Kíváncsi vagyok, hogy a Facebook, Inc. mennyi pénzzel támogatja az ilyen kutatásokat... Ha már a tőzsdén nem megy a szekér, próbáljuk meg rávenni azokat is a regisztrációra, akik nem kérnek belőle. Nice try.

Kíváncsi lennék az Önök véleményére is, ha már nem a Rénhírek oldalán olvasom ezt a cikket. Vagy esetleg más (ellenvéleményű) kutatásokat IS idézni ebben az ügyben. Mert ugye "az ördög a részletekben lakozik".

Én ugyan nem a stábhoz tartozom, de azért nem bírom ki, hogy ne mondjam el a véleményem. Sorjában:

1. Baromság az egész.

2. Arra nem gondoltak a "kutatók", hogy mi van azokkal, akiknek a hivatásuk, munkájuk jellegéből adódóan nem lehet nyilvános/valós profiljuk közösségi oldalon?

3. A pszichológus tipikusan az ráérős fajta, akinek minden betegség, ami nem annyira átlagos, különben mivel keresné a kenyerét...

4. Vannak (pl. jómagam is), akik egyszerűen biztonsági, adatvédelmi okokból nincsenek fenn valós profillal, mivel a biztonság egyik legfontosabb alapelve, hogy minél kevesebb elérhető információ van valamiről vagy valakiről, annál kisebb a támadási, kompromittálási felület. (És ezt mint szakmabeli mondom.)

5. Az amerikaiaknál megint más téma, mert ha jól tudom (bár ebben a témában nem vagyok jártas), náluk mintha ismeretlen fogalom lenne a személyes adatok védelme. Az ő felfogásuk valami olyasmi, hogy az, aki nem bűnöző, annak nincs mit titkolnia, így legyen fent nyilvánosan az interneten -- ellenkező esetben pedig bűnöző. Na jó, lehet, hogy ez kicsit túlzás, de nem csodálkozom rajta, mert az európai ember számára néha teljesen felfoghatatlan a gondolkodásuk.

Ja, és még az is hozzátartozik, hogy én pl. kifejezetten utálom az egyoldalú kommunikációt, márpedig a közösségi oldalakon 90%-ban ez megy. Nekem az emberi kapcsolat nem azt jelenti, hogy pl. megosztok vagy leírok valamit és nem reagál rá senki semmit (mert ezen az alapon mondhatnám a falnak is), hanem legalább azt, hogy ha már én veszem erre a fáradságot, akkor ez kölcsönös, azaz van valamiféle visszacsatolás, válasz, vélemény, eszmecsere stb. -- és ugyanez vonatkozik az e-mailre is.

Oltári baromság, tipikusan amerikai. Egyetértek az előttem szólóval reklámszaga van.

Én ugyan már az idősebb generációhoz tartozom, de először lelkesen regisztráltam. Aztán rájöttem: 1. rövid az élet ahhoz, hogy annyi időt eltöltsek a facebookkal, amennyit igényelne.

2. Mi értelme lenne annak, hogy távoli ismerősök, félig idegenek azon élvezkedjenek, hogy mi történik a családomban.

Úgyhogy most nem vagyok tag.

A cikk ráadásul valótlant állít. Breiviknek pl volt facebook profilja, ott volt láthatóü pl a fegyveres képe:

beginningandend.com/norway-shooter-breivik-facebook-account-changed-

@Janika: Ja, nemcsak hogy volt, hanem nagyon szép képek voltak fenn róla szabadkőműves kötényben.

Amúgy a facebook nem jó semmire. Egyszer regisztráltam, hogy valami oldalon kommentelni tudjak, mert már korábban is akartam, ha jól emlékszem valamelyik dokumentumtároló oldalnak is FB-s bejelentkezéshez kötött a mentési lehetősége. de olyan kezelhetetlen a kommentekkel kapcsolatos beállítása az FB-nek (mit jelenítsen meg, mikor), hogy néhány óra után elküldtem a törlési igényemet. Azóta se értem, hogy egyes oldalak miért használják az FB-t, ha egyszer van Google account is a világon!

@blogen: Igen, ez meg másik. Ráadásul igazából az sem számít, hogy hány száz-ezer ismerősöd van, mert a Facebook eleve lekorlátozza a hozzáférésüket a megosztásaidhoz. Ha pl. van 100 ismerősöd, abból csak legfeljebb 50-hez juttatja el, amit megosztasz, ha pedig mondjuk csak 20 van, akkor jóformán senkihez (és ugyanez igaz az oldalaknál is). A sok lájkoló vagy ismerős csak nagy látszatkeltés, mert a Facebook azt akarja, hogy fizess érte, hogy minél több ismerőshöz eljussanak a megosztások. Tehát gyakorlatilag tényleg nem jó semmire, hacsak nem egy celeb vagy több mint 10.000 ismerőssel...

Nálunk a HR a szemétbe dobja a jelentkező önéletrajzát, ha nem találnak róla FB-profilt.

@Cimilla: Általában nem szoktuk a cikkek tartalmát véleményezni. De az, hogy a HR-esek igyekeznek ellenőrizni a Facebook-profilokat, az tény. Az is tény, hogy a profil hiánya utalhat arra, hogy valakivel valami baj van. S mint a cikk is írja, nem csupán ez lehet az oka, ha valakinek nincs Facebook-profilja – mindenesetre a dolog furcsa lehet azok szemben, akiknek a Facebook a mindennapok része.

Tanácsunk az, hogy ha állást keres, hozzon létre Facebook-oldalt, tegyen fel néhány szimpatikus fényképet magáról, lájkoljon néhány cicás képet (és persze reménybeli munkaadója oldalát), és időnként helyezzen fel kiegyensúlyozottságot, boldogságot sugárzó státuszüzeneteket.

@maxval: "Nálunk a HR a szemétbe dobja a jelentkező önéletrajzát, ha nem találnak róla FB-profilt."

Hát az sem normális... Én ilyen céghez nem is jelentkeznék munkára. Jó, hogy nem egyből a rendőrséggel nyomoztatja ki, hogy kiről van szó.

@maxval: ez melyik hely? Csak hogy ne kelljen titkolózni.

Ha ez így igaz, akkor diszkriminatív, ezzel már előzetesen is leszűkíti a merítési lehetőségeit.

Nekem azért nincs, mert:

1. félek attól, hogy túl sok időt töltenék vele, és nem maradna másra

és 2. védem az adataimat.

Nos, emiatt már a szemétbe is kerülne az önéletrajzom annál a cégnél, ahol Maxval dolgozik.

Ha valaki pszichológusnak megy, felmerülhet a gyanúja annak, hogy az illető abnormális, diszfunkcionális vagy egyenesen veszélyes. ;)

Mi van akkor, ha

1. van FB-profilja, de nem kereshető

2. van, de nem valós adatokkal

3. más közösségi oldalon van fent

aztán ha ezeket végiggondolta, még elmélázhat azon is, miért nincsen profilja sehol, ha tényleg sehol sincs. Pszichológusokon és újságírókon kívül ez mindenkinek eszébe jutna.

@maxval: a hr-esetek kereshetné az emberét a LinkedInen inkább =)

Arról is kéne kutatást készíteni, hogy a FB-felhasználók között mennyi, ha nem is a komplett pszichopata, de az értelmi fogyatékos. Nem is kell kutatás, elég megnézni a híroldalakon a beépített FB-hozzászólásdobozt.

@kergezerge: egyetértek. Cicológusból normálisat még nem láttam, mindnek néhánnyal kevesebb kereke volt, már eleve ezeket vonzza be a szakma.

A FB-profilom meg pl. van, de minden adat rejtett. Meg a nevem is olyan, mint pl. a Kovács Géza, Nagy Gábor (most csak írtam valamit), minden településen van belőlük egy halom, szóval ha rákeres a féiszbukon, és még a települést is tudja, akkor is fog találni egy csomó rejtett profilú FB-felhasználót, és azt sem tudja, hogy egyáltalán melyik lehetek a sok közül, aztán mehet oda Magnum ölébe sírni.

@El Vaquero: "Meg a nevem is olyan, mint pl. a Kovács Géza, Nagy Gábor (most csak írtam valamit), minden településen van belőlük egy halom"

Ebből a szempontból mennyire irigyellek! Interneten valóban nagy előny az ilyen "sablonnév", mert kisebb az esély rá, hogy megtalálnak.

Nos, nekem például van Facebook profilom, ennek ellenére Maxvalék HR-esét úgy megagyalnám pajszerral és kalapáccsal, hogy soha nem tudnák kimosni őt a forgószék párnájából. Ennyit a pszichológusok elméleteiről.

Aki ezt a cikket írta, annak is meg kéne vizsgáltatnia magát. Sokáig nem volt FB profilom, aztán csináltam egyet. Akkor pszichopata voltam, és meggyógyultam, vagy mi a franc?

Szerintem meg az pszichopata, akinek nincsen Yuotube fiókja. Na, erre mit lépnek a pszichológusok?