előtt is egyre inkább siklóhanggá válik. A skót standard kivétel ez alól, ott megmarad az [r] igazi mássalhangzónak és a megelőző magánhangzóra sincs hatással. Az angliai és az amerikai standardban viszont hat az [r] az előző magánhangzóra, de hogy hogyan és hol, az részben eltér a két nyelvjárásban. Az összes részletet most nem is soroljuk fel, csak néhány olyan eseteket veszünk szemügyre, ahol ez a változás homonímiát eredményez.
A bécsi egyetem nyelvészei néhány éve még a Berggassén dolgoztak. Egy konferenciára jókora késéssel érkezett a New Yorkból származó professzor. Kifogásnak azt hozta fel, hogy tévedésből először a Burggassén – [börggeszö], ahogy ő mondta – járt. A történet valódi, a kifogás nem biztos, hogy az.
Korábban már láttunk egy példát: a skót standardban – legalábbis annak konzervatívabb változataiban – más az ejtése ezeknek: fir [fir] ’fenyő’ és fur [far] ’szőrme’, angliai angolban [fő], amerikaiban [för] mindkét szó ejtése; earn [ern] ’szerez’ és urn [arn] ’urna’, angliai [őn], amerikai [örn]. A skót standard angolban a hoarse ’érdes’ és horse ’ló’ kiejtése is különbözik, az előbbi magánhangzója zártabb, az utóbbié nyíltabb [o]-t tartalmaz. Az amerikai angolnak vannak változatai, ahol ezek szintén különböznek, más változatokban azonban ugyanúgy ejtődnek. Az angliai standarban nincs a hangalakjukban különbség, a két szó itt homonim.
Forrás: boardpanda.com
Az [r] által létrehozott magánhangzók egy része korábban nem létezett. Az angliai standardban például hosszú [e] „keletkezett” az ilyen szavakban: chair [csē] ’szék’, Mary [mērij] ’Mária’. Hosszú [ó] viszont már azelőtt is volt, hogy az [r] rövid [o]-kat megnyújtott volna (mint a horse-ban), ez tehát további homonímiát eredményez: a laud ’dicsér’ (korábban is hosszú [ó]) és a lord ’úr’ ([r] által megnyújtott rövid [o]) ejtése egyaránt [lód].
Az amerikai angolban is vannak párok, amelyek csak ott homonímek. Az angliai standarban különbözik a marry [märij] ’házasodik’ és merry [merij] ’vidám’ magánhangzója, az előbbi nyíltabb (erősen a magyar [á] felé hajlik), az utóbbi zártabb (nagyjából a magyar [e]-nek felel meg), éppen úgy, ahogyan a mat [mät] ’matrac’ és met [met] ’találkozott’ szavakban. Az [ä] és az [e] általában az amerikaiban sem esik egybe, az [r] előtti helyzetben azonban igen: a legtöbb amerikai változatban a marry és a merry ejtése egyaránt [meri]. Sőt van olyan változat is, amelyben a Mary (angliai [mērij], hosszú [e]-vel) ejtése is ugyanez.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Skót homonimák
Az eddigiek alapján azt gondolhatnánk, hogy a skóthoz képest az angliai és az amerikai standard mindent csak összemos. Az [r] előtt ez valóban így van, de vannak párok, amelyeket a skótban ejtünk azonosan. Az angliai és az amerikai standardban is másképp ejtjük a cam [käm] ’kamera’ és calm [kām] (hosszú [a]-val) ’nyugodt’ szavakat. A skótban ez a két szó (és persze sok más hasonló pár) homoním, ugyanaz a magánhangzója mindkettőnek, egy rövid [a]. (A műveltebb skótok azonban az angliai mintát utánozva sokszor megkülönböztetik ezt a két magánhangzót, ahogy szintén angliai mintára a fir és fur magánhangzóit meg nem.)
Skót vicc
(Forrás: keepcalm-o-matic.co.uk)
Szintén azonos az ejtése a skót angolban a fool [fúl] ’bolond’ és full [ful] ’teli’ párnak, mindkettő [ful], valamint a caught [kót] elkapott’ és cot [kot] ’kiságy’ párnak, mindkettő [kot]. (Ez utóbbi az amerikai egyes változataiban is egybeesik.)
A hangalakjukban egybeeső szópároknak csak egy kis töredékét említettük, azonban az látható, hogy a beszélőket egyáltalán nem látszik zavarni ez a jelenség. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy ha ennyi minden egybeesik a kiejtésben, akkor hosszú távon arra számíthatunk, hogy mindent ugyanúgy fogunk ejteni. Hangok ugyanis szétválni is tudnak, legközelebb erre mutatunk példákat.
Hozzászólások (23):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
1
Sultanus Constantinus
2014. július 4. 13:14
"Az óangolban volt [ch] hang (mint pl. a magyar doh utolsó hangja). Ebből később néha [f] lett (pl. laugh [láf] ’nevet’, vö. német lacht), de a leggyakrabban eltűnt, megnyújtva az előző magánhangzót."
Ez eléggé érdekes. Párhuzam a spanyolból, hogy a latin eredetű [f] a legrégebbi szavakban magánhangzó előtt [h]-vá vált, majd a 16. században eltűnt, viszont az arab eredetű [h]-t meg [f]-fel vette át a spanyol: al-hanbal > alfombra 'szőnyeg'. A mai spanyol [f]-et meg bizonyos nyelvjárásokban [h]-nak ejtik, de az ilyen nyelvjárásokban kiejtik a latin [f[-ből származó h-t is, amely viszont a sztenderd nyelvben néma (pl. fartu(m) > harto [hárto] és fuerte [huerte] 'erős', vö. sztenderd nyelvi [árto] és [fuerte]).
2
Nem tudtam jó nevet kitalálni
2014. július 4. 14:29
És mi van azzal hogy "horse" - "whores"?
3
szigetva
2014. július 4. 14:41
4
Janika
2014. július 4. 15:25
hú rengeteg van, ilyen volt nemrég a son-sun, de a kedvencem:
I always LIE in the bed.
5
El Vaquero
2014. július 4. 16:54
Ez most elég sovány lett El P[h]edrótól (gondoltam most oroszosítok rajta, de inkább a vezetéknevek szoktak [ij]-re végződni). Mindösszesen három /r/ előtti összeolvasztás lett említve (fern–fir–fur, horse–hoarse, Mary–marry–merry) és kettő másikról (full–fool, ami kicsit jelentéktelen is a ritka volta miatt és az alacsony beszélőszám miatt, cot–caught viszont jelentős), illetve kicsit meg lett feszegetve a wholly–holy témája. Laikus szemmel túl sok infó van mégis, túl száraznak tűnik. Lehet nem a legjobb, ismeretterjesztő cikknek való téma, nehéz megtalálni vele a kompromisszumos részletességi középutat. Talán inkább táblázatokkal lehetne bemutatni (íráskép, kiejtés), esetleg térképpel kombinálva (térképen elhelyezett táblázatok), vagy a fene tudja. A szétválások remélhetőleg izgalmasabbak lesznek a következő cikkben.
Az az egy gondolat viszont tetszett, hogy a skót angolban az /r/ annyira teljes értékű mássalhangzó, hogy pont azért nem hat az előtti lévő magánhangzóra. Ezt így még végig sem gondoltam, úgy voltam vele, hogy az /r/ az /r/, aztán mégse mindegy, hogy fonetikailag milyen ejtésű konkrétan, sok mindent magyaráz.
6
El Vaquero
2014. július 4. 17:09
@szigetva: alapvetően a sztenderd változatokban nem homonimák, de néhány észak-amerikai nyelvjárásban a szünet előtti /z/ rag [s]-nek (sz-nek) hangzik. Sőt, nem csak az északi, elég Bokor Járó Gyuri bá beszédét meghallgatni (akkora déli arc, hogy még festi is pirossal a nyakát):
www.youtube.com/watch?v=Rm8Nt77C-u4
(2:01-nél ~pheeszéndzsörSZ, 2:51-nél ~reszkjurSZ, 2:58 kheendölSZ, és még egy csomó ilyen elhangzik, amikor épp szünetet tart valahol és olyan szót fog ki). Szóval ő mondaná a whores szót, hórSZnak, meg a Jamest is dzsé(j)mSZ-nek, de tényleg csak akkor, ha ott meg is áll.
7
Krizsa
2014. július 4. 17:23
Hú, a magyarban nincs rengeteg, mert még egyet se találtam. Még a fél és a fele sem véletlen egyezés. Az ugyan csak a finn, vagy a héber gyöknyelvvel való összehasonlításból derül ki, hogy a közös értelem: lebukik, elesik, feldarabolják.
A (be)fal és a (ház)fal sem pusztán azonos alakúak. Ez a héberből látható. (A közös értelem: darabol, szétválaszt - tehát a fal-befal párral is értelmi rokonságban vannak.
A föl és a (tej) föle szintén összetartozik. Ez a magyarban is nyilvánvaló. A fog és a (meg)fog - hát az természetes.
Meg a magyar - és a többi gyöknyelv - pontosan azt is írják, amit a gyökváz diktál: a kiejtés szerint. Tehát a ragoztlan / képzetlen szavaik mind tudják, hogy ők micsodák.
Hja, egy ősnyelv, a sokszázas szóbokraival az mégis más. Jól is néznénk ki, ha egy többszázas szóbokor tagjainak a kiejtése elváltozna, összegabalyodna. A szóbokrok úgy őrzik az ősnyelvek vázait, mint a kiskatonák - nem is változnak ezek még többezer év alatt sem.
Ez egészen más, mint a párszáz éves keveréknyelvek, amik mindenhonnan szedték-vedték a szavaikat, amik a legkülönbözőbb helyesírást is magukkal rángatták. Most aztán egybecsúszkál és mindig csak zavarosabb lesz nekik az egész nyelv.
Jó vicc (vagy inkább hamiskodás): a fonetikus magyart az IND - pláne az újlatin nyelvekhez hasonlítani.
8
szigetva
2014. július 4. 17:30
@El Vaquero: Egy szó végi lenis obstruens az angolban simán lehet zöngétlen, többnyire az is. Hogy lenis, azt leginkább az előttel levő mgh hosszából tudjuk. A [hóz] tehát nem azt jelenti, hogy a végén feltétlenül hosszú a [z], hanem azt, hogy az előtte levő [ó] hosszabb, mint a [hósz]-ban. Az átírásunk ugyanis fonémikus, nem fonetikus. De erről már volt egy párszor szó.
@Krizsa: „a fonetikus magyart az IND - pláne az újlatin nyelvekhez hasonlítani” Nem neked mondom, mert te menthetetlen vagy: a magyar nem „fonetikus”, a magyar jelenlegi helyesírása többé-kevésbé fonémikus (mint ahogy pl a középangol helyesírás is sokkal inkább fonémikus volt, mint a mai), de ahogy a nyelv változik, miközben a helyesírás marad, egyre kevésbé lesz az. Erre volt példa az áru—árú, száll—szál, stb.
9
El Vaquero
2014. július 4. 17:35
@szigetva: valóban, igazad van. Nem esnek 100%-ig egybe, mert a whores SZ-es változatában a magánhangzó nem feltétlenül rövidül meg, mint a horse-nál, ez pedig jelezheti a különbséget.
10
Krizsa
2014. július 4. 18:36
Az áru főnév és rövid u-val is ejtjük. Az árú mást jelent: azt, hogy mennyi az ára az árunak.
Még durvább dolog a szál (fonal) és a száll (szálal, repül) összezagyválása. Minden olyan magyar szónak, amelyben az L és a R (igeképzők) kettőződnek meg, kivétel nélkül két azonos mássalhangzót tartalmaz a váza.
Tehát a SzL váz magánhangzókkal feltöltött szavai: szal(ag), szál, szel, SZÉL, szil(fa), szól, sző(l), szül. (A közös értelem: amire a szél képes - a szil(fa) felmagasodik, a sző(l): összefon-ö.gabalyít, a szül: eltávolít).
Az SzLL váz szavai: száll, szelel, szellő, szöllő (a régebbi, "gyökhelyes" írásmóddal). Itt az ősi értelmek, amik a szél képességeiről szólnak már nem igeként funkcionálnak, hanem névszóként. Ezért még egy igeképzőt kaptak: szál-al, szél-el, szől-el-ő (kanyargó, összegabalyodó).
A többi mássalhangzóra ez nem mindig igaz - de csak akkor nem, ha kifejezetten ősi hangutázó szavak: katt, potty, reccs, amik azonnal fel is ismerhetők.
Például a rossz nem hangutánzó, hanem RSzSz vázú szó, mert a héber rokonszava ruszasz = összezúzott, reszelt. A zizzen (zizeg) sem igazán "csak" hangutánzó (az is), de a héber zizá = moccanás, mozdulat, s a ziz = rovar.
A könny (ami "könnyű" is volt) - a hb. konen (az újabb K-val) = gyászol, sirat (a finn kyynel-ben csak egy N van, de előtte nyújtott magánhangzó van...).
A kinn (kint) - a hb. konen (a régi K-val) = irányít.
A magyar nyelvet kellene (kellett volna már 1OO éve) kutatni - mielőtt angol párhuzamokat vélünk felfedezni benne.
11
hun
2014. július 4. 19:42
kteid fél (kettős kapcsolatban)
ven fél, vminek a fele
veni fény venid fényesség
venild feleség
...
zize levél
zezild zöld
12
Krizsa
2014. július 4. 20:06
Nem adtad meg, honnan vannak hun szavaid. Én meg csak biztos forrásokra "ugrok". A héber szavakat (és a mostanában kutatgatott orosz szavakat) a mai szótárakból veszem. Még a régies szavakat is csak akkor veszem komolyan, ha ÉN MAGAM is ismertem őket még Magyarországon (33 évvel ezelőtt).
A legutóbbi (11) hozzászólásaid első részéhez nem tudok "csatlakozni".
Azt azonban tuidom, hogy a "hivatalos" nyelvészet honlapjai ál-magyarkodókat is foglalkoztatnak - annak bizonyságául, hogy mekkora marhaságokat képesek írogatni az "alternatívok".
Ez Te vagy? Szabir-hun is ez volna? Nem tudom.
A lényeg, hogy a hun nyelv forrása(i) hiányoznak. Nekem is. A források sem megbízhatóak? Nem! De a gyöknyelvész nagyon hamar kiismerhetné magát rajtuk.
Tehát nekem is ez hiányzik... és akkor már biztos, hogy a magyar nyelv egyik elődje a hun? Még mindig nem bizos.
Csak az biztos, hogy egy hasonló ragozó nyelvről lehet szó - s hogy 3-4 ezer évvel ezelőtt a ragozó nyelvek (a mai nyelvtanok még nem lévén kialakulva), mind eléggé hasonlóak lehettek.
13
szigetva
2014. július 4. 20:31
@Krizsa: „Az áru főnév és rövid u-val is ejtjük. Az árú mást jelent: azt, hogy mennyi az ára az árunak.”
Pontosan. De mindkettőt [áru]-nak ejtjük.
„Még durvább dolog a szál (fonal) és a száll (szálal, repül) összezagyválása.” Aztán mégis megtörtént ez is. Mint gondolsz, Schmitt Pál miért írta egy [l]-lel a titulusát? Mert úgy ejtjük.
14
Krizsa
2014. július 4. 21:42
@szigetva: nemtom mér írta. Nemtom mit.
A magyar nyelvet kell (kellett volna már száz éve) kutatni.
A többi GYÖKnyelvvel való összehasonlítás segítségével kellett volna kutatni. A többi (nem magyar) ma is élő gyöknyelvek: a nagyon ősi "fInnes-északiakon" kívül a 4ooo éves héber, a kb. 3 ezer éves arám (nyelvcsomag),
a 2ooo éves indiaiak (szanszkrit-dravida),
a hasonló korú ARAB -
és több ismert, élő gyöknyelv nincs. A magyar tehát gyöknyelv.
Ennek bizonyítéka az, hogy hatalmas, többszázas szóbokrai vannak. Ha a fene fenét esz is, a szóbokrokat nem tudod letagadni.
És azt sem, hogy a magyar nyelv mássalhangzó vázai az összes gyöknyelvben HASONLÓ értelemmel találhaók meg. Tehát a magyar olyan, mint a többi gyöknyelvek. (Részben olyan, mint a "finnesek" is, csak azok sok-sokezer évvel régebbiek).
15
Janika
2014. július 4. 22:07
"Már a tartalomleírásában is van egy poén, az alábbi kép segít annak, akinek elsőre nem esne le.",
Valójában kettő. ez a másik: weekly-weakly.
Sokszor elég szubjektív megítélni azt, hogy lehet-e két szó között kapcsolat. Pl nagyon sok angol szó főnévként és igeként is használatos, eltérő jelentéssel.
Pl object: tárgy, cél főnévkémt, tiltakozik igeként. Ezen jelentések között van kapcsolat? Nekem még a tárgy-cél összefüggés sem egyértelmű.
Vagy ott a have birtokot kifejező főige és have mint segédige sokféle igeidő kifejezésére. Ez ugyanaz a have vagy csak véletlen egybeesés?
Néha azért jó göbb nyelvet is összehasonlítani, mert így ,kiderül hogy amit az egyik nyelven azonosan mondunk, mert van köztük összefüggés
azt más nyelven más szavakhoz kötik.
pl magyarul mondjuk hogy valaki felszáll a vonatra, de angolul nem a fly-t használjuk.
A szállásfoglalást meg a könyv szóból képzik, booking, mi meg a jövő időt ,kifejező fog szóból. A könyvből mi a könyvelést képezzük.
a végére két szóvicc:
Angol: sheep-ship
Magyar: birka-bárka
biztos van valami rejtélyes kapcsolat a juh és a hajó között, ha két nyelven is ennyire hasonlóak :-)
a teremtés igéje:
magyarul: légy
angolul: be (bee, méh). Ráadasul nálunk a méhben fogan a magzat,
Márcsak az kérdés, hogy véletlen-e hogy mindkét nyelvben egy repülő rovarhoz kapcsolódik a teremtés, továbbá magyarul még a női teremtő szerv is ilyen?
16
Nem tudtam jó nevet kitalálni
2014. július 4. 22:17
@szigetva: Van olyan akcentus (valamelyik amerikai), amiben egybeesnek. Nem tudom pontosan hogy hívják de nagyon jellemző erre az akcentusra ez pl. boys = [bojsz] stb.
17
Janika
2014. július 4. 22:43
@Nem tudtam jó nevet kitalálni: sok nem anyanyelvi beszéló is így használja. Sabrina olasz énekesnő émekelte a 80-as években, hogy bojsz, bojsz, bojsz...
@Krizsa: Nem tartozik szorosan a cíkk témájához, de már korábban is meg szerettem volna kérdezni: ha a gyökök és a gyöknyelvek a legősibb nyelvek és ezek az ősi gyökök és jelentésük ráadásul genetikailag is bennünk vannak, akkor hogyan létezhet a világon nem gyöknyelv? Ha kezdetben csak gyöknyelv volt, akkor milyen hatás lehetett az, ami a genetikai programmal ellentétesen a nem gyöknyelveket létrehozta? keveredés? Gyöknyelv először csak másik gyöknyelvvel keveredhetett nem? és ha valahogy mégis kialakul egy nem gyöknyelv, akkor a genetikai programunk miért nem billenti vissza a szavakat az ősi gyökök felé?
18
hun
2014. július 4. 22:57
@Krizsa: hogyan mond⊺ᛩᛜ ᚺ϶ᚣ϶𐑋?
akinek nem kell könyv hozzá, az tudja, aki meg nem tudja, annak száz bizonyitottan bizonyitott könyv se fogja a megbizonyositani arról...
meggyőzni, h a bizonyiték biztos, igaz?
19
hun
2014. július 4. 23:00
egyébként minden forrás egybecsengő a hun nyelv tekintetében.
20
szigetva
2014. július 4. 23:45
@Krizsa: A mai magyarban az [á] utáni [l] rövid, akár kettővel írják, akár eggyel. Az államfő szót [álamfő]-nek ejtjük, a száll-t pedig [szál]-nak.
21
szigetva
2014. július 4. 23:48
22
Krizsa
2014. július 5. 08:21
@Janika: Gyöknyelv vagy gyöknyelv-EK? A természeti hanghatások értelmével már az állatok is veleszületnek. Később az embernek a hangképző szervei is kialakultak: utánozni kezdte a környezet hangjait. A laposabb arc a fog- és ajakhangokhoz kellett, a mélyreszállt gége a zöngésekhez, a fínoman mozgatható arcizmokat az agy beszédközpontja irányítja. Ha az emberiség egy faj, akkor egy közös nyelvnek kellett kialakulnia? Első közelítésre ez igaz, de mégse. Pl. a Kárpátok barlangjaiban lakó neander nem pont ugyanazt hallotta a környezetében, mint a Pannon-tengerből kiálló vulkánhegyeken a heidelbergi. Akinek folyton le kellett buknia a víz alá halat fogni. Pedig ez még csak a KM – hol van még ide a Csád-tó (a toumai előemberke). Jó, az nagyon régi... akkor a florenszi. Egyetlen ősnyelv tehát már a legelején sem lehetett, de sok mindenben hasonló – igen. Ennek maradványai a gyöknyelvek, amelyek a legrövidebb szavaikban ma is felismerhető rendszert őriznek. A gyöknyelvek a 2-4OO gyökvázból hatalmas szókincseket építettek fel: szóbokrok. Az „új” nyelvekben viszont a szóbokrokból – ha egyáltalán – csak annyi maradt, mint (Varga Csaba:) egy széttört váza darabkái. A gyöknyelvek „elromlása” először a nagy katasztrófák (jégkorszakok és özönvizek), majd a kényszerű népvándorlások (háborúk) idején következett be. A túlélők egészen más földrajzi tájakra vetődtek és a legkülönbözőbb (sokkal fejlettebb, vagy ellenkezőleg, primitívebb) nyelvi közegbe kerültek. A régi környezetbe nem lehetett visszamenekülni és a nyelvüket sem értette senki. Nagyon gyorsan fel kellett találni magukat az új környezetben, akár primitívebb volt az, akár fejlettebb. A nyelvük pidginizálódott, majd, ha újra el tudtak különülni és „megnyugodni” valahol – kreol nyelvvé alakult. Miért nincs visszaút az ősi típusú nyelvekhez? Miért nem „rendeznek vissza” a velünkszületett értelmek? Mert a nyelvek túlságosan differenciálódtak már.
A legősibb nyelvek a magánhangzókat alig, a zöngés mássalhangzókat nem is tudták kiejteni. Az artikulált beszédképesség (genetikája is) Afrikából érkezett fel. Innentől az egyelőre nagyon rövid szavacskák, több-kevesebb értelem differenciálódással – flektálódtak. A mondanivalót elő és utószócskákkal (képzőkkel / ragokkal) pontosították, csakhogy ezek használata összevissza keveredett. A már flektált egyszótagúak bázisán (kar/ kár/ /ker/ kér /kir /kor/ kór /kör /kúr) „magyarféle” utóragozó nyelvek alakultak ki. A délvidéken inkább az előragozás maradt fenn, s a flektálás fejlődött magasabb szintre. Európa IND és főleg újlatin nyelveit, mivel a populáció ismételten „körbejárta”, az afro-sémi nyelvek ráhatása formálta ki. (S ezt a nyelvészet – tudatosan – figyelmen kívül hagyja.) A magyart elsősorban a következetes utóragozás (és annak a gondolkozásra gyakorolt hatása) jellemzi, de a gyökvázak flektált szókincse a déli nyelvekkel is közös maradt.
23
Janika
2014. július 5. 22:02
@Krizsa: köszönöm a kimerítő választ.
