"A bici[k]lit ejtők esetében is feltételezhető, hogy tudatosan, a helyesírás hatására változtatták meg a kiejtésüket, azt hívén, hogy ha így „helyes” írni, akkor így „helyes” ejteni."

Az én környezetemben kizárólag k-val ismertem, sőt, először hallom, hogy -g-vel ejtenék. Ilyesformán nem állja meg a helyét, hogy az írás alapján ejtetne k-val.

A hadd, meg, persze, hogy hagyományos, sőt, mit több, rögzült archaikus alak, a hagy 'enged' ige +d E2-es felszólító raggal. Hadd csináljam! eredetileg 'hagyd, hogy csináljam' jelentéssel bírt.

@scasc: „Az én környezetemben kizárólag k-val ismertem, sőt, először hallom, hogy -g-vel ejtenék. Ilyesformán nem állja meg a helyét, hogy az írás alapján ejtetne k-val.” Nos, szerintem legtöbben az iskolai írástanítás során tanulják meg, hogy a g-s ejtés „helytelen”. Persze lehet, hogy területi eltérések is vannak. Az azonban, hogy valakinek a környezetében k-val ejtik, nem jelenti, hogy nem azért, mert a környezetbe már „belenevelték” a k-t. Ki tudja... (Egyébként ejtésben nem is feltűnő a különbség, inkább írásban tűnik fel...)

@Fejes László (nyest.hu): Na jó, de ha valakinek a _környezetébe_ nevelték bele, és ő már onnét tanluta úgy, akkor az nem "mesterségesen belenevelt hiperkorrekció" (a tárgyalt alanyunkba), hanem őneki az elsőrangú anyanyelvi változata.

@scasc: Pontosan. Olyan ez, mint a -ban/-ben. A legtöbben akkor tanulják meg a „helyes” használatát, amikor írni tanulnak. Vannak, akik akkor sem. És van egy elenyésző töredék, akinek a környezete már alaposan rá lett erre nevelve, ezért az anyanyelvváltozatában is él.

@Fejes László (nyest.hu): "Azt meg végképp nem, hogy az elterjedtebb ejtésmódot bélyegezzük meg a helyesíráson keresztül helytelennek."

Ugye nem gondolja komolyan Fejes úr, hogy a helyesírási szótár ömagában bárki kiejtését megbélyegezné, mert ilyen alapon minden magyarul beszélőt megbélyegezne pl. az árboc, biztat, óvoda szavak írásmódjával. Én még senkitől nem hallottam ezeket úgy ejteni, ahogy írjuk őket.

Vagy egy másik példa: a "zsemle" szó: a szótár a "zsemle" és a "zsömle" alakokat adja meg, de Ön szerint ezzel helytelennek bélyegzi a nyelvjárásokat, ahol zsemlyének meg zsömlyének ejtik ezt a szót? Ugyan már.

Egyéni eltérések pedig sok szó ejtésével előfordulhatnak, pl. én a nokedli szót valamiért mindig hosszú ó-val ejtem ki, gondolom egyedül vagyok ezzel, de még sosem zavart, hogy röviddel írjuk.

@drino: A helyesírási szótár nem bélyegez meg senkit, de a nyelvművelők igen, amikor azt mondják, hogy bizonyos alakok „helytelenek”. De fordítsuk meg a kérdést: ha a zsömlye (zsömje) vagy az árbóc alakkal nincs semmi baj, akkor miért nem szerepelhet a szótárban? Ugye nem hiszi, signore drino, hogy ezeket az alakok ismeretlenek voltak a szótár összeállítói számára? Akkor pedig miért is maradtak ki?

Én teljesen különválasztanám a helyesírást és a kiejtést: az előbbi csak egyezményes szabvány, amit illik megtanulni, beszélni viszont mindenki úgy beszél, ahogy akar.

Bici[k]lit ejteni én még nem hallottam senkitől, [frizsider]-t sem, csak [fridzsider]-t. Viszont hallottam már [garambol]-t (karambol) és [rágyó]-t (rádió). :)

@Fejes László (nyest.hu): "Ugye nem hiszi, signore drino, hogy ezeket az alakok ismeretlenek voltak a szótár összeállítói számára? Akkor pedig miért is maradtak ki?"

Az árboc-ot pl. azért írjuk árboc-nak, mert a helyesírásban a hagyomány elve is érvényesül, és itt felülírja a kiejtés elvét.

Az óvoda szó írásmódjában pedig a szóelemzésé és a hagyományé együtt, mert feltehetően ma már kevés embernek jut eszébe, hogy eredetileg az "óv" igei tőből képzett szóról van szó.

A "zsemlye" esetére viszont más vonatkozik, ott megjegyzik a szótárkészítők az előszóban, hogy "nyelvileg EGYARÁNT HELYES, beszélt nyelvi változatok közül csak az egyiket vettük fel akkor, ha annak a köznyelvben való előrenyomulását, alakváltozatainak pedig visszavonulását tapasztalhattuk, s ezt a folyamatot előnyösnek is tartottuk."

Lehet vitatni ezt az eljárást, nekem se tetszik igazán, de ez van. Ami mellette szólhat: 1. valószínűleg sokkal vastagabb lenne a szótár, ha az összes tájnyelvi változatot felvették volna a készítők. 2. Ettől még nem lesz hibás a tájnyelvi "zsemlye" változat.

Visszatérve az "árbóc" és társaira: fogadjuk el, hogy egyes hagyományos írásmódokat tiszteletben tart a helyesírás, pl. "mindjárt", vagy "ósdi". Vagy az ly-os szavak írása.

Egyébként meg hova vezetne, ha minden szó írásakor elsősorban a kiejtést vennénk figyelembe. Ha ezt bevezetnénk, jogos lenne pl. az az igény, hogy a hétköznapi kiejtésben hasonuló összes hangot lehessen úgy írni, ahogy hangzanak. "Gondojjon" csak bele, milyen következményei lennének ennek.

És újra kérdezem, másképpen: Ön szerint a szótár mindenkit megbélyegez, mert nem úgy írjuk a hasonulást mutató vagy hagyomány elve szerint írt szavakat, ahogy ejtjük őket?

"Helyesírásunknak hivatalosan négy alapelve van: a kiejtés szerinti, a szóelemző, a hagyomány szerinti és az egyszerűsítő írásmód."

Ezzel kapcsolatban viszont szeretnék feltenni egy kérdést. A "konkvisztádor" írásmód melyiknek elvnek felelne meg?

– A kiejtés szerintinek biztos nem, mert ezt /konkista'dor/-nak ejtik az átadó nyelvben.

– Szóelemzőnek megint nem, mert idegen (jövevény-)szó.

– Az egyszerűsítettnek szintén nem, mert a kiejtést csak "bonyolítottuk" az átadó nyelvben még beszédhangként sem létező /-v-/ mássalhangzó beiktatásával.

Maradna a hagyományos, na de milyen hagyomány alapján?

@Fejes László (nyest.hu): "Olyan ez, mint a -ban/-ben. A legtöbben akkor tanulják meg a „helyes” használatát, amikor írni tanulnak. Vannak, akik akkor sem. És van egy elenyésző töredék, akinek a környezete már alaposan rá lett erre nevelve, ezért az anyanyelvváltozatában is él."

Tapasztalatom szerint az egy babona, hogy az emberek általában nem tesznek különbséget beszédben a ban/ben és a ba/be között, és hogy a helyesírás szoktatja rá őket a különbségtételre. Nem elenyésző töredékről van szó, abban biztos vagyok.

Ennél lényegesen gyakrabban hallani olyat, hogy valaki spontán beszédben lehagyja a "z" hangot az "az" névelőből, ha azt magánhangzóval kezdődő szó követi.

Feltételezem, Fejes úr szerint az "az" névelő helyes használatára is a helyesírás szoktatta rá az embereket, és szerinte nyilván sokkal jobb lenne, ha írásban lehetne pl. az "a iskola", "a egyetem" változatokat is használni, mert ilyeneket gyakran mondanak az emberek.

De ugye ezt rajta kívül nem gondolja senki komolyan?

@El Mexicano: "A kiejtés szerintinek biztos nem, mert ezt /konkista'dor/-nak ejtik az átadó nyelvben."

De bizony annak, mert nem az átadó, hanem az átvevő nyelvben (jelen esetben a magyar) elfogadott kiejtés számít. Magyarosodott a kiejtése, összesen erről van szó. Hasonló okból az USA-t sem ejtjük júeszéj-nek, és ezért kap "az" névelőt "a" helyett.

@El Mexicano: A magyar kiejtési hagyomány alapján. A Hamletet sem [hemlöt]-nek ejtjük, pedig.

@drino: De ha az óvodában szóelemzünk, akkor az uszodában vagy az irodában miért nem?

@drino: @szigetva: Köszönöm.

@drino: „Ennél lényegesen gyakrabban hallani olyat, hogy valaki spontán beszédben lehagyja a "z" hangot az "az" névelőből, ha azt magánhangzóval kezdődő szó követi.” Ez sokkal ritkább.

„Feltételezem, Fejes úr szerint az "az" névelő helyes használatára is a helyesírás szoktatta rá az embereket” Rosszul feltételezi.

„nyilván sokkal jobb lenne, ha írásban lehetne pl. az "a iskola", "a egyetem" változatokat is használni” Helyesen feltételezi, úgy gondolom, hogy ha valaki így beszél, akkor nyugodtan írhasson is így anélkül, hogy mások gúnyolódásának tenné ki magát.

„Ön szerint a szótár mindenkit megbélyegez, mert nem úgy írjuk a hasonulást mutató vagy hagyomány elve szerint írt szavakat, ahogy ejtjük őket?” Újból mondom: nem a szótár bélyegez meg. Az a mechanizmus, amelynek a szótár csak egy része.

"nyelvileg EGYARÁNT HELYES, beszélt nyelvi változatok közül csak az egyiket vettük fel akkor, ha annak a köznyelvben való előrenyomulását, alakváltozatainak pedig visszavonulását tapasztalhattuk, s ezt a folyamatot előnyösnek is tartottuk." Ön komolyan elhiszi, hogy az árboc előrenyomult az árbóccal szemben, ezért hagyták ki az utóbbit? Hisz benne, hogy a kettő közül bármelyik előnyösebb lehet?

Továbbá: ha ezek szerint azok az alakok is elfogadhatóak, melyek nincsenek a szótárban, akkor tkp. mi a szótár feladata?

Egy határt biztos kell szabni, mert nyilván kész anarchia lenne, ha mondjuk „őzve", „ízve" stb. is le kéne írni ugyanazokat a szavakat (fel-föl, mindig-mindég stb.). Ha helyesírási szótár esetében még érthető is, egy magyar-idegen nyelvű szótár esetében ez nyilván képtelenség. Bár igaz, digitális szótárnál már nem lehetetlen a dolog.

A nézőponton persze változtatni kéne, hogy miért írjak pizsamát, ha pizsomának mondom, vagy kedvencem még a „bura", ami mindenkinek úgy jön a szájára, hogy búra, vagy pl. a gereble miért nem helyes szó, ha felénk úgy mondják... Sorolhatnánk napestig. :)

@Pesta: Bocsánat, hogy nem állom meg, hogy ne szóljak bele, de szerintem egy valami rendszeresen el van felejtve az ilyen viták kapcsán. Mégpedig az, hogy a helyesírási szótárak EGY, a kidolgozott, sztenderd írott normanyelvre készülnek, nem pedig a létező összes nyelvjárásra és tájszólásra. Azaz, nyilván nem "tilos" leírni a nyelvjárási, tájnyelvi változatokat, de az nem a sztenderd nyelvhez tartozik.

(A spanyol értelmező szótárban sincs úgy felvéve az összes szó, ahogy az andalúzok ejtik, érdekes is lenne, ha pl. az arquitectura szó elfogadható lenne *akkitechura [akkiteccsúra], vagy az esto 'ez' *etso [ecco] alakban is...)

Mindig furcsáltam,hogy nagymamám a kocsonyát "kocsonnyá"-nak mondta (meghúzta az ny-et ) .Nem tudtam eldönteni,hogy ez vmi idiolektus vagy tájnyelvi forma volt-e (nagymamám Kecskemét környékéről származott).

@El Mexicano:

szerintem itt a vita folyton oda lyukad ki a Nyesten, hogy mi az, hogy nyelvi sztenderd meg norma. :)

Addig rendben van, hogy senki nyelvét, kiejtését se bélyegezzük meg egy sztenderdnek kikiáltott nyelvi változat miatt, de ha az írást kommunikációra, egymás kölcsönös megértésére akarjuk használni, akkor muszáj kompromisszumot kötni és kialakítani egy normát.

@Fejes László (nyest.hu): "Ez sokkal ritkább."

Kérek ezt alátámasztó hivatkozást, felmérést, addig nem fogadom el, amíg nem kapok ilyet. Elég gyakran hallani ugyanis az "az" z-jének elhagyását tv-ben, rádióban riportalanyoktól, főleg ha épp elgondolkoznak valamin és nem figyelnek arra, amit mondanak.

@Fejes László: "Rosszul feltételezi."

Miért ne lehetne így? Ez is kb. annyira abszurd feltételezés, mint amit a ban/ben és a helyesírás kapcsolatáról tetszett írni.

@Fejes László: "Helyesen feltételezi, úgy gondolom, hogy ha valaki így beszél, akkor nyugodtan írhasson is így anélkül, hogy mások gúnyolódásának tenné ki magát."

Szó sincs arról, hogy lenne olyan, aki tudatosan és rendszeresen így beszélne. Az említett interjúalanyok feltehetően javítanák magukat, ha visszahallgatnák amit mondtak, mint minden átlagos beszélő, köztük én is.

De tegyük fel mégis, hogy van valaki, aki esetleg mégsem tenne így. Akkor is, miért ne alkalmazkodjon az illető a helyesírási normákhoz? Hiszen még a beszédhibás emberektől is elvárható, hogy írjanak helyesen. A helyesírás ugyanis nem kívánságműsor, sem pedig az önmegvalósítás vagy különcködés terepe, hanem egyfajta norma, még akkor is ha nincs törvényereje, hanem csak ajánlás. Különben semmi értelme nem volna.

Pl. Fejes úr javaslatát következetesen továbbgondolva azt is el kellene fogadnunk, hogy a magyarul éppen csak tanulni kezdő külföldiek is írhatnak úgy, ahogy magyarul beszélnek. De akkor nem lehetne értékelni a nyelvvizsgán a teljesítményüket, mert nem javíthatnák ki a vizsgáztatók a hibásan írt szavakat a dolgozatukban. Abszurd ötlet.

@Fejes László: "Újból mondom:nem a szótár bélyegez meg. Az a mechanizmus, amelynek a szótár csak egy része."

Ez a helyesírás démonizálása. Nincsen semmiféle mechanizmus, aminek szükségszerűen része lenne a helyesírási szótár. A szótár teljesen semleges eszköz, amit jó és rossz célra egyaránt fel lehet használni. Ha valaki megbélyegzésre használja fel, az rosszul teszi szerintem is.

De alapvetően nyilván hasznos és jó célokat szolgál, mert ha nem így lenne, nem alkalmaznák emberek milliói, amikor írásban akarnak kommunikálni.

@Fejes László "Ön komolyan elhiszi, hogy az árboc előrenyomult az árbóccal szemben, ezért hagyták ki az utóbbit?"

Nem tudom, de tény, hogy a hagyományos írásmód az árboc. Miért ne lehetne tiszteletben tartani? Ugyanígy: "rögtön" és nem "röktön", pedig mindenki így ejti.

De tényleg: ugyan ki az, akit zavar, hogy "röktön" helyett "rögtön"-t kell írnia, amikor gyerekkora óta mindenki ezt az írásmódot látja és alkalmazza mindenütt?

@Fejes László: "Továbbá: ha ezek szerint azok az alakok is elfogadhatóak, melyek nincsenek a szótárban, akkor tkp. mi a szótár feladata?"

Nagyon sok szónak nincsen alternatív kiejtése vagy alakváltozata, vagyis fonetikusan írjuk őket. A szótár feladata többek közt az, hogy ezeknek a helyes írásmódjáról tájékoztasson.

És persze pl. a hasonulás miatt másképp ejtett szavak esetében fejleszti a nyelvi tudatosságot, hogy az emberek a szóelemzés elvét alkalmazzák, nem pedig a kiejtésük szerint írják őket.

Szerintem egy nyelvésznek örülnie kellene annak, hogy az emberek alaktani ismereteket szerezhetnek a helyesírás segítségével.

@Pesta: "Egy határt biztos kell szabni, mert nyilván kész anarchia lenne, ha mondjuk „őzve", „ízve" stb. is le kéne írni ugyanazokat a szavakat (fel-föl, mindig-mindég stb.)"

Vagy adott esetben röhejes dolgok születnének, pl. képzeljünk el valakit, aki szóelemzés nélkül, kiejtés szerint írja a hasonulást mutató szavakat, és írásban beszámol arról, hogy a rendelőben az orvos arra kérte,

"Tojja le a nadrágját".

@drino: "Vagy adott esetben röhejes dolgok születnének, pl. képzeljünk el valakit, aki szóelemzés nélkül, kiejtés szerint írja a hasonulást mutató szavakat, és írásban beszámol arról, hogy a rendelőben az orvos arra kérte, "Tojja le a nadrágját"."

Nem látom hol röhejes ez. Vannak olyan helyesírású írott nyelvek, melyek jelölik az összes ilyen hasonulást és szerintem a használóik nem folyamatos röhögéssel töltik az életüket. A mai magyar helyesírás köztes állapotban van, van amikor jelöli, van amikor nem, s nincs kézzelfogható oka annak, hogy mikor igen és mikor nem, viszont kiválóan használható (és rendszerszerűen használják is sokan) ez cikizésre, azokon való gúnyolódásra, akiknek nem sikerül beletrafálniuk a helyesírási szabályzat által önkényesen kiválasztott "helyes" alakba. Pl. vajon miért kell azt írni, hogy "bátyja" (a hasonulás jelölése nélkül, szóelemző írásmóddal), ha az "öccse" meg jelölheti a hasonulást, s az "öcsje" meg "helytelen". Stb-stb. Ha megnézünk pár régi (pár száz éves) magyar írásos szöveget, találni fogunk pl. ö-ző és nem ö-ző nyelvjárásban írottakat is. Nem gondolom, hogy az adott időben szétröhögték volna magukat ezen az emberek, ma miért kellene?

@tenegri: "Nem látom hol röhejes ez."

Akkor ön egyfajta aspektusvakságban szenved, pl. biztos vagyok abban, hogy ön Fülig Jimmy levelének nyelvi megformálásában sem találna semmi vicceset - sajnálom miatta, higgye el, de semmit nem tudok tenni önért.

@tenegri: "Vannak olyan helyesírású írott nyelvek, melyek jelölik az összes ilyen hasonulást"

Kérek rá példát.

@tenegri: "vajon miért kell azt írni, hogy "bátyja" (a hasonulás jelölése nélkül, szóelemző írásmóddal), ha az "öccse""

Azért van szükség szóelemzésre a bátyja alakban, mert a "báty" egy csonka tő (a bátya szóból, mint ahogy az anyja alakban is az anya szó csonka töve fordul elő).

Ezzel szemben az "öcs" önálló tő. Ezért az "öccse" alakban jelölt hasonuláson fennakadni olyan, mintha valaki a "vízzel" alakon azt kifogásolná, hogy miért nem vízvel-nek írjuk, hiszen a szóelemzés szerint víz+vAl.

@szigetva: "De ha az óvodában szóelemzünk, akkor az uszodában vagy az irodában miért nem?"

Hát ezekben tényleg nem, mert történetileg így alakult az írásmódjuk, de ezek egyúttal fonetikusak is, szemben az óvodával.

De úgy gondolom nem ez a lényeg: Fejes úrral azon vitatkoztunk, hogy szerinte a helyesírási szótár szerkesztői "(egyes szavak) elterjedtebb ejtésmódját bélyegzik meg a helyesíráson keresztül".

Én meg azt állítom, hogy ezen kár fennakadni, mert rengeteg olyan szó van még, mint pl. az óvoda, vagy a szóelemzés szerint írt alakok, amelyeknek a helyesírása (majdnem) kivétel nélkül MINDENKI esetében "megbélyegzi az ejtésmódjukat", aztán mégis gyakorlatilag senkinek sem okoz gondot a helyesírásuk.

@drino: "Akkor ön egyfajta aspektusvakságban szenved, pl. biztos vagyok abban, hogy ön Fülig Jimmy levelének nyelvi megformálásában sem találna semmi vicceset - sajnálom miatta, higgye el, de semmit nem tudok tenni önért."

A szokatlanság a viccnek valóban fontos összetevője (viszont hogy mi szokatlan, az ugye pont hogy megszokás kérdése csak). Fülig Jimmy levelei emlékeim szerint elsősorban nem helyesírásukkal igyekeztek viccesek lenni (noha ez is hozzátartozott természetesen valamelyest), hanem a megfogalmazással.

"Kérek rá példát."

Ez ilyen formában túlzó állítás volt részemről - visszavonom, elnézést.

"Azért van szükség szóelemzésre a bátyja alakban, mert a "báty" egy csonka tő (a bátya szóból, mint ahogy az anyja alakban is az anya szó csonka töve fordul elő).

Ezzel szemben az "öcs" önálló tő."

A báty pont annyira önálló, mint az öcs. Egyébiránt a bátya valószínűleg már eleve tartalmaz egy birtokos személyjelet (aminek természetesen mára semmi jelentősége és szerepe nincs) , s az én nyelvváltozatomban a jelentése nem is egyezik a báty szóéval (akkor sem, ha ragozási paradigmájuk átfedi egymást). Továbbá még mindig nem értem, hogy ha igaznak is fogadjuk el a feltételezését (miszerint a báty kötött morféma, s az öcs nem), akkor is ennek mi köze van a hasonulás írásban való jelöléséhez vagy nem jelöléséhez? Véljem úgy, hogy a kötött morfémák környezetében végbemenő hasonulások nem jelölése egy következetes szempont lenne a magyar helyesírásban? Mi a helyzet mondjuk a fusson ~ *futjon, másszon ~ *mászjon, üssön ~ *ütjön, *ájjon ~ álljon, *haggyon ~ hagyjon, stb. szavakkal? Itt nem kötött morfémák vannak, mégis hol van jelölve a hasonulás, hol nincs. Természetesen lehetséges minden szó mellé helyesírási rendőrt állítani, aki egyenként kiötöl valami magyarázatot hozzá, de kevés értelmét látom. Egyszerűen felesleges olyan dolgokat kényszeresen előírni, amiknek semmi gyakorlati jelentősége nincsen, s nem látom be miért is kellene mindenképpen uniformizálni dolgokat. Nem mondom, hogy mindenkinek legyen előírva, hogy mostantól mindent egészen pontosan kiejtés szerint írjon, csupán azt mondom, hogy nem szabadna olyan helyzetet teremteni, amikor az, aki egy önkényesen felállított helyesírási előírástól a saját kiejtése szerint eltér, ezáltal üldözendő, kigúnyolandó és kiröhögendő legyen (ugyanez áll a szóbeli megnyilatkozásokra is).

@drino: „@tenegri: "Vannak olyan helyesírású írott nyelvek, melyek jelölik az összes ilyen hasonulást"

Kérek rá példát.” Szanszkrit, ógörög.

@szigetva: Igazából azért visszakoztam, mert a "minden hasonulás" kicsit megfoghatatlan és ellenőrizhetetlen, ezért a megfogalmazást éreztem valóban túlzónak. Konkrét esetek alapos feltérképezésére, kielemzésére és a "de itt mégis van kivétel" jellegű reagálások megválaszolására viszont most nem volt energiám.

@drino: @tenegri: "Jelenleg a két változat közötti megértést az is nehezíti, hogy a két helyesírás más elvekre épül: az erza a magyarhoz hasonlóan inkább szóelemző, a moksa viszont a kiejtést követi: egy magyar olvasó számára is rendkívül zavaró lenne, ha egy magyarhoz hasonló nyelven olyanokat kellene olvasnia, mint az alutt a szégben (pedig ez magyarul is pont így hangzik)."

www.nyest.hu/renhirek/x

@Pesta: Hát ez a baj, mert szerintem semmi értelme azon vitatkozni, hogy "mi az a normanyelv". Az, amit egyezményesen (s ezen van a hangsúly) kidolgoztak és rögzítettek. Vitatkozni azon lehetne esetleg, hogy bizonyos szabályokat mi alapján rögzítettek. A magyarhoz nem értek, de abban egyetértek a nyelvészekkel, hogy a magyar helyesírás tök következetlen. A spanyolról tudnék ezzel kapcsolatban rengeteget írni, de az meg senkit nem érdekel. :)

Egyébként visszatérve röviden az "óvoda" vs. "iroda, uszoda" témához, szerintem itt az volt a mérvadó, hogy az óvoda esetében van még, aki ezt hosszú ó-val ejti, míg az utóbbi két esetben senki nem mondaná, hogy [úszoda] vagy [íroda]. Sőt, a tendencia épp ellenkező: a nyelvjárásokban (és nagyon sokszor a budapesti köznyelvben is) a hosszú í, ú, ű rövidül a beszédben, ami a nyelvjárásokban szerintem még elterjedtebb (volt egy debrencen környékéről származó idős kolléganőm, aki pl. [irógép]-et és [hütő]]-t mondott, előfordult, hogy félre is értettük, amikor [kis hütő]-t említett, hogy milyen "sütőről" beszél? :))).

Én még senkit nem hallottam, aki g-vel ejtette volna a biciklit, szerintem nehezebb is g-vel mondani, mint k-val, így nem állja meg a helyét, hogy az természetesebb lenne. Persze aki nem a helyesírás által jóváhagyott alakot használja, és bigiclizik az ovodába, annak biztos jó érzés a tudat, hogy „de a valóságban az enyém az igazi, az övék meg csak hiperkorrekció”, de ez kb. olyan, mint amikor pár éve kitalálták heraldikusokra hivatkozva a kifordított kokárdát, mert a rendeset a fideszesek kezdték hordani :)

@Annie: „ szerintem nehezebb is g-vel mondani, mint k-val, így nem állja meg a helyét, hogy az természetesebb lenne” Szerintem meg sokkal nehezebb lenne úgy élni, hogy nem mozdulhatunk, mert egyes testrészeink belelógnak a talajba. Szóval szerintem nincsenek fák, bokrok, stb.

Hogy kissé konkrétabb érvet mondjak: a zöngés környezetben sokkal „természetesebb” a zöngés g ejtése, mint a zöngétlen k-é.

Senki nem beszélt „igazi”-ról, arról volt szó, hogy mindenki írhassa, ahogy az ő nyelvében van.

A kokárdával meg mi is foglalkoztunk, éppen elég forrást megvizsgáltunk hozzá: sehol fel nem merült, hogy a kétféle kokárda politikai hovatartozást jelölne. Nem véletenül lett cikkünk konklúziója az, ami. www.nyest.hu/hirek/amit-a-kokardarol-tudni-kell

Az egész cikk egy mondvacsinált, felfújt (fölfújt) "problémáról" szól.

www.e-nyelv.hu/2010-04-15/szekely-kapu-frizsider/

@Grant kapitány: Székelykapu egybe, oszt lyó. S amék még mindig nem röhög, hogy a lyó, az egyáltalán nem jó, az nem tud magyarul.

@Grant kapitány: „az Osiris Idegen szavak szótára azonban a „fridzsider” alakot is hozza, ezért ebben a formában sem helyteleníthető” Ez az egész érvelés nem áll meg a lábán, hiszen az Osiris kiadványai nem szabályozzák a helyesírást. Kár, hogy az e-nyelven nem lehet kommentelni, most oda is leírhatnád, hogy hazudnak. :)

@Fejes László (nyest.hu): Beteg-e vagy? Kevered a szabályzatot a szótárral? A szabályzat szabályozza a helyesírást, nem a szótár.

Sőt a szótár előszavában az is benne van, hogy "munkánk nem akar a nyelvhelyesség tekintetében döntőbíró lenni".

Azonkívül ha az Osiris szótár nem mérvadó, akkor mi az ördögnek jelent meg egyáltalán? Már bocsánat, de használhatatlan és szart sem ér, ha nem hagyatkozhat rá az ember helyesírási kérdésekben.

De szerencsére nincs baj, mert már megint HAZUDSZ, hiszen mérvadó az Osiris-szótár (idézet az alábbi linkről) „(…) az Osiris-helyesírás is, amely minden ellenkező híresztelés ellenére hiteles (nemcsak azért, de azért is, mert az akadémiai kiadás szerzői lektorálták)”.

www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/gyik/beiratkozik.html

Itt egy húsvéti találós kérdés neked. Az akadémiai szótár szerint "házinyúl", az Osiris szerint "házi nyúl" a "helyes" írásmód. Bárki leírhatja bármelyiket, nem követ el helyesírási hibát.

Neked viszont, Fejes László (nyest.hu), az abszolút biztosnak tűnő "háziasított nyúl" írásmódot javaslom.

"német/francia jövevényszó"? Dehogy! Az amerikai Frigidaire cég volt az első, aki "self-contained refrigerator"-t gyártott. Lásd még: fridge.

@El Ace-i: A magyarban olyan jövevényszónak számít, amelyik nyelvből belekerült. Az angolban a paprika magyar jövevényszó, a magyarban pedig szerb. De az angolban ettől még nem szerb.

Az is igaz, hogy sokszor nehéz megmondani, milyen nyelvből kerül egy másikba egy szó, hiszen ritkán van ott az etimológus, amikor először használja valaki.