Az old fart/farter magyar megfelelője nálam a vén trotty/trottyos. :)

A treat sok más környezetben is használatos, pl. I wound'im up a treat = Jól felhúztam.

A taking the piss/mick(ey) kifejezés eme anekdotikus eredetét nem is ismertem. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a to piss somebody off (pl. you're pissing me off) és a to be pissed off (I'm pissed off) értelme is az, hogy felidegesíteni valakit, illetve idegesnek lenni. (A szimpla piss off meg a f.ck off kissé eufémebb megfelelője. :)

Ha simán pissed valaki (to be pissed, pl. he's pissed), akkor az arra utal, hogy drunk, részeg.

Én ezért nem szeretem az angolt, mert szinte csak idiómákban beszélnek, így egyszerűen képtelenség megtanulni és megérteni mindent...

@Sultanus Constantinus: ez azért nem igaz. Nem csak idiómákban beszélnek. Illetve nem feltétlenül használnak több idiómát, mint pl. a spanyol vagy német anyanyelvűek. Ezen felül sok idióma a magyarban is megtalálható. Pl. nemrég hallottam amerikai sorozatban olyan kifejezéseket, hogy Cat got your tongue?, it's a little bit dry, that's a rotten thing, I don't see crap, you're hanging by a thread, looking a gift horse in the mouth, keep telling yourself that, somebody needs a shoulder to cry on, If you so much as hurt a hair on his head, I will…, Holding down the fort, we are grasping at straws here stb.. Ezek a magyarban is pont ugyanezeket jelentik szóról szóra, vagy szinte szóról szóra. Aztán van sok olyan, ami kicsit különbözik csak, de még ráismerhető.

@El Vaquero: Egy biztos: a családban vannak, akik nálam sokkal jobban tudnak angolul és angol munkahelyen is dolgoztak már, ezzel együtt ők is ugyanerre panaszkodnak; egy angol nyelvű filmből alig értenek meg valamit (én meg szinte semmit). Ezzel szemben egy spanyol nyelvű filmből majdnem mindent megértek, nem számít, milyen nyelvjárásban beszélnek (bár az tény, hogy a spanyolországit sokkal nehezebben, mert nem ahhoz szokott a fülem). Pedig sokkal azért jobban nem tudok spanyolul, mint angolul (sőt, papíron csak ugyanannyira).

Ugyan már, Sultanus, ne adj hideg vállat az idiómáknak, a világ az osztrigánk, tanulni pedig a dombon van.

@Sultanus Constantinus: biztos vagy benne, hogy csak az idiómák miatt nem érted? Nem esetleg lexikális hiányosság vagy hallásértésbeli gyakorlatlanság miatt? Vagy akkor kérdezem máshogy: hallás után kiérted a szavakat a filmből, csak nem tudod mit jelentenek azok? Vagy kiérted hallás után, és tudod is mit jelentenek, de értelmes összjelentéssé nem tudod őket összekapcsolni?

Ha a kihallással van gond, azon az angol felirat és a kiejtési jelenségek ismerete segít. Ha a szavak jelentésével, azon a magyar felirattal vagy még inkább a szótárral összevetés. Az idiómáknak meg utána kell nézni. Na meg, gyakorolni kell.

@El Vaquero: Szerintem elsősorban az idiómák miatt, másodsorban a kiejtés/nyelvjárás miatt. Pl. vannak angol nyelvű számok, amelyekből minden szót értek (tipikusan, ha a brit "sztenderd" nyelven énekelnek), de aztán van olyan nyelvjárás, ahol pl. "here" kiejtése [heja], na az ilyet nem értem (mert ugye egy ilyen nyelvjárásban minden más szót is nyakatekerten ejtenek).

@El Vaquero: Egyébként az angol szerintem azért érthető nehezebben, mint a spanyol vagy az olasz, mert az angolban a magánhangzókat gyakorlatilag mindenki úgy ejti, ahogy akarja. Ezzel szemben a spanyolban és az olaszban a magánhangzók állandóak, ott inkább a mássalhangzókat ejthetik eltérően nyelvjárásonként (kiesés, zöngésülés stb.).

Bár mondjuk a spanyolban is van olyan, hogy pl. a "luego" ma már inkább [ˈlɔɣo], mint [ˈlu̯eɣo], de az ilyeneket könnyű megszokni.

@Sultanus Constantinus: „ha a brit "sztenderd" nyelven énekelnek” Például? (A popzenében ez nagyon ritka, kíváncsi vagyok, kire gondolsz.)

„de aztán van olyan nyelvjárás, ahol pl. "here" kiejtése [heja]” Ez szinte már „sztenderd” brit.

@Sultanus Constantinus: hát, azért nagyon nem úgy ejti mindenki, ahogy akarja. Főleg zenéknél, filmeknél nem, mert abban sztenderd vagy ahhoz nagyon közeli nyelvjárást szoktak használni. Sok embert inkább az zavar az angolban, hogy a hangsúlytalan szótagok (főleg, ha modern nyelvjárásról van szó) elsorvadnak, ez pedig egy olyan embernek, akinek az anyanyelvében megjósolhatóbb helyeken vannak a hangsúlyok, és minden magánhangzót teljes értékkel ejtenek, annak nagyon nagy arcul csapás, teljesen belezavarodik, amíg nem szokik hozzá. A másik, amit sokan nem szeretnek az angolban, hogy nem a szavaknak van kiejtésük, hanem a hangkörnyezeteknek. Ezért ha egymás után mondanak az angol anyanyelvűek több szót, azok a mondatban, a hanglejtésszakaszban összeállnak egyetlen szuperhosszú szóvá, és ezt vetik alá a kiejtési szabályoknak, ez pedig másképpen hangzik, mint a magányosan kiejtett szavak önálló kiejtése, egyedül a hangsúlyozott szótagok magánhangzója nem változik. Ugyanis így összerakva a szavak szótagjai egymásra torzítólag hatnak, megváltozik a szótagszám, nem játszanak a szünet előtti allofónok, stb.. Sok nagyon kezdő leginkább az utóbbi miatt nem ért meg eleinte semmit a beszélt angolból, nem azért, mert gyorsan beszélnének vagy sok lenne az idióma. Ez a magyarázat arra, hogy a tömegfogyasztásra szánt popzenét jobban megértik a kezdők. Azokban nem a természetes beszédmodort használnak angolul, hanem a jobban szétszedik a szótagokat, hogy a zene hangjainak, ritmusának jobban megfeleljen, és a dallam kedvéért kénytelenek minden szótagmagot tisztábban megformálni, kinyújtani. A beszélt és az énekelt angol két teljesen külön világ volt mindig is.

@El Vaquero: Mondjuk valamennyire minden beszélt nyelv ilyen, a spanyol is, és még a magyar is, nem hinném, hogy létezne mondatfonetika nélküli nyelv (más kérdés, hogy ez írásban hogy van megidealizálva, az írás alapján pl. azt hinnénk, hogy a spanyol is mindent kiejt, ami le van írva, pedig nem).

Na de summa summarum, lényeg az, hogy tudnom kéne angolul.

(Egyébként a franciát is nehezen tudom elképzelni, hogy lehet megérteni a sok összevonásával, de valószínűleg ez is csak azért van, mert nem tanultam.)

@El Vaquero: De azért az igaz, hogy angolban sokkal nagyobb a magánhangzók ejtésének változatossága, mint egy "fonetikusabb" nyelvben. Jó, az olyan ejtésváltozatok, hogy pl. [o]-ból [u] lesz vagy [e]-ből [i] és fordítva, más nyelvekben is megszokottak, szélsőséges esetben még a spanyolban is van ilyesmi, de azért olyan nincs, hogy pl. az [a]-ból [o]-lesz vagy [o]-ból [ü], mint az angolban.

@Sultanus Constantinus: „hogy pl. az [a]-ból [o]-lesz vagy [o]-ból [ü], mint az angolban” ???

@szigetva: pl. ezt te írtad: [lájt]~[lajt]~[lojt] (light), [léjt]~[lejt]~[lájt] (late).

www.nyest.hu/hirek/mit-irjunk-at

De mondhatnám pl. a "you"-t is, amit valahol [jú]-nak, valahol [jöü]-nek ejtenek, de hallottam már [jó]-t is.

Azért azt elvárni egy angolul tanulótól/tudótól, hogy ezeket mind vágja és elsőre megértse, szerintem nem túl reális.

@szigetva: szerintem a call és to/tool szavakra gondolt, ha meg nem, akkor én sem értem.

@Sultanus Constantinus: nem az [a]-ból lesz [o], hanem az [aj]-t van aki [oj]-nak ejti. Ugyanígy pl a németben is, van akinek [ajrópa], van akinek [ojrópa]. A magyarban van akinek [kokas], van akinek [kakas] (ez egy közismert példa, de a mezőségi akcentusban rendszeres az [o]→[a]). A [jó] nem a y'all 'ti' volt?

@Sultanus Constantinus: francba, mikor még válaszoltam, nem látszott a legutolsó hozzászólásod. Abban igazad van, hogy kezdőnek érthetetlenek ezek a variációk, amit írtál, igaz ezek már átvisznek a nyelvjárások összehasonlításának témájához.

Mind logikus sorozat, a lightnál fokozatosan egyre hátrébb képződik a kettőshangzó első eleme, és kerekítődik, de végig alsó nyelvállású, nem elöl képzett magánhangzó marad. A late-nél pedig egyre alacsonyabb nyelvállással képződik, de végig elöl képzett, és teljesen kerekítetlen magánhangzó marad. A you-nál ugyanez pepitában, végig felső nyelvállású kerek magánhangzó marad, de egyre inkább előrébb képzett ~u → ~ő → ~ű. Sőt, ez a három változás össze is függ, a hangok az óramutató járásával ellentétes forgórendszerben tolódnak el a magánhangzótérben (trapézban) a régies RP-hez és a klasszikus GA-hoz képest. Több modern nyelvjárásban, több kontinensen is megfigyelhető jelenség az angolban. Egy jó könyv ezeket egy oldalas táblázatban össze tudja foglalni. Legfeljebb ha a magánhangzóteret és azt a korforgást is kifejti, az átnyúlik a következő oldalra.

@szigetva: Hát bizony. Az a-val kezdődő angol szavak legnagyobb része a kiejtésben magas magánhangzóra kezdődik. Ez is a múltbeli flektálás maradványa. A hangsúlyt viszont csak a láncragozás kényszerítette a szó elejére. Anélkül nem jellemző. A gyöknyelvészet nélkül ez mind csak: "hát olyan". De miért?:-)

@szigetva: De magyar [a] inkább csak egy nyílt [o] (kicsit megtévesztő is, hogy ezt az <a> betű jelöli), szóval nincs akkora távolság a kettő között, mint az [áj] és az [oj] között, ami azért eléggé durva, de még az [éj] > [áj] is. Képzeljük el, ha lenne olyan magyar nyelvjárás, ahol mondjuk az [éjjel] helyett azt mondanák, hogy [ájjel], vagy [máj] helyett, hogy [mój]. Azt hiszem, elég nagy zavar lenne belőle. Már a palócot sem könnyű megérteni, pedig ők csak az [á]-t cserélik fel hosszú [a]-ra és fordítva.

@Krizsa: Az angolban nem szóeleji hangsúly van.

@Krizsa: „Az a-val kezdődő angol szavak legnagyobb része a kiejtésben magas magánhangzóra kezdődik.” Ha a „magas magánhangzó”-n elölképzettet értesz, a-val kezdődő szón pedig a helyesírásban a-val írtat, akkor ez nem igaz. Az "a" kezdőbetűvel írt szavak egy részének az elején [ə] van, ami nem elölképzett (pl. ago, agenda, away), egy másik részének [a] (pl. active, algebra), egy harmadiknak meg [ɛj] (pl. able, ache), kettőnek pedig [ɛ] (any, ate). Hogy ezeket mind a-val írjuk, az azt mutatja, hogy 600-700 évvel ezelőtt ugyanazzal a magánhangzóval (pontosabban ugyanannak a magánhangzónak a rövid és hosszú változatával) kezdődtek.

„Ez is a múltbeli flektálás maradványa.” Fel nem foghatom, mire gondolsz, de nagyon valószínűtlen ez a hipotézis, merthogy az angolban csak inflexiós szuffixumok voltak/vannak, a perfektum ge->je->i prefixuma képző.

„A hangsúlyt viszont csak a láncragozás kényszerítette a szó elejére.” Gondolom a láncragozáson az agglutinálóságot érted. A török is pont ilyen aztán mégsem a szó elején van a hangsúly.

@Sultanus Constantinus: Továbbra is azt gondolom, hogy a saját nehézségeidet vetíted ki egy nyelvre, ami pedig valójában nagyjából ugyanolyan, mint a többi.

@szigetva: Mit értesz magánhangzó illeszkedésen?

@Krizsa: Amit mindenki: egy fonológiai tartományon belüli magánhangzóknak valamilyen szempont szerint azonossá válását: elöl/hátulképzettség, zártság/nyíltság, ajakkerekítés, feszesség, orrhangúság. De nem említettem itt ilyesmit.

@szigetva: Minderre egy vagy két példát kérek, ha lehet a finnből és a magyarból. De ha nem tudsz finnül (én is keveset, de azért elboldogulok vele), akkor elég a magyarból.

Miért pont ezt a kettőt kérném? Mert a finnugor nyelvcsalád egyik "kritériuma" a magánhangzó illeszkedés.

@Krizsa: Ezt komolyan csinálod? Ezekből a nyelvekből csak elöl/hátulképzettségi és kerekségi illeszkedésre lehet példát mutatni. A többi fajta más nyelvekben van.

magyar

négy-hez

öt-höz

hat-hoz

finn

viittä

kuutta

@szigetva: Előlképzett? Hátulképzett? tehát szembeállítva őket: az általad adott példákon. Kerekség szerint is kétfélének kell lenni, akkor az alábbiak? Ha nem elég, nyilván van még példád.

@Krizsa: Kerekség szerint csak az elölképzettek váltakoznak és ott is csak a középső nyelvállásúak (e~ö~o), se a zártak (csak ü~u van), se a nyíltak nem tudnak (csak e~a, é~á). De hadd ne tartsak különórát, számtalan helyen utána tudsz nézni, ha tényleg érdekel. Ajánlom magamat: seas3.elte.hu/szigetva/papers/rebrus-etal-2012.pdf

@szigetva: Jó, akkor már csak a finn kettőshangzókkal van problémám. (T.i. annyi a problémám, hogy amikor a magas-mély megkülönböztetésről az újabb, kiterjesztett illeszkedési definiciókra átváltotok, hogyan soroljátok be a FINN kettőshangzókat?

au, eu, eü, ie, iu, ou, öü, üö

A többi finn kettőshangzót, ahol a második magánhangzó, az i, a kiejtésben j-re változik, nem kell besorolni, az világos eset.

Magyarban nincsenek kettőshangzók, jó. A héber írásban ö és ü sincs (vagyis a kiejtésben van swa... de az én szempontomból az se érdekes).

@Krizsa: A kettőshangzó két külön tagja két külön kategóriába tartozik fonetikailag, nem egyben kell besorolni őket, illetve a finnben nincs kerekségi illeszkedés. De ha nagyon be akarjuk, fonológiailag: az i és az e fonológiailag a finnben semleges hang, így elölségi szempontból fonológiailag az e-s és i-s (akkor is, ha i-re végződik) abba tartozik, amibe a másik magánhangzó. A többi kettőshangzó pedig harmonikus a finnben fonetikailag is.

@Kormos: Pozitív hozzászólásaidra sem válaszolok.

@Krizsa: Köszönöm, ezt elismerésnek veszem. :-) Amúgy vágod, hogy válaszoltál?

@Sultanus Constantinus: várjál. Azért ez nem jó, amit írsz. Az IPA[aɪ]-[ɑɪ]-[ɒɪ] között nincs nagy különbség, egymás szomszédai a magánhangzótérben, és a trapézban. Mindegyiknek, mély sötét a hangja percepcióra is. Az éj-ej-áj sem ej, ɛj és IPA[äj], hanem IPA[eɪ]-[ɛɪ]-[æɪ]/[æi]. Azért az IPA[æ] és az IPA[ä](magyar á-nak megfelelő hang) nagyon nem ugyanaz, még akkor sem, ha a magyar fül összetéveszti, és mindkettőt egyformán á-nak hallja. Nézd csak meg a magánhangzó-trapézon, hogy ez a hármas hangelmozdulási lánc mennyire szomszédos hangokat érint. Egyáltalán nem logikátlan.