A bugik az indonéziai Celebesz szigetének dél-nyugati részét lakják. 4 millió körüli anyanyelvi beszélővel nyelvük az ország hatodik legnagyobb nyelvének számít, és az ország többi nyelvével együtt a maláj-polinéz nyelvek nagy családjához tartozik. Más tengerparti népekhez hasonlóan a bugik is híresek voltak tengerismeretükről és hajós kereskedelmükről – sokan közülük ma is halászatból élnek – de minden írás közül talán a bugik hagyományos lontara írása adja vissza legélethűebben a tenger hullámzásának hangulatát. (Összehasonlításként lásd az írásmódok világtérképét.)

Lontara írással írt szöveg (részlet a Bibliából).

A lontara írás valamikor a 17. században alakulhatott ki, legalábbis ebből az időből származnak az írás első fennmaradt emlékei, köztük a bugik nemzeti epikus műve, a Sureq (vagy La) Galigo. 300 ezer sorával ez még az indiai Mahābhāratánál is hosszabb. A lontara szó maga maláj eredetű, a palmira-pálma neve, melynek levelét gyakran használták kéziratok készítéséhez Indiától Indonéziáig. A lontara a bráhmi írások családjába tartozik, közvetlen elődje pedig a kavi írás lehetett, melyet többek a régi jávai nyelv írására használtak az i. sz. 8. és 16. század között. Talán az arab írás esztétikája is hathatott a lontara kialakulására, mert az iszlám a 17. század elején terjedt el Celebesz déli részén.

Kettő helyett öt nem:

A bugiknak és a bugi nyelvnek egy nemekhez kötődő különlegessége is van, a bugik ugyanis öt nemet különböztetnek meg. Itt azonban nem nyelvtani nemről van szó, hanem társadalmi nemekről és szerepekről. A nő és a férfi szerepeken kívül a bugik megkülönböztetnek még további három nemi szerepet is: vannak kalalaiok, férfiként viselkedő nők, kalabaiok, nőként viselkedő férfiak, és egy nemek felett álló ötödik kategória, a bisszu. A bisszuk teljes mértékben egyesítik magukban a nők és férfiak jellemzőit és tulajdonságait – valós hermafroditák is lehetnek – és az iszlám elterjedése után is megőrizték spirituális és papi szerepüket a bugi társadalomban, de ma már egyre kevesebben vannak.

Magában a bugi nyelvben egyébként – akárcsak a legtöbb ausztronéz nyelvben – nincsen nyelvtani nem.

A lontarát nemcsak a bugi nyelv lejegyzésére használták, hanem két másik Celebeszen honos rokon nyelv – a makasszár és a mandar nyelvek – írására is. A holland gyarmatosítás évei alatt ugyan a sziget lakói többségükben áttértek a latin ábécé használtára, de a lontara még egy ma is élő írás – a wikipédiának is van például bugi nyelvű változata lontara betűkkel. Ez utóbbi megfelelő megjelenítéshez persze az is szükséges, hogy a számítógépünk felismerje az írás megfelelő Unicode kódolását (U+1A00–U+1A1F).

A hullámok ritmusa, avagy a tenger írása

A lontara 23 alapjele és öt magánhangzó-jelölése.
(Forrás: wikimedia commons)

A lontarának egyébként 22 mássalhangzója van, melyek alapállapotban az ’a’ magánhangzót hordozzák, és az egyedülálló ’a’ hangnak is saját jele van. (A makasszár nyelv néggyel kevesebb alapjelet használ.) Ezeket az alapjeleket lehet módosítani további öt magánhangzó jellel. Akinek megtetszett a lontara, innen töltheti le a szövegszerkesztőkre való változatát.

Forrás:

http://www.ethnologue.com/show_language.asp?code=bug

http://www.insideindonesia.org/edition-66/sulawesis-fifth-gender

http://sekdilu35.wordpress.com/2010/08/12/i-la-galigo-a-scattered-legacy-of-the-great-bugis-epic/