Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése magyarul 183817 szóból áll, Tolsztoj Háború és békéje pedig sokszor csak három vaskos kötetben fér el és összesen 473380 szó a magyar fordítása. A középiskola évei alatt méreteiknél fogva ezeknek a könyveknek elég rossz hírük van, és gyakran az egész nyár vagy egy elhúzódó betegség ideje sem elég az elolvasásukhoz, legtöbbször maradnak a rövidített olvasmányok vagy az osztálytársak zanzásított összefoglalói. Pedig hol van még a Háború és béke Az eltűnt idő nyomában-tól? A nyomában sem – felelhetnénk kihagyhatatlan szóviccel, vagy a harmadánál – mondhatnánk, mivel esetünkben csak a méret számít. Marcel Proust ugyanis 3500 oldalas regényfolyamot írt, azt hét egységre osztotta és 16 kötetben közölte.

Az eltűnt idő nyomában cseh kiadása
(Forrás: Wikimedia commons)

Az emlékezés asszociatív technikájával építkező mű magyarra fordítása is nagyszabású vállalkozás volt, csaknem száz évet és három fordítót (Gyergyai Albert, Jancsó Júlia és Lóránt Zsuzsa) vett igénybe. Ez tehát a leghosszabb – mondjuk így – kanonizált, irodalomtörténetek által is számon tartott regény, bár a legtöbben csak annyit tudnak róla, hogy van benne egy jelenet, ahol az elbeszélő süteményt márt a teájába, aztán annak íze kapcsán hosszan visszaemlékezik.

Papírfeketítők

A nyilvántartások szerint azonban minden idők leghosszabb regénye messze túltesz Proustén, konkrétan ráver egy nullát. Az eltűnt idő nyomában ugyanis „csak” másfél millió szóból áll, Mark Leach The Last Year at Marienbad című regénye pedig 17 millióból. Bár ez utóbbit nem adták ki hagyományos formában, de szabadon letölthető az internetről. Rekordokról szólva mindenképp említést érdemel még a Perry Rhodan is. Ez a németországi sci-fi regény sorozat 1961-től kb. 2500 füzetben jelent meg (az átírások, újrakiadások, javított változatok miatt bizonytalan a szám) különböző szerzőktől és még egy nullát rádob az előző rekordra, ugyanis 150 millió szót tartalmaz.

Perry Rohodan-füzetek bekötve
(Forrás: Wikimedia commons / Manuel Strehl)

Végül az XL-es írásművek kapcsán a karakterszám rekorderének teljesítménye is idekívánkozik: Robert Shields tiszteletes huszonöt év alatt egy 37 millió szavas naplót írt, melyben életének minden apró mozzanatáról tudósít (lelki, idegi, testi állapotokról és folyamatokról egyaránt), sőt extra dokumentumokat is csatol a műhöz, pl.: az orrszőrét. Elmondása szerint azért dolgozott huszonöt éven át napi négy órát művén, mert remélte, hogy egy ilyen elmélyült, részletes leírás minden emberre vonatkozó felfedezésekhez is vezet majd. De az utókor úgy ítéli meg, hogy Shields hipergráfiában szenvedett, és csak azért írt ennyit, mert folyamatosan ellenállhatatlan késztetést érzett erre.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Delete

Kosztolányi: Egy és más az írásról

[...]

Természetesen a rövidséget csak a saját kárunkon tanulhatjuk meg. Eleinte nehéz, fájdalmas megcsonkítani önmagunkat. Sajnálod minden sorodat, melyet papírra vetettél. Amikor törölni akarsz, úgy érzed, hogy tulajdon kezedet, ujjadat kell levágnod. De tévedsz. Nem a kezed az, nem is az ujjad. Csak a zöld, piszkos körmöd. Vágd is le. Nem kár érte.

Gyakorlatul azt tanácsolom, hogy kezdd másokon. Végy elő írókat, nagyokat és kicsinyeket egyaránt, és olvasd őket, írónnal kezedben. Tolsztojjal – megjósolom – nem lesz sok szerencséd. Nála minden szó – csodálatos módon – a helyén van. Még szószaporítása is tömör. Iljics Iván halálából egy betűt se húzhatsz. Ez a remekmű mértéke.

[...]

Ám hiába állítják az ellenkezőjét egyesek, a mennyiség nem csap át minőségbe. Sőt, a szépírásra tanítók legtöbbször a szószátyárság elkerülésére figyelmeztetik az írással próbálkozókat. Kosztolányi például a törlést tartja legnehezebb és legnemesebb írói feladatnak, és a sürgönyhivatalban és a vesztőhelyen született mondatok tömörségét állítja követendő példának. A kihagyás, a sejtetés, és a szűkszavúság utalásossága révén mintha valami ősi közös titok létére utal, az olvasó pedig, míg a kihagyott szavakat keresi, bevonódik a műbe.

Ennek, a tömörségnek is vannak szélsőséges esetei. Lírában egyrészt a japánból elhíresült haiku, másrészt a tömörítés modern változataként az sms-versek képviselik a végső pontot. Prózában a flash fiction néven ismert műfaj közelít a minimumponthoz. Bár pontos szabályait nem rögzítették, de Steve Moss szerkesztő, a műfaj egyik népszerűsítője a szavak számát pontosan ötvenötben jelölte meg. 1987-ben a New Times olvasói között flash fiction versenyt hirdetett. A verseny olyan népszerű lett, hogy később a győztesek munkáiból két kötetet is kiadtak. (1. 55 Fiction, The World's Shortest Stories: Murder, Love, Horror, Suspense, All This and Much More in the Most Amazing Short Stories Ever Written, Each One Just 55 Words Long. 2. 55 Fiction, The World's Shortest Stories of Love and Death: Passion, Betrayal, Suspicion, Revenge, All This and More in a New Collection of Amazing Short Stories-Each One Just 55 Words Long.)

Egy élettörténet hat szóban

Ennek kapcsán Örkény István nevét is mindenképp meg kell említenünk, aki bár valószínűleg soha nem hallott a flash fictionről, mennyiség tekintetében mégis valami hasonlót hozott létre, és egyperces novelláival a tömörség élharcosának számít irodalmunkban.

Örkény István ajándékba kapott ex librise
(Forrás: orkenyistvan.hu)

Viszont prózában a sűrített mondanivaló tekintetében Ernest Hemingway jelölte ki a végpontot, amikor – állítólag fogadásból - megírta első és egyetlen hatszavas regényét, mely a következőképp hangzik:

For sale: baby shoes, never worn.

(ami magyarul nagyjából: Eladó soha nem használt babacipőcske). A hatszavas (six) lényege, hogy egy rövid mondatba olyan meglepő vagy megrázó eseménysort sűrít, amely megragadja az olvasó kíváncsiságát, arra ösztönzi, hogy egészítse ki magában a történettöredéket. Így valamelyest társszerzőjévé válik a miniregénynek, tetszése szerint kiegészítve az olvasottakat előzményekkel, karakterekkel, helyszínnel. A hatszavas regény azóta szintén népszerű műfajjá nőtte ki magát, és bár ennyire intenzív hatszavast létrehozni nem egyszerű, követőkben nincs hiány. Nemrég Larry Smith portálján hatszavas önéletrajzok megírására szólította fel olvasóit. A tömör memoárokból azóta ő is összeállított egy kötetre valót. A gyűjteményben egyszerű, de sokatmondó megállapítások:

I actually wore matching socks today

(Ma épp egyforma zoknik voltak rajtam),

Too many crumbs, not enough cookie.

(Túl sok morzsa, nem elég süti) és megindító vallomások:

Revenge is living well – without you

(A bosszú jól élni – nélküled) egyaránt helyet kaptak. Ez utóbbit egyébként az ismert írónő, Joyce Carol Oates írta. És igazi telitalálat a kötet címadó „memoárja” is:

Not quite what I was expecting.

(Nem egészen az, amit vártam.)

Nem egészen az, amit terveztem. Hatszavas visszaemlékezések gyűjteménye.
(Forrás: Wikimedia commons)

Ha kicsit jobban megnézzük ezeknek a hatszavasoknak a magyar fordítását, kiderül, hogy némelyik magyarul igazából csak ötszavas lesz. Ennek kézenfekvő oka nyelvünk agglutináló jellegéből fakad, vagyis hogy az angolban elöljárókkal kifejezett nyelvtani elemeket mi toldalék formájában egyszerűen hozzáragasztjuk az adott szóhoz. Ezt talán érdemes lenne kihasználnunk, és ötszavas regények írására buzdítanunk íróinkat, akik így elmondhatnák, hogy – legalábbis ezen a téren – lepipálták Hemingwayt.

Pipálja le Hemingwayt Ön!

Képes lenne megírni egy élet történetét öt szóban? Tegyen egy próbát! Pályaművét várjuk kommentekben!