Alig került be a szerkesztőbe a Novák családnévről szóló cikkünk, a térképet felfedezte a SzeretlekMagyarország.hu is: a 444-hez hasonlóan ők is nehezen állják meg, hogy ne lássanak mindenhol magyar vonatkozást (de legyünk elnézőek: ez a profiljuk). Lássuk, nekik mi jut eszükbe a térképről:

Érdekes azonban, hogy a környező országok közül több helyen is magyar hangzású név szerepel. Még a németországi és svájci Müller név sem ritka nálunk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A megfogalmazás igen talányos. Az első mondat után másodiktól valami olyasmit várnánk, hogy lám, Németországban és Svájcban is magyaros hangzású név a leggyakoribb – ám végül a mondat fordul egyet, és csupán azt állítja, hogy a név nálunk is gyakori. Valójában az ellenkező irányú átvételre utal: nem magyar név gyakori más országban, hanem idegen név gyakori nálunk. Ez természetesen így is van: a Müller egyértelműen német eredetű, azt jelenti: ’molnár’. (Mint a cikkben látható táblázatból kiderül, a magyar Molnár a nyolcadik leggyakoribb családnév Magyarországon, a Müller az első százban azért nem szerepel. Az egyetlen idegen eredetű családnév, amely e rövidnek nem mondható toplistára bejutott, a már tárgyalt Novák.)

Az első mondat azonban önmagában is figyelemre méltó. Arról már volt szó, hogy a szlovákiai Horváth írásmódja alapján egyértelműen magyar névnek tekinthető (a szlovák forma Chorvát vagy Charvát, ezek családnévként is előfordulnak, bár utóbbi inkább a csehek körében). A szlovéniai Novakról viszont előző cikkünkben bizonyítottuk, hogy nem tekinthető magyarnak. Az ukrán Мельник (kb. [melnyik]), mely szintén ’molnár’ jelentésű, nem hangzik magyarnak, és Magyarországon egyáltalán nem mondható gyakori névnek. Bár Gruber Hugó nevét valószínűleg sokan ismerik, a Gruber szóra aligha mondhtató, hogy „magyar hangzású” – elsősorban persze a szó eleji mássalhangzó-torlódás miatt. A Popescu és a Jovanivić pedig annyira tipikus román, illetve szerb hangzású név, hogy fel sem merülhet, hogy ezeket kössük a magyarokhoz. Marad tehát a horvát Horvat – de el tudjuk-e képzelni, hogy egy horvát, akinek a családneve is  azt jelenti, hogy ’horvát’, magyar nevet viseljen?

„...a környező országok közül több helyen is magyar hangzású név szerepel.”
(Forrás: Bored Panda)

Első pillantásra természetesen inkább a tagadó válasz felé hajlunk. A Horvat helyesírása nem jellegzetesen magyaros. Bár a horvátoknál is [kovács] a kovács, de kovačnak írják: családnévként is előfordul ebben a formában. Ha egy horvát Kovácsnak írja a családnevét, akkor joggal beszélhetünk arról, hogy magyar neve van. A Horvat esetében ilyen bizonyosságunk nincs.

Van azonban más. A ’horvát’ horvátul nem Horvat, hanem Hrvat. Az o betoldása nyilván olyan nyelvben ment végbe, mely nem szereti az ilyen mássalhangzó-torlódásokat: a magyaron kívül szóba jöhetne a német vagy az olasz is (bár ez utóbbiban a h ejtésben eltűnne, az írott alakban megmaradhatna). Ekkor siet segítségünkre a nyelvföldrajz: a Horvat név Horvátország Magyarországgal határos vidékein a leggyakoribb.

A Horvat név előfordulása az 1950-es években
(Forrás: imehrvatsko.net)

A linkelt cikkből az is kiderül, hogy a Horvat nevet Horvátországban elsősorban nem horvátok, hanem magyarok és romák viselik. Ez ismét ezt erősíti meg, hogy a Horvat nem horvát eredetű név: az is feltehető, hogy a magyarországi gyakorlathoz hasonlóan az ezt a nevet viselő családok is Horváthnak írták a nevüket, amíg ezt a délszláv államalakulatok lehetővé tették.