Úgy gondolom, az úgynevezett emelkedett irodalom azért sem adoptálhatta ezeket a kifejezéseket, mert az ide sorolható művek szokásos drámaisága kizárja azokat a humoros vagy tragikomikus motívumokat, amelyektől hőseik egyből túl esendőek lennének. Ölni drámai, széket kihúzni valaki alól nem drámai.

Régen alapvető viselkedési forma volt a becsület, illetve ennek ellentéte, a becstelenség. A társadalom e két pólus mentén helyezkedett el, illetve ezek a kategóriák tükrözték a másokról alkotott véleményt. Ennek megfelelően lehetett mondani, hogy valaki becstelenül bánik valakivel, de ez a mai irodalmi nyelvben már régiesnek tűnne.

Ha jól tudom, a sportszerű angolok pedig a német Schadenfreude szót használják az ő regiszterükben nem létező káröröm/kárörvendés fogalomra.

@hhgygy: Igen, ez egy érdekes dolog - a kárörvendésre valóban nincs más, a schadenfreudéval felcserélhető kifejezésük. Viszont ott van a "to gloat" ige, ami kifejezetten azt jelenti, hogy 'a saját relatív sikerével vagy a másik relatív sikertelenségével büszkélkedik azért, hogy azzal a másikat megalázza'.

Tájékoztatásul:

Magyar szókincstár (TINTA Könyvkiadó, 1998)

Vö. 5. jelentés

kiszúr (ige)

1. kilyukaszt, átszúr, kifúr

2. kinyom, kitaszít, kitol (biz), kilök, kibök (táj)

3. kitűz, kiragaszt, felragaszt

4. kiszemel, kiválaszt, kijelöl, kipécéz (biz) | meglát, megpillant, észrevesz, felismer

5. elbánik <vkivel>, kitol <vkivel> (biz), kibabrál <vkivel> (biz), ellátja a baját <vkinek>, átver (biz), átdob a palánkon (szleng)

6. (szleng): leleplez

7. (táj): kifizet, leszurkol (szleng)

8. kipellengérez, tollhegyre állít

@Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, tulajdonos, igazgató:

A kiszúr vkvel az én nyelvi regiszteremben nem szinoním az "ellátja a baját"-tal.

@hhgygy: @hhgygy: És valóban; a szótárban is benne van: (wordreference.com): Schadenfreude = schadenfreude.

Hasonlóképpen a Magyar fogalomvilágból pl. a fair play hiányzik.

@hhgygy: És továbbá nekem az "átver", "átdob a palánkon" is valami mást jelent. Kiszúrni valakivel úgy is lehet, hogy semmi megtévesztés vagy csalás nincs az egészben, ami pedig az átverésnek alapfeltétele.

Pl. ha én mondjuk valakinek az egyetlen tollát eltöröm a szeme láttára egy vizsga előtti percben, akkor kiszúrok vele, de nem verem át.

Emlékszem az irodalmi (választékos, hehe) érettségimre. Azt találtam mondani, hogy Petőfit folyton piszkálta az apja, hogy keressen rendes foglalkozást. Erre a tanárnőm: „- Igen, úgy is lehet mondani. :)"

@Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, tulajdonos, igazgató: 9. sportban a repülő labdát annak röppályájának ívével párhuzamosan kinyújtott ujjával középtájon érint :)

A sok megfelelő stílusértéke persze nem azonos. Ezek között találhatunk emelkedettebb és szlengesebb formákat is.

A legjobb jelölt az irodalmi regiszterbe a kibabrál. Ezt élőbeszédben nemigen használjuk, írásban annál inkább.

@hhgygy: Hát, a Tinta szótárai már csak ilyenek... ;)

@Fejes László (nyest.hu): Épp a napokban vettem elő Herman József Vulgáris latin c. könyvét egy leendő cikkemhez, már régen néztem bele, de addig fel sem tűnt, hogy az is Tinta Könyvkiadó. :) A szerző viszont nemzetközi hírű, a romanisztika egyik alapműve a könyv.

Hát azért ezek pont hogy nem szlenges hangzásúak, inkább olyanok amiket az anyuka mond a kisgyerekének mikor el akarja kerülni pl a "kicseszik" szót (ami talán a legáltalánosabban használt változat, de persze attól még kollokviális). Amúgy egyáltalán nem ritka jelenség, hogy valamelyik regiszterben van egy kifejezés olyasmire, amire más regiszterben nincs.

Amúgy a kérdező talán arra gondolhatott, hogy "mivel lehet magyarázni, hogy ilyen alapvető fogalomra nincs [_stílussemleges_] magyar szó?" Szóval olyan szó, amit *bármelyik* regiszterben lehet használni, így a választékos irodalmi stílusban is. De erre sem ez az egyetlen példa (meg ugye kérdés mi számít alapvetőnek) -- pl arra sincs stílussemleges magyar szó hogy "rendőrautó", meg arra se hogy "hímvessző".

@aphelion: Én ezt leginkább akkor tapasztalom, amikor le akarok írni valamit, amit csak beszédben hallottam addig, és fogalmam sincs, hogy kell leírni. :)

@aphelion: Szerintem egyébként a "kitol"-lal sem lenne semmi probléma az irodalmi nyelvben, én ezt eléggé "stílussemlegesnek" érzem. Esetleg még a "bolondot csinál belőle" lehetne jobb, de az meg talán túl hosszú.

Viszont én nem látom úgy, hogy a "rendőautó"-ra ne lenne stílussemletges kifejezés, sőt mondok többet is: "rendőrségi személygépkocsi", "rendőr szolgálati gépjármű", "rendőr járőrkocsi".

A "hímvessző" pedig pont, hogy stílussemleges, ennél sztenderdebb kifjezés szerintem nincs is rá.

A "Jól kibabrál valakivel" szerintem elég finom kifejezés és talán irodalmivá is válhat.. :)

@Galván Tivadar: 7

"..a Magyar fogalomvilágból pl. a fair play hiányzik."

Szerintem nem hiányzik. ==>"Becsületesség/ tisztesség"

Gondolom nem a szó szerinti fordítás a fontos, hanem a tartalom..

@Sultanus Constantinus: A stílussemlegességet én úgy értettem, hogy bármelyik regiszterbeli szövegben előfordulhat a szó anélkül hogy "kilógna" onnan. Pl olyat nemigen mondanak hogy "Majdnem sikerült full padlógázzal belezúzni egy rendőr szolgálati gépjárműbe, alig volt cink", ide a rendőrautó/rendőrkocsi vagy valamelyik szleng szinonímája illik. Viszont hivatalos szövegekben meg az ezeket nem használják, hanem leginkább a szolgálati gépjárműt. A járőrkocsival mondjuk mondasz valamit, csak az meg nem igazán elterjedt -- de ha mindenáron be akarnánk vezetni egy stílussemleges szót erre, akkor az jó jelölt lenne.

Amúgy azzal egyetértek, hogy a "kitol" igazából elég jól elfér az irodalmi nyelvben :)

"Márpedig a Biblia szövege számtalanszor egyenesen utal az ölésre és gyilkolásra, míg sem valakinek a becsapását, sem a valakivel való kibabrálást egyenesen nem nevezi meg."

Azért furcsa lenne, ha pont a Bibliában, ami gyakorlatilag tele van azzal, hogy mit NEM szabad csinálni (a vérfertőzéstől a tömeggyilkosságig) nem csapnának be senkit. Nekem úgy rémlik, hogy a régi választékos kifejezés erre a "megcsal" volt, de ez már annyira leszűkült a "megcsalja a párját" értelemre, hogy az eredeti, tág értelmében nem használjuk. Erre találni is példát.

»Méltán nevezték el Jákobnak, mert íme, másodízben csalt meg engem: a múltkor elvette elsőszülöttségemet, most meg másodszor: alattomban ellopta áldásomat!« (1.Móz. 27)

A kibabrálásra viszont tényleg nem találtam...

Szerintem nem biztos, hogy feltétlenül a Bibliából kell kiindulni : régen gyakoriak voltak a háborúk,fegyveres összetűzések,járványok ,a halál sokkal közelibb, megszokottabb jelenség volt , mint most. Az emberek - főleg a nemesek - a saját becsületüket mindennél többre tartották, a becsületük megvédése érdekében attól sem riadtak vissza , hogy erőszakot alkalmazzanak, gondoljunk csak a párbajokra ( amik sokszor végződtek halállal ). Az ókorban és a középkorban az istenek ( pl. Szókratész esete, zsidóknál megkövezés , katolikus inkvizíció ) és a királyok nyilvános sértegetését is sokszor halállal büntették .Sőt, ha úgy vesszük az egyes országokban most is létező halálbüntetés intézménye is a társadalom becsülete ellen elkövetett bűn valamiféle bosszúja. Lehetséges, hogy a becsületsértés és a szégyen nem megbosszulása, elégtétel nélkül hagyása nagyobb szégyen volt, mint a gyilkolás.

Ráadásul a hétköznapi megélhetéshez is leöljük a haszonállatokat vagy vadászunk rájuk, ezért az ölés fogalmához talán mégse kapcsolódik mindig negatív kontextus , mégha nagyobb bűn is, mint átverni valakit.