Hasonló lehet ehhez a Molnos Angéla -féle Magyarító könyvecske:

www.net.klte.hu/~keresofi/mke/mke.html

Rossz hírem van. Sem a sétamagnó, sem a zsebmagnó nem lesz jó, a "magnó" szavunk ugyanis a súlyosan magyartalan mágnes szóból származik. Hívjuk a walkmant egyszerűen sétaembernek.

Persze ma már senki sem használ sétaembert, mindenki áttért a veszteséges tömörítésen alapuló, zene tárolására használt, állományformátum lejátszóra.

Az első idézetben mire akarnak utalni a [sic]-ek?

@don B: bizonyára a kötőjelekre

a rovarcsáp nem képletesen-játékosan antenna, az egy szakszó: en.wikipedia.org/wiki/Antenna_(biology)

@tenegri: de hát így szabályos, kurzivált szó és álló toldalék közé kötőjelet szokás szedni

@don B: Lehet, hogy szokás, de szerintem a helyesírási szabályzat nem ismeri a dőlt betű fogalmát, viszont foglalkozikaz egybeírással és kötőjelezéssel. Én most nem akarom megítélni, hogy érdemes volt-e ezt jelezni az idézetben vagy sem, csak annyit akartam írni a kérdésedre, hogy ez lehetett a "sic" oka.

@tenegri: de a nyomdai helyesírás nagyon is ismeri (ímhó, ha a [sic] tényleg ennek szólt, az gáz)

@elhe taifin: annak elég régi múltja van, és valamivel ésszerűbb magyar változatokat kínál, ráadásul elvileg folyamatosan bővülő a beérkező javaslatok alapján. Úgy vélem, jó ha ismerjük - vagy ha nincs megalkotjuk - az idegen szavak magyar változatát, mert azzal is nagyobb eséllyel kerülhetőek el a "hamis barátok" jellegű fordítási hibák (pl. árengedmény - action; physician - fizikus stb.).

@don B: Én még úgy tanultam, hogy ezt az adott kiadó dönti el.

A cikkhez: szegény Tótfalusi égeti magát. A Kis Magyar Nyelvklinikában még van számos bejegyzés, ami segít a művelt köznyelv elsajátításában, de a leírtak alapján ez a darab legfeljebb tüzelőnek jó.

@Cunning Linguist: Persze. Csak nem kéne cikizni (pláne nem indoklás nélkül) egy kiadót, mert egy hagyományos tipográfiai iskolát követ. Van abban a cuccban pont elég cikiznivaló.

Tótfalusinak kb. egyetlen használható szótárára emlékszem: amiben az idegen közmondások, szólások, szállóigék eredetét gyűjtötte össze. Annak idején már az etimológiai szótárán is nevettünk, hogy kb. minden harmadik szó „ismeretlen eredetű" - akkor meg minek kellett beleírni?? Az olcsó könyvvásárak unalmas szakácskönyv-dömpingjében üde színfoltok ezek. Biztos valami szótárgenerátorral készülnek: egyet elolvasol, a többit tudod. :)

@Pesta: sajnos, az ismeretlen, bizonytalan, vitatott eredetű szavak más magyar etimológiai szótárakban (MTESz, Zaicz) is jelentős létszámmal vannak jelen...

Élvezetesnek tartom a fenti cikkben megfogalmazott kritikát, időnként még fel is nevettem rajta. (Bár én szoktam használni a grünspan szót...)

A stylist benne van? :P :)))

Egy kis további adalék a Nyest összefoglalójához:

"A dilettáns Purista körbenjár, mint a klasszikus oroszlán és idegen szavakra vadász. Quaerens quem devoret. Minden nap egy idegen szót kipusztítani, különben diem perdidi — gondolja magában a türelmetlen Purista és elégedetten olvassa reggelizés közben a dilettantizmus özönvizein állítólag elsülyesztett csempészszavakról beérkező jelentéséket. Magyarosan — hirdeti a harcos Purista, ami helyes elv, ha csínján bánunk vele, de a túlbuzgó Purista elfelejti, hogy csak magyarosan tud, de nem tud — magyarul." (Zolnai Béla: A műkedvelő Purista lelki alkata, epa.oszk.hu/01300/01354/00015/pdf/1940_3_118-181.pdf)

Épp ma vettem meg ezt a könyvet a Vörösmarty téren, így figyeltem fel a cikkre. Nekem nagyon tetszik a szótár..

Nem igazán értem a szerző kritikáját. Szerintem nem kell minden idegen szavunkat lecserélnünk magyarra, és talán nem is ez a könyv szerzőjének célja, elég ha minden huszadik idegen szavunk helyett használunk egy magyar eredetűt. Nem?

"Valójában azonban nem erről van szó. Ha a nyesten obstruensekről és szonoránsokról írunk, akkor az olvasó úgy érzi, felesleges idegen szavakat használunk, ezért nem érti cikkünket. De jobban fogja-e érteni, ha zörejhangokról és zengőhangokról írunk? Aligha"

Aligha van ebben igaza a cikkírónak. A zörejhang és a zengőhang alapján legalább annyit tudni fog az illető, hogy egyáltalán beszédhangokról van szó. Sőt lehet, hogy ebben a formában már hallotta is, mivel az általános és középiskolai tankönyvekben általában magyarul csoportosítják a beszédhangokat. Nem frikatívát írnak, hanem réshangot, és nem plozívát, hanem zárhangot. A tudományos végzettségűek pedig - kár tagadni - szeretik fitogtatni az idegenszó-tudásukat. Rengeteg esetben van magyar megfelelője az illető idegen szónak, mégse azt használják, mert tudománytalanul hangzik, ha magyarul beszélnek. Ha magyarítjuk a szavakat, azzal jobban beleilleszkednek a magyar nyelvbe, felesleges ezzel a műlatin szavakkal tömködni az emberek agyát. Ezek a szavak mindig idegenül fognak hangzani, sose lesznek igazi jövevényszavak. De nemcsak a tudósok dicsekednek az idegen szavak, kifejezések használatával. Tipikus példa, mikor magyar szövegbe latin mondást tesznek, holott a magyar fordítása is teljesen jó, csak akkor nem lehetnének büszkék a latin tudásukra (ráadásul azt is sokszor rosszul írják le). Ha valaki művelt, úgyis ismeri a latin változatot, ha meg nem művelt, legalább tudja miről hadoválnak.

Egyébként szakterületenként változik, hogy mennyire magyarítanak. A legprofibbak a szómagyarításban (meglepő módon) az informatikusok. Nagyon képszerű magyarításokat csinálnak, nem véletlenül sok elterjedt közülük (persze van ami nem honosodott meg). Sok más "ágazatban" meg se kísérlik ezt. Manapság már az írásképet is átveszik. Ha így megy tovább, 50 év múlva a gyerekek elfelejthetik a fonetikus írást.

Amúgy ez a szótár tényleg nagyon gagyi.

@amőba: Lehet, hogy igazad van. Én nem olvastam a szótárt, csak itt a cikkben a példákat, de lehet ,hogy kiragadottak. De, ha tényleg ilyen szavakat akar magyarítani, amik már meghonosodtak (logika), azzal eléggé elkésett. Vagy olyanokat, amiket nem is használunk abban az értelemben (lemur), az is elég értelmetlen. Főleg, hogy a valódi makik nem is kísértetiesek, azok inkább a koboldmakik, meg a lajhármakik.

Még! Még!

Már fetrengek a röhögéstől.

Vicces-találó kritika, azonban ez sem mentes a tévedésektől. Egyrészt az antenna az nem "játékosan" rovarcsáp, hanem angolul az; másrészt szerintem 2011-ben már egyáltalán nem kérdés, hogy érdemes-e papíralapú szótárat kiadni (nem).

@aszterixagall: Elnézést valóban figyelmetlen voltam.

@don B: "de hát így szabályos, kurzivált szó és álló toldalék közé kötőjelet szokás szedni" legfeljebb: "de hát így is szabályos, kurzivált szó és álló toldalék közé szokás kötőjelet szedni"

Attól függetlenül, hogy mi szokás, mi nem, a helyesírási szabályzatnak ez nem felel meg.

Egyébként a [sic] annyit jelent, hogy 'így': itt is pontosan azt jelzi, hogy az eredetiben így szerepel. Úgy tudom, olyan jelentése, hogy 'hiba', nincs.

József Attila az 1928-ban megjelent magyarító szótárról:

Tolnai Vilmos: Magyarító szótár a szükségtelen idegen szavak elkerülésére. II. kiadás. 1928. (340 old.)

E szótár kezünkben lévő második kiadása tetemesen bővült és mintegy 6000 címszót tartalmaz, de természeténél fogva még így is kiegészítésre szorul. Az első kiadásnál értékesebb nemcsak anyagi növekedésénél fogva, hanem azért is, mert célját tartalmában is jobban közelíti meg. Célja nem az idegen szavak pontos jelentésének adása, ami az idegen szavak szótárára tartozik, hanem mindazon magyar szavak föltüntetése az idegen szó mellett, amelyeknek jelentését a közhasználat együttesen betudja az idegen szóba, ezzel is tanuságot téve arról, hogy az idegen szavak használata a legtöbb közönséges esetben szellemi zavarosságra mutat. Minthogy pedig egy magyar szó majdnem minden alkalommal pontosan megfelel az idegen szó jelentésének, idegen szó használatára nem jogosít fel az árnyalati különbségre való hivatkozás sem. De micsoda árnyalati különbségről is beszélhetünk ott, ahol az idegen egész csoport hazait túr ki a nyelvhasználatból, holott éppen a csoport tagjai kell, hogy az alapjelentésen belül egymástól különbözzenek. E részben ellen kell mondanunk szerzőnk igen okos előszavának különösen az idegen műszavakat illetően, mert azok sem mind föltétlenül nélkülözhetetlenek: nélkülözhetetlenek csupán azok, amelyeknek tárgya oly valóság, amely valóság nem az egész nyelvalkotó közösség, hanem annak csak egyes tagjai előtt ismeretes; ez a valóság éppen a rávonatkozó szó erejénél fogva válik az egész nyelvi közösség előtt ismeretessé, de így az idegen szóból meghonosodott szó lesz. Nem áll tehát, hogy «a bölcselet csak görög-latin szóanyaggal tudja végezni finom fejtegetéseit», hiszen a bölcseleti szavak tárgya nem olyan valóságokra állított jelentés, amelyek csak görög, avagy latin nyelvi közösségek előtt volnának ismeretesek.

Szerzőnk munkája igen hasznos és értékes és minthogy az idegen szó valóságos jelentését is adja, a pusztán erre szorítkozó legkitűnőbb szótáraknál is alkalmatosabb és ajánlhatóbb.

Nem tudom, hogy az ismertetés többi állítása mennyire pontos, de a cikk írója a kiadó nevét sem tudta jól leírni.

Helyesen: Tinta Könyvkiadó.

@halápy: Elnézést kérek, és köszönöm a pontosítást.

Csak azzal vigasztalódhatom, hogy nem én vagyok egyedül, aki elkövet ilyen pontatlanságokat: http://www.tintakiado.hu/ (Az url mellett ajánlom figyelmébe a sikerlista feliratát.) Illetve: http://www.google.com/search?q=%22tinta+kiad%C3%B3%22

Maxvalnak:

Részletek a Magyarító szótárból:

abszurd: képtelen, elképesztő, lehetetlen, értelmetlen, esztelen | nevetséges, meghökkentő, hihetetlen, kivihetetlen | badar, bolond, dilis

bookmark [bukmárk]:| jelző, könyvjelző

citátum: idézet, szövegidézet, hivatkozás

dekoltázs: kivágás, nyakkivágás

embléma: jelvény, címer, ismertetőjel, áruvédjegy, jelkép

fiaskó: kudarc, balsiker, bukás, csőd, felsülés

graffiti: falfirka, falfestészet

hokedli: ülőke, konyhaszék

infámis: gyalázatos, szégyenletes, galád, aljas | csapnivaló, vacak

kánikula: hőség, forróság

lavór: mosdótál, kézmosó

manuális: kézi, kézzel végzett

nexus: kapcsolat, összeköttetés

operatív: műveleti | gyors, hatékony, gyakorlatias

paradoxon: önellentmondás, képtelenség | visszásság, fonákság

reális: valóságos, valószerű, tényleges, tárgyi, tárgyias, dologi, életszerű: ésszerű, józan | megvalósítható, kivihető, teljesíthető, gyakorlatias

sillabusz: vázlat, gondolatmenet | jegyzék, tartalommutató | utasítás, vezérfonal

szezon: idény, évad

tendencia: irányzat, irányvonal, áramlat | törekvés, hajlam, hajlandóság, szándék, cél, célkitűzés | elfogultság, részrehajlás, rosszakarat, ferdítés

variáció: változat | eltérés, módosulás | változatosság, sokféleség | csoportosítás, elrendezés | átírás

zseton: játékpénz

@Fejes László (nyest.hu): Ne haragudj, ez a magyarázkodás elég szánalmasnak tűnik. Mi célt szolgált akkor a [sic]? Jelezni, hogy nem hiba, de nem felel meg az AkH.-nak? Vagy hogy tele van a könyv hülyeséggel, de speciel a nyomdai helyesírást meg a tipográfiai hagyományt ismerik?

@don B: Tudtommal a (sic!) – én inkább így ismerem – csak arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy betű szerint így szerepel az előtte álló szó vagy kifejezés az idézett szövegben.

(Egyébként tőlem is sokszor kérdezték már, hogy ez mit jelent, mellesleg ebből származik a legtöbb újlatin nyelv sí 'igen' szava.)

@El Mexicano: Tudom, mit jelent a sic (mindenféle zárójelekkel, és felkiáltójellel vagy nélkül (szerkesztő vagyok)). Én csak azt kérdeztem, és kérdezem még mindig, mi célból kellett abban az idézetben bármire felhívni a figyelmet a jelölt helyeken (vagyis mi figyelemre méltó van a figyelemfelhívott tipográfiai megoldásban (mert hát semmi)).

Most már értem, itt a "helyesírás contra tipográfiai szokások" a kérdés. Megmondom őszintén, sokszor én is bajban vagyok, hogy mit kezdjek a dőlt szedéses toldalékolt alakokkal (amúgy én is szerkesztő vagyok – de nem hivatásos :). Ugyanis ha nem kötőjellel írom, akkor eléggé hülyén néz ki, hogy csak a szó egy része dőlt betűs, ha pedig kötőjellel írom, akkor meg nem felelek meg a helyesírási szabályoknak.

@don B: Sajnálom, hogy ilyen szánalmas vagyok, de nem adhatok mást, csak mi lényegem. Egyszerűen arra gondoltam, hogy bármelyik olvasó megjegyezheti, hogy a helyesírási szabályzatnak nem felel meg az írásmód. Ezt megelőzendő jelöltem, hogy az eredetiben szerepel így.

Megjegyzem, hogy pl. a bürokrácia nyelvében is szokás, hogy bizonyos testületek nevét (Kormány, Országgyűlés, Minisztérium, sőt, szerződésekben Eladó, Megrendelő stb.) nagybetűvel írják, ezeket szokás is rendesen cikizni. Nem értem, hasonló eljárások miért ne lehetnének ugyanolyan alapon akár cikizhetők is, függetlenül attól, hogy nyomdai hagyomány-e vagy sem.

Megjegyzem még, hogy a nyest álláspontja az, hogy senkinek a nyelvhasználatát (ideértve az írásbeli megnyilvánulásait, tehát helyesírását is) nem cikizzük, tehát már ezért sem kellene cikizésként értelmezni. Persze megértem, hogy nehéz ehhez hozzászokni, hogy úgy foglalkozunk nyelvi jelenségekkel, hogy nem fűzünk hozzájuk rögtön értékítéletet is...

@El Mexicano: Először is ne felejtsük má el, hogy az AkH. ajánlásokat tartalmaz (szmájli). Másodszor mindig is létezett egy nyomdai helyesírás (sokkal vastagabb kézikönyvvel, mint az AkH. (szmájli2)), éppen az ilyen kérdések miatt, pl. hogy egy szón belül a többféle betűfajta "nem tipofil" (rontja az olvashatóságot, más szóval ronda), hogy egybetűs szótag nem marad sor végén, hogy nem hagyunk árvasort, stb. stb. stb.

@tkis: Olvasgatom itt a műkedvelő Puristát; jó hosszú. A 19. (136.) oldalon találtam benne egy kis érdekességet:

"Vagy a közismert, de eleddig még be nem tiltott baka-nóta:

Harminckettes baka vagyok én,

Gyalog masírozok én."

Ez valóban közismert, viszont Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély lány c. operettjéből való, amelyet a szerző 1928-ban írt, kerek tíz évvel a harminckettes ezred feloszlatása után.

@halápy:

"zseton: játékpénz"

Ezt mi ÍGY használjuk. Talán nem mondtam: bár eredetileg nyelvészféle voltam, a szerencsejáték-üzletágban dolgozom.

Pl. azt mondjuk, hogy játékpénzes és valódipénzes számla. S éppen amiatt nem használjuk a zseton szót, mert nem egyértelmű, hogy játékpénzes zseton-e vagy valódipénzes.

Kiváncsi lennék mit vinni véghez egy ilyen magyarító ember, ha rászabadulna pl. a pókeres nyelvre... :-)

Egyébként természetesen a pókervilágban is van egy természetes magyarítási folyamat, de nagyon sokféle az eredmény, így sokszor nem egyértelmű, hogy mi mit is jelent. A profik jellemzően az eredeti angol kifejezéseket használják, akkor is, ha egyébként egy szót sem tudnak angolul, mert azok egyértelműek. A profi nem megad, hanem limpel, nem emel, hanem réjzol, s nem dob, hanem foldol. S nem sorhúzója van, hanem straight drawja. Aztán pedig nem titkolja a lapját, hanem muckol. S nem a pénzt nyeri meg, hanem a potot. S persze nem kőre, kárója, pikkje, treffje van, hanem H-ja, D-je, S-je és C-je. még tucatnyi példa lehetne.

@halápy: Úgy látszik, a recenzensek mind beleesnek ebbe a hibába: infovilag.hu/hir-20800-vegre_magyarito_szotar_aggodas.html Érdekes, hogy ebben a cikkben ez még a könyv(!)kiadó munkatársainak sem tűnt fel, hiszen nemhogy nem kifogásolták a cikk alatt a tévedés, de még oldalukra linkelték is. Úgy látszik, a kiadó munkatársait egyáltalán nem zavarja, ha könyvkiadó helyett kiadónak nevezik őket, nem értem, akkor Ön miért sérelmezi ezt olyan hevesen, hogy rögtön a teljes cikk hitelességét kérdőjelezi meg ennek alapján.

Tisztelt Nyest, kedves hozzászólók!

Előre bocsátom, hogy elfogult vagyok a Tinta Könyvkiadóval szemben, s ezt nézzétek el nekem.

Beszélünk itt egy könyvről, mely 12 600 szót tartalmaz, ebből a cikk szerzője és még néhány hozzászóló kiragad példákat, összesen se többet 200-nál (bár nem számoltam meg egyesével).

Egy ilyen hatalmas munkát azért lecikizni, mert a szerző nem ért egyet a magyarítás ötletével, szerintem nem túl korrekt (hogy egy idegen szót használjak)

Az ELTE Kommunikáció: internet és média nyelvészeti műhelye márciusban pályázatot hirdetett "Netszó" címmel, melynek pontosan az volt a lényege, hogy az internetes szakkifejezésekre találjunk jó magyar kifejezéseket. Hármunk közös pályázatába mintegy 50 szót, kifejezést vettünk fel, s kerestünk rá (találtunk ki rá) új magyar szavakat. Csak ennek az 50 szónak a "magyarítása" is több napunkba tellett. Emellett igencsak nagyra tudom értékelni már a kísérletet is arra, hogy 12 600 idegen szóra magyar megfelelőt találjon a szerző. Az, hogy ebbe hibák, tévedések, pontatlanságok és következetlenségek is vannak, az én szememben bocsánatos bűn.

Még valami: az Idegen szavak szótára is és a Szinoníma szótár is évekkel ezelőtt jelent meg, azóta új (idegen) szavak kerültek be a nyelvbe, melyekre az Idegen szavak szótárában nem találhatunk megfelelőt (lájk, Wifi, hotspot, router stb.), s ez is indokolhatja egy ilyen szótár kiadását.

Én a magam részéről örülök az ilyen kezdeményezéseknek, s ha tehetném, meg is venném ezt a szótárt is.

@wviki: "Beszélünk itt egy könyvről, mely 12 600 szót tartalmaz, ebből a cikk szerzője és még néhány hozzászóló kiragad példákat, összesen se többet 200-nál (bár nem számoltam meg egyesével)."

Nagyon érdekes felvetés. Kíváncsi lennék, hogy Ön szerint kb. hány szócikket kellett volna a szerzőnek idéznie ahhoz, hogy a recenzió az Ön szemében hiteles legyen.

"Egy ilyen hatalmas munkát azért lecikizni, mert a szerző nem ért egyet a magyarítás ötletével, szerintem nem túl korrekt (hogy egy idegen szót használjak)"

A cikk szerzője külön ügyelt arra, hogy külön kezelje a magyarítás kérdését általában (erről az előszó kapcsán szól), illetve ezt a konkrét szótárat. Ki is jelenti: "Nem kell ahhoz nyelvvédőnek lennünk, hogy időnként úgy érezzük: egy-egy idegen szó helyett szívesebben használnánk valami magyarosabbat. [...] Egy ilyen szótár viszont zsebszótárként funkcionálna jól – és most csináljunk úgy, mintha 2011-ben nem lenne kérdés, hogy érdemes-e még papíralapú szótárakat kiadni." Ön tehát vagy nem olvasta alaposan a cikket, vagy szándékosan és emellett alaptalanul vádolja inkorrektséggel a szerzőt.

"Emellett igencsak nagyra tudom értékelni már a kísérletet is arra, hogy 12 600 idegen szóra magyar megfelelőt találjon a szerző."

Ha figyelmesen elolvasta a példákat, akkor láthatta, hogy a szerző nem a saját magyarításait közli, hanem (legalábbis a legtöbb esetben) egy idegen szavak szótárát vagy egy szinonimaszótárat alakított át úgy, hogy a címszó mindig idegen szó legyen (ha pl. a penna vagy az antenna ma még valóban idegen szónak, és nem jövevényszónak minősül: sokat lehetett volna cikizni a szerzőt azért, mert az előszóban azt állítja, hogy a kettő között éles határ van), a szócikk belsejében pedig ne idegen szavak álljanak. (Mint erre rámutattunk, ez nem mindig sikerült.) Ilyen szempontból persze érdemes lenne összevetni a szerző által írt idegen szavak szótárát a magyarító szótárral, és megvizsgálni, valójában mennyiben is tér el a kettő...

"Az, hogy ebbe hibák, tévedések, pontatlanságok és következetlenségek is vannak, az én szememben bocsánatos bűn."

Ezzel és a korábbi kijelentésével azt sugallja, hogy a cikk szerzői végigolvasták a teljes szótárat, onnan kigyűjtöttek minden hibát, és most úgy próbálják prezentálni, mintha az egész szótárra ezek lennének jellemzők. De hogy magyarázza azt, hogy rögtön az első oldal első oszlopából kilenc olyan címszót sikerült felsorolni, amelyek magyar megfelelőjét aligha keresi bárki is? Netán azt gondolja, hogy minden más oszlopba jó ha egy ilyen szócikk került, de a gonosz szerzők mégis ezt az egy, véletlenül rosszul sikerült részt citálják?

"[...] melyekre az Idegen szavak szótárában nem találhatunk megfelelőt (lájk, Wifi, hotspot, router stb.), s ez is indokolhatja egy ilyen szótár kiadását."

Nagyon érdekelne, hogyan lehetne magyarítani a "lájk" szót. Ha pl. aztmondom valakinek, hogy "lájkoltam az oldaladat", akkor egészen világos lesz számára, hogy itt az adott Facebook (Arckönyv)-szolgáltatást használtam (vagy esetleg egy annak mintájára működő szoláltatást). Vagy játszunk el a wifivel! Ezt ugye nehéz lesz magyarítani, mivel nem jelentésbővítés, nem rövidités, hanem szójáték a hifi szóval. Talán előbb magyarítsuk a hifi? legyen mahű? És akkor mi legyen, vehű? Vagy rövidítsük le inkább a vezeték nélküli hálózatot, és legyen venéhá? Ez tényleg sokkal magyarosabban hangzik? A hotspot helyett tényleg jobb (érthetőbb?) a forrópont? A routerre van szép magyarítás, az útvonalválasztó. Legyünk nagyvonalúak, legyen útválasztó. Tényleg jobb és érthetőbb, mint a rúter?

De ajánlok valamit! Javaslataikkal forduljanak a nyesthez! Mi időnként közöljük egy-egy magyarítási javaslatukat, elmondjuk a véleményünket, elmondhatják az olvasók is. Persze mondhatunk mi akármit, ha az olvasóknak tetszik, akkor használni fogják. Ha meg nem, legalább szórakoznak egy jót. Amennyiben érdekli a dolog, várjuk levelét a szerkesztőségbe.

@Fejes László (nyest.hu):

A "netszó" pályázat értékelésére a kiírók szerint június végén fog sor kerülni, az abban leírt javaslatainkat azután valószínűleg megosztjuk a Nyest-tel, már ha a társaim is hozzájárulnak. Annyit azért elárulok, hogy sokkal jobbak, mint ez Ön ötletei, mert azért egyet-kettőt a valóságban kipróbáltunk és használhatónak bizonyult. Nem mellékesen, mi sem csak a saját kútfejünkből találtunk ki új szavakat, hanem igenis felhasználtunk több irodalmat is.

Egyébként igen, zavar, hogy 200 rossz meghatározás miatt eldobnák a teljes anyagot. Aligha tartom valószínűnek, hogy pár nappal (héttel) a megjelenés után egy ekkora munkát valaki végigolvasott volna, s az alapján mond véleményt. Ez azért alighanem összecseng Önnek azon állításával, hogy "érdemes lenne összevetni a szerző által írt idegen szavak szótárát a magyarító szótárral, és megvizsgálni, valójában mennyiben is tér el a kettő..."

Egy ilyen összehasonlításban már valódi kritikai észrevételek jelenhetnének meg.

"De hogy magyarázza azt, hogy rögtön az első oldal első oszlopából kilenc olyan címszót sikerült felsorolni, amelyek magyar megfelelőjét aligha keresi bárki is?"

Találomra felütöttem a Bakos-féle Idegen szavak szótárát a 430. oldalon: 32 szóból 15 a klór elem nevéből képzett vegyület neve, a többiből meg 5 olyat találtam, mellyel még soha nem találkoztam. (nekem a kór és vegyületei teljesen hétköznapiak, s az, hogy a többivel nem találkoztam, nem jelenti azt, hogy ez esetleg másnak nem hétköznapi kifejezés.) Ezért igenis úgy gondolom, hogy helye van azoknak a szavaknak is a szótárban.

S még valami:

"érdemes-e még papíralapú szótárakat kiadni." Igen, érdemes!

Ameddig az internetes lefedettség mértéke akkora, amekkora, s ameddig az E-könyv olvasók elterjedtsége akkora, amekkora, addig lesz alapja a papíralapú könyvnek. Arról nem is beszélve, hogy ha nem tudom egy idegen szó pontos írásmódját, akkor elég macerás azt egy e-könyvben megtalálni, míg a papír alapúban sokkal egyszerűbb.

@wviki: Bár a cikkben igen részletesen próbáltuk elmagyarázni, mi lenen a különbsége egy idegen szavak szótára és egy "magyarító" szótár között, úgy tűnik, vagy nem értette meg (esetleg nem is olvasta?), vagy ignorálja (mindenesetre vitatkozni nem vitatkozik vele). Állításunk szerint ugyanis egy "magyarító" szótárban csak az érdemel címszót, amit az átlagos nyelvhasználó ismer, és helyette keres (odaillő!) magyar(osabb) szót. Ezzel szemben az idegen szavak szótárába természetesen minél több idegen szót fel kell venni, hiszen ott azt keresi az ember, amit nem ismer. A Bakosból hozott példája tehát teljesen irreleváns.

Egy elektronikus szótár nem csak e-könyv formátumában jelenhet meg, hanem az interneten is. Azon az érvén, miszerint papírszótárban könnyebb keresni, mint elektronikusban, meg vagyok döbbenve, Én eddig ennek csak az ellenkezőjét hallottam.

A magyarításaikat kíváncsian várjuk.

@Fejes László (nyest.hu): "Azon az érvén, miszerint papírszótárban könnyebb keresni, mint elektronikusban, meg vagyok döbbenve, én eddig ennek csak az ellenkezőjét hallottam" – pedig ebben van igazság. Nevezetesen, ha egy szót csak a hangalakjáról ismersz, de nem tudod, hogy kell leírni. Egy elektronikus vagy online szótárban csak konkrét szavakra lehet rákeresni, ha pedig nem tudod, hogy írják le, nem találod meg (és én már jártam így nem is egyszer). Viszont a nyomtatott szótárat kinyitod a megfelelő betűnél, és rögtön rájössz, hogy melyik lehet az a szó. Megjegyzem, elképzelhető, hogy már léteznek olyan elektronikus szótárak, melyek képesek hasonlóság alapján más szavakat is felajánlani (ilyen a DRAE online kiadása is), viszont az ilyenek még szerintem nagyon ritkák, és nem biztos, hogy mindig célravezető ajánlatokat jelenítenek meg.

Ha egy szótár 12600 szókikke közül akár csak 200 is használhatatlan, akkor az a szótár használhatatlan. Ez nem kérdés.

@Fejes László (nyest.hu):

"Nagyon érdekelne, hogyan lehetne magyarítani a "lájk" szót. Ha pl. aztmondom valakinek, hogy "lájkoltam az oldaladat", akkor egészen világos lesz számára, hogy itt az adott Facebook (Arckönyv)-szolgáltatást használtam (vagy esetleg egy annak mintájára működő szoláltatást)."

Mondjuk a "tettszikeltem"-mel, vagy a "kedveltem"-mel!! Csak sajnos a lájk valahogy jobban hagzik... És most már lájknak is írjuk...

@El Mexicano: "Egy elektronikus vagy online szótárban csak konkrét szavakra lehet rákeresni, ha pedig nem tudod, hogy írják le, nem találod meg (és én már jártam így nem is egyszer). Viszont a nyomtatott szótárat kinyitod a megfelelő betűnél, és rögtön rájössz, hogy melyik lehet az a szó. " Nagyon okos! Pl. tudom, h van valami anzsabman(t), akkor azt egy papírszótárban könnyen megtalálom, hiszen csak el kell kezdenem lapoznom az an...-tól, és néhány napon belül el is juthatok az enjambementig. Ellenben egy elektronikus szótárral nagyon megszenvedek, hiszen ott a szó töredékére is kereshetek (pl. kikereshetem az n vagy nt-végű szavakat), sőt, rákereshetek akár a kiejtésre is. Ez bizonyára megkeseríti az életem, mintegy reménytelenné teszi a keresést...

@amőba: "Mondjuk a "tettszikeltem"-mel, vagy a "kedveltem"-mel!!" A tetszikel nagyon érdekes alak, hiszen egy egyes szám haramdik személyű igalakhoz teszünk egy képzőt. Máskor az ilyenektől a nyelvvédők sikítanak (mint sok más, a Magyarító szótárban ajánlott alaktól), de tőlem mehet. Csak nem értem, mivel rosszabb a lájkol.

A kedvel viszont teljesen alkalmatlan: a lájkolom nem azt jelenti, hogy kedvelem, szeretem, hanem azt, hogy olyanként jelölöm meg, amit kedvelek. Esetleg kedvelemelem. :D

@Fejes László (nyest.hu): Felhívnám a figyelmed a hozzászólásom végére is: "Megjegyzem, elképzelhető, hogy már léteznek olyan elektronikus szótárak, melyek képesek hasonlóság alapján más szavakat is felajánlani (ilyen a DRAE online kiadása is), viszont az ilyenek még szerintem nagyon ritkák ..."

A saját személyes tapasztalatomat nem hiszem, hogy vitatni kellene. Arról nem is beszélve – és ilyen is volt már –, hogy időnként mire az online szótárban (hála a "gyors" internetszolgáltatóknak) megjelenik a találat (vagy éppen nem, többszöri próbálkozásra), addig én már rég fellapoztam a nyomtatott szótárat, és megnéztem benne, amire kíváncsi voltam. Ez is személyes tapasztalat. Te másképp gondolod, és én ebben nem vitatkozom, én viszont így látom.

Kedves Kollégák!

A Magyarító szótárról a hétvégén két ismertetés jelent meg:

1. Magyar Demokrata, 2011. június 8., 57. oldal, a szerző Spangel Péter. Részlet a cikkből: A közérthetőség érdekében és természetesen anyanyelvünk védelmében szólal fel az Ünnepi Könyvhét egyik nagy érdeklődésre számot tartható újdonsága, a Magyarító szótár.

2.Magyar Nemzet, 2011. június 11., 35. oldal, Bölcs mértéktartás a cím, a szerző Hanthy. Részlet az az írásból: Nincs ebben fennkölt hazafias indíttatás, sem pedig nyelvművelő lendület, csupán bölcs mértéktartásra ösztönzés, továbbá annak sugallata, hogy nekünk is egyszerűbb lesz az életünk, ha pontosan és érthetően fogalmazunk.

Egyébként ez Tótfalusi István: Idegen szavak magyarul (Tinta, 2003) című szótárának felújított változata más címmel. Egy-két bejegyzést megnéztem, ugyanaz van benne, mint a cikkben hozott példák.

@Fejes László (nyest.hu):

> "Nagyon érdekelne, hogyan lehetne magyarítani a "lájk" szót. Ha pl. aztmondom valakinek, hogy "lájkoltam az oldaladat", akkor egészen világos lesz számára, hogy itt az adott Facebook (Arckönyv)-szolgáltatást használtam (vagy esetleg egy annak mintájára működő szoláltatást)."

A "lájk" kifejezés a mai napig nem egyértelmű mindenki számára, teszem azt, aki nem használja a Facebook-ot (vagy tovább megyek: az Internetet), annak fogalma sincs az egészről.

Egy ismerősöm épp ilyen. A kereskedelmi média rendszeresen használja ezt a szót, pl. efféle szövegkörnyezetben: "a műsorról további információt találhatnak a www.___.hu oldalon, ill. mostantól >lájkolhatnak< is már minket a Facebook-on!"

Nem magyarázza meg (ha nem mondjuk el, hol van Timbuktu, utána ne mondjuk el, hol van Róma), anélkül használja. Ha találnánk rá egy magyarítást (ld. kedvel stb.), akkor legalább valami fogalma lesz arról, mit is jelenthet ez az egész.

Továbbá: ezek a szavak (főleg az informatika tárgykörébe tartozóak) alapszintű angoltudás nélküli embernek aligha értelmezhető (ld. router). Ha a digitális írástudást terjeszteni akarjuk, akkor az lenne az első feladat, hogy ne riasszuk el az informatika világától azokat, akik nem tudnak angolul (persze nyilván meg kell tanulniuk). De azokat se vágjuk el tőle, akiknek eszük ágában sincs megtanulni angolul, csak azért, hogy tudják, mi az a fájl, window, lájk, komment, router stb. stb.

A "Facebook"-ot, mint bejegyzett nevet pedig nem lehet magyarosítani.

A 200 szó hibás a 12.000-ből (nem néztem meg pontosan) állításra:

Nem tudom, ez hányadik kiadás, de attól még, hogy (eszerint) a szótár ~0,017%-a (!) hibás, nem jelenti azt, hogy el kéne égetni az egészet. Tudtommal a 2., 3., sokadik kiadások arra is jók, hogy ezeket kijavítsák -- természetesen az olvasók, pl. a Nyest szerkesztősége által adott javaslatok alapján.

Bár kicsit eltérő példa (mert ebben az esetben a használhatóságot kevésbé rontja) de egy néhány millió példányszámban kiadott Harry Potterben is vannak hibák, attól még viszont nem fogom kidobni az egész könyvet.

Tisztázzuk, szükség van-e a könyvre, mert ha igen, akkor térhetünk rá a használhatóságra. De azzal ne próbáljuk igazolni a könyv szükségtelenségét, hogy vannak benne hibák.

@scqwilson: "Ha találnánk rá egy magyarítást (ld. kedvel stb.), akkor legalább valami fogalma lesz arról, mit is jelenthet ez az egész." Ez az, ami nem igaz. Hiába mondja, hogy "tetszikelhetik a honlapot", vagy akár "jelölhetik, ha a cikk tetszett", aki nem ismeri a lájkolást, az nem fogja tudni, mire gondol. Viszont aki ismeri a lájkolást, az sem!

Nem a szavak felelősek azért, mert em értünk bizonyos dolgokat! Amikor valamit megtanulunk, megtanuljuk a hozzá tartozó szavakat. Amikor a nagyi számítógépet használni tanul, meg kell tanulnia, mit jelöl ott az ablak, ill. fordítva, meg kell tanulnia, hogy van valami, amivel ezt és azt lehet csinálni, és az ablaknak hívják, ugyanúgy, mint a nyílászárót. De a nagyi azt is megtanulhatná, hogy azt vindónak hívják, és kész. Nincs különbség.

Kedves Barátaim! Valamelyikőtök bedobta néhány nappal ezelőtt, h a Magyarító szótárban 200 hiba van. Kérlek egyetlen egy hibát írjatok má ide le. Mert mi lenne a hiba? Ha az optimista mellett az állna, hogy borúlátó. Szerintem ilyen tévesztés nincs a szótárban.

Szó volt arról is, hogy a szótár egy második kiadás. Valóban az Idegen szavak magyarul szótárnak a bővített kiadása. Abban 10000 címszó volt, a mostani szótárban 12000 címszó szerepel.

Valamelyikőtök korábban szóvá tette, hogy olyan idegen szavak is vannak a szótárban, amelyeket csak ritkán használunk, ezért feleslegesek a szótárban. Emberek! Álljatok má meg! Nem veszitek észre, hogy ez a szótár idegen szavak szótáraként is használható? Nem tudtok olyan helyzetet (szituációt) elképzelni, mikor valaki egy ritka idegen szónak keresi a jelentését ebben a szótárban?

A szótárnak éppen erre a funkciójára (feladatára) hívja fel az alcíme a figyelmet: Idegen szavak magyarul.

Egyszer Magay Tamás azt mondta, Magyarországon nincs szótárkritika, csak szótárcikizés.

Üdv!

@halápy: 1. A kétszáz hiba a cikkben van felsorolva. (Ez valamelyik olvasó becslése, nem ellenőriztem.) Mivel ezek csak kiragadott példák, melyek illusztrációként szolgálnak, nyilván jóval többről beszélhetünk.

2. Mivel ön láthatóan teljesen tájékozatlan a lexikográfiában (szótártudományban), szeretném figyelmeztetni, hogy a szótárak műfaji besorolása milyen jelentőséggel bír. A vásárló ezt a szótárt magyarító szótárként vásárolja, ráadásul ha beleolvas a fülszövegbe vagy az előszóba, akkor azt olvashatja, hogy a szótár az idegen szavak magyar megfelelőit találja a szótárban. Ezután joggal várhatja, hogy a szótárban az idegen szavak magyar MEGFELELŐIT találja, nem körülírásokat vagy stilisztikailag egészen más értékű rokon értelmű kifejezéseket – ezeket ugyanis nem fogja tudni az idegen szavak helyett használni. Ugyanez egy idegen szavak szótára esetében természetesen nem lehetne kritika tárgya. Ebben az esetben viszont a vásárló be van csapva, amit egy ismertetés nem hagyhat szó nélkül.

3. Az sem probléma, hogy a szótár második kiadás. A probléma az, hogy ugyanaz a kiadó ugyanazt a szótárt, ha némileg bővítve is, más cím alatt újra kiadja, miközben elmulasztja jelezni, hogy ez lényegében ugyanaz a szótár. A vásárló nem döntheti el, hogy megéri-e neki megvenni a bővített kiadást, hiszen ő abban a hiszemben vásárol, hogy egy teljesen különböző művet vesz meg. Ha Magyarországon lenne rendes fogyasztóvédelem, működne normális könyvpiaci önszabályozás és szakmai etikai bizottság, akkor a Tinta most nagyon kellemetlenül érezhetné magát. A kiadó vezetése most boldog lehet, hogy átverte vásárlóit, bizonyára fel sem méri, hogy a csalódott, de öntudatos vevők többet nem akarnak a kiadótól vásárolni még akkor sem, ha egyébként a művel elégedettek.

4. Szótárkritikát igényesen, megfontoltan, tudatosan összeállított szótárakról lehet írni. Átcímkézett, a kitűzött célnak megfelelni nem is törekvő, kizárólag a pillanatnyi anyagi haszon érdekében kiadott szótárakat csak cikizni lehet.

@halápy: szétröhögöm magam, hogy a Demokrata és a Magyar Nemzet méltatása számíthatna itt valamiféle érvnek? Jó, hogy nem a Mein Kampffal akarod alátámasztani a szavak származás szerinti diszkriminációját (igen, ezzel a latin eredetű szóval). De tőlem ha az egész világ így méltatná, az egész politikai spektrumon (igen, nempedig színképen vagy min), attól még irdatlan faszság lenne az egész magyarítás. A cikkben vázlatosan benne van mindaz, amit én ilyen keresetlenül fogalmazok, beleértve azt, hogy milyen gyenge elméleti alapokon, milyen dilettáns gyakorlati megvalósítással próbálkoznak a "nyelvvédő" nyelvgyűlölők úrrá lenni az én szabad nyelvhasználatomon, és terjeszteni az intolerancia mételyét iskolákban, közintézményekben, az egész országban. Arra tessék válaszolni. Mintha nem lenne elég baja ennek a szegény nemzetnek így is.

@amőba: Nagyon jó példa a lájkolás arra, hogy mikor NEM zavaró a magyarba (egy gyöknyelvbe) bekerült idegen szó.

A lájkolás: lyukazás. Ezt jelenti: itt állok meg, ezt kedvelem (like), beikszelek ebbe a lyukba.

Ha a szó a gyökrendszerbe símán beépülhet (azért, mert a másik nyelvben is ugyanabból a gyökből származott, hehe:-), akkor a gyöknyelv "ráismer" és befogadja.

Ha nem (pl. sztenderd) akkor szörnyen hangzik magyarul, főleg, a mekegés miatt - és pár év mulva ki lesz hajítva.

HABÁR ugyanez "standard" kiejtéssel korábban, már jó 40 éve eléggé meghonosodott. Kellett mekegni?

Igaz, hogy az ST torlódás sem magyaros (semmilyen szóeleji msshngz torlódás nem az),

de a tan, tán, tanya, tény, stb. megtöltött, befejezett, tartalmazza értelmei

eléggé "visszaigazolják" a standard-ot.

Az s- előképzőt meg még érezzük, hogy az: "olyan, mint" jelentésű.

Erre is példák: s-tabil, s-top, s-kalp, stb.

Szóval: közelíts a magyar nyelv szavaihoz, de mégsem kell sokat törődni a befurakodott idegen szavakal, mert ha nem felelnek meg "magyarul", akkor úgyis ki lesznek rámolva.

Idegen és értelmező szótárakat PEDIG kell írni, ne fölényeskedjél itt kivétel nélkül mindenkivel.

S magyarító szótárakat is kell-e írni? Hát virágozzon minden virág, meg úgyse tőletek függ. Biztos, hogy érnek valamit - vagy sokat? - attól függ. Nem te (nyelvész) vagy a magyar nyelv rendőrre. Te inkább csak vizsgáljad.... Már igazán eljött az ideje!

"Amikor a fölösleges idegen szavakról beszélünk, akkor nem a rádió-ról"

Pl. a szlovák nyelvben létezik szlovákosított kifejezés a rádióra:

rozhlas - kb. "széthang"-ot jelent.

@Austro Slav: A telefonra meg van magyarul "távbeszélő", de az emberek 99%-a mégis a telefont mondja általában. Igeként meg pláne senki nem távbeszél, hanem mindenki telefonál.

@Avatar:

Nem szeretjük a hosszú szavakat azt hiszem, ráadásul a "tele-" szókezdet magyarul éppen "témába vágó", vagyis "készülék ami

tel(j)esen átviszi a hangot, tele-fon"..

(A szó második fele a "po-fon" szóban is második, így az is ismerősen hangzik..:)))

@mederi: Hát a magyarban a "tele" rész és a "fon" rész is teljesen rosszfelé vinné el a gondolkodásom, ha ezekből akarnám a telefon szót megfejteni.

"- Hogy lesz a póknak telefonja?

- Bemegy a sarokba és telefonja..."

Az meg, hogy "Távbeszéltem Péterrel..." rövidebb, mint hogy "Telefonáltam Péterrel..." (vagy -nek) mégse távbeszélünk.