Off:

Pista és Klári kirándulni mentek.

A legliberálisabban kezelem a nyelvhelyességet, és tudom, hogy a nyelv változik, stb., de ez a példamondat direkt került bele így?

Vagy máshogy kérdezem, mert egyáltalán nem vagyok biztos az "igazamban":

csak nekem furcsa a többes számú ige ilyen esetben? Nekem ugyanis jobban tetszik a "Pista és Klári kirándulni ment" forma.

(A reklámok is tele vannak hasonló mondatokkal, amire egyelőre szerintem rásüthető, hogy hiperkorrekció, de inkább gyorsan megszokom, mert el fog terjedni.)

@petracotes: Csodálkozom a felvetésen, ezt még a legelvetemültebb nyelvművelők sem szokták hibáztatni. Mindkettő teljesen elfogadott, iskolai tankönyvekben formai és értelmi (tartalmi) egyeztetés néven futnak...

@Fejes László (nyest.hu):

Akkor csak nekem furcsa. Van ilyen, nem?

Kérem, ne vegyen egy kalap alá a legelvetemültebb nyelvművelőkkel, mert nagyon-nagyon-nagyon távol áll tőlük a nyelvről való gondolkodásom :) Csak egyszerűen furcsálltam, valószínűleg azért, mert a szüleim nem így használták, vagy a környezetemben ritkábban hallottam ezt a verziót, és nem tudtam, mi a "hivatalos állásfoglalás" ezzel kapcsolatban (ismerni azt sem árt).

És direkt írtam, hogy nem hibaként tekintek rá.

@petracotes: Nem szóltam én egy rossz szót sem, csak csodálkoztam... :)

@Fejes László (nyest.hu): az más:) elnézést a frusztráltságomért:) néha nehéz a nyelvészek, nyelvművelők, korrektorok, szerkesztők, tudósok és áltudósok, pirézek és sumérok háborús övezetében higgadtnak és tárgyilagosnak maradni:)

de köszönöm a választ, mert ez már régóta érdekelt!

A macskák mióta ugatnak ?

Hát én bevallom, szoktam pedig a példamondatban jelzett módon használni. Meg is mondom miért:

(a példamondat véletlenül egész jól, bár nem tökéletesen, illusztrálja a mondanivalómat)

"mind a statikus-, mind a dinamikus egyensúly"

Azért teszem ki a kötőjelet az első szóhoz (mert bár tudom, hogy nem kellene, de), hogy érzékeltessem: a "statikus" is az "egyensúly"-hoz tartozik, nem pedig önálló szó. Most hirtelen nem jut eszembe példa, de épp ilyen szituáció volt, hogy a mondat értelmes lett volna, ha a szerkezet nem ellipszisként került volna értelmezésre (emlékeim szerint még jobban is, mint a "statikus", ami ugyebár foglalkozásnév is lehet. S ennek az 'összetartozásnak' a jelölésére, a félreértések elkerülésére tettem ki a kötőjelet. Ígérem, megpróbálok visszaemlékezni a mondatra. Az is lehet, hogy olyan, kettőnél több tagú fölsorolás volt, amiben nem az összes tag képzett ellipszist, s az értelmezés szempontjából volt célravezető a kötőjel (egyébként helytelen) használata. Persze tudom, hogy ilyenkor célszerű átfogalmazni a mondatot, de az meg, emlékeim szerint, sokkal nehézkesebbnek tűnt.

Persze azt is tudom, hogy nem fog senki sarokba állítani egy (műszaki szövegben elkövetett) ilyen hibáért, s elég kevés az, aki egyáltalán észreveszi, valamint az is jó, ha már csak ennyi hiba marad a szövegeimben; de azért mégis: szeretem, ha jól fogalmazottak a munkáim.

@petracotes: Nekem meg épp az egyes szám furcsa az ilyen mondatoknál.

Én arra vagyok kiakadva, amikor olyat olvasok, hogy "Pista és Klári együtt VAN". (Kivel van együtt? Jóskával vagy Marival?) A természetes nekem az lenne, hogy -- mivel ketten vannak -- "együtt vannak".

"A fekete kutya vagy a macska ugatott?"

"A lelkes Pista és a Klári kirándulni mentek."

"Ami némileg kellemetlen, hogy ezekben az esetekben nem nyilvánvaló, hogy a jelző mindkét elemre vonatkozik-e, vagy csak az őt közvetlenül követőre."

Ezek a mondatok számomra egyáltalán nem kétértelműek, méghozzá a névelő miatt: ha nem hagyjuk el a második főnév elől a névelőt, akkor a jelző nem vonatkozik rá, nekem legalábbis ez egyértelmű.

@Földönkívüli: Persze, de ez nem minden esetben van így: Fehér zsebkendőket és zoknikat vettem.

@sityu: Nem hiszem, hogy erre szükség lenne, hiszen hiába használatos pl. a „statikus” főnévként is (’satisztikával foglalkozó szakember’), ebben az esetben aligha jut eszébe bárkinek is ez az olvasat. A „statikus- [...] egyensúly” írásmód olyasmit sugall, hogy a statikusok egyensúlyáról beszélünk (pl. olyasmiről, hogy a vállalatnál alkalmazott statikusok aránya a többi alkalmazottéhoz képest megfelelő-e).

Persze lehet, hogy vannak esetek, amikor célszerű lenne jelezni, hogy a szó jelző, nem önállóan áll, de ez a módszer csak nagyobb zavarokat okoz. Tehát nem az a baj vele, hogy nem felel meg a szabályzatnak, hanem az, hogy nagyon is félreérthető.