Az oktatásügyi reformok ellen tiltakoznak a tanárok az Egyesült Államokban. Azt mondják, hogy az uniformizáló új rendszer lehetetlenné teszi munkájuk minőségi elvégzését. Többen vannak, akik a változások elleni tiltakozásul inkább felmondanak, mintsem hogy az új követelmények szorításában kelljen dolgozniuk. Nemrégiben a The Washington Post közölte egy régóta a pályán dolgozó, szakmailag elismert tanár felmondólevelét, amelyben döntését indokolja.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Gerald J. Conti, a New York állambeli Syracuse egyik gimnáziumában (a Westhill High Schoolban) tanított társadalomtudományi tantárgyakat (történelmet, társadalomismeretet). Negyven évnyi pedagógusi munka és huszonhét, a Westhillben eltöltött év után hagyja ott állását, és mond fel a tanév végével – felbontva ezzel a 2015-ig szóló munkaszerződését. Nyilvánosságra hozott felmondóleveléből kiderül, hogy egész életét az iskola vonzásában töltötte, és hogy elégedett és boldog, hogy egy olyan iskolai közösség részese lehetett, amilyen a Westhill. Negyven éves pályafutása során tanított egy művészeti főiskolán, egy nagyobb egyetemen, végül pedig ebben a középiskolában.

Párhuzamos történetek

A közalkalmazottak nyugdíjazása kapcsán nemrégiben jelent meg a Magyar Narancsban egy tanár vallomása saját pályájáról, amely most kényszerű véget ér. Érdemes a két történetet egymás mellett elolvasni.

A munkája valóban a hivatása, sőt az élete lett. Felmondólevelében John Dewey már-már közhelyszámba menő mondását idézi: „A tanulás nem felkészítés az életre, hanem maga az élet”. Gerald J. Conti esetében ez valóban igaz is: a történelem iránti érdeklődése vezette utazásait, eszerint választotta olvasmányait, és mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket így szerzett, igyekezett osztálytermi tevékenységekké alakítani. Vallomása szerint állandóan kutatott, sosem elégedett meg a saját tudásával, mindig igyekezett új információkat szerezni egy-egy témáról. Felmondásának egyik oka pedig éppen az, hogy úgy látja ez a hozzáállás nemcsak hogy fölöslegessé vált, de le is értékelődött az oktatásügyi reformok hatására.

Mióta a STEM (Science – természettudományok, Technology – technológia; Engineering – mérnöki tudományok; Mathematics – matematika) határozza meg az oktatást, és minden ez alá rendelődik, azóta a legtöbb dolog adatközpontúvá, egységesen mérhetővé vált. Ez pedig – a szakmaiságában megrendült tanár szerint – uniformizált zombiképzővé változtatja az iskolát. Ebben a környezetben a tanári kreativitás, az autonómia, a szabad gondolkodás meg van fojtva – és ez ellen hiába küzd egy-egy tanár, ha egyszer az egész rendszer mást vár el és másra épül.

Csak zombik
(Forrás: Wikimedia Commons / Kilezz / GNU-FDL 1.2)

A nyílt levélből persze az is kiderül, hogy a jelenlegi rendszerrel elégedetlen tanároknak, ahogyan Gerald J. Continak sem a felmondás az első lépése. A felmondásból az is kiderül, milyen szélmalomharcot vívtak a hozzá hasonlóan gondolkodókkal az elmúlt időszakban, és hogyan ütköztek újabb és újabb adminisztratív falakba. A felmondólevél végül annak az eredménye, hogy Conti belefáradt ezekbe az eredménytelen és értelmetlen harcokba. Úgy döntött, félreáll.

Végül azzal a felismeréssel zárja levelét, hogy valójában a felmondása csak formai, csak az állását hagyja ott hivatalosan, nem a szakmáját. A szakmája ugyanis – ahogyan ő fogalmaz – már nem is létezik, hiszen oly mértékben alakult át, hogy ez már nem is az ő szakmája.

Forrás

Teacher’s resignation letter: ‘My profession … no longer exists’