A helyesírás betartása mellett gyakran felmerülő érv, hogy jó helyesírással félreértéseket kerülhetünk el. Ezzel kapcsolatban ír Ádám nevű olvasónk is:

Van, hogy elhagyják a kötőjelet a tulajdonnévvel alkotott összetételekből. Nagy szerencse, hogy az alábbi hír címét nem így fogalmazták:

„Ronald Reagan-maszkban és egy szál zokniban kóricált egy alabamai házaspár otthona körül egy férfi az új év első napján”

Érdekes lenne olvasni Önöktől egy cikket arról, mi minden múlhat egy kötőjelen (és hasonló apróságokon), abból a szempontból, hogy a helyesírás (egy bizonyos mértékig, bizonyos esetekben legalábbis) milyen sokat segíthet olykor a szöveg megfelelő értelmezésében.

Arról még nem is beszéltünk, hogy az egész mizéria nem merült volna fel, valamint a kötőjel elhagyása sem lenne olyan vészes, ha a fenti címet például így fogalmazták volna:

„Egy férfi Ronald Reagan-maszkban és egy szál zokniban kóricált egy alabamai házaspár otthona körül az új év első napján”

Rémálom

Bár olvasónk azt írja, hogy „nem így fogalmazták”, valójában az oldalon a cím pontosan úgy szerepel, ahogy olvasónk írja. Feltételezhetjük azonban, hogy Ádám arra gondol, hova vezetett volna, ha elmarad a kötőjel:

Ronald Reagan maszkban és egy szál zokniban kóricált egy alabamai házaspár otthona körül egy férfi az új év első napján

Valószínűleg a helyes olvasat ismeretében is sokan úgy értelmezték, hogy maga a néhai Ronald Reagan volt az, aki maszkban és egy szál zokniban kóricált, és csak az „egy férfi”-hez érve értelmezték át a mondatot. Ebben az esetben valóban hálásak lehetünk a kötőjelnek: segítségével elsőre jól értelmezzük a mondatot.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Észre kell azonban vennünk, hogy a kötőjel sem teszi egyértelművé a szerkezetet! Figyeljük meg alaposabban!

Ronald Reagan-maszkban és egy szál zokniban kóricált...

Elvben elképzelhető az az olvasat is, hogy egy Ronald nevű illető kóricált Reagan-maszkban. Ez az értelmezés persze inkább csak akkor jut eszünkbe, ha nem ismerjük Reagan keresztnevét, vagy ha van egy Ronald, akire gondolhatunk a szövegkörnyezet alapján. Úgy tűnik, a félreértést nem is lehet kiküszöbölni – hacsak nem alkalmazunk egy olyan eljárást, mely a magyar helyesírástól idegen, de nem példátlan. A finn helyesírásban az a szabály, hogy ha a külön írandó szókapcsolat összetételi taggá válik, akkor a másik tagot külön írjuk, de kötőjellel: Alvar Aalto -museo ’Alvar Alto Múzeum’, Aki Kaurismäki -elokuva ’Aki Kaurismäki-film’, Itä- Sri Lanka ’Kelet-Sri Lanka’. Ha magyarul Ronald Reagan -maszkot írnánk, akkor egyértelmű lenne, hogy a Ronald is a szerkezet része.

Sajnos a magyar helyesírás annyit sem mindig segít az elkülönítésben, mint a fenti példában. Az AkH. 168. pontja ugyanis kimondja:

Ha az egymástól különírt, személynévből és köznévből álló jelzős szerkezethez (Julianus barát) egy újabb köznév (pl. szobor) kapcsolódik, ez elé nem teszünk kötőjelet, például: Gül Baba türbe, Julianus barát szobor, Kászim pasa bástya, Szent István vértanú plébániatemplom, Jeremiás próféta kolostor.

Ez azt jelenti, hogy ha a kóricáló egyén a volt elnök helyett az egykori pápa maszkját öltötte volna magára, akkor azt így kellene írni:

II. János Pál pápa maszkban és egy szál zokniban kóricált...

A helyesírási szabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy érzékeltessük, hogy a II. János Pál pápa elem a maszkhoz tartozik. Az olvasót azonban segítjük azzal, ha fittyet hányunk a helyesírási szabályokra, és így írjuk:

II. János Pál pápa-maszkban és egy szál zokniban kóricált...

Ha viszont maga az egyházfő mászkál pontifexmaszkban akkor a következő a célszerű (és egyben helyes) írásmód:

II. János Pál pápamaszkban és egy szál zokniban kóricált...

Persze az egyértelműsítést segíthetjük a szórend megváltoztatásával is, ahogy Ádám javasolja. Sokszor azonban nem véletlenül választjuk azt a szórendet, amit alkalmazni szeretnénk, és nem jó, ha csupán a helyesírás miatt kell más mondatot leírnunk, mint amit egyébként leírnánk. Ilyenkor inkább a helyesírási szabályokat rúgjuk fel!