nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A magyar nyelv napjai 2.
Akik idegenek maradtak

A magyar nyelv napját november 13-án ünnepli Magyarország – az új tizedikes történelemkönyvben azonban, úgy tűnik, mindig ezt a napot írják. Áttekintettük, hogyan tünteti el a 19. századi Magyarország nyelvi és kulturális sokszínűségét a kísérleti tankönyv.

Szabó Tamás Péter | 2014. november 20.
|  

Cikkünk előző részének gondolatmenetét folytatva azt járjuk körül, milyen szövegösszefüggésben és milyen képi környezetben jelenik meg a 19. század nemzetiségeiről szóló tananyag a tizedikes kísérleti történelem tankönyvben. Ezúttal a reformkor nemzetiségi kérdéseivel foglalkozó lecke képeit, szövegét és feladatait vizsgáljuk meg tüzetesebben.

Népviseletek (a tankönyvben szereplő illusztráció)
Népviseletek (a tankönyvben szereplő illusztráció)
(Forrás: Szabó Tamás Péter)

Elidegenítés mesterfokon

A nemzetiségekkel foglalkozó lecke címe: Nemzetiségi kérdés a reformkorban (192–195). Önmagában beszédes, hogy a nemzetiségekkel külön fejezet foglalkozik, hogy a róluk szóló ismeretek nincsenek integrálva a könyv főáramába, de önmagában ez a módszertani megoldás akár jó lehetőséget is adhatna a korabeli Magyarország nyelvi-kulturális sokszínűségének bemutatására. A szöveg ezzel szemben leginkább egy rendkívül magyarközpontú propagandaszövegként értelmezhető.

A munkafüzet 110–111. oldalán olvashatók a románok, a horvátok, a szerbek és a szlovákok követelései, de a csatlakozó feladatok csak adatokat kérdeznek vissza mechanikusan a szövegekből: nincsen problémafelvető kérdés egyikhez sem.

Egy tankönyv esetében árulkodó, mit tesznek átélhetővé, megfogatóvá, és miről írnak csak általánosságban a szerzők. Mint előző cikkünkben láthattuk, a korábbi fejezetekben a diákok sorra szemügyre vehették a legjelentősebb magyar politikusok arcképét, tanulmányozhatták műveik borítóját, olvashatták gondolataikat. Nincs ez másképp a nemzetiségekkel foglalkozó rész esetében sem: csak a magyarosítás politikáját szorgalmazó Széchenyi és Kossuth hangját halljuk. A 193. oldalon kettejüktől olvasható egy-egy idézet, mindkettő 1842-ből. Széchenyi arról ír (A Magyar Akadémia körül), hogy a nyelvtudás önmagában nem tesz senkit „igazi” magyarrá: kulturálisan is be kell olvasztani a kisebbségeket, mert egyébként továbbra is (a magyarok vezette) „haza meggyilkolásán” fognak dolgozni. (Ugyanebből a művéből, ráadásul részben ugyanezt a részletet idézik a 195. oldalon is a készítők, tehát igen fontosnak találhatták.) Kossuth a később meghozott 1844-es törvény szellemében azt hangsúlyozza, hogy az állam hivatalos nyelvéül a magyart kell megtenni, a többi nyelvet elég a magánélet nyelveként megtartani:

[Az országgyűlés] az ország idegen ajkú lakosait nyelvöktől megfosztani nemcsak soha nem szándékozott, de sőt elismeri, miképpen a magánélet nyelvviszonyaiba törvény által kényszerítőleg beavatkozni jogtalanság volna. [Magyarországon] a közigazgatás, akár polgári, akár egyházi legyen az, úgy a törvényhozás, mint a törvényvégrehajtás, kormányzás, igazságszolgáltatás […], valamint a hivatalos közlekedési nyelv a magyar kormánnyal s magyarországi törvényhatóságokkal a magyar korona birtokainak bármely részéből magyar legyen. Ennél kevesebbet tenni gyávaság, többet parancsolni zsarnokság.

(Kossuth cikke a Pesti Hírlapban; 1842)

A tankönyv nem utal arra, hogy a korabeli magyar nyelv nem azonos a maival abban az értelemben sem, hogy magyarul nem lehetett volna azonnal teljes körű ügyintézést végezni – ehhez nyelvtervezésre volt szükség. A szövegrészlet alkalmas arra, hogy egy egynyelvű Magyarország kiépítésének szándékát vetítsük bele, miközben valószínűbb, hogy Kossuth egyfajta – erős magyardominancia mellett megvalósuló – többnyelvűséget képzelt el, olyasmit, amit Susan Gal egy cikkében részletesen jellemzett.

Az más kérdés, hogy a nem magyar nyelvek be nem engedése a formális nyelvhasználat színtereibe asszimilációs törekvésként értelmezhető: a csak otthon, magánérintkezésben használt nyelvek rendszerint visszaszorulnak, a magyaron kívüli nyelvek tehát potenciálisan veszélyeztetett állapotba kerültek, hiszen korábban, a latin mint hivatalos nyelv korában elvben egy nyelvnek (és beszélőinek) sem volt komoly versenyelőnye az országon belül. A kisebbségek aggodalmait és törekvéseit azonban a tankönyv nem érinti, illetve ha igen, akkor – mintegy bagatellizálásképp – a korabeli magyar politikusok érveit, a területi integritás megőrzésének fontosságát idézi.

A mai Március 15. téren álló görögkeleti templom kétnyelvű képaláírással ellátott metszete az 1850-es évekből
A mai Március 15. téren álló görögkeleti templom kétnyelvű képaláírással ellátott metszete az 1850-es évekből
(Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A kisebbségek helyzetének megértését könnyebbé tehetné, ha a tankönyv például megkérné a diákokat, nevezzenek meg egy nyelvet, amin egyáltalán nem, vagy nem minden élethelyzetben tudnak magabiztosan megnyilatkozni, majd megkérné őket, hogy helyettesítsék be a fenti szövegbe. Örülnének, ha minden ügyüket ezentúl, teszem azt, csak urduul tudnák intézni? De nem, a könyv nem ilyen fajta kérdéseket tesz fel, hanem a következőket:

Miként vélekedett Kossuth az államnyelv kérdéséről? Mivel indokolta az álláspontját?

Mi volt Kossuth véleménye az erőszakos magyarosításról?

Az első feladat csak egy fantáziátlan, az olvasott szöveget reprodukáltató kérdés, bár nem egészen egyértelmű, mik azok az „indokok”, amiket sorolni kellene. (Az utolsó mondat retorikus zárlatára gondoltak talán?) A második feladatban a diák össze kell, hogy foglalja Kossuthnak a szövegből kiolvasható véleményét, ami röviden az, hogy szó sincs erőszakos magyarosításról: a kisebbségek félelmeit egyszerűen lesöpri az asztalról. A szövegrészlet szerint az országgyűlés jogosan igyekszik monopolhelyzetbe hozni a magyarul hivatalos témákról is folyékonyan beszélőket a hivatalos ügyintézésben, azt pedig evidenciának veszi, hogy minden más nyelv csak arra jó, hogy „a magánélet”-ben használják. Problematizálásról szó sincs: a feladat az asszimilációra törekvő 19–20. századi magyar nacionalizmus tételeit (amelyek igazolására ez a szöveg is alkalmas lehet) gondolkodás nélkül mondatja vissza a diákokkal.

Foltok, foltok, foltok… (a tankönyvben szereplő illusztráció)
Foltok, foltok, foltok… (a tankönyvben szereplő illusztráció)
(Forrás: Szabó Tamás Péter)

Pacák és ruhák

A nemzetiségek hangját tehát nem hallani a könyvben, de a kultúrájukból sem látszik sok, az írásbeliségükből pedig egyenesen semmi. Azt lehet látni, hogy valahol éltek magyarok és nemzetiségiek: egy térkép foglalkozik „Magyarország nemzetiségi viszonyaival” a 192. oldalon, illetve néhány táblázat és diagram is látható-olvasható. Ezek az ábrázolási módok a kisebbségekről csak nagyon elvont, egyáltalán nem életközeli információt nyújtanak, de azt is torzan. A térképen a diák annyit lát a magyarországi szlovákokból, hogy egy nagy, világos rózsaszín pacát alkottak valahol északon; a németek narancs színű pacát mindenfelé, a románok zöld pacát, főleg délen és keleten, és így tovább.

Ez, azon kívül, hogy érthetetlenül absztrakt, ráadásul félrevezető kép is. A színek sehol nem keverednek, nincsenek átfedések: a térkép azt sugallja, hogy a nemzetiségek egymástól elkülönülve éltek. (Ezt figyelembe véve nehezen oldható meg a térképhez csatolt feladat, amely a vegyesen lakott területekre kérdez rá.) Semmi nem látszik abból, hogy számtalan olyan ember volt, aki többnyelvű közösségekben élt, ami nemcsak azt jelenti, hogy egy településen például vegyesen laktak magyarok, szlovákok, németek, hanem azt is, hogy egy személy is gyakran többnyelvű volt, ráadásul a képzettebbek esetében a két-három helyi nyelvet a francia és a német is jellemzően kiegészítette, a nemzetközi érintkezést megkönnyítendő. A statikus térkép sugalmazásával szemben a nyelvi-nemzetiségi identitás ráadásul egy emberéleten belül is változhatott: erre utalnak a gyakori névmagyarosítások. (Ezeket említi az előző cikkünkben idézett szövegrész a 190. oldalon, de a jelenség hátterének megértéséhez érdemes lett volna legalább egy jellemző élettörténetet röviden ismertetni.)

A mai Vörösmarty téren állt Pesti Német Színház épületéről 1837-ben készült metszet. Az 1812 óta álló épületet 1837, a magyar kőszínház megnyitása után kezdték német színházként emlegetni, így a metszeten egyszerűen „városi színház”-ként azonosítják
A mai Vörösmarty téren állt Pesti Német Színház épületéről 1837-ben készült metszet. Az 1812 óta álló épületet 1837, a magyar kőszínház megnyitása után kezdték német színházként emlegetni, így a metszeten egyszerűen „városi színház”-ként azonosítják
(Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A térkép, a diagramok és a táblázatok szerint tehát egynyelvű és egykultúrájú emberek éltek az országban, egymástól éles határvonalakkal elválasztva. Ez nem túl árnyalt így, de szerencsére a fejezetben található néhány korabeli kép is, amely például parasztokat vagy nemzetiségi népviseleteket mutat be (193. oldal). Az első képen Hadadon élő parasztok láthatók, de sem képaláírás, sem más kísérőszöveg nem igazít el, hová is helyezzük ezeket az embereket, pedig érdemes lenne: a 19. században magyarok, németek, románok, cigányok, zsidók éltek együtt ezen a településen. Ugyanazon az oldalon egy másik kép is helyet kapott, román, német, szlovák és horvát népviseletekkel. Míg az előző cikkünkben idézett, a 174. oldalon látható kép részletesen, társadalmi rétegek szerint mutatta be az öltözeteket, a 193. oldalon lévő 19. század közepi metszet ráerősít arra a képzetre, hogy a nemzetiségek „csonka társadalmat” alkottak, mivel minden etnikumot csak egy férfi és egy nő képvisel. A kötet által a 192. oldalon bevezetett – egyébként igen negatív képzettársításokat keltő, degradáló – csonka társadalom terminus a „döntő részben jobbágyi sorban élő nemzetiségek (szerbek, románok, ruszinok, szlovákok)” megnevezésére használatos, de ezen a képen a németek és a horvátok is társadalmi tagozódás nélkül jelennek meg. A 194. oldalon egy zsidó kereskedő képét láthatjuk, de csupán a zsidók kereskedelmi tevékenységét tárgyalja a könyv, kulturális hátterükről nem ír semmit (ráadásul a zsidók egy külön szövegegységbe kerültek, mondhatni minden más csoporttól elkülönítve).

Az egyetlen nyom, ami arra utal, hogy a korban több nyelv volt használatban Magyarországon (a tankönyvben szereplő illusztráció)
Az egyetlen nyom, ami arra utal, hogy a korban több nyelv volt használatban Magyarországon (a tankönyvben szereplő illusztráció)
(Forrás: Szabó Tamás Péter)

Nincs kapcsolat

Talán a fenti példák is elegendőek ahhoz, hogy megfogalmazzuk az összbenyomásunkat. A tankönyv képi világa a 19. század magyarországi kultúráival kapcsolatban még akkor is erőteljesen homogenizál, amikor a lecke elvben a 19. századi magyar állam népességének változatosságáról szólna. A nemzetállami ideológia fenntartása érdekében a tankönyv csak a magyar nyelvű kultúrát és annak alkotóit jeleníti meg részletesen: azt sugallja, mintha mindig is a magyar nyelvűség lett volna a legfontosabb, ennek képviselői a legaktívabbak, mintha Magyarország fejlődéséhez, jólétéhez az egységesítés, a magyarosítás lett volna a legjobb út. A közösségi és a személyes többnyelvűség láthatatlan marad.

Egyedül egy szabadságharc korabeli ötforintos bankón (204. oldal) láthatunk a magyaron kívül német, román, szerb és szlovák nyelvű feliratot, de a reprodukció kis mérete miatt csak a címlet olvasható. Egyébként ez esetben sem a kisebbségek saját(os) kultúrájáról van szó, hanem a magyar állam által kibocsátott hivatalos, részben többnyelvű dokumentumról (azért csak részben többnyelvű, mert a bankjegyen csak a címlet és a büntetőzáradék volt meg néhány nemzetiségi nyelven, a bankjegy közepén található közlemény csak magyarul szerepelt).

A nemzetiségi törekvések szöveges bemutatása jelzi, hogy a nemzetiségek elsősorban problémaforrásként jelennek meg a szerzők számára: a sokszínűség nem erőforrások sokaságát jelenti, nem gazdagságot, hanem leküzdendő nehézségeket. Ezt a benyomást erősíti a következő leckében, a 196. oldalon található kördiagram, amely az Osztrák Császárság népeit ábrázolja:

Problémaforrások (a tankönyvben szereplő illusztráció)
Problémaforrások (a tankönyvben szereplő illusztráció)
(Forrás: Szabó Tamás Péter)

A diagrammal kapcsolatban történészek valószínűleg további érdekességeket is találnának, mi azonban csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az ábrához csatlakozó egyik kérdés így fogalmaz: „Milyen alapvető problémával kellett szembenéznie az osztrák császárnak?”. A sokféleséget ábrázoló képhez kapcsolt egyik fogalom tehát a „probléma” (a másik pedig az „egység”, illetve annak hiánya, amely a szövegdoboz végén jelenik meg).

A kísérleti történelemkönyv megoldásait nemcsak azért furcsálljuk, mert feltűnően egyoldalúan ábrázolja a tárgyalt kor viszonyait, hanem azért is, mert a benne megjelenő egynyelvűségi szemlélet nemcsak a mai magyarországi nemzetiségi diákokat, hanem általában véve minden, több nyelven beszélő személyt figyelembe véve is életidegen. A tankönyv ezen kívül a „hazafias nevelés” – előző cikkünkben már idézett – kerettantervével sincs teljes összhangban, ott ugyanis ezt olvassuk:

[A tanuló i]smeri a nemzeti kultúrák jelentőségét, tiszteli a különböző népek és kultúrák hagyományait.

Ezzel a könyvvel ezt a célt igen nehéz elérni.

Szabó Tamás Péter kutatásait az Európai Unió 7. Keretprogramján belül megvalósuló Marie Curie Intra-European Fellowship program teszi lehetővé (ref. 626376).

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Sultanus Constantinus 2014. november 20. 12:41

Nem igazán értem, mi volt a kördiagram alkotójának a szándéka, hogy szerepelnek rajta "szláv népek", mellette pedig "cseh, morva, szlovák" külön. Mintha ezek nem szláv népek lennének. Az még érthető lenne, ha egy adott népcsoportot akart volna kiemelni a többi közül (pl. "csehek" és mellette "egyéb szláv népek"), de így semmi értelme nincs.

2 Nensis 2014. november 20. 13:39

Engem az érdekelne, hogy a nemzetiségi térképen a halvány rózsaszínnel jelölt nemzetiség pontosan mi akar lenni (Pécstől keletre és Szombathelytől nyugatra). A német elvileg narancssárga.

3 Pierre de La Croix 2014. november 20. 13:51

@Sultanus Constantinus: Hogy szakmailag pontosabb legyen azért illett volna odaírni, hogy mennyi az a 100%.

Egyébnél részletezni kell, hogy milyen nemzetiségek tartoztak ide (a zsidóság a magyar összeírások közül egészen 1941-ig kivételesen - az ausztriai hagyományok alapján - mint nemzetiséget veszik fel, gondok voltak a cigányság besorolásával, felmérésével stb.)

Értelmetlen hogy miért az 1850-es népszámlálást választották ki, amely statisztika-elméletileg is súlyos gondokkal küzd. Rontja megbízhatóságát az is, hogy a magyar birodalomfélre csak 1851-ben sikerült kiterjeszteni az adatfelvételt. Annyira rosszul sikerült egyébként, hogy 1857-ben meg is kellett ismételni.

Hagyományosan egyébként az adatait Magyarországon nem is szokták elfogadni (elsősorban a fenti szakmai érvekre és a magyar részekre vonatkoztatva), ami kissé túlzó álláspont is (ahogy arra Dávid Zoltán mutatott rá 1993-as monográfiájában), de mivel súlyos szakmai fenntartások vannak vele szemben. a közoktatásban (főleg így és ilyen formában!!!) én nem használnám fel.

(A térképet érő kritikát viszont "nem értem": majd az összes oktatásban használt térkép* hasonlóan ábrázolja az etnikai viszonyokat, követve Teleki "vörös térképét". Ami talán nagyobb hiba, hogy így ránézésre hiányzanak róla a lakatlan területek, és hogy vajon hány %-nál döntötték el egy területről, hogy melyik nemzetiséghez tartozik? 50% fölött? De ha egy településnél 3-nál több lakott??? Nem mellékesen milyen források és kutatások alapján készült?

*Pedig a mai térképszerkesztő programokkal gondolom nem lenne akkora ördöngösség az átmenetek finomabb érzékeltetése...)

4 Pierre de La Croix 2014. november 20. 14:05
5 Pierre de La Croix 2014. november 20. 14:10

@Nensis: Szerintem német lesz az, csak az átszínezés nem sikerült (gondolom eredetileg más színeket szántak az egyes nemzetiségek jelzésére, csak "lecserélték" őket).

Amúgy visszavonom korábbi állításomat, a lakatlan területeket is ábrázolják. Mondjuk általában éppen ezért fehérrel szokták vagy legalább valami észrevehetőbb színnel mint szegény szürkéét.

6 bloggerman77 2014. november 20. 16:30

Ilyen ostoba, csőlátású "elemzést" ritkán olvasni.

7 pind 2014. november 20. 16:53

"A szöveg ezzel szemben leginkább egy rendkívül magyar központú propagandaszövegként értelmezhető"

Magyarok vagyunk (kivéve a nemzetiségi olvasókat). A dolgokat szabad néha magyar szemmel értelmezni. Buda visszafoglalását a törökök igen sajnálták, de ettől mi még "örülhetünk".

"csak a magyarosítás politikáját szorgalmazó Széchenyi és Kossuth hangját halljuk"

Mivel ezek elég jól jellemzik a korabeli magyar törekvéseket.

„haza meggyilkolásán” fognak dolgozni."

Széchenyi elég jól látta előre a dolgokat. Stur aktivitását és beszédeit figyelve nem volt nehéz erre a következtetésre jutnia.

"az állam hivatalos nyelvéül a magyart kell megtenni, a többi nyelvet elég a magánélet nyelveként megtartani"

Addig is ugyanez volt, csak eddig a latin volt a hivatalos nyelv, a többi (a magyar is) pedig az "otthoni" nyelv.

"hogy magyarul nem lehetett volna azonnal teljes körű ügyintézést végezni"

Igen, fejleszteni kellett a nyelvet. Ezen a fejlesztésen Európa más nyelvei is túlestek, csak jóval korábban.

" szövegrészlet alkalmas arra, hogy egy egynyelvű Magyarország kiépítésének szándékát vetítsük bele"

A szövegrészlet legalább két helyen fogalmaz úgy, hogy abba ne vetíthessük bele az egynyelvűsítést.

"a nem magyar nyelvek be nem engedése a formális nyelvhasználat színtereibe asszimilációs törekvésként értelmezhető".

Ha burkoltan is, de valóban így van. De ne feledjük el, hogy a magyar nem csak EGY az ország nemzetiségei között, hanem úgymond "házigazdái" ennek az országnak 1000 éve. Ennyi "versenyelőnyt" szerintem bőven megérdemelt ez a nép. Én magyar vagyok. Nekem nem gáz a 19. századi magyarosodás, és "elszomorít" az hogy a török kor ennyire meggyengítette az ország magyarságát. Ha sváb, szlovák vagy roma lennék, akkor valószínűleg nem így gondolkodnék. Látszólag a cikkíró sem így gondolkodik.

Bennem van egy utólagos "na végre!" érzés a magyar nyelv 1844-es hivatalossá tételével kapcsolatban. Ez még nem volt magyarosÍTÁS. A nemzetiségeknek ezután latin helyett magyarul kellett megtanulni "hivatali" szinten. Ennyi.

"a csak otthon, magánérintkezésben használt nyelvek rendszerint visszaszorulnak,"

A nemzetiségi nyelveket, és részben a magyart is, évszázadokon át csak "otthon" használták, és nem szorultak vissza, sőt. A hivatali nyelvhasználat 1844-ben nem igazán veszélyeztette a nemzetiségi tömegek nyelvmegtartását.

"A kisebbségek aggodalmait és törekvéseit azonban a tankönyv nem érinti,"

kivéve ugyebár a fent említett 110-111 oldalakat.

A másik cikk hozzászólásaiban kértem (hiába), hogy nézzük meg hogy szomszéd népek vagy a franciák hogyan mutatják be nemzetiségeiket.

"Örülnének, ha minden ügyüket ezentúl, teszem azt, csak urduul tudnák intézni?"

A nemzetiségi köznép latin tudása és magyar tudása nagyjából hasonló arányú lehetett: a vegyes területeken magyarul, a magyar-mentes területeken nyilván latinul tudtak többen. Szóval a fenti gyakorlatot inkább úgy fogalmaznám: mondjunk két nyelvet, amit alig beszélünk: urdu és bantu. Örülnénk-e ha urdu helyett bantu nyelven kellene ezentúl ügyet intézni?

Egyébként meg példáért nem kell messzire menni: a külhoni magyarság naponta megtapasztalja, hogy nem tudnak magyarul ügyet intézni. Megtanultak románul, szlovákul, és könyörögniük kell, hogy legalább az orvosi rendelőben használhassák a magyart.

"a diák annyit lát a magyarországi szlovákokból, hogy egy nagy, világos rózsaszín pacát alkottak valahol északon"

Így a diáknak csak kb. tíz féle színt kell értelmeznie. Ha felvezetnénk a kétszínes mintákat is a vegyes területekre, akkor a pacák helyett egy még kuszább még nehezebben értelmezhető színkavalkád keletkezne. Én maradnék a keverékmentes pacáknál.

"metszet ráerősít arra a képzetre, hogy a nemzetiségek „csonka társadalmat” alkottak, mivel minden etnikumot csak egy férfi és egy nő képvisel"

Vajon hány férfi és hány nő kellene ahhoz, hogy az ábrázolt társadalom ne legyen csonka?

"a zsidók egy külön szövegegységbe kerültek, mondhatni minden más csoporttól elkülönítve)"

Ezen szerintem ne csodálkozzunk! A zsidók helyzete (területi eloszlás, társadalmi helyzet, nyelvhasználat, vallás) markánsan különbözött a többi nemzetiségétől.

" mintha mindig is a magyar nyelvűség lett volna a legfontosabb"

Nekünk, magyaroknak valóban ez volt a legfontosabb. Ha ma egy Budapesten élő kínai Nobel díjas könyvet írna kínaiul, engem az kevésbé érdekelne, mint egy jó magyar regény.

"a sokszínűség nem erőforrások sokaságát jelenti, nem gazdagságot, hanem leküzdendő nehézségeket."

A korabeli nemzetiségek szeparatista törekvései annyira komolyak voltak, hogy ez elhomályosította a sokszínűség felett érzett örömünket. Ezek a törekvések igenis problémák voltak. A románoknak a székely autonómia-törekvés is probléma, pedig hol van az még a szeparatizmustól...

" mert feltűnően egyoldalúan ábrázolja a tárgyalt kor viszonyait,"

Jelen cikk-sorozat pedig feltűnően a másik oldalról nézve egyoldalúan elemzi a könyvet. Meg se próbálja megérteni, hogy miért volt kívánatos a magyar nyelv hivatalossá tétele 1844-ben. A másik cikkben is azt olvashattuk nagyjából (bocs, ha túlzok...), hogy az ünnepi beszédek csak klisék, a nemzeti büszkeség csak nacionalista ömlengés, a magyarság fejlődése a nemzetiségek szenvedése, a magyar csak egy nagyobbacska nemzetiség volt az országban, a Petőfi-szobor csak photosoppolt és idealizált, Petőfi különben sem volt magyar, és nem is szavalt a múzeum lépcsőin, szóval az egész ünneplés egy nevetséges kliséparádé, szóval húzzuk meg magunkat!

Szeretném, ha gyerekeinket nem erre nevelnék. A nemzetiségeket valóban árnyaltabban és részletesebben kellene bemutatni, de hogy a tisztelt cikkíróra nem bíznám a tankkönyvírást, az biztos...

8 hun 2014. november 20. 18:44

te német vagy?

magyarországi szász önkormányzat és egyetem 1464-ben (!!!)

mek.oszk.hu/02100/02109/html/70.html

hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_sz%C3%A1sz_univerzit%C3%A1s

www.provincia.ro/cikk_magyar/c000368.html

többnyelvű magyar pénz (amiről nem tudok sehol se előtte se utána)

papirpenz.hu/korona

papirpenz.hu/pengo

1868-as törvény a nemzetiségi egyenjoguságról (amelyik 49-ben már lett volna, de nem lett az osztrákok miatt. és amit megígértek később a nemzetiségeknek, és volt is színleg, két évig)

www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_1999_01/cikk.php?id=20

amelyben az van, h

nemzetiségi nyelv használható

a bíróságokon,

oktatási nyelvként, egyetemen is(!) Romániában, Szerbiában, Szlovákiában, Horvátországban, Ausztriában, ma 2014-ben van magyar egyetem?

9 Galván Tivadar 2014. november 20. 22:38

@hun: A papírpénz, az valóban nagyon jó példa. A korona-bankóknak csak az osztrák oldalán volt az értékjelzés feltüntetve a nemzetiségek nyelvén is; a magyar oldalon csak magyarul. Lehet, hogy a pengő-bankókon volt nemzetiségi felirat is, de az már csak olyan sajtolt virtus.

10 Galván Tivadar 2014. november 20. 22:42

A diagrammal kapcsolatosan én még azt is megkérdezném, hogy ha a lengyel, ruszin, szlovén, horvát szerb az szláv, akkor a cseh, szlovák, morva miért is nem az?

11 hun 2014. november 20. 23:32

@Galván Tivadar:

10 Korona

Dátum: 1900 március 31.

Forgalomban volt: 1907. február 28. – 1913 február 28.

Kiállítás helye: Bécs

10 Korona

Dátum: 1904 január 2.

Forgalomban volt: 1905. február 25. – 1924 január 31.

Kiállítás helye: Bécs

.

Wekerle Sándor 1892. november 17. 1895. január 14.

Szabadelvű Párt

Bánffy Dezső 1895. január 14. 1899. február 26.

Szabadelvű Párt

Széll Kálmán 1899. február 26. 1903. június 27.

Szabadelvű Párt

Khuen-Héderváry Károly 1903. június 27. 1903. november 3.

Szabadelvű Párt

Tisza István 1903. november 3. 1905. június 18.

Fejérváry Géza 1905. június 18. 1906. április 8.

pártonkívüli

Wekerle Sándor 1906. április 8. 1910. január 17.

Alkotmánypárt

hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9ll-korm%C3%A1ny

12 geo 2014. november 21. 07:54

Cseh, morva, szlova'k trio' teljesen a monarchia'ban - a to:bbi csak re'szben.

13 Galván Tivadar 2014. november 21. 09:34

@geo: Ez kétségkívül így igaz, bár szvsz pl. a horvátok és a szlovének is kizárólag a Monarchiába éltek. Nem azt a kellemetlen tényt igyekszik-e inkább elkendőzni a szerző, hogy a Monarchia népességének több mint 40%-át a csuesek alkották?

14 MolnarErik 2014. november 21. 11:09

@hun: Kissé kevered a szezont a fazonnal, az a szász egyetem nem oktatási intézmény volt, hanem a szász önkormányzat, a szász székek összessége. Tehát nem önkormányzat és egyetem, hanem önkormányzat = egyetem. Le van írva a linkben, amit bevágtál.

Ezt a szász önkormányzatot számolta fel a dualista megyereform. De nem csak ezt, hanem mindet, uis a megyereform során a megyékből önkormányzati szerv helyett kormányszerv lett.

A csodálatos nemzetiségi törvényt pedig a kormány egyáltalán nem tartotta be, Bánffy Dezsőtől kezdve már egyáltalán.

15 MolnarErik 2014. november 21. 11:19

@hun:

Részletek a linkeken

adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf12357.pdf

mek.oszk.hu/02100/02109/html/565.html

Szlovák iskolák felszámolása pánszlávizmus vádjával.

Bánffy még főispánként "a törvényekben biztosított nemzetiségi jogokat sok esetben még elvben sem volt hajlandó tiszteletben tartani". Minelnöki kinevezése egyértelmű negatív gesztus volt a nemzetiségek felé.

16 Roland2 2014. november 22. 13:31

Mi lett volna a cikk célja ? Sajnálatot, bűntudatot kelteni az egykori szegény, elnyomott, viráglelkű nemzetiségeink iránt ? Tekintve, h. akkoriban más országokban sem volt jobb a nemzetiségek helyzete - sőt ! - , és az egykori "gyámoltalan" nemzetiségeink később a saját államaikban 10x jobban megszívatták és szívatják a magyarokat ( s ezzel burkoltan,ill. fordított logikával elismerve,legitimálva az egykori magyar állam nemzetiségi politikáját magukra értelmezve ), valahogy sem bűntudatot, sem megértést, sem szimpátiát nem tudok érezni irántuk.

Ha az egykori államnyelv ismeretének elvárását magyarosításnak vesszük, akkor jelenleg románosítás, szerbesítés, szlovákosítás és ukránosítás zajlik.

17 Pierre de La Croix 2014. november 22. 18:20

@Roland2: Szerintem rámutatni, hogy a tankönyv meglehetősen pocsék tudományos megalapozottságú...

18 Pierre de La Croix 2014. november 22. 18:28

@Roland2: Bocsi, bocsi, de kérdésed második felére meg itt van a válasz:

hvg.hu/instant_tudomany/20141120_Kossuth...a_tobbiek_ki_a_szlov

(Plusz a hazai történelemoktatás eléggé magyarcentrikus: az egyetemes történelemre is minimális idő jut, nemhogy a környező országok történelmére)

19 MolnarErik 2014. november 22. 18:47

@Roland2: "akkor jelenleg románosítás, szerbesítés, szlovákosítás és ukránosítás zajlik."

Igen, az zajlik, és mi annak is vesszük.

20 bloggerman77 2014. november 22. 19:30

@Pierre de La Croix:

'"(Plusz a hazai történelemoktatás eléggé magyarcentrikus: az egyetemes történelemre is minimális idő jut, nemhogy a környező országok történelmére)"

>

Miért, máshol milyen? Mit tanul egy német diák Magyarországról Semmit!

Ehhez képest nekünk kell a Canossa-járást, német császári invesztitúra harcot tanulni. Be kellett vágni az angol polgári forradalom kapcsán a különféle angol - azután eltűnt - politikai irányzatokat, és ezek egymással vívott harcait. A francia parlament működéséhez egy magyar diáknak mi köze van? Komolyan mondom, ezekkel a baromságokkal az adott országokban nem fárasztják a középiskolás diákokat, csak az egyetemen tanítják.

21 bloggerman77 2014. november 22. 19:34

@Pierre de La Croix:

Még valami: ha pl. 14. századi szlovák, kárpátukrán, román meg horvát történelmet tanítanának, de facto idegen országokként kezelve ezeket, akkor a magyar történettudomány a mai államhatárok szerinti hamisított történelmet tanítaná - lásd a 2004-es uniós csatlakozáskor rendezett vetélkedőt, ahol a szlovákok a magyar királyokat, mint Szlovákia királyait mutatták be. Először és utoljára ezt az elvet a Rákosi korszakban művelte a magyar történettudomány...

22 Pierre de La Croix 2014. november 22. 20:20
23 bloggerman77 2014. november 22. 21:13

@Pierre de La Croix:

Nem érted sajnos... A magyar történelemtanításban pont az egyetemes történelem oktatása eltúlzott (állításoddal ellentétben), és emiatt pont a magyar emberek a saját történelmükkel sincsenek tisztában (lásd az itteni kommentekben rendszeresen előforduló blődségeket)

24 hun 2014. november 22. 21:56

igazából nem is tudjuk.

amit tudunk azt meg vagy nincs tanítva, merth a történelmünk Kr.u.1000-ben kezdődött... és nem a hét vezér vérszerződésével, amivel megalakult a magyar törzs(-szövetség)/államszervezet(az ország a talpuk alatt volt már néhányszáz éve)

.

a nyugat történelmében meg nincs igazán, amit érdemes tudni, 82% hazugság, 18% fényezés (aminek a fele vetítés). hány évig állt fönn egy állam amit megálmodtak? 70év kommunizmus, 10év fasizmus, 500év rabszolgaság? arénák meg gladiátorok meg konzervdobozok?

mi volt a utolsó nagy gondolati eszme? a liberalizmus? a felvilágosodás? felvilágosodtak, mikor?

25 hun 2014. november 22. 21:58

felfedezték amerikát, mi?

.

amerika meg az amerikaiak köszönik szépen.

ahova ezek betették a lábukat, ott többé fű nem terem!

26 Pierre de La Croix 2014. november 22. 22:28

@bloggerman77: Ja, kár hogy az érettségin 45% az egyetemes történelem (beleértve az ókortól kezdve az egész világét) míg 50% a magyar történelem aránya (jó esetben, egyébként 40 és 60).

tortenelemklub.com/erdekessegek/toertene...-az-idealis-tetelsor

www.oktatas.hu/pub_bin/dload/kozoktatas/...12/tortenelem_vl.pdf

27 bloggerman77 2014. november 23. 01:15

@Pierre de La Croix:

Hasonlítsd össze a tankönyvek fejezeteit. Az egyetemes töri messze veri a magyar, teljesen aránytalan.

28 Pierre de La Croix 2014. november 23. 11:50

@bloggerman77: Ja, mert a fejezetek száma egyenlő a fejezetek hosszával és az információk alaposságával. Amúgy pedig nem igaz, amit állítasz: Száray és Kaposi féle 12. osztályos történelemkönyv:

25 fejezet nemzetközi történelem + 25 fejezet magyar (miközben egyes fejezetek közvetve-közvetlenül magagy problémákkal is foglalkoznak: Köztes-Európa, világháborúk, globális világ stb.):

Úgy látom, hogy előre eldöntötted az álláspontodat - több a nemzetközi történelem - és körömszakadtáig ragaszkodsz hozzá. Akkor is, ha a tényeknek ellent mondanak.

29 Pierre de La Croix 2014. november 23. 11:51
30 bloggerman77 2014. november 23. 13:12

@Pierre de La Croix:

Mi az a Száray-Kaposy?

Én utoljára 20 éve láttam középiskolai törikönyvet testiközelből, a standrad Tankönyvkiadós könyveket, ahol a magyar anyag egy 0 volt, illetve az akkor újdonságnak ható AKG-s törikönyvet,ami átesett a ló túlsó oldalára, mert abban meg a Benini Királyságtól kezdve Angkor Vat-on át az inka meg a maja civilizációig minden benne volt, DE a magyar anyag ott is aránytalanul kisebb volt a többihez képest.

Mielőtt azzal jönnél, hogy el vagyok maradva (ami bizonyos szempontból igaz - lásd a 20 év), az egyetemi törioktatás, amit egészen a közelmúltig figyeltem testközelből, még mindig a 20 évvel ezelőtti Tankönyvkiadós szinten mozgott, sőt némely esetekben szinte még annak lebutított verziójaként is felfogható volt, mikor a ógörög történelmet pl. a Solón-Drakón-Kleisthenés-Periklés vonalon oktatta - és kampó, vége.

31 Pierre de La Croix 2014. november 23. 13:29

@bloggerman77: Akkor pedig mi a fészkes fenéről beszélsz??? Eddig én a jelenről beszéltem.

(Amúgy tiszteltetem az egyetemedet, mert az enyémre meg nem ez a jellemző)

32 Roland2 2015. január 26. 17:49

Szlovák történelemszemléleti logika : az Árpád-házi királyok szlávok voltak, így tulajdonképpen szlovákok (is) :www.youtube.com/watch?v=7Wlqf03Ye7s

33 Pierre de La Croix 2015. január 26. 18:11
34 deakt 2015. január 26. 18:21

@Pierre de La Croix: A tényleg.com -ot én nem erőltetném forrásnak.

35 Pierre de La Croix 2015. január 26. 18:59

Pedig elnézve az itteni hozzászólók többségét, rájuk férne. :)

36 LvT 2015. január 26. 20:12

@Roland2: A belinkelt videó alatti megjegyzések közt volt egy figyelmes hozzászólás: „És az még senkinek nem tűnt fel, hogy ez a videó pont a mai szlovák »történelemszemléletet« akarja kifigurázni?”

Az önirónián túlmenően a videó szándékosan karikírozott is volt, mintha egy sorozatkedvelő az egyik Game of Thrones-epizód online térben szokásos humoros recenzióját készítette volna el. Ezzel viszont éppen hogy közel akarja vinni a mai szlovák tanulóifjúsághoz az Árpád-házat.

A „szlovák” jelzőt a filmecskében nem is lehet érteni másként, minthogy: ezek nem idegen uralkodók, hanem a „mi” királyaink is voltak. (Ahogy a Magyarországon a japán Szuzuki is a „mi autónk”.) — Azt, hogy a szerző hogyan gondolja a „szlovák” kitételt, pedig jelzi a 9:56-tól induló befejező „eszmefuttatás” is, ahol is eléggé idézőjelbe kerül.

Lehet rossz véleményed a szlovákokról en bloc, de ez a videó szerintem éppen a József Attila-i kívánságnak megfelelően békévé kívánja oldani az emlékezést.

37 tenegri 2015. január 26. 20:42

@Roland2: Ez egy nagyon jó videó. Karikírozza és kifigurázza a fekete-fehér, nacionalista történelemszemléletet, s közben nyitottságra és befogadásra ösztönöz, tágabb rálátást mutat. Sajnálom, hogy ennyire félreértetted, pedig szerintem 5-ös.

38 Roland2 2015. január 27. 18:03

@LvT: @tenegri: Akkor is maradtak fenntartásaim: lehet, h. a videó közelebb akarja hozni a történelmi magyar királyokat a szlovákokhoz, de ezt biológiai, genetikai alapokra hivatkozva teszi,- "lám, nem kell viszolyognunk az Árpád-háziaktól, hiszen ők is szlávok "-, nem pedig történelmi-eszmei alapokra hivatkozva " közös uralkodó, közös ország,közös történelmi folyamat ". ( Ettől nincs messze slotának az a morbid elképzelése, miszerint a mostani magyarok tulajdonképpen szlávok, akik a mongoloid honfoglalóktól vették át a nyelvüket.) Ez részben igaz, de csúsztatás is van benne. Nekem valahogy mégis az elszlovákosító/elszlávosító törekvések csengenek ki belőle,mégha humorral akarják is tompítani az élét: nemcsak "Slovensko" uralkodójának ismerik el őket ( ami igaz, mert a magyarországi szlávok királyai is voltak ), de áttételesen vérségileg szlováknak is.

Továbbá nem hiszem,h. az Árpád-háziaknak lett volna szláv identitásuk, mégha egyesk beszéltek is vmilyen szláv nyelvet/dialektust.

39 LvT 2015. január 27. 18:28

@Roland2: Amit itt leírtál, szerintem azok közül semmi sincs ebben a filmben.

Információ
X