-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Olvasónk szerint magyartalan az „ominózusos”. Magyarázat nélkül is érteni véljük, hogy miért. De akkor a „magyaros”, a „lilás” és a „lájtos” miért nem magyartalan?
Gábor küldte el nekünk nyelvi találatát:
a magyartalanság gyöngyszemei: „ominózusos” (Szepessy Zsolt) – elhangzott az 1. TV ápr. 3. reggeli műsorában
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A gyöngyszemmel egyetértünk, a magyartalansággal már kevésbé. Olvasónk biztos arra gondolt, hogy az ominózus már magában melléknév, és ezért „fölösleges” hozzátenni egy melléknévképzőt, az -(o)s-t. Csakhogy az ilyenek egyáltalán nem példátlanok a magyar nyelvben! Az ominózus szó a Tótfalusi István szerkesztette Idegenszó-tár szerint a latin omen, ominis ’jel, baljóslatú előjel’ szóból származik.
Ráadásul az ominózus igazán nem magyaros hangzású szó, érződik rajta a latin eredet. Így végképp nem mondható magyartalannak a magyarítása...
Érdekesség
Az általunk föllapozott szótárak szerint az ominózus jelentése ’baljóslatú, rossz emlékű’. Nyelvérzékünk azonban azt súgja, hogy napjainkban a pejoratív jelentés már nincs meg, az ominózus csupán azt jelenti, hogy ’az a bizonyos, az az emlékezetes’ – mindenféle pejoratív, negatív jelentésárnyalat nélkül.
De nem is kell ahhoz látványosan latin eredetűnek lenni, hogy egy melléknévhez újabb melléknévképzőt illesszünk. Ezek igen közönséges, közhasználatú szavak: magyaros, lilás, hűvöskés. A magyar, a lila és a hűvös, illetve a hűvöske mind melléknevek, mégsem „magyartalan” a melléknévképzővel való ellátásuk. A magyaros és a lilás esetében a képzett alaknak más a jelentés, mint a képző nélkülinek. A hűvöske – hűvöskés esetében a jelentés nagyjából ugyanaz, mégsem tűnik se jobbnak, se rosszabbnak a képzős változat:
Hűvöske az idő, egy könnyű sálat azért fölveszek. / Hűvöskés az idő, egy könnyű sálat azért fölveszek.
A -(V)s melléknévképző használata az idegen eredetű melléknevek esetében is előfordul: van lájt, de van lájtos is, van fain vagy fájin, de faintos és fájintos is. Az ominózusos pedig teljesen jól beleilleszkedik ebbe a mintázatba.