Ha a kasubokról csak azt akarnánk leírni, ami vitán felül áll, akkor elég rövid lenne ez a cikk. A velük kapcsolatos állítások legtöbbjét ugyanis megkérdőjelezték az utóbbi időkben.

A 2002-es népszámlálás során 50 ezren vallották magukat kasub nyelvet beszélőnek, kasub nemzetiségűnek pedig mintegy 5 ezren (nem volt két választás). A 2005-ös eredmények szerint (ahol már két hovatartozást is jelölhettek) 390.509-en vallották magukat kasubnak és 176.228-an részben annak (ide azok tartoznak, akik vegyes házasságból születtek, vagy akik már nem beszélik a nyelvet, de annak tartják magukat.) Ezek csak a lengyelországi kasubokról szóló adatok, nem számolták az emigránsokat, bár jelentős kasubság él Kanadában, az USA-ban és Németországban.

Ami biztosnak tűnik, hogy a kasub egy nyugati-szláv népcsoport. Jelenleg Lengyelország területén, a Pomerániai vajdaságban (Puck, Wejherowo, Kartuzy, Lębork, Bytów, Kościerzyna, Chojnice és Słupsk járásokban) élnek legtöbben. Hogy hányan, az már vita tárgya, hiszen a végeredmény azon múlik, hogy hogyan számolják őket. Más, ha csak a kasubul beszélőket vagy a magukat kasubnak valló, de a nyelvet nem beszélőket számolják, valamint az is befolyásolja a végeredményt, hogy a válaszadók egy (vagy csak lengyel vagy csak kasub) vagy több hovatartozást (lengyel és kasub) vallhatnak magukénak. Mindezek ismeretében azt mondhatjuk, hogy a kasubok száma 5 ezer és 500 ezer (!) közé tehető.

A kasub identitás

Helyet érdemel itt Günter Grass, a Nobel-díjas, anyai ágon kasub szerző, aki nagyon öntudatosan hangsúlyozza kasub gyökereit. Ennek nyomait leginkább az A hal című könyvében fedezhetjük fel. Günter Grass 1977-es regényének helyszíne Gdańsk és a Balti-tenger vidéke. A halász, a nagyravágyó feleség és a hal történetén keresztül bepillanthatunk a kasub történelem és konyha történetébe is. (A könyv első mondatát egyébként: „Ilsebill salzte nach” (kb. „Ilsebill még egyszer megsózta”) 2007-ben a német nyelvű irodalom legszebb kezdőmondatának választották.)

A kasub identitást mint társadalmi jelenséget elég nehéz leírni. Tipikusan határmenti népcsoportként igen zivataros századokat éltek meg, lakóhelyük sokszor cserélt gazdát. A cserék alatt sokan a lengyelesítés vagy a németesítés áldozataivá váltak, erőszakos vagy természetes módon elvesztették kasub gyökereiket.

A Lengyel Népköztársaság évei alatt ráadásul (leginkább az 1968-as és 1970-es politikai válságok idején) ellenséges népcsoportnak nyilvánították őket. Alapvetően a nyelvi különbözőségük miatt kerültek szembe a rendszerrel. Sokszor szeparatistának bélyegezték őket, és egész a rendszerváltásig tartotta magát az a vád, hogy programjukban a Lengyelországtól való elszakadási törekvések is helyet kapnak. A szeparatizmus vádja azonban alaptalan volt, hiszen még a nagyon öntudatos kasubok sem váltak soha lengyelellenessé, „Nincs Kasubföld Lengyelország nélkül, és Lengyelország sincs Kasubföld nélkül.” mondta a XIX. századi kasub költő, Jan Hieronim Derdowski is.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kasub nyelvet a mai napig megőrző kevesek is kettős identitásúak: lengyel nemzetiségűnek és kasub etnikumúnak tartják magukat. Mindezek mellett a rendszerváltás óta megfigyelhető ennek az identitásnak az erősödése, egy bizonyos „visszakasubosodásként” leírt folyamat. Azok a családok is, melyekben már csak nyomokban élt a kasub öntudat, elkezdtek érdeklődni a kasub kultúra és hagyományok iránt, keresik saját gyökereiket, és egyre többen vallják magukat kasubnak.

Nyelv vagy nyelvjárás?

Már több mint száz éve vitáznak azon, hogy a kasub önálló nyelvnek vagy a lenygel egy nyelvjárásának minősül-e. A kasub nyelvi voltához az szolgáltatja az alapot, hogy bizonyos mértékű külön írásbeliség. A kasubok latin betűkkel írnak, saját ábécéjük van, mely hasonlít a lengyelre, de vannak a lengyelben nem használatos betűik is. Nem elhanyagolható mennyiségű és minőségű szépirodalom is született. Ma már létezik kasub bibliafordítás, sőt Gdańskban kiadtak egy a kasub helyesírás alapjait rögzítő ortográfiai szótárat is (nagy lendületet adtak ehhez II. János Pál pápa szavai, aki 1987. június 11-én Gdyniában anyanyelvükön biztatta a kasubokat arra, hogy őrizzék meg identitásukat biztosító értékeiket és hagyományaikat.). Annyi bizonyos, hogy ha a kasubot a lengyel nyelvjárások egyikének tekintjük, meg kell állapítanunk, hogy az eltérés a többi nyelvjáráshoz képest itt a legnagyobb, és nem is igen beszélhetünk kölcsönös megértésről.

Az viszont bizonyos, hogy a kasub a nyugati szláv nyelvek lechita csoportjába tartozik (csakúgy mint a lengyel és a szintén hol önálló nyelvnek, hol a lengyel egyik nyelvjárásának tekintett sziléziai).

A lengyel és a kasub közös, a többi szláv nyelvtől eltérő vonása, hogy megőrizték az orrhangú magánhangzókat, ám míg a lengyelben kettő van: ę [e^N] és ą [o^N], addig a kasubban csak egy: ą [a^N]. Ettől függetlenül a kasub több magánhangzót különböztet meg, mint a lengyel: míg a lengyel az orrhangú magánhangzókon kívül csupán öt magánhangzót (i/y, e, a, o, u) különböztet meg (az i és az y közötti megoszlás az oroszban tapasztaltakéhoz hasonló), addig a kasubban van é és ó (ezek az i és az e, illetve az u és az o között állnak), illetve ë és ô (ezek az e-nél hátrébb, de az o-nál előrébb képződnek, az előbbi kerekítetlen, az utóbbi kerekített). Ezen kívül van egy, a magyar [a]-hoz hasonlító magánhangzó is, melyet ã-val jelölnek. Az ò és az ù azonban nem önálló magánhangzókat, hanem a [vo], [vu] hangkapcsolatokat jelölik

A 20. század elejéig hosszúsági különbség is volt a magánhangzók között, de ez azóta eltűnt. Az azonos eredetű lengyel és kasub szavakban akkor sem mindig ugyanazt a magánhangzót találjuk, ha mindkét nyelv szavában olyan magánhangzó bukkan fel, amelyik a másikban is megvan: lengyel wilk, kasub wolk ’farkas’, lengyel pełny, kasub połni ’teli’ stb.

A mássalhangzórendszer nagyon hasonló a lengyeléhez, de a kasubban a [sz], [z], [c] és [dz] esetében megszűnt a lágy és kemény hangok közötti szembenállás. A kasubban, akárcsak néhány közeli lengyel nyelvjárásban, megőrződött a csehből ismert [ř] hang (ha valaki mégsem ismerné: körülbelül úgy hangzik, mintha [r]-t és [zs]-t mondanánk egyszerre.

A lengyellel (és a szláv nyelvek többségével) szemben nem mindig ment végbe az a változás, mely a szótagzáró mássalhangzó szótagkezdő helyzetbe kerülésével járt: kasub warna, lengyel wrona ’varjú’, kasub dołgi, lengyel długi ’hosszú’ stb. A szókezdő o előtt, akárcsak a felső-szorbban vagy a közép-csehországi csehben, egy w [v] jelent meg – ez a folyamat a lengyelben nem ment végbe.

Érdekessége továbbá a nyelvnek a germán hatás is. A kasub igeragozás ugyanis hasonlatos a lengyelhez, de van egy feltűnő különbség, ugyanis a múlt idő kifejezésére nemcsak a szláv nyelvek többségére jellemző l-képzős (a lengyelben és a kasubban ł [w]) befejezett melléknévi igenevet használják, hanem az n-képzőset is – feltehetően a hasonló a német n-képzős elemek hatására: az ’anyu elment a templomba’ mondat kasubul: Mëmka je do kòscoła jidzonô (ugyanez németül: Muti ist zu Kirche gegangen). Ugyanakkor az is német hatásnak tudható be, hogy az ilyen szerkezetekben a létige mellett a ’bír, birtokol, van neki’ jelentésű igét (vö. német haben) is használják: ja mom widzeł ’láttam’. (A lengyelben eredetileg a létigét használták segédigeként, de az rátapadt a főigére, így ma a múlt idejű igelakokban ragozás jelzi a nemet, a számot és a személyt: widziałem ’láttam (hímnem)’, widziałam ’láttam (nőnem)’, widziałeś ’láttad (hímnem)’, widziałaś ’láttad (nőnem)’ stb.

A jövő időben viszont a lengyelhez hasonlóan a segédige mellett a főige ł-elemű befejezett melléknévi alakban, illetve  főnévi igenévként is előfordulhat: mdã miół ’lesz nekem’, mdą gôdac ’beszélni fognak’ – a legtöbb szláv nyelvben, ahol megvan a segédigés kifejezés, ma már csak a főnévi igeneves szerkezet használatos. (Kivétel a szlovén, ahol csak az l képzős alak használatos jövő időben.)

Ezen kívül a német hatás természetesen érződik a szókincsen is, a német jövevényszavak legnagyobb része a háztartásra, a mezőgazdaságra és az emberre vonatkozik. (Pl.: kasubul: apfelsyna ’narancs’, ban ’vasút’, fejn ’rendben’, németül: Apfelsine, Bahn, fein lengyelül: pomarańcza, pociąg, dobrze .)

Kasubok manapság

A kasubok jelenének legforróbb pontja mégiscsak a jogi státuszuk megítélése. Jelenleg ugyanis nem tartoznak a lengyel kisebbségek közé, hanem regionális nyelvet beszélő közösségként tartják számon őket. A kasub szervezetek (Stowarzyszenie Kaszëbske Jednota, Zrzeszenia Kaszubsko-Pomorskiego) most azért küzdenek, hogy kiharcolják az etnikai kisebbségi státuszt, mert ezáltal látják biztosítva nyelvük, tradícióik és szokásaik továbbélését. Ezzel a státusszal ugyanis kasub nyelvű óvoda és további kasub nyelvű iskolák fenntartása is járna, valamint olyan apróságok, mint pl. a kasub nyelvű esküvői szertartás lehetősége. Sok idős kasub azonban úgy gondolja, lengyelek és kasubok is egy időben és a jogi státusz nem fontos nekik.

Források és érdekességek

Языки мира. Славянские языки. (A világ nyelvei. Szláv nyelvek.)

Karel Horálek: Bevezetés a szláv nyelvtudományba

Kasub wikipédia

Kasub himnusz

A Wãdzëbôczi kasub együttes dala feliratozva

Kasub punkrock (és egy riportműsor a modern kasub kultúráról)

Kasub–lengyel/angol/jiddis és lengyel/német–kasub szótár (le is tölthető)

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)