nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Még egy kérdés a baszásról

Ugyanaz a baszás és a szeretkezés? Lehetséges, hogy tényleg ráférne egy kis szexuális felvilágosítás a szótárszerkesztőkre? Rendet teszünk, rakunk és csinálunk a fejekben.

Fejes László | 2017. március 13.
|  

Korábban írtunk arról, mekkora felháborodást keltett, hogy egy iskolásoknak szánt szótárba bekerült a baszik, illetve baszás szó. Ugyanakkor arra a kérdéssel foglalkozó sajtótermékek nem foglalkoztak, hogy a szótár helyesírása legalábbis megkérdőjelezhető, egyes adatait pedig a vizsgálható tények nem támasztják alá.

Andi nevű olvasónk hívta fel figyelmünket, hogy voltak, akik a szótár szakmai színvonalát más szempontok alapján is megkérdőjelezték:

Olvastam cikkeket a szinonimaszótárba kerülő baszásról itt is, máshol is. Valamint olvastam egy, az eseményhez kapcsolódó felhördülést a [...] facebook-oldalon: "Baszik = szeretkezik. Szeretkezik = kúr, toszik, megsétáltatja a lompost, magáévá tesz (!). Az egy dolog, hogy az általános iskolás gyerekeket mennyire akarjuk olyan szavakra tanítani, amik használatáért simán igazgatói intő jár, az egy másik, hogy az ügyben a kiadónak áll feljebb, na de kérem, a partneri kapcsolatot kifejező "szeretkezik" szinonímái a passzív-domináns asszimetriát kifejező "magáévá tesz" jellegű kifejezések? Igen, a szexedukáció nem csak a tankönyv használóinak, hanem a szerzőinek is égetően fontos lenne. (v.)" Bár személy szerint egyetértek azzal, hogy nem egyezik a két kiemelt szó jelentése, nem gondolom, hogy ez egy szótári hatáskörbe tartozó döntés lenne. Kíváncsi lennék a szerkesztőség véleményére a kérdésben.

A Facebook-oldalra írt kommentből nyilvánvaló, hogy a bejegyzője nincs igazán tisztában azzal, hogy miként működik egy szinonimaszótár. A szinonimaszótár műfaji paradoxona, hogy olyan dolgokat mutat be, melyek tulajdonképpen nincsenek: azonos értelmű szavak. Azonos értelemről akkor beszélhetünk, ha a két szót úgy cserélhetjük fel a mondatban, hogy ugyanakkor a kijelentés egészének értelme nem változik. A valóságban azonban ilyen esetek nincsenek, valamilyen árnyalatnyi (esetleg csak stílusbeli, hangulati, használati) eltérés akkor is szokott lenni, ha olyan, első pillantásra szabadon felcserélhető alakokról van szó, mint a fel és a föl.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy míg ugyanazt a szót más-más mondatban más-más szóra cserélhetjük fel úgy, hogy a mondat mértéke ne (vagy csak minimális mértékben) változzon. Így például a tesz egyes esetekben a rak, más esetekben a csinál szóval cserélhető fel; a rak és a csinál viszont csak nagyon ritkán cserélhető fel egymással: fészket rak ~ csinál. Utóbbi esetben is érezzük, hogy a rak a „helyénvaló”, az adott helyzetben megszokott ige, míg a csinállal alkotott szerkezet alkalmi, kissé ügyetlen.

Fészekrakás után
Fészekrakás után
(Forrás: Wikimedia Commons / oasi di sant'Alessio pv 296 / Daniel70mi Falciola)

Még paradoxabb helyzet, hogy a megy szinonimái között megemlíthető a cammog, ballag, de a szalad, fut is. Ezek mindegyike a lábon való közlekedésre utal (bár a megy alkalmazható járművön való közlekedésre is), de az előbbiek lassú, az utóbbiak gyors haladásra. Így aztán a ballag és a fut akár antonimáknak (ellentétes értelmű szavaknak) is felfoghatóak, ugyanakkor az elballagtam/elszaladtam a boltba kijelentés mindkét formájában alkalmazható ugyanazon esemény leírására (amikor is az illető a megszokott sebességével járta meg az utat, legfeljebb szubjektív időérzéke szempontjából értékeli tevékenységét). 

A helyzet persze nem annyira paradox. A strukturalista szemantika (jelentéstan) abból indult ki, hogy a jelentések kisebb jelentésegységekre bonthatók. Egy strukturalista elemzésben a ballag jelentése abban (is) különbözne a megy jelentésétől, hogy tartalmazna egy [lassan] elemet. A szalad jelentése pedig hasonlóan egy [gyorsan] elemet. Ha a [lassan] és [gyorsan] elemeket nézzük, akkor világos, hogy a ballag és a szalad ellentétes értelműek – ha viszont a többit, akkor rokon értelműek.

Mindebből következik, hogy a szinonimaszótárak kénytelenek egy sor kompromisszumot kötni. Feltételezik használójukról, hogy tudja: az, hogy egy címszó alatt fel van sorolva egy halom szó, nem azt jelenti, hogy ezek bármikor felcserélhetőek a címszóval (pláne egymással), hanem azt, hogy van olyan eset, amikor azok. A szinonimaszótárat általában akkor vesszük a kezünkbe, ha tudjuk, mit akarunk mondani, de valamiért nem használhatjuk azt a szót, mely éppen eszünkbe jutott (például el akarjuk kerülni a szóismétlést, vagy éppen érezzük, hogy stílusában nem illik oda). Egy szinonimaszótárnak nem feladata, hogy pontosan elmagyarázza az egyes szavak használata, jelentése vagy stílusértéke közötti különbséget, erre technikai okokból (a terjedelmi korlátok miatt) nincs is lehetősége. Vannak ugyan szinonimaszótárak, melyek a címszó jelentései szerint elrendezve, stílusminősítéssel stb. mutatják be a rokon értelmű szavakat, de ezek is elkerülhetetlenül építenek a szótárhasználó nyelvi kompetenciájára. A szinonimaszótárnak nem az a feladata, hogy pontosan leírja a szavak egymás közötti viszonyait, hanem hogy segítse a szótárhasználót a lehetősége felidézésében: a köztük való döntést már nyelvtudásukra bízza.

A kommentelő tehát igaztalanul állítja, hogy a szótár szerkesztői azt sugallnák, hogy a baszik és a szeretkezik jelentésében semmilyen különbség nincs (pláne azt, hogy maguk sem ismerik a különbséget). Olvasónkkal egyet kell értenünk: a különbség megtanítása nem a szótár feladata. Jó eséllyel a gyerek éppen azért csapja fel a szótárt, mert tisztában van azzal, hogy nem illik azt leírnia, hogy baszik, de nem tudja, hogyan írja le ugyanezt „szépen”. A képzeletbeli tanuló fogalmazásában írhatja, hogy

Édesanyám pont hazajött, hát azt látta, hogy a bátyám és a barátnője a konyhaasztalon szeretkeznek – lett is ám haddelhadd!

Ugyanezt a szituációt az osztálytársának a szünetben már így meséli:

Anyám pont benyitott, amikor a bátyám meg a barátnője a konyhaasztalon basztak/tosztak/keféltek.

A két mondat ugyanazt a szexuális aktust írja le, és annak minőségére, érzelmi telítettségére (vagy annak hiányára) nem is következtethetünk – legfeljebb arra, hogy a történet elbeszélője hogyan viszonyul az eseményhez. Számunkra azonban nem ez az érdekes, hanem az, hogy ha ugyanaz az esemény leírható két különböző szóval, akkor azokat már nem alaptalanul tartjuk rokon értelműeknek.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
7 El Vaquero 2017. március 19. 18:12

Lassan az ilyenek is bekerülnek a tananyagba:

scontent-ams3-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/17...1442e3cd&oe=593E0857

6 deakt 2017. március 13. 13:59
5 Sultanus Constantinus 2017. március 13. 13:30

@aphelion: Még kiválóbbak! :)

4 aphelion 2017. március 13. 13:22

Vagy ha meghívsz egy csajt kávéra akkor nem mindegy hogy a végén azt kérdezi hogy "Megyünk?" vagy azt hogy "Járunk?"...

3 aphelion 2017. március 13. 13:20

@Sultanus Constantinus: Vagy hogy a témánál maradjunk, a "megy nekem a szex" se ugyanaz mint a "jár nekem a szex" ;) :)

2 Sultanus Constantinus 2017. március 13. 12:59

@nadivereb: Könnyen elképzelhető, hogy amikor a szerző járt általános iskolába, akkor ez még így volt. :) Én még emlékszem, hogy nálunk azért is igazgatói intő járt, amikor egy lány egy kis csillogó díszkövet varratott rá az iskolaköpenyére.

Amúgy érdekes a cikk. A klasszikus vicc ezzel kapcsolatban, amikor azt mondják, hogy a megy és a jár szinonimák, mégsem mondhatjuk azt a "megy a hasam" helyett, hogy "jár a hasam". :)

1 nadivereb 2017. március 13. 12:37

Én azért leragadtam itt is: "olyan szavakra tanítani, amik használatáért simán igazgatói intő jár"

Remélem, hogy ez nem igaz. Az igazgatói intő (elvileg) az egyik végső fegyelmező eszköz, olyan pimf dolgokért osztogatni, mint a csúnya beszéd, szerintem nagyon kontraproduktív.

Információ
X