olyan NINCS hogy kulon samaritan Torah,meg masik!!

TORAH CSAK EGY VAN!!!

azok amikrol itt szo van csak szektak!!ertelmetlen hujesegek a zsidosag egysegenek bomlasztasara!!

az igazi hivo hassid zsidok nem foglalkoznak veluk sosem!!

A farizeusok csoportja a görög korszakban jött létre, erőteljes reakcióként a zsidóellenes hellenizmusra. Jézus napjaiban már azonban merev, hagyományokhoz kötődő, paragrafusrágó, büszke, önelégült térítők és tanítók voltak, akik szerették volna a zsinagógákban elérhető oktatáson keresztül irányítani a népet. Többnyire a középosztályból származtak, és megvetették az egyszerű embereket. Jézus a legtöbb farizeust haszonleső, könyörtelen pénzszeretőnek tartotta, akikből áradt a képmutatás A saját értelmezésük fényében elfogadták az egész Héber Iratokat, de ugyanolyan, ha nem nagyobb jelentőséget tulajdonítottak szájhagyományaiknak. Azt mondták, hogy hagyományaik „a Törvényt körülövező védőfal”. Hagyományaik azonban egyáltalán nem alkottak körülövező védőfalat, hanem érvénytelenné tették Isten Szavát, és összezavarták a nyilvánosságot

Azok az első századi zsidó vallási vezetők, akik gyűlölködő ellenségei voltak Jézus Krisztusnak, a szent szellem ellen vétkeztek. Látták, hogyan működik Isten szelleme Jézuson, amikor csodákat tesz Atyja dicsőségére, de ők ezt az erőt Sátánnak, az Ördögnek tulajdonították. Jézus szerint akik ekképpen Isten szent szellemét káromolták, olyan bűnt követtek el, amely nem bocsáttatik meg „sem ebben a világrendszerben, sem az eljövendőben”

A káromlás megbélyegző, sértő vagy becsmérlő beszéd. Mivel a szent szellem Forrása maga Isten, a szelleme ellen szólni annyi, mint Isten ellen szólni. Ha valaki bűnbánat nélkül vetemedik ilyen beszédre, az megbocsáthatatlan. Jézus az ilyen megbocsáthatatlan bűnről szólva azokra utalt, akik szándékosan állnak ellen Isten szent szelleme működésének. Mivel Atyja szelleme működött Jézuson, de az ellenségei az Ördögnek tulajdonították ezt az erőt, bűnös módon káromolták a szellemet. Jézus ezért kijelentette: „Aki . . . a szent szellem ellen szól káromlást, az nem nyer megbocsátást soha, hanem örök bűnben vétkes”

Az északi tíz törzs miután kivált, áttért a borjú imádatra. Isten ezért megengedte az asszíroknak, hogy i. e. 740-ben az uralmuk alá hajtsák ezt a területet. Eltávolították a lakosság nagy részét, és idegen népeket telepítettek ide az asszír birodalom más részeiből, akik idegen isteneket imádtak. Néhányan a pogányok közül feltehetőleg vegyes házasságot kötöttek az izraelitákkal, akiktől átvették az igaz imádat néhány tanítását, például a körülmetélkedést. A szamaritánusok imádatának ez a formája azonban, biztosan nem nyerte el teljesen Isten tetszését.

AMIKOR egy törvénytudó Jézussal beszélgetett, ezt kérdezte tőle: „Ki valójában a felebarátom?” Válaszként Jézus elmondott neki egy példázatot: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablók kezébe esett. Ezek kifosztották, ütéseket is mértek rá, és elmentek, otthagyva őt félholtan. Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. Hasonlóképpen egy lévita is, amikor leért arra a helyre, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. Egy azon az úton utazó szamáriai pedig odaért hozzá, és látva őt, szánalomra indult. Odament hát hozzá, és bekötözte sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk. Aztán feltette őt a saját málhás állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.«” Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudótól: „Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a rablók kezébe esett ember felebarátjának?” A férfi így válaszolt: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele”

2 Milyen élénken szemlélteti az, ahogy a szamaritánus a bántalmazott férfival bánt, hogy mi a valódi irgalom! Szánalmat és könyörületet érzett iránta, ami arra indította, hogy segítsen rajta. És még csak nem is ismerte a szükségben lévő férfit! Az irgalomnak nem akadály a nemzetiség, a vallás vagy a kultúra. Az irgalmas szamaritánusról szóló példázata után Jézus ezt a tanácsot adta a törvénytudónak: „Menj el, és magad is tegyél ugyanúgy”

Megfigyeltétek?Nem biztos,hogy konkrét esemény volt.Az írgalom 'szemléltetése'a lényeg.

A szadduceus név valószínűleg Cádok főpap nevével van kapcsolatban. Cádok leszármazottai Salamon idejétől fogva töltötték be a papi tisztséget. Ám nem mindegyik szadduceus származott ebből a családból. Josephus szerint a szadduceusok arisztokraták, a nép vagyonos férfiai voltak, akiket nem támogattak a néptömegek. „Legtöbbjük . . . valószínűleg pap volt, vagy olyan személy, aki beházasodott a főpapi családokba” — jegyzi meg Schiffman professzor. Így régóta szoros kapcsolatban voltak az uralmon lévőkkel. Ennélfogva a farizeusok közéletben betöltött egyre növekvő szerepét, és a farizeusoknak azt az elképzelését, hogy minden emberre ki kell terjeszteni a papi szentséget, a szadduceusok úgy tekintették, mint ami alááshatja a megszerzett hatalmukat. Hürkanosz uralmának az utolsó éveiben a szadduceusoknak újból irányító szerep

A szadduceusok inkább a diplomáciai ügyeskedésben hittek a más nemzetekkel való kapcsolataikban, semmint a Messiásra vártak — ha hittek egyáltalán az eljövetelében. Egy Rómával kötött megállapodás értelmében az volt a dolguk, hogy működtessék a templomot, és nem tartották kívánatosnak, hogy bármiféle Messiás jelenjen meg a színen, aki megzavarja a dolgokat. Úgy tekintve Jézusra, mint aki veszélyezteti állásukat, összefogtak a farizeusokkal, hogy kiterveljék a halálát

Politikai orientáltságuknál fogva logikus, hogy a szadduceusok elkötelezték magukat a Rómához való lojalitás mellett, és ezt kiáltották: „Nem királyunk van, hanem császárunk!

A predesztináció visszautasításán kívül a szadduceusok minden olyan tanítás elfogadását megtagadták, amelyről nem tett említést kimondottan a Pentateuch, még ha máshol említette is azt Isten Szava. Valójában „erénynek tartották” az e dolgok feletti vitázást (The Jewish Encyclopedia). Ez emlékezetünkbe idézi azt az esetet, amikor a feltámadás kérdésében provokálták Jézust.

A hét férjet elvesztett özvegyről szóló szemléltetést alkalmazva, a szadduceusok ezt kérdezték: „A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony?” Feltételezett özvegyüknek természetesen ugyanúgy lehetett volna akár 14 vagy 21 férje is. Jézus megmagyarázta: „a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek”

Tisztában lévén azzal, hogy a szadduceusok elvetik az ihletett írókat — kivéve Mózest —, Jézus azzal bizonyította a maga állítását, hogy idézett a Pentateuchból. Ezt mondta: „A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene

Üldözték Jézust és a követőit

A szadduceusok inkább a diplomáciai ügyeskedésben hittek a más nemzetekkel való kapcsolataikban, semmint a Messiásra vártak — ha hittek egyáltalán az eljövetelében. Egy Rómával kötött megállapodás értelmében az volt a dolguk, hogy működtessék a templomot, és nem tartották kívánatosnak, hogy bármiféle Messiás jelenjen meg a színen, aki megzavarja a dolgokat. Úgy tekintve Jézusra, mint aki veszélyezteti állásukat, összefogtak a farizeusokkal, hogy kiterveljék a halálát

Politikai orientáltságuknál fogva logikus, hogy a szadduceusok elkötelezték magukat a Rómához való lojalitás mellett, és ezt kiáltották: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” A szadduceusok voltak azok, akik Jézus halála és feltámadása után vezető szerepet vállaltak az arra irányuló próbálkozásokban, hogy megálljon a keresztényiség terjedése

Köszönjük szépen a cikket!

Az irgalmas szamaritánushoz egy másik lehetséges olvasat: a hagyományos zsidó törvények szerint aki hozzáért egy véres, összevert emberhez, az meghatározott ideig tisztátalanná vált, tehát nem vehetett részt az istentiszteletekben, közösségi tevékenységekben. Ezt a levita (templomszolgálatra kiválasztott törzs), sem a pap nem engedhette meg magának - a mózesi törvények szerint. Jézus értelmezésében azonban a szeretet és az irgalom előrébb való, mint a törvény szó szerinti betartása és betartatása.

Ez a fő problémája a farizeusokkal is. Valóban példamutató életet éltek, igyekeztek minden törvényt betartani, és a többi emberen is behajtani (csupa jóindulatból), és így félelmet és ítélkezést gerjesztettek. Jézus véleménye szerint senki nem tud önerőből megigazulni ("Kívülről fehérre festett koporsók vagytok" - mondta a farizeusoknak), tisztában kell lennünk azzal, hogy csupán Istenbe kapaszkodva, és általa tudunk jót tenni, azaz ne mutassuk és ne higgyük magunkat jónak, és végképp ne ítélkezzünk a másikon.