Inkognitóját szigorúan őrző olvasónkat az etika és az etimológia is érdekli:

Mit jelent a betyárbecsület kifejezés? Honnan ered a betyárbecsület kifejezésünk?

Bár örülünk, ha olvasóink kérdésekkel fordulnak hozzánk, az ilyen kérdések esetében egyszerűbb megnézni a szótárat, adott esetben például a Magyar értelmező kéziszótárat (ÉrtKsz.), és csak akkor fordulni hozzánk, ha abban nem találunk kielégítő választ. Az ÉKSz. a következőket írja:

betyárbecsület [...] f[ő]n[év] Helytelenül értelmezett bajtársiasság, amely szerint a cinkosoknak (semmiképpen) nem szabad egymást elárulniuk

Persze ez a meghatározás számtalan kérdést felvet, amelyekkel kapcsolatban akár érdemes is írni nekünk (bár nem biztos, hogy mi vagyunk az illetékesek a kérdést megválaszolni). Kérdés például, hogy miért helytelen az, hogy ha már egyszer elmentünk lopni a haverral (ami kétségtelenül nem szép dolog), akkor nem áruljuk el őt.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kérdés lehet az is, ha olvasónk más értelemben ismeri a szót, mint ahogy a szótár megadja. Ezen sem csodálkozhatunk, hiszen a szavaknak aszerint tulajdonítunk értelmet, hogy milyen környezetben halljuk őket. Mivel mindenkinek mások a tapasztalatai, mindenki egy kicsit másként értelmezheti ugyanazt a szót. Például tágabb értelemben a betyárbecsület azt jelentheti, hogy szolidárisak vagyunk szűkebb környezetünkkel, mellyel együtt viszont megszegjük a tágabb környezetünk szabályait – vagy éppen jelenthet valamilyen erkölcsi minimumot: bizonyos erkölcsi szabályokat áthágunk, de más erkölcsi szabályokat ennek ellenére szigorúan betartunk.

A betyárbecsület eredetéről A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára nem nyilatkozik, de eléggé nyilvánvaló, hogy a betyárok között érvényesülő erkölcsi szabályt (az összetartás szabályát) jelentette. A betyár szó eredetileg a perzsából a törökön át terjedt el a Balkán nyelveiben. Jelentése kezdetben ’legényember’ volt, ebből alakult ki a ’kóborló’ jelentése. Mivel a vándorlegények sokféle alkalmi foglalkozást elvállaltak, a szót jó néhány foglalkozás megnevezésére is használták, a magyarból például a ’disznópásztor’, ’urasági cseléd’, ’hajóhúzó ember’, ’zsellér’ jelentés is adatolt – ezek sorába tartozik az ’útonálló’ is.

Etikai és etimológiai kérdéseken merengő betyár
(Forrás: Wikimedia Commons / Mihály Munkácsy (1844–1900))

Bár ma a betyár szónak meglehetősen pozitív az árnyalata, és hajlamosak vagyunk az igazságért küzdő rablót látni a betyárfigura mögött (aki a gazdagoktól azért vesz el, hogy a szegényeknek adja), a 18–19. század nyelvhasználatában a betyár közönséges bűnöző, maffiózó, rabló(gyilkos). Arra tehát ne gondoljunk, hogy a betyárbecsület eredetileg valamiféle szociális igazságosságot, jótékonykodást  vagy a javak igazságos újraosztását jelentette – bár a betyár szó jelentésváltozása következtében kialakulhat ilyen jelentése is.