A parancsot mint igekötő?

Nem, a parancsot nem igekötő.

De vegyük észre azt is, hogy mindez arra utal: a magyarban az ige előtt tárgyesetben álló „puszta” (azaz névelőféleségek nélküli) főnevek” – parancsot ad – nem is valódi tárgyak, hanem úgynevezett igemódosítók (más szerzőknél: igevivők). Ezek valamennyien egyetlen hangsúlyegységet képeznek az igékkel. Igemódosítók például a parancsot-féle puszta (azaz névelőtlen) főnevek, az igekötők, meg bizonyos vonzatok: parancsot ad; kiad egy parancsot; bérbe adja a lakást; agyoncsap. Az igemódosítókat aláhúztuk.

Ezen az elemzésen az iskolai nyelvtanon nevelkedett olvasó joggal lepődik meg: ezeket a hagyományos nyelvtan még csak egymáshoz hasonlóknak sem tekinti.

Az igemódosítóval dolgozó elemzés szemlátomást hasonlót állít, mint a könnyűigével operáló: hogy a parancsot és az ad együttesen teszik ki az igei állítmányt. Különös módon azonban hogyha a parancsot (csupán) igemódosító, az azt sugallja, mintha az ad volna a fontosabbik elem, a parancsot pedig csupán azt módosítaná. Ha ellenben az ad (csupán) könnyűige, akkor éppenséggel a parancs a kifejezés fontosabb tagja. Persze így is, úgy is a ketten együtt alkotják a komplex állítmányt.

Metaforizáció

Sokan vélik úgy, hogy sok könnyűigés kifejezésekben, például ahol a give, a get vagy a take szerepel, valamiféle metaforizáció fedezhető fel: hogy a give a kiss vagy a get a beating esetében valamiféle metaforikus adás illetve kapás (nem-fizikai transzfer) zajlik. Ez ugyan meggyőzőnek tűnik, jelen dilemmánkon azonban nem segít.

A metaforizáció ugyan motiválja az adott kifejezést, de nem teszi azt megjósolhatóvá. A veszélyeztet szólóige helyett például többféle könnyűigés kifejezés is számításba jöhetne, amelyek alapjául többféle metaforizáció is szolgálhatna, így ezek valamennyi motiváltak volnának. Mégsem veszélybe lökünk, tolunk, rántunk, teszünk, vetünk, borítunk, ejtünk valakit, hanem veszélybe sodorjuk. Kétségbe sem lökünk, tolunk, rántunk, teszünk, vetünk, borítunk, hanem ejtünk valakit.

Segédigeszerűségek

A könnyűigékkel – és azokon belül az igésítő igékkel – foglalkozás aktualitását a következő adta. A szerző felfedezte, hogy az Egyetemes angol szótár[1] számos magyar–angol szócikkéből hiányzik az ilyen igék megkülönböztetése, noha erre a distinkcióra világos a törekvés. Épp úgy, ahogy mindkét irányban a segédigék (pl. a have és a fog) egy-egy szócikkben nyilvánvalóan jól elkülönült szakaszt érdemelnek és kapnak, az angol–magyar részben például a könnyűigeként használt have igéknek (közöttük a műveltető have-nek), a magyar–angol részben pedig a (ismét csak a nyelvvédők ostorozta) kerül-nek is külön zóna dukál. (Fog igéből főige és segédige, have igéből főige, segédige és segédigeszerűség is van.) Ezt illusztrálja a (9)–(11): [2]

(9)        fog ige
            főigeként:  1. tart hold 2. megragad take; seize;
                take hold of smth; grab; grasp; catch …

            fog ige
           segédigeként: minden személyben will; be going to; 1. sz. lehet
                még shall el fog menni he'll go …

(10)      have ige
            segédigeként: 1. perfekt alak kifejezésére I have lived in
                Budapest for ten years … tíz éve élek Budapesten
            főigeként: 1. van vmije … have time for smth van ideje vmire
            segédigeszerűen: 1. fogyaszt have … supper …
                (meg)vacsorázik … have a cigarette elszív egy cigarettát
                2. tart; rendez have a party partit rendez …  3. … have a
                liedown huny/szundít (egyet)… have a walk sétál egyet …
                4. műveltetés kifejezésére have smth done megcsináltat vmit
                … 5. vmi elszenvedésének a kifejezésére last week we had
                our car stolen a múlt héten ellopták az autónkat …

(11)      kerül ige
            főigeként: 1. vhova get somewhere; come/get to somewhere
                kórházba kerül be taken to hospital
            segédigeszerűen: get; be értékesítésre kerül be/get
                sold/marketed…

Sajnos több igéhez a segédigeszerűen kategória hozzáadásával történő fejlesztés csak sokára érkezett el. Ilyen két szócikk például az ejt és az esik – ezek ugyanis tartalmas „nehéz” igeként és könnyűigeként egyaránt használatosak, így ezeket épp úgy szét kell választani, mint a fenti kerül-t kellett főigére és segédigeszerűségre.

Kivált izgalmasak az ejt és az esik segédigeszerűen jelöletű igék ott, ahol egymással oppozíciókat mutatnak: a könnyűigeként használt esik és az ejt bizonyos főnevek mellett ugyanazon szituáció leírására lehetnek használatosak. Az alábbi példák (az időközben feljavított) ejt illetve esik szócikkből származnak. Egymás mellé természetesen e dolgozat kedvéért tettük őket:

[1] A szótár a kiadó MorphoLogic honlapján – https://www.morphologic.hu/content/view/212/106/lang,hu/ – e formában, további adatok és dátum nélkül szerepel.

[2] A szócikkek itt nem releváns vonásait eltüntettük.

(12)      bámulatba ejt vkit         ↔        bámulatba esik
            foglyul ejt vkit                            foglyul esik
            gondolkodóba ejt vkit                gondolkodóba esik
            kétségbe ejt vkit                        kétségbe esik
            szót ejt vmiről                           szó esik vmiről
            teherbe ejt vkit                          teherbe esik
            útba ejt vmit                              útba esik

Egyéb lexikográfiai forrásokban[1] (amelyek persze nem választják el a könnyűigei jelentéseket a többitől) találkozni még a következők párokkal is:

(13)      búskomorságba ejt               ↔               búskomorságba esik
            tőrbe ejt                                                   tőrbe esik
            foltot ejt [konkrét értelemben]                 folt esik [konkrét ért.]

Az alábbi párosokkal szótárakban nem találkozni, de Google-találatot kapunk rájuk (a pár egyik vagy a másik tagja néhány lexikográfiai forrásban is szerepel):

(14)      bűnbe ejt                             ↔            bűnbe esik
            említést ejt                                           említés esik
            foltot ejt vki becsületén                        folt esik vki becsületén
            izgalomba esik                                    izgalomba ejt
            önkívületbe ejt                                     önkívületbe esik
            zsákmányul ejt                                    zsákmányul esik

A példák nem hasonló gyakoriságúak illetve természetességűek.

[1] A MorphoLogic három elektronikus forrásában: Magyar–angol akadémiai nagyszótár (Országh); Német–magyar kéziszótár (Hessky); Magyar–német akadémiai nagyszótár (Halász). A szótárak a MorphoLogic honlapján – ld. a 3. lábjegyzetet – ebben a formában, további adatok és dátum nélkül szerepelnek.

A fenti (12), (13) és (14) alatti példákban a tárgyas és kauzatív/”okozó” ejt és a tárgyatlan esik állnak (szemben). Vegyük észre, hogy a talpra ejt – talpra esik párban az ejt és az esik egyaránt konkrét, fizikai jelentésükben szerepel, ezek tehát nem tartoznak témánkhoz. Ugyanígy kívül esik érdeklődésünkön a szintén ezt a jelentéspárt mutató pofára esik – pofára ejt, mivel ezek idiómák. Az idiómák megkülönböztetéséről a későbbiekben még szó lesz.

A kauzatív/”okozó” ejt és párja, az esik tehát két könnyűige, amelyek ilyen érdekes páros viselkedést mutatnak. A szótár segédigeszerűen jelzésű igéi ugyanis valamennyien könnyűigék. Néhányat meg is ismétlünk a szokásos kiskapitális írásmóddal: bámulatba ejt – bámulatba esik; búskomorságba ejt –búskomorságba esik; önkívületbe ejt – önkívületbe esik.

A segédigeszerűen (és nem könnyűige) jelzésre azért esett a választás, mert ez utal rá, hogy ezek nem teljesen főigeként viselkednek – a tartalmas igék és a segédigék között helyezkednek el.

Vigyázat: nem igaz, hogy minden ige, amelyet a fenti szótár segédigeszerűen címkével jelöl, könnyűige is volna. A műveltető have, make, get stb. igéket a legtöbb szerző nem sorolja a könnyűigék közé, a szótár azonban amikor segédigeszerűen címkét ad nekik, könnyűigékként elemzi őket. A segédigeszerűen azt tudatja, hogy mondattani viselkedésükben ezek nem is fő-, nem is segédigék: ld. a (10)-ben a have ige segédigeszerűen blokkját: 4. műveltetés kifejezésére have smth done megcsináltat vmit.

Lexikai függvények

https://www.google.hu/search?as_st=y&tbm=isch&hl=hu&as_q=frown&as_epq=&as_oq=&as_eq=&cr=&as_sitesearch=&safe=images&tbs=ic:color,sur:f#as_st=y&hl=hu&tbs=ic:color,sur:fmc&tbm=isch&q=x+axis&imgrc=UWn5B4-5YMpGHM:

Innen csak egy lépés észrevennünk egy olyan összefüggést, amelyet szerencsére Melcsuk és munkatársai már 1974-ben megfigyeltek. A kollokációk rendszerszerűségét fedezték fel a lexikológia és a lexikográfia számára. Nemcsak annak a (nyelvtanulóknak kivált érdekes) kérdéséről van tehát szó, hogy említést vajon miért teszünk (és nem csinálunk), miközben zajt azt keltünk, csapunk vagy csinálunk; botrányt azt csinálunk vagy csapunk, de nem keltünk, viszont fogadalmat azt teszünk (nem keltünk/csinálunk/csapunk). Izgalmasabb ugyanis ennél, hogy ezekben a kifejezésekben egy és ugyanazzal a jelentéssel van dolgunk, amelyet a kulcsszó (ezúttal a főnév) függvényében (és az illető nyelv önkénye nyomán) más és más szó fejez ki. Ezért nevezik a jelenséget lexikai függvénynek. Ritkán gondolunk bele, de legalábbis ritkán mondjuk ki egyértelműen, hogy pontosan azért okoz gondot a megfelelő kollokáció megtalálása, mert ugyanarról a jelentésről van szó bennük: esetünkben valamiféle ’csinál’‑ról. Ezeket így ’csináljuk’, vallomást meg felfedezést – teszünk, bűnt – elkövetünk, cigánykereket viszont hányunk. Úgy csinálunk, azt okozzuk tehát, hogy a főnév jelölte dolog legyen. A tesz, a kelt, a csap, a csinál ezekben a kollokációkban ilyen ’okozás’ jelentésű ige – könnyűige.

A lexikai függvények tehát egy bizonyos jelentést hordoznak két lexikai elem (nem feltétlenül szó) között: az esik ige mellett a mintha dézsából öntenék ugyanazt a jelentést fejezi ki, mint az ismeri mellett a mint a tenyerét (mindketten határozói értékű hasonlatok). A hazugság főnév mellett az ordas vagy a szemenszedett melléknév fejezi ki azt, amit a hiba mellett a szarvas- (ez utóbbiak persze egybeírva). Ami kivált érdekes: ebben a négy kifejezésben ugyanaz a lexikai függvény mutatkozik meg, valamiféle „intenzitás” jelentés. Az „intenzitás” függvény a hazugság főnévnél például az ordas értéket veszi fel, a hiba főnévnél a szarvas értéket. A jelentést az esik ige függvényében ezzel vagy azzal a nyelvi elemmel (akár határozóval, akár melléknévvel) fejezzük ki. (Főnevek esetében a legtöbbször melléknévvel.) A lexikai függvényekben előforduló igék, amelyek főnevükkel kollokációt alkotnak, azt mintegy segítenek mondatba helyezni: ha ez a főnév error, mellette a commit vagy a make fejezi azt a jelentést, amit a promise vagy a request vagy a joke főnév mellett a make; ugyanazt a jelentést, mint az offer ige az apology főnév mellett vagy a render ige az assistance főnév mellett. Az ezekben látható elvont jelentést az egyes főnevek függvényében fejezi ki ez vagy az a nyelvi elem – ezúttal ige. Egy másik – teljesen más – függvény az apology főnévnél például az offer értéket veszi fel, az assistance főnévnél a render értéket.

A lexikai függvények fenti példái nem idiómák; főneveik „rendes” jelentéssel bíró főnevek, az igék könnyűigék. Ugyanilyen példák (ha nem is vég nélkül, hisz ezek – mint látni fogjuk – nem teljesen produktívak) magyarul is sorolhatók. Mit csinálunk az említés  és a győzelem főnévvel ugyanabban az absztrakt jelentésben? Tesszük, aratjuk. És ugyanígy: említést – teszünk; szerződést – kötünk. Tudható ezért, hogy például a nyelvet ölt kifejezésben mindkét elem teljes jelentésével járul hozzá a kifejezés jelentéséhez, az ölt = kidug. A testet ölt nem ilyen kapcsolat: itt a test nem „rendes” jelentésével szerepel; sem a test, sem az ölt: ez idiómára, nem valamely lexikai függvényre példa.

Esik – ejt, jön – hoz, gurul – gurít

Az ejt esetében – mint láttuk – egy lexikai függvényről van szó: egy bizonyos jelentés a főnév függvényében hol a hoz, hol az ejt, hol a gurít könnyűigével, hol számos egyéb módon fejezhető ki magyarul – izgalomba hoz, bámulatba, sőt teherbe ejt, méregbe/dühbe gurít. A jelentés: ’X állapotba hoz.’ A teher jelentését itt így kell elképzelni: ’terhesség’; a méreg jelentése: ’mérgesség, mérges állapot’ – ezek tehát nem konkrét főnevek, mint a teher alatt nő a pálma vagy a mérget iszik kifejezésekben. És létezik egy másik jelentés, az ’X állapotba kerül’: izgalomba jön, bámulatba esik, sőt teherbe esik, méregbe/dühbe gurul.

Ahol nem az esik vagy az ejt használatos ezekre a jelentésekre, ott természetesen sokszor egyéb könnyűige használható. Az (aligha létező) izgalomba esik helyett ott az izgalomba jön; a ritka izgalomba ejt helyett áll az izgalomba hoz.

Új könnyűige-párat fedeztünk tehát fel: a jön és hoz igéket, amelyek például az izgalom főnévvel használatosak, de belátható, hogy ugyanilyen a szerepük pl. a divat vagy a szokás főnév mellett. A jön ezek szerint úgy aránylik az esik-hez, ahogyan a hoz aránylik az ejt-hez.

(15)  izgalom-                izgalom-                bámulat-              teher-

     ba jön / ba hoz    ba jön / ba hoz     ba esik / ba ejt     be esik / be ejt

És hát ilyen a kétségbeesik és a kétségbe ejt pár is, csak összefüggésüket a helyesírás nem könnyen engedi észrevenni. Ezúttal lássuk őket különírva:

(16)                 kétség

            ~be esik /  ~be ejt

Könnyű, fakó, gyenge, híg

A könnyűigék nem is segédigék (a segédige – természetesen mondattani alapú – meghatározása szerint), de nem is teljességgel tartalmas főigék: mint láttuk, a kettő között helyezkednek el. Ez egyaránt igaz az „igésítő igék” szűkebb csoportjára (2a–e), és a tágabb értelemben vett könnyűigékre, amelyeket az említett szótár segédigeszerűségeknek címkéz.

A light verb – (nyilvánvalóan: könnyű ige) helyett használatos a thin verb (talán: híg ige) kifejezés is. Egyértelmű a könnyű–nehéz, illetve a híg–sűrű szembenállás. Több szerző a „light verb” ellentéteként nem a „heavy verb” (nehéz ige), hanem az „ordinary verb” – közönséges ige – kifejezést használja. Ezeknek súlyosabb, illetve sűrűbb a lexikai jelentésük.

A könnyűigék jóval többen vannak az igésítőknél, s ez már e sorok írójának a könnyűigékkel való első találkozásánál kiderült. Elmondható, hogy amilyen ütemben a könnyűigék világa egyre mélyebben feltárult, e világ egyre szélesedett, tagságuk egyre változatosabbá vált. Erről majd később valamelyest részletesebben is szó esik. Létezik olyan megközelítésük is, amely szerint a virágba borul, a mozgásba hoz vagy ellensúlyt képez nem is könnyűigék, hisz nem teljesen lexikai jelentés nélküliek, nem teljességgel deszemantizálódtak, sőt egészen konkrét jelentéssel bírnak. De hát arról nem is volt szó, hogy súlytalanok, csak könnyűek ezek az igék… Eszerint ezek ugyan „tám-igék”, de nem könnyűigék. Mások úgy vélekednek, hogy valódi könnyűigék, azaz lexikai jelentés nélküli (fő-, vagyis nem segéd-) igék nem is létezhetnek, ezek csak különböző mértékben „fakultak” ki. Igaz tehát, hogy (a „legkevésbé színes”) do vagy have általános jelentésű, de nem állja meg a helyét, hogy ne volna lexikai jelentése. A könnyűigék a legtöbb nyelvben (ahol egyáltalán léteznek) a legáltalánosabb jelentésű elemek közük kerülnek ki.

Újabb (ezúttal a szakirodalomban nem használatos) ellentétpárat is kaphatunk: „színes igék” szemben a „kifakult, fakó” igékkel. Előfordul még a „gyenge igék” szembeállítása az „erős” – közönséges – igékkel, de ez a germán erős–gyenge ige szembenállás miatt nem szerencsés.

Ha a könnyűigék körét szélesebbre vonjuk, akkor nemcsak a fenti öt angol igésítő ige (2a–e) lesz könnyűige, de ilyen például a get a get a move on vagy a get a bite kifejezésben. Szintén könnyűigének minősülhetnek a könnyűigés kifejezésekhez bizonyos szempontból hasonló (más szempontból azoktól eltérő) olyan többszavas kifejezések igéi, pl. a have a have your hair cut vagy a make a make smb cry illetve a get a get the car going avagy a get your hair cut kifejezésben (valamennyien kauzativitást kifejező igék). Ha „könnyű = teljességgel lexikai tartalom nélküli”, akkor persze ezek funkcióigék avagy „tám”-igék, de nem könnyűigék. Ha megengedjük, hogy a könnyűigének legyen valamiféle lexikai töltete, akkor ugyanígy könnyű- (esetleg csak funkció- illetve „tám-„) igének számítandó sok egyéb – igét és főnevet tartalmazó – kifejezés, amelyben a predikatív tartalom (inkább) a főnévtől, nem (illetve kevésbé) az igétől ered.

Tartalmas ige > Könnyűige > segédige > simulószó > affixum

A könnyűigékkel foglalkozó források többen említik, hogy sok nyelvben léteznek igék, amelyek történetileg lassú fejlődésen mentek át: tartalmas, lexikális igeként „kezdenek”; ezek átalakulhatnak könnyűigékké, azok segédigékké; ezek azután simulószókká, azaz klitikumokká; végül a folyamat végén affixumokat látunk. (A könnyűigék a tartalmas igékhez állnának közelebb, mint a segédigékhez.) A folyamat a grammatizáció, azaz lexikai elemek grammatikai elemekké válása, amely természetesen fokozatos – egy észrevétlen átmeneteket mutató skála mentén történik.

Érdekesség épp ezért, hogy vannak, akik úgy vélik, a könnyűigék nem tagjai ennek a kontinuumnak. Eszerint a vizsgált főnév–ige komplex predikátumok már az óangol kor óta léteznek, és noha a középangol korban jelentősen meg is nőtt a számuk, ez azóta sem járt együtt grammatizációval: a könnyűigék nem válnak segédigékké; nem történik meg fonológiai redukciójuk; nem lesznek funkcionális kategóriákká.

Nem bináris, skaláris

https://www.google.hu/search?as_st=y&tbm=isch&hl=hu&as_q=frown&as_epq=&as_oq=&as_eq=&cr=&as_sitesearch=&safe=images&tbs=ic:color,sur:f#as_st=y&hl=hu&tbs=ic:color,sur:fmc&tbm=isch&q=continuum&imgrc=eheGsEgHbUHY4M:

Nyilvánvaló – és már a give/ad példáknál alighanem kiderült –, hogy a tartalmasság–tartalmatlanság (azaz a lexikai jelentés megléte vagy hiánya, vagyis az igék sűrűsége, vagy ha úgy tetszik, szín-telítettsége) nem bináris, hanem csakis egy kontinuumon, skálán képzelhető el. Azok a könnyűigés kifejezések, ahol a „tám‑ige” teljességgel aszemantikus (mint pl. a have a have supper kifejezésben – gondoljunk arra, hogy a vacsorá-z-ik igében a csakis grammatikai szerepű igeképzőn kívül semmi egyéb nincsen), e skála egyik végpontján helyezkednek el. A receive ige a receive support kifejezésben (szinte?) eredeti jelentésében szerepel, így azt a skála másik végén kell elképzelnünk.

Hogy a do, melynek a jelentése valamennyi (itt szereplő és nem szereplő) ige közül a legáltalánosabb, a do the shopping vagy a do the washing-up kifejezésben elveszíti-e azt a nagyon pici jelentését (jogosak-e tehát a kiskapitálisok) vagy éppenséggel teljes egészében megőrzi azt, alighanem megválaszolhatatlan. Persze hogy jobbára a főnévből tudjuk meg, hogy mi is történik – mivel az ige alig jelent valamit. Vagyis dehogyisnem: nagyon komoly jelentése van: ’elvégez’, ’megcsinál’. Abban, hogy do a somersault vagy do jumping jacks, az igének alig van jelentése: itt feltétlen indokolt a kiskapitális; abban viszont, hogy do one’s homework vagy do the dishes, a do éppenséggel főigeként szerepel: ’megcsinál/elvégez/megír’, illetve ’elmosogat’.

Minthogy e kettőben a főnév nem igéből származik, nem csoda, hogy nem adhatja a könnyűigés kifejezés fő igei jelentéstartalmát.

Idióma?

Elemzési problémát jelent az is, hogy számos esetben ugyanez a do ige más többszavas kifejezésekben – pl. a do a bunk / do a fade / do a runner kapcsolatokban – nem is könnyűige. Ilyenkor ezek a kifejezések nem-kompozicionálisak: ezek idiómák lévén, jelentésük nem adódik össze a tagok jelentéséből. Ugyanez persze nem csak a do-ra, de minden olyan igére igaz, amely idiómákban részt vesz – márpedig nem ismeretes, hogy bármely ige kerülné az efféle szerepet. A könnyűigéket nem csupán a segédigéktől és a tartalmas igéktől kell különválasztani, de a szabad szintagmák és az idiómák között is el kell helyeznünk. A has fallen-ben a have segédige; a have a little kick about kifejezésben a have könnyűige; a have heart kifejezésben a have birtoklást jelent (nem mást tehát, mint abban, hogy have money, azaz nem idióma); a have it in for smb viszont idióma, amelyben külön a have jelentését nem érdemes keresgélnünk. A (17) ezt mutatja (a have helyett csak h. áll):

(17)

 segédige  ←→  könnyűige ←→ birtoklást kif. tartalmas ige
                                                            szabad frázis         ←→        idióma

h. fallen  h. a little kick about   h. heart   h. money   h. it in for smb
leesett     rugdal párat               van szíve   van pénze  ki van bukva vkire

Ezek a distinkciók azért is fontosak, mert sok jószándékú, de naiv (pl. internetes) forrás idiómának tekinti azt a sok have-es kifejezést, amelyekben a have könnyűige. Természetesen az idiómák között olyanok is lehetnek, ahol a have tartalmas, „sűrű” ige:

Tévesen have-es idiómaként felsorolt kifejezések:

pedig itt a have könnyűige           pedig itt a have idióma teljes jogú igéje

have a go                                    have one’s thinking cap on

 ’megpróbálkozik’                          ’rajta van a gondolkodó kalap”
have a fit                                     have a hard head

 ’dühroma van’                              ’kemény feje van’
have a laugh                              have a cow

 ’hülyéskedik’                               ’felizgatja magát’