Krisztián nevű olvasónk átírási kérdéssel kapcsolatban fordult hozzánk:

Hivatalos iratokban azeri neveket kell átírnunk, és ezekben szerepel az ǝ betű is. Hogyan kell ezt átírni, a-val vagy e-vel?

Mindenekelőtt arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy a helyesírási szabályzat 214. pontja szerint az idegen szavakban használatos mellékjeles betűket nem írjuk át – hacsak nem tipográfiai okok indokolják (pl. a nyomdában nincs megfelelő betű). Az ǝ ugyan nem mellékjeles betű, de a szabály alkalmazható rá, akárcsak a latin betűs ábécé olyan más jeleire, mint az æ, œ, ø, ð, þ, ß, ŋ, ŧ vagy ʒ. Mivel manapság a számítógépeken ezek használata nem megoldhatatlan – még ha esetenként körülményes is – nincs rá komoly ok, hogy másra cseréljük.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az Osiris-féle Helyesírás azonban megemlít egy kivételt, amikor egyes betűk helyettesíthetőek: olyankor, amikor nemzetközileg bevett helyettesítésekről van szó. Ilyenek az æ → ae, œ → oe, ø → ö, ð → dh, þ → th, ß → ss, þ → th. Ebben a felsorolásban szerepel az ǝ → e is. Az ǝ betű Európában az azerin kívül a csecsen és a tatár ábécében fordul elő, és mindenhol nyílt [e] hangot jelöl – magyar füllel ezt [e]-nek is halljuk, így az átírás helyesnek tűnik.

Az viszont nem tűnik igaznak, hogy az ǝ → e átírás a bevett gyakorlat, sőt, úgy tűnik, az ǝ → a sokkal elterjedtebb. Ennek több oka lehet. Az egyik az hogy az angol a gyakran jelöl hasonló hangot, míg az e inkább egy zártabb [e]-szerű hang jelölésére használatos (gondoljunk a man és a men ejtése közötti különbségre!). Valószínűleg még nagyobb szerepe van ebben az orosznak, ahol az а ugyan nem jelöl hasonló hangot, de az е jóval zártabbat jelöl, így az oroszok ezt a hangot hajlamosabbak inkább [a]-nak hallani. (Igaz, angolból a hasonló hangot inkább э-vel szokták átírni.)

A magyar sajtóban például Ramil Səfərov őrnagy, baltás gyilkos és műfordító neve Szarafov alakban jelenik meg – az sz-es írásmód jól mutatja, hogy ez még csak nem is az angolból vett, hanem az orosz formából átírt névalak. Márpedig valójában semmi nem indokolja, hogy egy latin betűs azeri nevet előbb cirill betűkre írjunk át, majd onnan írjuk vissza latin betűkre. 

Így aztán az ǝ mindkét átírási módja indokolható: az e szakirodalomra való hivatkozással, az a a szokással. Ugyanakkor a bizonytalanság megerősít minket abban a véleményünkben, hogy a legokosabb megtartani az eredeti írásmódot. Ha attól félünk, hogy az olvasó bizonytalan marad a név kiejtését illetően, akkor az ejtést külön megadhatjuk – akárcsak egy dán, egy litván vagy egy szlovák név esetében.