Gyakran hallani, főleg diákoktól, hogy groteszk helyett grotex-et mondanak. A -szk végződés valóban nem túl gyakori a magyar nyelvben; legfeljebb egy tucat ilyen végződésű szót tudunk felsorolni. A Papp Ferenc által készített A magyar nyelv szóvégmutató szótárának (VégSz.) segítségével ezeket gyűjtöttük össze:

baszk, maszk, kioszk, etruszk

arabeszk, burleszk, humoreszk, pittoreszk, groteszk, pikareszk

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A -szk szóvégződés tehát semmiképp sem mondható gyakorinak. Még akkor sem, ha hozzá vesszük, hogy ismerünk néhány tulajdonnevet is, amelyek szintén erre a hangkapcsolatra végződnek.

Minszk, Izsevszk, Szernszk, Szemipalatyiszk, Artemovszk

A budapesti kulturális élet egyik központjaként működő A38 hajó születési neve Artemovszk 38 – az ukrán Artyemivszk város neve után. Utóbbiakban a keleti-szláv területen gyakori településnév-végződés található, amely eredetileg melléknévi végződés lehetett. Előbbi példáinkat is két nagyobb csoportba osztottuk. Az első csoportban a -szk, a másodikban az -eszk végűek találhatók. Ez utóbbiakról azt gyaníthatjuk, hogy etimológiailag is kapcsolódnak egymáshoz; ráadásul mindegyikük nemzetközi szónak tűnik. Lássuk tehát, honnan származhat az -eszk végződés!

Az -eszk végűek mind nemzetközi szavak; megfelelőik megtalálhatók a franciában, az angolban, a németben és az olaszban. A magyarba a 18-19. század környékén kerültek, általában a németen vagy a francián keresztül. De melyik nyelvben találjuk meg az eredeti alakot?

Az arabeszk szó első rögzített magyar nyelvű előfordulása 1793-ból származik. Olyan cikornyás díszítő motívumot jelöl, amelyben nincs ember- és állatábrázolás. (A korán ugyanis tiltotta ezeket; az elnevezésben az arab szó található.) A franciában és az angolban arabesque, a németben Arabeske, az olaszban pedig arabesco alakban létezik. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint az olaszban keletkezett az arabo ’arab’ jelentésű főnévből az arabesco ’arabos’ melléknév, amely a motívum elnevezéseként főnevesült. Innen kerülhetett a többi európai nyelvbe; a magyarba az arabeszk változat a franciából származik.

Arabeszk
(Forrás: Wikimedia Commons / A. RB / CC BY 2.0 )

A burleszk története igen hasonló; első magyar nyelvű előfordulása a TESz. szerint 1788-ból való. Szintén megtalálható a nagyobb európai nyelvekben; a németben burlesk melléknévi és Burleske főnévi alakban; az angolban és a franciában burlesque alakban; az olaszban pedig burlesco alakban. A burleszk esetében szintén az olasz lehetett a kiindulópont: az olasz burla ’gúny, tréfa, csíny’ szóból keletkezett a burlesco melléknév. A burla pedig talán a latin burrae ’gyerekes bolondság; vaskos tréfa’ szóval állhat etimológiai kapcsolatban. A magyar nyelvben szintén német, illetve francia közvetítésen keresztül érkezhetett. [Érdekes a szónak a magyarban elég következetlen helyesírása. Míg az [sz]-t fonetikusan átírja magyarra, addig az [u] megmaradt az eredeti írásmód szerint – a kiejtés ellenében.]

Nem lepődünk meg, hogy a groteszk története is nagyon hasonló; igazán csak az az érdekes, hogy milyen jelentésű az eredeti szó, amire visszamegy a – feltesszük – olasz melléknévi alak. A groteszk a magyar írásbelisében 1815-ből datálható először. Létezik a németben Groteske (főnév) és grotesk (melléknév) alakban; a franciában és az angolban: grotesque; az olaszban grottesco alakban. Az olasz grottesco ’fura, torz alak’, illetve ’egy bizonyos betűtípus’ értelemben létezik. Az olasz szó a grotta ’barlang’ főnévből származik. De mi köze a barlangnak a bizarrsághoz, a furcsasághoz? – Ez igen kalandos: a groteszk festészetet az antik Róma föld alá került épületeinek falán talált dekorációk inspirálták. Innen tehát a groteszk mint jelző.

Groteszk 1588 körül
(Forrás: Wikimedia Commons / Cesare Baglione)

A humoreszk a humor szóból származik; 1848-ból való az első írásos nyoma. A magyarba a németből került (Humoreske); ott pedig valószínűleg a groteszk és a burleszk mintájára keletkezhetett. A pittoreszk ’festőien szép’ etimológiáját a TESz. nem közli; a szó jelentése alapján arra következtethetünk, hogy az olasz pittore ’festő’ szó melléknévi képzett alakjából terjedt el az európai nyelvekben. A magyarban ma már elég archaikus; ritkán használatos szó. A pikareszk szó pedig állandó jelzőként egy műfajmegnevezésben, a pikareszk regényben szerepel: ez az a típusú regény, amelyben a hős utazásain, vándorlásain keresztül megy végig valamilyen megismerési folyamaton. Másik elnevezése: utaztató regény. Eredetét szintén nem közli a TESz.; az angol Wikipédia szerint a spanyol picaresco ’csavargó, kalandor’ szóból származik az elnevezés.

A magyar nyelvű -eszk végződésű szavak esetében tehát nagy nemzetközi összeesküvésre bukkantunk, és a háttérben, úgy tűnik, a legtöbb esetben az olasz nyelv áll.