Mikor az ember ismerkedni kezdett velük kisiskolásként, egyértelműek voltak. Néha meglehetős ellenérzést váltottak ki: micsoda dőreség, hogy ne legyek kíváncsi, mert hamar megöregszem? Hogyhogy magyar ember evés közben nem beszél? Ez utóbbi mutatja, hogy akadnak ilyen erősen nemzet-specifikus mondások is. Sok mondás párhuzamos szerkezetbe bújva érkezett: Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.

Valóban jobb egy veréb?
(Forrás: Nevit Dilmen / Wikimedia Commons / CC BY-SA 3.0)

Az “üzeneten” nem volt sok töprengeni való: A hazug embert könnyebben utolérik, mint a sánta kutyát – ne hazudj, mert megfognak. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Gonoszságot tervezel másnak? Te látod a kárát. Közmondás után érdeklődő körkérdésemre mellesleg a legtöbben éppen ezeket a – sántakutyás, veremásós (felkelős-aranylelős, verebes-túzokos) – példákat említették.

Ami a jelentést illeti: tiszta sor, hogy nem csak ágyazásról és alvásról meg kutyáról és hazugságról van itt szó – kicsit el kell vonatkoztatni. Pénz olvasva, asszony verve jó. Hát.. ez is egyértelmű: a mondanivaló vitatható, de igen konkrét, és legalább rögtön megtanulhatni belőle, hogy lám, korunkban nem minden népi bölcsesség vethető be. (Az ilyeneket, ugye, serdületlenekkel talán nem is ismertetjük meg.)

Nem volt gond a közmondások és rokonaik különválasztása sem: hol voltak még az ilyen szofisztikált (aztán persze később sem tisztázott) szakszavak, mint szólás, szólásmondás, szóláshasonlat, szólásmód, szólásforma, beszédfordulat. Nemigen merült fel az sem, hogy variánsaik is lehetnek, néha alig (néha gyökeresen) eltérő formájúak: A hazugot hamarabb utolérik… E boldog gyermekkorban még formára és tartalomra nézve egyértelműnek tűntek a dolgok. Azt, hogy egy-egy jól irányzott közmondással “majdnem minden és annak az ellenkezője is megindokolható, pl. Járt utat a járatlanért el ne hagyj! vs. Kockázat nélkül nincs siker”, ma már a Wikidézet is tudja, akkoriban azonban nem sejtette az ember.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az angol közmondásokkal azután szerencsés esetben az ember már kifinomultabb elmével ismerkedett. A nyelv, a kultúra, a metaforák alapjai itt ugye gyökeresen mások; a közmondások a világból mást és másképpen helyeznek előtérbe – képzelte az ember. És ha már nyelvtanulás a cél, akkor nyilván a sajátosan angol közmondások érik a legtöbbet. Sajátossá egy-egy érdekes – magyarul nehezen visszaadható – szó, kifejezés, vagy épp a magyar tájakon ismeretlen gondolat tette őket. Könnyű ügy az almaevésre buzdító An apple a day keeps the doctor away. Átköltött, “elferdített” változata már annak idején külön örömet okozott: A garlic a day keeps the everyone away – naponta egy fokhagyma, és (nemcsak a betegség, de) mindenki elkerül. The early bird catches the worm – itt ugyan madár a fő-, kukac a pórul járó mellékszereplő, de értjük mi azért, hogy ez a Ki korán kel…, csak az angolok ezt is ilyen érdekesen fogalmazzák. Van olyan is, ami egy az egyben megfelel – ez nem is izgalmas: Rats desert (ill. leave vagy forsake) a sinking ship – A patkányok elhagyják a süllyedő hajót. Akkor az ilyen nem is igazi angol közmondás…

Elhagyják a süllyedő hajót – hacsak a hajó macskája őket előbb el nem kapja

Az igazi csemegét mindig a rejtélyesebb darabok jelentik, mint mondjuk (az enyhébbek közül való) Once bitten, twice shy. Micsoda?? Egyszer megharapják, kétszer félszeg?? Ha kiderítjük, hogy ennek éppenséggel az Aki egyszer megégette magát, mindig félni fog a tűztől a megfelelője – az A burnt child dreads the fire és a The scalded cat fears cold water pedig a rokonai –, akkor persze világos a tanítás: ‘aki egyszer pórul járt, hasonló helyzetben (jobban) vigyáz majd’. Ezt aztán emitt megégett gyerekkel, amott leforrázott macskával, hol a leghétköznapibb módon, hol némi túlzással adja tudtunkra a népi bölcsesség.

Volt kifejezés amelyről csak később – és alapos csalódás árán – derült ki, hogy voltaképpen közmondás része: megtanultuk, hogy az ezermester angolul Jack of all trades. Aztán előbb-utóbb azt is, hogy nem is így van: a kifejezés ugyanis egy közmondásban szerepel, amely éppenséggel arra utal, hogy aki mindenhez konyít, semmihez sem ért: Jack of all trades is master of none. Ennek tehát (feltehetően) távoli rokona az Aki sokat markol, keveset fog. Azután viszont újabb csalódás érhetett: maga a Jack of all trades ennek ellenére nem mindig negatív – mintegy kiszabadult tehát a közmondásból, önállósította magát. Több szótár csupán annyit mond rá: ‘sokféle munkát elvállaló ember’ (ami persze kissé megint más, mint ezermester).

Akkor sem csalódik angoltanulónk, ha azt várja, hogy sok vízzel, hajózással kapcsolatos angol közmondással fog találkozni. Ha pedig észrevesszük, hogy a Pray to God but continue to row to the shore – ‘imádkozz Istenhez, de (azért) evezz tovább’ – egyenesen a God helps those who help themselves rokona, akkor már látható, hogy ez nem más, mint a Segíts magadon, az Isten is megsegít.

És hát homlokegyenest ellenkezőre tanító bölcsességekre itt is bőven akad példa: a Fine feathers make fine birds ‘tollazat teszi a madarat’ ill. The tailor makes the man ‘a szabó teszi az embert’ szöges ellentétei a Fine clothes do not make a man mondásnak, pont ahogy a Ruha teszi az embert = Clothes make the man is az ellenkezőjét állítja, mint a Nem a ruha teszi az embert = Clothes do not make the man.

És végre a gördülő kövek: Moss doesn’t cling to rolling stone. Annak idején velejéig angolnak véltem (már a Rolling Stones miatt is). A woodstocki fesztiválon Joan Baez énekelte a dalt, amelyből megismertem Joe Hillt; a mondás az ő végrendeletében szerepel. Alig értettem, de érdekelt, így hamar kiderült, hogy eredetibb formája ez: A rolling stone gathers no moss (ill. Rolling stones gather no moss). Egy idő után nagyjából világos volt az értelme: ‘guruló kőhöz nem tapad moha’, azaz a folyton úton lévő (?) ember (?)… mi is? Nem lesz gazdag? Nem alapít családot? Nem állapodik meg? Esetleg direkt nem hajlandó felelősséget vállalni? Vagy éppen nem tapadnak rá nemkívánatos dolgok? Most akkor dicsérjük, sajnáljuk, vagy elítéljük ezt a nyughatatlan követ? Jó neki vagy rossz, hogy ott áll moha nélkül?

Mi mást tehetünk: a Wikipédia bölcsességét hívjuk segítségül. Itt azt tudjuk meg, hogy a mondás egy Publilius Syrus nevezetű író szentenciáiból származik, aki állítólag elmagyarázza, hogy a mindig úton lévő, gyökeret sehol nem eresztő ember kerüli a felelősséget, s így aztán a mondást gyakran úgy értelmezik, hogy az afféle „felelősséget nem vállaló, csakis saját tudásukat, tapasztalatukat, kultúrájukat gyarapító képletes nomádokról” szól. Egy másik értelmezésben a moha amolyan penészféle, a pangás jelképe, azaz hát nagyjából: ‘a folyton mozgásban lévő ember sosincs híján friss ötleteknek’. Esetleg ‘a mozgás megakadályozza, hogy az ember berozsdásodjon’. (Néhány bekezdéssel később mellesleg a Wikipédia elárulja, hogy nem is Publilius Syrus a forrás, mert nála a mondás szokásos latin alakja – Saxum volutum non obducitur musco [‘A gördülő sziklához nem tapad moha’] – nem szerepel, hanem Erasmus hatalmas – a szerző halálának évére 4151 közmondást tartalmazó – gyűjteménye.

A mondás angol változata már egy 1546-os közmondásgyűjteményben megjelenik. A Brewer’s Dictionary of Phrase and Fable című gyűjtemény Erasmust említi szerzőjeként, és olyan latin mondásokkal rokonítja, mint a Saepius plantata arbor fructum profert exiguum (‘a gyakran átültetett fa gyéren hoz gyümölcsöt’). Annyi bizonyos tehát, hogy a „moha” itt még pozitív, a mozgékonyság a negatív szereplő. Eközben azonban meglepő módon a Brewer’s a következő magyarázattal szolgál: “aki mint a szélkakas és meg nem állapodik, soha nem szerez az vagyont. Így tartja legalábbis a (számos nyelvben létező) közmondás, noha ezt a tények nem mindig támasztják alá, de az ellenkezője sem igaz”.

Miközben tehát eredeti szándéka szerint a mondás szemlátomást az agilitást, a mozgékonyságot dicséri, mai szokásos értelmezésében éppenséggel a megállapodottságot – a „mohát” – favorizálja (ha az nem is biztos, hogy a vagyonnal egyenértékű). Az eredeti értelmezésre utal az is, hogy egy angol–orosz kétnyelvű gyűjtemény (A dictionary of English proverbs in modern use. Moscow, Russky yazyk. 1985.)  – noha így magyarázza a közmondást: ‘az egy helyben maradni nem képes ember soha nem állapodik meg’– rokon értelmű mondásoknak tartja a következőket: Standing pools gather filth (‘a pocsolyában mocsok gyűlik’), sőt Still water breeds vermin (‘az állóvízben megteremnek az élősdiek’). Lusta, fantáziátlan, sőt mocskos, élősdi moha.

Ennyit az ősi bölcsességeket átörökítő tömör mondások egyértelmű útmutatásairól.