A kárpátaljai magyar fiatalok azért tudnak gyengébben ukránul, mint idősebb nemzettársaik oroszul, mert a szovjet időszakban az oroszok jobban meg tudták kedveltetni a nyelvüket a magyarokkal, mint független államukban az ukránok – írta az ungvári Kárpáti Igaz Szó című lap csütörtöki száma.

Az újság főszerkesztője, Kőszeghy Elemér által jegyzett publicisztikai írás szerint vitathatatlan tény, hogy a negyven évnél idősebb, anyanyelvű iskolában tanult kárpátaljai magyarok döntő többsége jobban tud oroszul, mint a náluk fiatalabbak ukránul. Ennek okát a szerző szerint nem a nyelvtanárokban vagy a nyelvoktatás módszertanában, de nem is a magyarokban kell keresni.

A magyarázat szerinte sokkal inkább abban rejlik, hogy a szovjet időszakban az orosz nyelvet, és magukat az oroszokat jobban „el tudták adni” a magyaroknak, mint most az ukránt, illetve az ukránokat. „A háborúk nagy győztese, a forradalmi eszmék mozdonya, Európa hős védelmezője a mongolokkal szemben, világhatalom, az első űrhajós nemzet – sulykolták a fejekbe nap mint nap” – emlékeztet a cikkíró, megjegyezve, hogy maga a nyelv Puskin, Turgenyev, Dosztojevszkij, Lermontov nyelve, s még azt is elhitették, hogy Ivan Fjodorov találta fel a nyomdát, nem Gutenberg.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A szerző szerint az ukrán vezetés immár 23 éve „erőből” igyekszik megszerettetni az országban élő más nemzetiségekkel az ukránságot, az ukrán nyelvet. Pedig az ukrán társadalomnak nagyon könnyű lett volna megnyerni a magyarokat, csak meg kellett volna tartania a szimpátiájukat, hiszen az 1991-es népszavazás bizonyította, hogy a kárpátaljai magyarság teljes mellszélességgel támogatta az ukrán függetlenséget, a Moszkvától való elszakadást – mutat rá a főszerkesztő.

Szerinte a kárpátaljai magyarok elismerték az ukrán nép igényét a függetlenségre, úgy gondolva, hogy mindkét nép nyomás alatt élt, s ebből kifolyólag remélték, az ukrán többség az ölébe hullott jogokat megosztja a függetlenné vált ország többi nemzetiségével is. De nem ezt tette, egy idő után ellenkezőjére fordult a helyzet, a kisebbségi kérdésekben a puha, esetenként még akár toleránsnak is mondható szovjet ideológiát egy kemény, „Ukrajna és az ukránság mindenekfölött” irányelv váltotta fel – fogalmaz a szerző.

„Az új ukrán vezetés tiszta lappal kezelhette volna a kérdést, ehelyett – már létezése második napján – a nem éppen hibátlan, de a régi jogokat megerősítő, egyfajta kapaszkodót jelentő és újabb lehetőségeket biztosító nyelvtörvény eltörlését, és egy, a kisebbségi jogokat megnyirbáló új jogszabály megfogalmazását tartotta legfontosabb teendői egyikének. A legkevésbé a magyarságot kell vagy lehet hibáztatni azért, ha nem akarja tanulni az ukrán nyelvet, ha egyre inkább elidegenedik Ukrajnától, ha egyre kevésbé tudja magáévá tenni az ukrán nép – amúgy jogos – követeléseit” – zárja írását az ungvári magyar lap főszerkesztője.