Többnyelvű táblákat oda célszerű elhelyezni, ahol többnyelvű a lakosság, vagy ahol idegen nyelvűek rendszeresen megfordulnak. Érthető tehát, amikor olvasónk, Ágota meglepődött, amikor ezt a táblát látta a Fejér megyei Zichyújfaluban:

Nem tudom melyik nyelven íródott a szöveg, én délszláv nyelvre gyanakszom. Bár nem tudom, hogy miért tesznek ki – feltételezhetően – délszláv nyelven táblát, ugyanis a térségben kevés szláv él – azok is jellemzően oroszok. A Jugoszláv utódállamokkal tudomásom szerint – jelenleg – nincs gazdasági kapcsolata a térségnek.

A szöveg valóban szerb-horvát nyelvű. Azt nehéz lenne pontosan megmondani, miért került ki ide egy kétnyelvű tábla, erről az önkormányzatot vagy az útkezelőt kellene megkérdezni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Zichyújfaluban adataink szerint nem élnek délszlávok, és ismereteink szerint Fejér megyében nincs jelentős horvát kisebbség. Ugyanakkor szerbek élnek a környéken, például Adonyban – a Duna túloldalán pedig ott van Lórév, a „legszerbebb” magyar falu. Ez persze nem magyarázat, hiszen szerb feliratot inkább cirill betűkkel várnánk; másfelől mégiscsak más, ha közeli, de nem szomszédos településekről van szó. 

Persze lehet, hogy a megoldás egészen abszurd. Például szükség volt egy ilyen táblára, de a raktárban egynyelvű már nem maradt, a ritkábban használt kétnyelvűekből pedig maradt felesleges. Mivel egy kétnyelvű tábla ugyanúgy ellátja feladatát, mint egy egynyelvű, hát azt rakták ki.

A valódi megoldásra persze mi is kíváncsiak lennénk.