Alajos és a Lajos
Névelő a név előtt?
Sokszor sokan kifogásolják a személynév előtti névelőhasználatot, mondván, hogy az fölösleges. Olvasmányélményeink azonban azt mutatják, hogy a legnagyobbak is használták „hibásan” a névelőket.
Biztos több olvasónknak volt már az az élménye, hogy mások kifogásolták, amikor a személynevek elé határozott névelőt tett, például így: Szóljál már a Lacinak, hogy lebukott! Van, aki határozottan megdorgálja ezért az egyszeri nyelvhasználót, kijelentve, hogy a személynév elé helyezett névelő helytelen vagy hibás. Vannak aztán persze megengedőbb hangvételű kritikusok is, akik csak annyit jegyeznek, meg, hogy jé, de furcsa, hogy ilyen „pestiesen” beszélünk, és nem felesleges-e az a névelő ott a személynév előtt. Minden esetre egy biztos: ennek a szerkezetnek a használata kiválóan alkalmas arra, hogy intoleráns embertársainknak alkalmat adjunk egy kis kekeckedésre.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
De miért lenne helytelen a név elé tett határozott névelő? Hisz még a nevében is azt hordozza, hogy ő a név előtti elem. Persze ha nyelvtanilag kellőképpen iskolázottak vagyunk, akkor tudjuk, hogy a névelő elnevezésben a név szó nem a hétköznapi értelmében szerepel, hanem nyelvtanilag, névszó értelemben. A névelő tehát a névszók előtt áll. És milyen szavak is tartoznak a nyelvtan szerint a névszók közé? Nemcsak a hétköznapi nevek, hanem: főnevek (banán), melléknevek (sárga), számnevek (ezer). Ezek előtt – kis csalással – mind állhat határozott névelő: a banán, a sárga, az ezer. De mi a helyzet a személynevekkel? Azok nem névszók?
Banán
(Forrás: Wikimedia Commons / Steve Hopson / CC-SA 2.5)
Dehogynem. A személynevek a nyelvtanban a főnevek közé tartoznak, azon belül is az úgynevezett tulajdonnevek közé. Ezek a nyelvtan szerint – egyébként igen megtévesztően – azok a főnevek, amelyek valamilyen egyedi dolognak a nevei. Ugyan ez a meghatározás több sebből vérzik (hogy miért, arra szintén nem ebben az írásban adjuk meg a választ), de fogadjuk el, hogy a személyek nevei valóban egyedi létezőket jelölnek. Éppen ezért szokták azt mondani, hogy a határozott névelő használata helytelen az esetükben, ugyanis fölösleges. A határozott névelő szerepe ugyanis éppen az, hogy konkrétan megjelöljön egy valamit a sok közül:
Ebédre bedobtam egy pacalt.
Ebédre bedobtam a pacalt.
A személynevek esetében azonban erre a konkrét kijelölésre semmi szükség nincsen, mert azok pontosan megnevezik azt az egyedet, akire utalnak.
Ez az érvelés azonban sántít. Hiszen a nyelv – ilyen értelemben – nem gazdaságos, és nem is logikus. Gondoljunk csak arra, hogy bizonyos tulajdonnevek elé mindig kötelező kitenni a határozott névelőt: az USA, az EU, az ENSZ stb. Vagy gondoljunk az intézménynevekre, amelyek szintén tulajdonnevek: a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem stb. A személynevek elé persze nem kötelező kitenni a névelőt, de azzal érvelni, hogy logikátlan lenne, meglehetősen logikátlan. Teljesen nyilvánvaló, hogy – annak ellenére, hogy kissé megbélyegzettnek számít – a személynevek elé szóbeli használatban gyakran teszünk névelőt. Írásbeli használatban ez valóban nem jellemző. Ebből is eredhet az, hogy megbélyegzik a szóbeli használatban, ugyanis az írásbeli normát kérik számon a szóbeli használaton is. Ez azonban tévedés: nem lehet azt mondani, hogy az írásbeli használat bármilyen értelemben helyesebb lenne, mint a szóbeli. Egész egyszerűen csak más.
Kérdés, hogy mikori ez a jelenség? Újnak mondható-e egyáltalán? Erre azt kell, hogy válaszoljuk, hogy egyáltalán nem új. A II. világháború előtt például írásban is használták. Nádasdy Ádám A név előtti névelő című írásában több példát is olvashatunk erre. Mi most a Nyugat című folyóiratot olvasgatva bukkantunk néhány érdekes példára. Nem kisebb szerző, mint Ady Endre írja a következőket kortársáról, Kaffka Margitról: „De a Kaffka Margit neve, személyisége, írósága, rendkívülisége, nagyszerűsége úgy-e nem vitás? Különben is én most a Kaffka Margit regényeire, novelláira gondoltam, emlékeztem s a verseiről akarnék írni.” (Nyugat, 1918/9.) 1933-ban pedig ezt írja Babits Mihály: „Valaki arra figyelmeztet hogy a Kosztolányi Esti Kornéljáról szóló multkori cikkemben súlyos belső ellenmondás látszik”. (Nyugat, 1933/13–14.) Ignotus pedig 1917-ben így fogalmaz: „A Schöpflin könyve, mely tizenkilenc újságtanulmányból összeszedett létére csodálatosképpen mégis könyv...” (Nyugat, 1917/10.)
A Kaffka Margit
(Forrás: Wikimedia Commons / Székely Aladár)
Mi a közös ezekben a szerkezetekben azon kívül, hogy mind a Nyugatban jelentek meg, és hogy mind kiváló írók tollából származik? – Először is az, hogy a személynevek előtt úgy használják a névelőt, ahogyan ma már nem tennénk. Másodszor pedig az, hogy a névelőt mindegyik példában egy birtokos szerkezet elején találjuk: a Kaffka Margit neve, személyisége, írósága, rendkívülisége, nagyszerűsége; a Kosztolányi Esti Kornéljáról szóló; a Schöpflin könyve. Ez a szabály kiragadott példák alapján általánosnak látszik: a Nyugatban a szerzők a fentihez hasonló szerkezetekben minden esetben névelőt használnak a birtokosként szereplő személynév előtt. Nem használják azonban más helyzetben személynév előtt a névelőt.
A korabeli irodalomból Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye is megörökíti a személynév előtti névelőhasználatot. Míg a regény elbeszélője nem használ névelőket a fiúk nevei előtt, addig Nemecsek Ernő, amikor a regény első fejezetében elmeséli az einstand történetét, következetesen használ névelőket a személynevek előtt: „Úgy volt – mondta –, hogy ebéd után kimentünk a Múziumba, a Weisz meg én meg Richter meg a Kolnay meg a Barabás.” A fiú – akinek a nevét nem a névelőhasználata miatt írták be csupa kisbetűvel a Gittegylet könyvébe – a korabeli köznyelvet használja; Molnár nyilvánvalóan azt akarta hangsúlyozni a névelők kitételével, hogy a történet szóban hangzik el.
Láthattuk tehát, hogy a személynevek előtti névelőhasználat egyrészt nem hibás, mivel nagyon is létezik a köznyelv szóbeli változatában. Formális írott szövegben valóban nem fordul elő, de barátibb, fesztelenebb hangvételű írásban akár elő is fordulhat. Most nem beszélve a szóbeli és az írásbeli nyelvhasználat jellegzetességeit is mutató webes szövegekről. Tehát ha Nemecsek Ernő bátran használta, mi is használhatjuk.
Hozzászólások (27):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
1
Nước mắm ngon quá!
2012. február 13. 21:43
der Satz DES Pythagoras
Die verlorene Ehre DER Katharina Blum
2
scasc
2012. február 14. 08:13
3
Nước mắm ngon quá!
2012. február 14. 09:00
@scasc:
A példák minőség (azaz "milyensége") vagy a mennyisége nem győz meg? Ha csak az utóbbi:
Bibliából:
Offenbarung des Johannes
Brief des Jakobus
Brief des Judas
stb.
Antikvitás, mitológia, tudományok:
Tempel/Gottesgemahlin/Hoherpriester/stb. des Amun
Gespräche des Konfuzius
Historien des Herodot
Bibliotheke des Apollodor
Balkanfeldzüge des Maurikios
Edikte des Ashoka
Säulen des Herakles
Eid des Hippokrates
Satz des Thales
Könyvcím, filmcím:
Leben des Galilei (B. Brecht)
Das Leben des Brian (Monty Python)
Der Schuh des Manitu
Újkori:
Dynastie des Muhammad Ali
Aufstieg und Untergang der Angela Merkel
www.facebook.com/pages/Aufstieg-und-Untergang-der-Angela-Merkel/1274
Die Karriere der Angela Merkelwww.tagesschau.de/multimedia/bilder/merkel1048.html
stb.
Bár tudom ez utóbbiak stílus értéke más, mint a "Satz des Pythagoras"-é.
4
mari
2012. február 14. 09:09
50 évvel ezelőtt, de talán máig is, az általános iskolában verték az ember fejébe, hogy helytelen a névelőhasználat személynevek előtt. Azt hiszem, a köznyelv mindig is beengedte ezt a használatot, az írott, és ezért "szabálytisztelőbb" nyelv kerülte. Mára - úgy érzem - a névelős névhasználat a közelebbi ismerősöknek feltétlenül jár. A Kati, a Jancsi, a Kovács biztosan ismerőseink. Illyés, Petőfi, József Attila általában névelő nélkül, az "az Illyés, a József Attila "stb. formát inkább "bennfentesek" használják. Közszereplők neve mint mindenki ismerőseiéi (ez tényleg így?) névelővel használatosak , mindenki "a Gyurcsányról, az Orbánról" beszél. Amikor viszont valaki egy nem mindenki számára közismert művész neve elé teszi a határozott névelőt, az számomra nevetséges bennfentességet, sznobságot jelez (a Kocsár Balázs...) . Más a helyzet a személynevek elé tett határozott névelővel birtokos kapcsolat esetén: úgy emlékszem, a korábbi kánon szerint ilyen esetben kötelező volt a névelőhasználat, így a cikk példái nem érvek a "nagyok" névelőhasználata mellett: utal is rá, hogy mindig birtokos kapcsolatról van szó,
5
Nước mắm ngon quá!
2012. február 14. 09:14
@mari:
"úgy érzem - a névelős névhasználat a közelebbi ismerősöknek feltétlenül jár."
Szerintem nem. Max. budapestieknél.
"Közszereplők neve mint mindenki ismerőseiéi (ez tényleg így?) névelővel használatosak"
Dettó.
6
scasc
2012. február 14. 09:48
@Nước mắm ngon quá!: Dehogy a mennyiség hiányzott! Hiszen a németben jóformán csak így lehet a birtoklást személynél kifejezni.
Csak hát ennek a párhuzama a magyar birtokos szerkezet, "a" nélkül is. Hogy a Nyugatból hozott példák névelôje valóban germanizmus-e? Ahhoz a puszta párhuzam nem elég.
7
Nước mắm ngon quá!
2012. február 14. 10:42
@scasc:
"Hiszen a németben jóformán csak így lehet a birtoklást személynél kifejezni."
Ez azért nem teljesen állja meg a helyét, pl. die Rede von Angela Merkel vagy Angela Merkels Rede, ezek az alakok jóval gyakoribbak.
8
Pesta
2012. február 14. 11:02
@mari:
a politikusi példák kifejezetten nem jók, ott inkább pejoratív szerepet tölt be a névelő, ujjal mutogatás valakire, beleérti az ember, hogy „[az] a [szemét, hülye stb.] XY". Pl. „A Schmidt még a saját nevét se tudja leírni helyesen."
Vagy ha itt is azt írnám, hogy „a Gipsz Jakab megint írt a Nyesten egy cikket", ezt se pozitíve érteném. :)
Nem lehet általánosítani, ez a névelőzés inkább szubjektív dolog, nálam pejoratív értelme van, nem is érzem semlegesnek.
9
Nước mắm ngon quá!
2012. február 14. 11:04
Hogy "kedvenc" kancelláromnál maradjak:
Szalagcím: "Zipi Liwni - Wird sie DIE Angela Merkel Israels?"
(Cipi Livni - Lehet-e Izrael Angela Merkelje?"
10
scasc
2012. február 14. 13:08
@Nước mắm ngon quá!: na, de az a kettô más arnyalatú.
a "Die Rede von Angela Merkel" egy semleges 'Angela merkel beszéde'.
"Die Rede der Angela Merkel" pedig inkább egy 'Angela-Merkel-beszéd' felé hajlik, és enyhén ironizáló is (mert sallangos, irodalmiaskodó fennhangú).
11
scasc
2012. február 14. 13:09
12
Nước mắm ngon quá!
2012. február 14. 13:38
@scasc:
A "die Angela Merkel Israels" valóban más, de szerintem a személynevek előtti névelő használata germanizmus, amit az is alátámaszt, hogy a Nyugat szerzői a történelmi kornál (késődualizmus) fogva beszélték a németet, nem csupán a dualizmus ténye, az állam kettős (német)osztrák-magyar jellege és a német első számú idegennyelvet betöltő szerepe, hanem a századfordulón Budapesten még mindig jelenlévő és befolyásos német nyelvű lakosság miatt is. Nem véletlen emiatt ma sem, hogy ez a jelenség a budapestiek nyelvhasználatára jellemző, Debrecenben pl. kifejezett megütközést kelt, újonnan a fővárosba költözők pedig biztos, hogy elújságolják, amikor először hazalátogatnak (a Laci, az Éva, póstás, kőrút, lakós, sőt Kórea).
[Ui. az durva, hogy a Firefoxhoz telepített helyesírás-ellenőrző plugin ez utóbbiak közül a lakóst(sic!) és a póstást(sic!) már ki sem javítja.]
13
Nước mắm ngon quá!
2012. február 14. 13:47
@Nước mắm ngon quá!:
Ui. az általam felhozott példák természetesen nem a cikkbeli "a Kaffka, a Schöpflin" germanista jellegét támasztják alá, hanem egy további aspektusra világítanak rá (archaikus vagy archaizáló, "intézményesítő" szóhasználat), de a cikkbeli "a [családnév/keresztnév], der/die [Nachname/Vorname]" típusú alakokra is bőven találunk példát a mai német (köz)nyelvben. Sőt, ragadvénynevekben is előfordul, pl. das Händle ("a kezecske", egy korábbi diáktársam ragadványneve).
14
Fejes László (nyest.hu)
2012. február 14. 14:11
@Nước mắm ngon quá!: A lakós-t úggy elemzi meg hogy lakó-s (vö. (ott)alvós buli stb.), tehát a lakó főnevet látja el s-sel. A póstás is ilyen lehet, mert a pósta alakot nem fogadja el, de enm tudom, miből elemezheti ki.
15
scasc
2012. február 14. 14:16
@Nước mắm ngon quá!: Ez a das Händle inkább olyan rejtôjenôs, ragadványneveknél, maffianeveknél a magyarban is általános. Zsiga "az [o/O]rr", "a [k/K]éz", stb.
16
scasc
2012. február 14. 14:18
"a póstás" helyesírásellenôrzô elemzése alapján "após+t ás". Kriminális tevékenység. ;-)
17
Nước mắm ngon quá!
2012. február 14. 14:19
18
LAttilaD
2012. február 14. 16:53
Én nem nagyon értem a némettel való példákat, meldigehorzám. Ott más a szokás. Mi nem kezdjük Nagybetűvel a Főneveket, és egy csomó mindent másképpen csinálunk.
19
Galván Tivadar
2012. február 15. 22:22
Hirtelenjében Arany János jut az eszembe, aki kétszer is leírta: "Keresi a Klára..." Lehet, hogy nála is germanizmus, meg, amikor ezt írta, már ő is pesti volt.
20
Annie87
2013. január 7. 13:08
Na, ne már!
„Ez azonban tévedés: nem lehet azt mondani, hogy az írásbeli használat bármilyen értelemben helyesebb lenne, mint a szóbeli. Egész egyszerűen csak más.” – ezt a mondatot inkább nem kommentálom...
„Másodszor pedig az, hogy a névelőt mindegyik példában egy birtokos szerkezet elején találjuk: a Kaffka Margit neve, személyisége, írósága, rendkívülisége, nagyszerűsége; a Kosztolányi Esti Kornéljáról szóló; a Schöpflin könyve, ami. Ez a szabály kiragadott példák alapján általánosnak látszik: a Nyugatban a szerzők a fentihez hasonló szerkezetekben minden esetben névelőt használnak a birtokosként szereplő személynév előtt. Nem használják azonban más helyzetben személynév előtt a névelőt.”
- Nagyszerű megállapítás és meg is magyarázza a szerző félreértésének okát. A BIRTOKRA vonatkozik a névelő, nem a személyre. Sajnálatos, hogy az internetet nem lehet cenzúrázni...
Nemecsek Ernő, amikor a regény első fejezetében elmeséli az einstand történetét, következetesen használ névelőket a személynevek előtt: „Úgy volt – mondta –, hogy ebéd után kimentünk a Múziumba, a Weisz meg én meg Richter meg a Kolnay meg a Barabás.” – könyörgöm, nem hallott még a szerző a szereplők egyénítésekor használt jellegzetes (akár helytelen) nyelvhasználatról? Jé, milyen érdekes, hogy pesti diákok nem irodalmi nyelven beszélnek az említett műben, hanem a jellemző pesti szlengben!
21
Annie87
2013. január 7. 13:13
Idézet a szerző által említett Nádasdy Ádám írásból: "A mai írott nyelvben is találunk azonban név-elôtti névelôt: Felsorolta az Esterházyra jellemzô stílusjegyeket. Ám vigyázzunk: itt a névelô csak úgymond "földrajzilag" áll a név elôtt, valójában nem arra vonatkozik, hanem egy késôbbi szóra, a stílusjegyek-re: Felsorolta az [Esterházyra jellemzô] stílusjegyeket."
22
El Vaquero
2013. január 7. 13:25
Ez nem helyesség kérdése, hanem nyelvjárási kérdés. Egyes nyelvjárások tesznek névelőt a nevek elé, aki ebben nőtt fel, annak ez természetes. A semleges, szabványos pesti köznyelv (amit a média is használ, és amit magyarul tanuló külföldieknek is tanítanak) nem használ ilyet. Nagy ügy.
23
Fejes László (nyest.hu)
2013. január 7. 16:13
@El Vaquero: „A semleges, szabványos pesti köznyelv (amit a média is használ, és amit magyarul tanuló külföldieknek is tanítanak) nem használ ilyet.” Dehogynem. Pontosan a pesti köznyelv használ ilyet. A külföldieknek tanított, életidegen irodalmi „norma” viszont nem. :)
24
petercs
2014. március 7. 14:52
A nyelvérzékem szerint ez a személynevek előtti a, az funkcióját tekintve nem névelő, hanem mutató névmás kiemelő szerepben, "az a bizonyos" értelemben.
25
szigetva
2014. március 7. 15:01
@petercs: Akkor te biztos olyan nyelvváltozatot beszélsz, amiben nincs ilyen névelő. Az én változatomban van, és egyáltalán nincs "az a bizonyos" jelentése.
26
petercs
2014. március 7. 15:15
@szigetva: Az én nyelvváltozatomban is megvannak az ilyen névelők, lehet, hogy én értem rá ezt az értelmezést.
27
Krizsa
2014. március 7. 19:59
