A világ vagy 6-7 ezer különböző nyelve közül az UNESCO a nyelvek több mint egy harmadát veszélyeztetettnek ítéli meg. Ezeket a nyelveket öt különböző kategóriába sorolják: bizonytalan jövőjű, veszélyeztetett, erősen veszélyeztetett, kritikusan veszélyeztetett és kihalt nyelvek. Nem teljesen tévedés, hogy egy nyelv kis mérete nagyban hozzájárulhat a veszélyeztetettségének fokához, de néhány meglepően nagy számban beszélt nyelv is veszélyeztetettnek számít.

A nyelvek számából és az emberiség jelenlegi hétmilliárdos méretéből nem nehéz kiszámítani, hogy az „átlag” nyelvnek úgy egymillió beszélője van. Az átlag azonban ebben az esetben erősen torzít, mert valószínűleg többet mond az az adat – matematikai neve medián – hogy a nyelvek felének kevesebb mint 7500 beszélője van.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Egy nyelv veszélyeztetettségét három kritérium alapján határozzák meg. Amellett, hogy hányan beszélik, az is fontos még, hogy mi az anyanyelvi beszélők átlagkora, és hogy a gyerekek milyen arányban tanulják meg a kérdéses nyelvet. Logikus ez így, és sarkított példákkal könnyű illusztrálni. Ha ugyanis akár egy milliós nyelvet is már csak 70 éve felettiek beszélnek, akkor bizony veszélyeztetettnek számít. De még akkor is így van ez, ha ugyan a 20 éve felettiek még mind beszélik, de a gyerekek közül már egyik sem, mert nem tanítják meg nekik. A veszélyeztetett nyelvek egyik ki nem mondott feltétele egy nyelvi kisebbség növekvő kétnyelvűsége. A nyelvvesztés ugyanis legtöbbször nem egy közösség kihalásával áll elő, hanem a közösség nyelvváltásával, mert a többségi nyelv valamilyen komoly (gyakran gazdasági) előnyt biztosít az hagyományos anyanyelvvel szemben.

A bizonytalan jövőjű nyelveket nem is számítva, a legnagyobb veszélyeztetett nyelvek között szerepel több európai nyelv is, főleg különböző újlatin nyelvek, melyek a francia és az olasz nemzeti nyelvekkel szemben nagy vesztesek. Ilyen például Olaszországban a 3,5 milliós lombard, továbbá a nagyjából egyformán kétmilliós emilián–romanyol és piemonti nyelv is. Ezeket a nyelveket hivatalosan az olasz dialektusaiként tartják számon, de nyelvészeti szempontból valójában külön fejlődéssel rendelkező nyelvekről lehet inkább beszélni.

Jiddis nyelvű plakátok Brooklynban.
(Forrás: wikimedia commons )

A nagyobb veszélyeztetett nyelveknek több magyar vonatkozása is van. Az európai cigányság hagyományos nyelve, a romani is veszélyeztetettnek számít az UNESCO megítélése szerint, hiába beszélik még 2,5 millióan Európában. A Magyarországon oly népszerű nyelvvizsganyelv, a lovári is a romani egyik helyi változata. Nincs jobb helyzetben a kelet-európai zsidóság volt gyakori nyelve, a jiddis sem. Bár ezt is még úgy 3 millióan beszélik a világban, többnyire csak az idősebb korosztály, és ezt is a veszélyeztetett nyelvek közt tartják.

A másik szomorú kapcsolatunk a nagyobb veszélyeztetett nyelvekkel, hogy a magyarral rokon és még legalább százezres nagyságrendben beszélt oroszországi finnugor nyelvek – az erza, a moksa, a mari, az udmurt és a komi – kivétel nélkül veszélyeztetettnek, vagy erősen veszélyeztetettnek számítanak.

Pikárd nyelvű felirat egy kávézón.
(Forrás: wikimedia commons / Camster)

A legnagyobb erősen veszélyeztetett nyelv szintén európai, a franciával rokon és a francia-belga határ környékén beszélt pikárd nyelv. Bár még 750 ezren beszélhetik, sokan nem is hallottak róla korábban, pont azért, mert Párizs közelsége miatt is nagyon gyorsan olvad be a francia nyelvbe. A pikárdnak a középkorban még komoly irodalma volt, de folyamatosan veszti el sajátosságait, és bár az észak-franciák még megértik, általában már csak a francia helyi változatának tartják, és beszélni csak az 50 éve felettiek tudják.

Források:

Languages of the World: Endangered languages: does the size matter?

Guardian Datablog: Endangered languages: the full list

UNESCO Atlas of the World's Languages in Danger