A korábban már többször tárgyalt, a magyar nyelv és kultúra dicsőségét hirdető gyűjteményben a következő állítást olvashatjuk:

Tudtad-e, hogy a magyar nyelv emlékei közül egy kőbevésett magyar
rovás található az észak-amerikai Újfundland (ÚjSkócia) Yarmout
öblénél?

Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket
Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel
együtt végrehajtott tettet magyar rovással, kőbe vésve örökítette
meg.

Samuel Laing (1844, London) állapította meg elsőként, hogy Tyrkir
magyar volt. Az izlandi nyelvben a „Tyrkir” a „Turk” megfelelője,
amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkok-ként a
magyarok jelölésére használtak.

Ezt az 1700-as években megtalált követ ma a Yarmout Country
múzeumban őrzik (181 kg). A szöveget nem skandináv rúnákkal
írták, hanem magyar rovással.

Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg Szilva Lajosné és
így szól: „Ericson járt e helyen is sok társával”

Nos, először is tisztázzuk, hogy létezik-e Yarmout, illetve a Yarmout Country Museum. A válasz olyan, mint az okos lány feladatai: létezik is, meg nem is. Új-Skóciában valóban van egy hasonló nevű település: Yarmouth. Ez nevet is ad egy tágabb közigazgatási egységnek, melyet leginkább megyének fordíthatunk: ezt hívják Yarmouth Countynak (és nem countrynak!) Mi több, még múzeuma is van, a Yarmouth County Museum!

Fletcher Stone

A követ megtalálója tiszteletére Fletcher Stone-nak, azaz Fletcher-kőnek is nevezik. Ugyanakkor Fletcher Stone-nak hívják a Dr. House című sorozat egyik szereplőjét is – talán nem véletlenül, hiszen az illető nyelvi problámákkal, affáziával és diszgráfiával küzd.

Sőt, akkora szerencsénk van, hogy a múzeum honlapján rábukkanunk az említett kőre is. Igaz, a szöveg szerint a követ nem az 1700-as években, hanem egészen pontosan 1812-ben találta meg dr. Richard Fletcher. A súly azonban stimmel: a lap által említett 400 font éppen 181,4 kilogram. A honlapról az is kiderül, hogy a kövön 13 jel van, sőt, ezeket meg is tekinthetjük.

A honlap azt is említi, hogy a vannak viták a felirattal kapcsolatban, de a legvalószínűbb, hogy óészaki (skandináv) rúnákról van szó. Ha tehát a magyar kapcsolat fel is merült valaha, aligha győzte meg a tudományos közvéleményt.

Samuel Laing létező személy volt, annyira, hogy rögtön kettő is volt belőle: apa és fia. Az előbbi még útleíróként utazott is Skandináviában, de arra nem utal nyom, hogy a Fletcher-kővel bármelyikük foglalkozott volna.

A szöveg megfejtése

Mielőtt a megfejtéssel foglalkozni kezdünk, le kell szögeznünk: a szöveg nyelve, illetve a szöveg megfejtése csak együtt képzelhető el. Azt nem állíthatjuk, hogy egy szöveg X nyelven van, csak nem tudjuk elolvasni: a nyelv azonosítása kizárólag úgy képzelhető el, ha olyan olvasatot találunk, amely az adott nyelven elfogadható.(Meg kell jegyezni, hogy ilyet a múzeum honlapja sem említ.)

Esetünkben ebből az következik, hogy csak azt kell ellenőriznünk, hogy Szilva Lajosné megoldása elfogadható-e, vagy sem. Ha igen, a szöveg magyar, ha nem, akkor lehet bármi más, de persze magyar is, csak éppen nem tudjuk bizonyítani – ami tudományos szemszögből persze nem jelent semmit.

A jobb olvashatóság érdekében a karcokat vörössel emeltük ki:

A kövön 13 jelet különíthetünk el, míg Szilva Lajosné megoldása 30 hangból áll. Ha elfogadjuk, hogy a rovásírás nem jelölte a magánhangzókat, illetve a szomszédos azonos mássalhangzókat csak egyszer jelölte, akkor sikerül 17-re csökkentenünk a keresendő jelek számát: r-k-sz-n-j-r-t-h-ly-n-s-k-t-r-s-v-l. (Persze problémás, hogy az e szócska meglétét ebben az esetben mi bizonyítja, de legyünk nagyvonalúak.) Ebben az esetben sem világos, hol van még négy elem, melyet mégiscsak illene jelölni, de feltételezhetjük, hogy egyes elemeket ligatúrába (azaz összevont jelbe) írtak. A fenti jelek közül azonban igen kevésről képzelhető el, hogy ligatúra, hiszen többségükben egy-két vonalból állnak.

Ha Szilváné megfejtése helyes, akkor a sorban bizonyos jeleknek többször is fel kellene bukkanniuk: a r-nek háromszor, a k-nak, az n-nek, a t-nek és az s-nek kétszer. A fenti jelsorban a következő ismétléseket látjuk: azonos a (balról jobbra számolva) első és a tizedik, illetve a negyedik és a tizenharmadik. Nagy valószínűséggel ide sorolható még az ötödik és a tizenkettedik, esetleg a harmadik és/vagy a nyolcadik is. Láthatjuk, hogy a jelek mintázata és Szilváné megfejtése sehogy nem illeszkedik. (Arról nem is szólva, hogy a fenti jelek nem is hasonlítanak a rovásírás betűire.)

Más források szerint a felirat: „/Eric/son járt e hejen is sok tár/sával/”. A második és a harmadik / között éppen 13 mássalhangzó van – ezt talán arra utal, hogy a kőre csak ezek vannak feljegyezve. Ha ezt feltételesen elfogadjuk (bár a mintázat így sem illeszkedik), akkor is több kérdés merül fel. Például az, hogy a ly helyett miért j áll: ebben a korban a két hang még nem esett egybe. Továbbá: elképzelhető-e, hogy valaki feljegyzi, hogy ki járt az adott helyen, csak éppen az illető nevét hagyja meg (illetve a nem sokat mondó -son végződést vési fel)? Aligha. De ha így is lett volna: honnan tudja Szilváné, hogy az illetőt éppen Ericsonnak hívták? És egyáltalán: kicsoda Tyrkir?

A rejtélyes Tyrkir, a titokzatos Ericson

Bár a felirat keletkezésének körülményeiről semmit nem tudunk (a szöveg 992-t nevezi meg a kő állításának dátumaként, de nem írja, mire alapozza ezt), állítják, hogy Tyrkir véste fel a szöveget. De honnan tudjuk, ha a neve nem szerepel a feliraton?

Tyrkir neve nyilvánvalóan a grönlandi szagából kerül elő: eszerint ő eljutott Vinlandba, mely a feltételezések szerint Észak-Amerika, pontosabban Kanada keleti partvidéke lehetett. A szagából az is kiderült, hogy Tyrkir nem skandináv volt, hanem német. (Arra azonban nem utal semmi, hogy bármelyik Laing foglalkozott volna vele. De ha még a nevének bármi köze is van a türkökhöz, az sem bizonyítja, hogy magyar volt.)

Ezen a ponton Szilváné olvasatára is némi fény vetül: Tyrkir parancsnokát Lief Erikssonnak hívták. Ha a szöveg valóban említené Erikssont, jó okunk lenne feltételezni, hogy a feliratot ő, vagy valamelyik társa írta.

Jól látható tehát, hogy az adatok semmiféle magyar szálra nem utalnak. Adott egy kő, melyen rejtélyes felirat található. Ez, mint vésett írás, felszínesen emlékeztet a rovásírásra (akárcsak a rúnákra). Adott továbbra egy szagában egy szereplő, akinek a neve némi hasonlóságot mutat egy népnévvel, melyet valaha többek között a magyarokra is használtak. Igen, ez már sok mindenre elég: például remek alap egy ifjúsági regényhez. Ahhoz azonban, hogy tényként kezeljük: egy magyar járt Amerikában ezer évvel ezelőtt – édeskevés.

Abban az esetben azonban, ha olvasóinknak pontosabb adataik is vannak arról, hogy miként datálható a kő, hogy hol írt Laing Tyrkirről, vagy hogy kicsoda Szilva Lajosné, hol publikálta felfedezését és pontosan hogyan is támasztotta alá megfejtését, kérjük, feltétlenül értesítsék szerkesztőségünket!

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)