A szakértő az MTI-nek nyilatkozva kifejtette: a 2,2 milliós Lettországban a lakosság mintegy egyharmadát teszik ki az orosz anyanyelvűek, és elsősorban a nagyvárosokban élnek. Az ország függetlenségének 1991-es kikiáltását követően szigorú állampolgársági politikát dolgoztak ki, azaz nem kapott mindenki automatikusan állampolgárságot, aki Lettországban élt, hanem ehhez több vizsgát kellett tenni, többi között a lett nyelvtudásról is számot kellett adni – idézte fel.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A szombati népszavazás az orosz nyelv hivatalossá tételéről Lettországban „döntően a restriktív nyelvpolitika eredménye" – mutatott rá, hozzáfűzve: sem a kezdeményezése, sem az eredménye nem meglepő.

A referendumot egy orosz kisebbségi csoport azért kezdeményezte, mert feldühítette őket, hogy a másik póluson szélsőséges lettek kampányt indítottak abból a célból, hogy a lett állami iskolákból száműzzék az orosz nyelvű oktatást. A magas, 70 százalékos részvételi aránnyal megtartott népszavazáson a lettek elsöprő többséggel, több mint 75 százalékkal elutasították az orosz nyelv hivatalossá tételét.

Rácz András hangsúlyozta: Oroszországnak azért volt fontos a népszavazás ügye, mert ha másként alakult volna a végeredmény, az orosz az Európai Unió hivatalos nyelve lett volna, hiszen Lettország az EU tagállama.

Mint mondta, azért tarthatták meg a múlt szombati referendumot, mert mostanra már több orosz anyanyelvű megtanult lettül, megszerezte a lett állampolgárságot. (Korábban az orosz kisebbség tagjai nem voltak lett állampolgárok, így nem is írhatták volna alá a kezdeményezést.)

Hozzátette: hamarosan várhatóan módosítják a népszavazás szabályait annak érdekében, hogy az orosz kisebbség ne kezdeményezhessen újabb referendumot, ezúttal azért, hogy módosíttassák az állampolgárság elnyerésének feltételeit.

A szakértő arról is beszélt, hogy Észtországban a lettnél is szigorúbb állampolgársági szabályozást alakítottak ki a rendszerváltás után, mivel ugyan a lakosság itt kevesebb mint harmadát teszi ki az orosz kisebbség, ám egy alig 1,3 millió lakosú ország esetében ez jelentős szám. Ezért az észtek nagyon tartanak az orosz befolyástól – mondta.

Kiemelte: Litvániában ugyanakkor jóval kedvezőbb az orosz anyanyelvűek helyzete, ugyanis ez a kisebbség itt már legalább 300 éve jelen van, annak idején sokan menekültek az orosz birodalom „perifériájára"  a „cári önkény" elől. Ezért kevésbé „érte sokként" a litvánokat a „szovjet oroszok" megjelenése. Továbbá  Litvániát a szovjet vezetés jóval csekélyebb mértékben iparosította, mint Lettországot és Észtországot, így sokkal kevesebb orosz anyanyelvű ipari munkás költözött litván területre – emlékeztetett.

Rácz András felidézte, hogy a litvánok „sokkal liberálisabb állampolgársági törvényt fogadtak el, mint a lettek vagy az észtek", és 1991-ben minden litvániai lakos megkaphatta a litván állampolgárságot, kivéve a szovjet Vörös Hadsereg és a KGB tagjait. Litvániában sokkal inkább a lengyel kisebbség tagjaival feszült a viszony – jegyezte meg. Litvániában a 3,5 milliós lakosság 6,1 százaléka lengyel, 4,9 százaléka orosz.