Az egyszerű nyelvhasználók számára elsősorban az olyan problémák feltűnőek a nyelvben, mint az egyes nyelvi elemek eredete. Ezek közül is azok a szembeötlőek, melyek több kisebb nyelvi elem kombinációjából állnak, de nem világos, hogy az adott kombinációból miként következik az adott jelentés. Ilyenek elsősorban a képzett vagy összetett szavak, illetve a többszavas kifejezések és szólások. Egy ilyen probléma iránt érdeklődik névtelen levélben olvasónk:

Miért a pintyhez hasonlítunk mindent? Mi ennek az eredete?

Mindenekelőtt arra hívnánk fel a figyelmet, hogy nem mindent hasonlítunk a pintyhez: a mint a pinty kifejezésnek is megvan a maga használati köre, olyasmit jelent, hogy ’gyorsan, könnyen, egyszerűen, problémamentesen, remekül’.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ráadásul ebben az értelemben sem csak a mint a pinty használatos, hanem egy sor más, hasonló felépítésű kifejezés is:

mint a karikacsapás

mint a sicc

mint a vöcsök

Ha kifejezetten gyorsaságról van szó, akkor a szélhez, a nyúlhoz vagy a gumilabdához is hasonlíthatunk.

Hasonló változatosságot figyelhetünk meg más jelentésű hasonlító szótáraknál is, pl. ’nagyon, erősen, keményen (dolgozik)’:

mint az/egy állat

mint a/egy barom

mint a/egy güzü

mint a/egy ló

mint a/egy marha

mint az/egy őrült

Amiből sok van, abból megy annyi van, mint a nyű, pelyva, szemét, fűszál, tenger, kínaiak, oroszok vagy bűn. Aki pedig iszik, az úgy tesz, mint a kefekötő vagy a gödény, és olyan részeg lesz, mint a csap, a tök, a föld, a csacsi vagy az albán szamár.

Iszik, mint a pinty?
(Forrás: Wikimedia Commons / James Niland / CC BY 2.0)

És akkor még nem szóltunk az olyan speciális esetekről, mint az olyan a hangja, mint a repedt fazék. De hogy miért éppen ezekhez hasonlítunk?

A fentiekből már sejthető,. Az ilyesfajta szólások alkalmi hasonlatból születnek. Ha a nyelvközösség a hasonlatot különösen találónak véli, akkor adott funkciójában állandósulhat, használata rendszeressé válhat. Később azonban előfordulhat, hogy a fordulat motivációja elhomályosul, akár azért, mert maga a szó is kikopik a használatból (sokan nem tudják például, hogy mi a güzü), akár azért, mert a kontextusokban nem mindig egyértelmű. A pinty esetében bizonyára olyasmi lehet a forrás, hogy úgy elkapta a legyet, mint a pinty – ilyen szövegkörnyezetnél ma sem jutna eszünkbe firtatni, honnan ered a szólás. Persze ha azt halljuk, hogy úgy megírta a szakdolgozatát, mint a pinty, akkor a motiváció már elhomályosul. Ez teszi aztán lehetővé, hogy a szólás pontos jelentése is elhomályosuljon, és egy idő után akár egészen más jelentésben is használni kezdjük – vagy éppen úgy használjuk, hogy magunk se tudjuk megmondani, pontosan mit is értünk alatta.