Amikor a genderkutatásról és a nemi egyenlőségről esik szó, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy valójában a nők érdekeiről beszélünk. Olyasmikre gondolunk, mint a nők jogai az oktatáshoz és a munkához, azonos munkáért azonos fizetéshez. A nemi egyenlőségért küzdő mozgalmat is feminizmusnak hívják: ez a kifejezés a femina ’nő’ latin szóból ered.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Arról csak ritkábban esik szó, hogy a hagyományos családmodell, melyben előre le vannak osztva a szerepek, a férfiak számára legalább annyira kedvezőtlen, mint a nőknek. Ha például egy férfi elveszíti a munkahelyét, és a család kénytelen a nő keresetéből megélni, az a férfi számára gyakran „ciki”. Érezheti úgy, hogy nem volt képes ellátni azt a feladatot, melyet a társadalom rá osztott ki: azaz eltartani a családját. Hát még, ha a nőnek sincs jövedelme. Ha pedig a férfi dolgozik, de a nő nem, akkor az anyagi biztonság teljes terhe férfi vállaira nehezedik: a gyerekekkel csak a nő foglalkozik, a férfi a gyerekek számára szinte idegenné válhat. A férfi és a nő két külön világban mozog, eltávolodnak, elidegenednek egymástól. 

Könnyel könnyebb
(Forrás: Wikimedia Commons / David Shankbone / CC BY-SA 3.0)

Ráadásul a férfit már gyerekkorától kezdve olyan szerepbe kényszerítik, melyet nem mindenki képes sokáig játszani. A The Mask You Live In (Az álarc, melyben élsz) című új amerikai film a jelenséget elsősorban az amerikai társadalom jellemzőjeként mutatja be, de a helyzet Európában, Magyarországon is hasonló. „Légy férfi!”, „Legyél tökösebb!”, „A fiúk nem sírnak!” vagy „Mi vagy te, kislány?” – hangzik el sokszor, ha egy fiúgyermek szabadon kimutatja érzelmeit. A társadalom a törődést, a kapcsolatokat, az érzelmeket nőies dolgoknak állítja be. A fiúktól azt várják, hogy kemények legyenek, kiálljanak magukért, rejtsék el érzelmeiket, félelmeiket, fájdalmaikat, bizonytalanságukat. A férfiasság folyamatos hangsúlyozása azt eredményezi, hogy a fiúk nem érzik magukat elég férfiasnak, éppen ezért folyamatosan bizonyítani akarnak.

A visszafojtott érzelmek gyakran valamilyen agresszív formában törnek elő. A fel nem dolgozott indulatokat a gyerekek sokszor maguk ellen fordítják: naponta átlagosan több mint három fiú követ el öngyilkosságot az Egyesült Államokban. Sok gyerek azért verekszik az iskolában, hogy ezeket az indulatait levezesse, vagy hogy megmutassa, hogy eléggé férfias, ki tud állni magáért. Az erőszakos cselekedetek azok, amelyekkel tiszteletet tud kivívni. Ennek nagy szerepe lehet az iskolai lövöldözésekben is.

Ha a társadalom nem oszt ki nemek alapján szerepeket, nem mondja meg előre, az egyén személyiségétől és helyzetétől függetlenül, hogy milyennek kell lennie, hogyan kell viselkednie, akkor számtalan frusztráció alól menti fel. Érdemes erre gondolni akkor is, amikor olyan, látszólag ártatlan mondatot mondunk a gyereknek, mint hogy „a fiúk nem sírnak”.

További olvasnivalók

A projekt honlapja és Facebook-oldala