Erről eszembe jutott, hogy azt is sokszor mondják "nincs olyan, hogy de viszont". Pedig én naponta használom. Sőt azok az ismerőseim is használják, akik állítják, hogy nincs. :)

Egy klasszikustól idézek (elhangzott 2006-ban): Elmarasztal az OVB, megvédenek a jogászok, oszt jónapot.

@squirell: szerintem ez leírva zavaró inkább - "a szó elszáll, az írás örök" - annak ellenére, hogy a két szó "kiüti egymást" (sajnos én is használom). Habár az Akadémia pont mostanában fogadta el helyesnek ... erről egyébként eszembe jut a Gyűrűk Urából egy mondat, amin szakadtam a nevetéstől: "Mégis megütközünk velük ennek ellenére" -ez épp olyan, mint a "de viszont" :)

szerintem ez a cikk teljes félreértésen alapul, és mint ilyen, mélyen alulmúlja a nyest szokott magas színvonalát.

amikor görög ibolya azt mondja, hogy a „helló” nem köszönés, akkor nem azt érti alatta, hogy aki azt mondja, hogy „helló”, az semmit sem mondott. görög ibolya nem mint nyelvész mondja, hogy a „helló” nem köszönés, hanem protokollszakértőként, azaz azt állítja, hogy egy olyan helyzetben, ahol protokollt kell alkalmazni, vagyis formális szituációkban a „helló”, vagy a „jó napot” nem alkalmazható köszönésként, mert nem illeszkedik a protokoll diktálta szabályrendszerbe.

az, hogy „olyan nincs, hogy helló” természetesen nem a „helló” létezését tagadja, hanem ugyanazt a sémát követi, mint a tanár, aki azt mondja, hogy „háttal nem kezdünk mondatot” (pedig de, kezdünk, és ezt ő is tudja, erről volt is kiváló cikk itt, a nyesten), vagy az, aki közbeszól, hogy „nincs olyan, hogy deviszont” (pedig ő is ugyanúgy tudja, hogy van, azért is szól közbe, mint ahogy erről is volt szó már a nyesten emlékeim szerint): ezzel a formulával azt fejezzük ki, hogy ilyet nem szabad, nem illik mondani.

görög ibolyának pedig pontosan az a feladata, hogy megmondja, adott helyzetekben mit illik mondani és mit nem. megjegyzem, a beszélők jelentős hányadának lenne is mit tanulnia tőle. azon lehet vitatkozni, hogy mennyire szerencsés egy illemszabályt abban a formában közölni, hogy „az elkerülendő kifejezés NINCS” (bár tömör és világos megfogalmazásként élőbeszédben ennek szerintem nyugodtan lehet helye), de az az értelmezés, hogy görög ibolya szerint ezek a kifejezések _nem léteznek,_ egészen megdöbbentő.

ugyanígy: természetesen _VAN_ helytelen beszéd, csak nem nyelvészeti, hanem protokollszempontból. ha valaki azt mondja a nagykövetnek, hogy „csá”, de akár csak azt, hogy „jó napot”, óriási kommunikációs hibát vét, még akkor is, hogyha valamennyi nyelvtani szabályt betartotta. a szájszag kínos, kellemetlen, és mint ilyen, elkerülendő, de lehet tenni ellene – hasonló igaz a nem megfelelően megválasztott stílusréteg használatára, amiről görög ibolya beszél. a hasonlat tehát szerintem teljesen helytálló.

azt is mondhatnám tehát, hogy „nincs olyan nyelvész, aki ne értené meg ezeket a mondatokat”, csak szemlátomást úgy tűnik, hogy, sajnos, mégiscsak van – bár ez a mondat sem akarna másra utalni, mint hogy egy nyelvésznek értenie kellene, miről és miért beszél egy protokollszakértő.

@zldtrb: Ott a pont.

A nyelvészeknél, úgy látszik, valamiféle szakmai ártalom, hogy mindent szó szerint értelmeznek, mint valami gép. Ezt már nem egy nyelvésznél figyeltem meg. A cikk címéhez én még azt is hozzátenném: "A nyelvész pedig nem protokollszakértő"...

A nyelvészeknek néha nehezükre esik megérteni, hogy a tudományos leíró nyelvészeten kívül illemtan és társadalmi elvásárok is léteznek.

@zldtrb: +1

Én olvastam Görög Ibolya könyveinek jó részét - bennem nem merült fel, hogy a szakterületén túlra menne. Számomra egyértelmű volt, hogy az állításai arra vonatkoznak, hogy főként hivatalos érintkezés során milyen nyelvi fordulatokat érdemes használni és melyeket kerülni.

Azt nagyon szerencsétlennek tartom, hogy egy előadásról írott cikk alapján, tehát másodkézből kapott állításokra alapozva mond véleményt a szerző.

Sokkal hitelesebb lenne, ha Görög Ibolya saját könyveit (www.gprotokoll.hu/goeroeg-ibolya/koenyvek) elemezné vagy esetleg beülne egy előadásra, és arról írna beszámolót. Természetesen lehet, hogy a fentiekhez hasonló megfigyeléseket tenne akkor is - de ebben az esetben legalább nem egy újságíró interpretációját interpretálná.

Görög Ibolya a "nem" és "nincs" szót egész érdekes módon az udvariatlan (és emiatt helytelen) szinonimájának használja :)

@Wenszky Nóra: másodkézből kapott információk ez tény. De ettől még nem lesz az interpretáció interpretációja, hiszen elsődlegesen az idézett részekre reflektál a cikk. De nem is ez a fontos, hanem a továbbiak.

@zldtrb, @Sultanus Constantinus: Ha valaki nyelvészeti kérdésben foglal állást, az bizony a nyelvészetre éppúgy tartozik, mint a protokollra. A protokoll szerint nincs olyan, hogy „jó napot”, a leíró nyelvész és az emberek egy jelentős része szerint pedig van. Fogadjuk el ezt az állítást és gondoljuk picit tovább. A protokoll szerint például nem illik trikóban és joggingban megjelenni egy formális helyzetben. Az analógia értelmében tehát nem létezik ez a két ruhadarab, nemde? Ez ugyanannyira abszurd kijelentés, mint az érintett nyelvi formák tagadása, még ha nem is így értjük az állításunkat.

Nem az a probléma, hogy a protokoll szerint helytelenek egyes nyelvi formák (ez csak nyelvészetileg téves). Még az sem lenne olyan nagy baj, ha azt mondanánk, hogy „adott helyzetben helytelen beszéd”. A gond az, hogy egy igen becsmérlő, negatív hasonlattal szemlélteti mindezt. Olyan ez, mintha azt mondanánk: „aki trikót visel, az egy bunkó, műveletlen illető” vagy hogy az „aki arab az terrorista”. Ám ez nem igaz.

A cikk és a mögötte rejlő szemlélet lényege az lenne, hogy értsük meg: a protokoll, a standardizmus vagy akármilyen más, felsőbbrendűnek gondolt nyelvre, nyelvváltozatra vonatkozó szabályrendszer, ideológia nemcsak, hogy nyelvészetileg téves gondolatokat közvetít, hanem még a nyelvi alapon történő megbélyegzést, a stigmatizációt is elősegíti. Pont az olyan kijelentésekkel, hogy nem léteznek egyes nyelvi formák vagy a helytelen beszéd olyan, mint a szájszag.

@Jánk István:

Sajnálom, de szerintem téved.

Egyértelmű, hogy egy protokoll-szakértő által adott tanácsadás kapcsán a nincs nem abban az értelemben használatos, hogy maga a jelenség ne létezne, hanem hogy protokolláris rendezvényen nem szabad ezeket a lehetőségeket választani, mert az adott közegben a másik fél felé mutatott tiszteletlenség jele. Azzal, hogy a felek tartják magukat a szokásokhoz, kifejezik szándékukat az együttműködésre.

Ha valaki nem tartja magát hozzá, akkor is kifejezi a hozzáállását: úgy gondolja, hogy a másik félnél annyival erősebb, hogy nem kell tekintettel lennie az érzékenységére.

Természetesen létezik trikó meg pizsoma is, mégsem szokás operába vagy egy díjáttadóra ezekben menni. Ha ilyen helyre készül menni valaki, és ott álldogál a szekrénye előtt, hogy mit vegyen fel, akkor a trikó és a pizsoma nem létező választási lehetőség, legalábbis ha nem akar botrányt okozni. Egy protokollszakértőnek az is a feladata, hogy jelezze, ha olyan helyre akarsz trikóban menni, ahova nem szokás azt választani.

A cikk nem lenne rossz, ha nem értené szándékosan félre a szakértő szóhasználatát, hanem elismerné, hogy bár az eredeti protokolleseményeken javasolt szóhasználatról szólt, de ha már így felmerült, akkor máskor persze szabad, vagy éppen javasolt is ezen kifejezések használata. Így viszont saját magából csinál hülyét a szerző, mert úg tesz, mintha nem értené a nyilvánvaló kontextust.

Szerintem meg olyan nincs, hogy "protokollszakértő".

Protokoll egy egyezmény, amely leírja, hogy a résztvevők hogy tudnak kommunikálni egymással.

Ennek megfelelően két kamasz beszélgetése (köszönése) is egyfajta protokoll szerint történik, ebben van szerepe a "helló"-nak.

Más résztől én ismerek egy TCP nevű protokollt, amelyben például értelmetlen a "helló" vagyis hát ott egy kicsit másképp kell mondani a köszönést.

Szerintem Görög Ibolya nem protokollszakértő, hanem diplomáciai-protokoll szakértő --- most persze biztos hibásan használtam a kötőjelt és elválasztást, de remélem értitek ---, amit nemzetközi egyezmények definiálnak, illetve ennek hazai testreszabása, amit hivatalos társadalmi kommunikációban kell használni.

@Erdeklodo4102: Értem az álláspontját, de úgy vélem, több ponton téved, csúsztat.

"Ha valaki nem tartja magát hozzá, akkor is kifejezi a hozzáállását: úgy gondolja, hogy a másik félnél annyival erősebb, hogy nem kell tekintettel lennie az érzékenységére."

De mi van, ha csak szimplán nem tud erről a szabályról? Vagy ha nála az illetlenség mércéje az, hogy valaki beakarja-e csapni vagy nyakra-főre olyan szavakat használ, melyeket ő maga nem ismer?

Protokoll (és Görög Ibolya) szerint nincs/helytelen a "jó napot" formula. Ez egy szabály a protokollban, rendben. Arra jó, hogy kifejezzük: én annak a csoportnak a tagja vagyok, amely ismeri/követi ezt a szabályt. Mi az alapja? A nyelv, a nyelvhasználat, illetve annak nyelvművelői felfogás szerinti megítélése, ami pedig a társadalmi különbségek újratermeléséhez vezet. Mert ki fogja megtanulni a protokollt avagy a standardot? Hát nagy valószínűséggel nem az a gyerek, akinek a szülei a földeken dolgoznak napi 14 órában, hanem sokkal inkább a társadalmi elithez tartozó szülők gyerekei. És kit fognak elítélni nyelvhasználat alapján, kit nem vesznek fel ezért, kit bélyegeznek bunkónak?

"A cikk nem lenne rossz, ha nem értené szándékosan félre a szakértő szóhasználatát, hanem elismerné, hogy bár az eredeti protokolleseményeken javasolt szóhasználatról szólt, de ha már így felmerült, akkor máskor persze szabad, vagy éppen javasolt is ezen kifejezések használata. Így viszont saját magából csinál hülyét a szerző, mert úg tesz, mintha nem értené a nyilvánvaló kontextust."

Idézet a cikkből: „Görög Ibolya valószínűleg úgy érti ezt az irracionális közlését, hogy a jó napot helytelen nyelvi forma, és ahhoz, hogy helyes legyen egy kívánok szót kell még odabiggyeszteni a végére […] sokszor szó volt róla, hogy nem lehet elkülöníteni eredendően helyes és helytelen nyelvi formákat vagy nyelvváltozatokat, legfeljebb közléshelyzetnek, szituációnak megfelelő és kevésbé megfelelő nyelvi formákat vagy nyelvváltozatokat”

Minden tudományosságot mellőzve: tisztában vagyok a protokollal, ahogy azzal is, hogy az előadásban elhangzottak mit jelentenek (l. fenti idézet). De ettől függetlenül ostobaságnak tartom a protokoll szerinti hozzáállást, mert nyelvi kérdésekben nyelvészetileg megalapozatlanul nyilatkozik, arról nem is beszélve, hogy a stigmatizáció és a nyelvi diszkrimináció jelenségkörét erősíti az emberekben. Erre próbáltam rávilágítani.

Ui.: az miért van, hogy a protokoll egyes nyelvi formákat illetlennek, megvetendőnek tart, de azt, hogy ezek használóját megbélyegezze, elítélje nem?

@Jánk István: "De mi van, ha csak szimplán nem tud erről a szabályról?" Az van, hogy akkor az illető tudatlan, nem ismeri a viselkedési szabályokat.

@Jánk István "Ez egy szabály a protokollban, rendben. Arra jó, hogy kifejezzük: én annak a csoportnak a tagja vagyok, amely ismeri/követi ezt a szabályt. Mi az alapja? A nyelv, a nyelvhasználat, illetve annak nyelvművelői felfogás szerinti megítélése, ami pedig a társadalmi különbségek újratermeléséhez vezet."

Jó nagy hülyeséget írt. Sokan vannak, akik "Napot!"-tal köszönnek, akkor fogadjuk el, hogy ez is rendben van, mert az ő normájuk szerint ez ugyanolyan kulturált, mint a "Jó napot kívánok" azoknak, akik azt használják köszönésként? Én simán és igenis jó okkal bunkónak bélyegezném őket, ha egy hivatalos szituációban így köszönnének.

@Grant kapitány: "Az van, hogy akkor az illető tudatlan, nem ismeri a viselkedési szabályokat."

Ettől még nem feltétlenül tudatlan, és nem feltétlenül nem ismeri a szabályokat. Lehet, hogy csak nem követi feltétlenül. Ettől még lehet művelt, értelmes.

"Sokan vannak, akik "Napot!"-tal köszönnek, akkor fogadjuk el, hogy ez is rendben van, mert az ő normájuk szerint ez ugyanolyan kulturált, mint a "Jó napot kívánok" azoknak, akik azt használják köszönésként? Én simán és igenis jó okkal bunkónak bélyegezném őket, ha egy hivatalos szituációban így köszönnének."

A "napot" is rendben van, bizony: szituációfüggő. Állásinterjún nem feltétlen. Bunkónak bélyegezheti őket, ez a szíve joga. Megítélheti ez alapján embertársait. De ne felejtse el, hogy attól, hogy valaki nem ismeri vagy követi az ön (és Görög) által oly nagy becsben tartott szabályrendszert, még lehet kiváló szakember vagy egyszerűen csak remek ember.

@Jánk István: "és nem feltétlenül nem ismeri a szabályokat.Lehet, hogy csak nem követi feltétlenül."

Látom, már azt is elfelejtette, amit saját maga írt az imént. Emlékeztetőül: így kezdte: "De mi van, ha csak szimplán nem tud erről a szabályról?" Vagy talán épp azt az abszurd ellentmondást akarja elfogadhatóvá tenni, hogy az illető nem tud a szabályról, de azért tud a szabályról?

@Jánk István: A "napot" is rendben van, bizony: szituációfüggő.

Óriási tévedés, nagyon nincs rendben. Ha van olyan nyelvi kifejezés, amit az emberek nagy része lekezelőnek, másokat mélyen lenézőnek tart, akkor a "napot" köszönés biztosan ilyen.

Megmondom azt is, miért. Aki "napot"-tal köszön, az minden valószínűség szerint nem tegezi, hanem magázza/önözi a beszélgetőpartnerét. A magázás eleve feltételez egyfajta távolságtartást, és általában azt, hogy legalább minimálisan tiszteljük és magunkkal egyenrangúnak tartjuk a másik embert. Ezért aki "napot"-tal köszön, az nemcsak állásinterjún, hanem bármilyen nem bizalmas (nem tegező) szituációban sérti azokat, akikkel véletlen hivatalos ismeretségbe került, mert aki nem használja rendszeresen a "napot!" köszönést, az bizony hanyagnak, nyeglének, lenézést kifejezőnek tartja ezt a köszönési formát.

Márpedig nagyon sokan vannak, akik annak ellenére, hogy ismerik ezt a köszönést, vagy egyáltalán nem használják, vagy pedig - és itt furcsa módon részben igazat adok önnek, de nem úgy, ahogy gondolná - csakugyan szituációfüggően használják, azonban épp az olyan szituációkra tartogatják, ahol valakivel szemben a felsőbbrendűségüket kívánják kifejezni vele. (Hozzátenném még azt is, hogy akik egyáltalán nem használják, azok is ezt az értelmezést adják neki). Aki tehát velük bármilyen nem bizalmas ismeretségi kapcsolatba kerül, az az ő teljesen jogosult (mert a saját normáikon alapuló) értelmezésük szerint ugyanúgy a lenézését fejezi ki vele, mint ha ők maguk használnák erre a célra a "napot" köszönést.

Egyedül azok között nem sértő, akiknek a nyelvváltozatában szintén ez számít alap-köszönésnek a nem bizalmas viszonyban. Ők viszont hiába vannak sokan, nincsenek azért _annyira_ sokan a nem így köszönők számához viszonyítva.

Miért tart egy protokoll szakértœ(?)nyelvészeti elœadást?

Miért nem arról beszél,hogy a hazudozás a politikusoktôl elvárt viselkedés a protokoll suerimt is(?)

"Nyelvében él a nemzet",de a nyelvet sosem a protokoll vagy a nyelvész éltette,hanem az az egyszerű nép,aki arra használta,hogy megértse egymást és nem arra,hogy olyan nyelvet(protokoll,jogi,hivatali..)alkosson,amibœl kizárja a nyelv igazi tulajdonosait,azt a népet,akinek -mindõssze-annyi kõszõnhetœ,hogy megœrizte"annyi viszály kõzõtt"

Görög Ibolya fingott egy méreteset, majd szemrebbenés nélkül a szomszéd szájszagáról kezdett beszélni.

:D

Görög Ibolya gondolatát többféle nézőpontból is lehet vizsgálni:

1. Továbbvihetjük a protokoll szakértő elvét, akkor akár azt is kijelenthetnénk, hogy nincs olyan köszönés, hogy "Jó napot kívánok!"

Micsoda illetlenség kihagyni a megszólítást! Csak a következő köszönési módok lehetségesk: Jó napot kívánok tisztelt olvasóinkak! Jó napot kívánok Kovács Úr!, stb. Görög Ibolya helyéen elgondolkodnék erről.

2. Más nézőpontból köszönésnek azt lehet elfogadni, amit a felek annak tartanak. Ha nekik jó a csácsumi, akkor az a köszönés. Ez nem illetlenség vagy tudatlanság, egyszerűen élethelyzettől (és nem személytől) függően más és más illik. Pl ha Görög Ibolya hazamegy a családjához valahogy nem tudom elképzelni, hogy "Jó estét kívánok" formában köszönne. Ekkor pl egy sima "Megjöttem!" is köszönésnek tekinthető.

3. A nyest beleláthatna most is a szavak mögé. A magyar "nincs" szónak nagyon sok értelmezése van, és ezek közül csak az egyik a 'nem létezik' vagy 'nem létező dolog'. A nincsnek lehet olyan jelentése, hogy 'nem engedem meg', 'nem szabad', 'tilos', stb.

Pl a gyerek nem akarja megennia főzeléket: "Olyan nincs hogy nem eszed meg!". "Olyan nincs hogy a kék trikóban mész", stb. G.I. is így érthette. Ezt a feltételezést megelőlegezhetjük neki.

@Janika: „Ezt a feltételezést megelőlegezhetjük neki.” Megelőlegezhetnénk, ha nem zellerezett volna.

@Grant kapitány: "Ha van olyan nyelvi kifejezés, amit az emberek nagy része lekezelőnek, másokat mélyen lenézőnek tart, akkor a "napot" köszönés biztosan ilyen."

Ez a kijelentése és tulajdonképpen az egész hozzászólása badarság. Rengeteg helyen (pl. Mindszent, Szegvár) a "napot" egy udvarias köszönési forma az idős bácsik között, felé.

Ön a saját szubjektív impresszióját próbálja általánosítani, csakhogy ez - attól még, hogy ön és környezete így gondolja - nem objektív tény.

Ha meg valaki egy állásinterjún köszön így, valóban lehet, hogy bunkónak, műveletlennek nézik. És pont ez a baj. Mert nem a köszönése határozza meg valakinek, hogy milyen művelt vagy, hogy milyen jó szakember

Sajnálatos tény,hogy a felnőttek nem tudnak rendesen köszönni,sem egymásnak,sem egy idegennek.

Az még sajnálatosabb,hogy a gyerekeket sem tanítják meg illendően köszönni.

Ez a lehetőség alapvető illem szabály.Igenis tudni és tudatni kell mindenkivel,hogy a napszaknak megfelelően köszönjön.

A gyerek csókolom-v.kezét csókolommal köszönjön a felnőtteknek.

De elfogadhatóbb a napszaknak megfelelő köszönés.

Arról már említést sem teszek,hogy egymásnak a szervusz a legmegfelelőbb.

Én ezt a szüleimtől és az iskolában tanáraimtól tanultam és alkalmazom.

A heló,csá stb.kifejezés UNDORÍTÓ!!!

@licidepot: jó napot kívánok! :)

"a két értelmezés közti eltérés jelentős. bár rólad csak feltételezem , de mindketten azt gondoljátok hogy a saját értelmezésetek helyes, a másiké téves. hogyan lehet kiválasztani melyik melyik? ha a kiválasztási módszer ismert és széles körben alkalmazható (az isteni sugalmazás mint válasz esetére), hogy nem sikerült az értelmezéseket összehangolni? ha ennyire képtelen az ember a megfelelő metódus alkalmazására, úgymond saját szakterületén, miért gondolják ugyanezen emberek hogy megfelelő módon tudnak beleszólni a bibliában nem részletezett tudományterületek tevékenységébe?"

remélem az eltelt idő elég volt a válasz átgondolására... ;)

@licidepot: És ha szerinted a barna ing vagy a monokini undorító, akkor senki ne hordjon olyat, ugye?

@licidepot: „Az még sajnálatosabb,hogy a gyerekeket sem tanítják meg illendően köszönni.” Vagy egyszerűen más fogalmaik vannak az illemről, mint neked.

@licidepot:

Hello licidepi!

Minden szavával mélységesen egyetértek!

Csao Alma

@licidepot: "A gyerek csókolom-v.kezét csókolommal köszönjön a felnőtteknek", "egymásnak a szervusz a legmegfelelőbb".

Én meg ezzel nem értek egyet.

A szervusz szolgát jelent. Egyik ember sem szolgája a másiknak, az az idő már elmúlt. A csókolom meg... szintén a régi, úr-szolgai időket idéző forma. A gyerekek meg csak ne csókolgassanak senkit, pláne ne idegen felnőttet. Na ha van egyáltalán olyan, hogy undorító köszönés, hát ez biztosan az.

Mindenesetre én így köszönök el:

További szép napot :-)

@Jánk István: Elég röhejes, hogy miközben engem elmarasztal, mert állítólag "szubjektív impressziókra" alapozva érvelek (ami persze nincs így), aközben leír egy olyan mondatot, hogy "rengeteg helyen (pl. Mindszent, Szegvár)..."

Jó lenne, ha tovább sorolná, hol terjedt el ez a köszönés, mert eddig két egymástól kb. 10 kilométerre lévő településre hivatkozott, amiknek a lakosságszáma összeadva 10 ezer körüli, és ha az idős lakosok között szokásos ez, akkor kb. a magyar beszélők 0,5 ezrelékéről beszélünk, ami ugyebár elhanyagolható.

Az állásinterjún pedig igenis lehet alapja annak a valószínűségi következtetésnek, hogy aki másokkal szemben annyira igénytelen, hogy egy széles körben lenézés, flegmaság kifejezéseként értelmezett köszönésformát használ, az a munkáját is hanyagul, nem a tőle elvárt színvonalon fogja végezni.

@Grant kapitány: Úgy látom, nem sok értelme van, de azért megpróbálom.

A "napot" nyelvi forma az emberek nagy része számára lekezelő: ez egy szubjektív impresszió, mert nincs objektív tény, kutatás mögötte. Ön ezt tapasztalta környezetében, de feltételezem nem végzett és nem is tud olyan kutatást mondani, ami azt igazolja, hogy ez "az emberek nagy része lekezelőnek, másokat mélyen lenézőnek tart" .

Ellenvetés:

Rengeteg helyen a "napot" nyelvi forma nem lekezelő, pl. Szegvár, Mindszent, de mondhatnám Békést vagy Gyula egyes területeit is. Azért ezeket említem, mert ezekről tudom biztosan, hogy itt a "napot" forma nem lekezelő egyáltalán, sőt kimondottan tiszteletteljes. Ez egy objektív tény. (egyébként gyanítom, hogy még sok-sok ilyen település van az országban).

Ebbe az állásinterjús dologba pedig nem mennék bele újra, nincs értelme. Számtalanszor szó volt erről a nyesten, én is leírtam több kommentben, cikkben.

Elszomorít a cikk és annak az írója. Egy közel másfél órás előadást egy városi hírportál fél oldalas beszámolója alapján részletesen kritizálni - hogy is mondjam csak finoman - nem fair, szakmailag pedig nonszensz.

Pl.: "Tehát, ha hihetünk a cikk írójának (és miért ne hinnénk?), Görög Ibolya tagadja a jó napot nyelvi forma létezését"

Nem hihetnek és nem tagadja. Görög Ibolya előadásában ( mint már sokszor) arra hívja fel a figyelmet, hogy bizonyos helyzetek, bizonyos nyelvi megnyilatkozásokat követelnek meg ahhoz, hogy abban a helyzetben sikeresek legyünk, legalábbis nagyobb lehetőségünk legyen a kommunikációnkat és szándékainkat sikerre vinni. Vagyis, pl. egy állásinterjún, egy diplomáciai helyzetben, valóban nincs olyan, hogy "jó napot", valóban a hello, helyett köszönhetnénk akkor már "zellerrel". Mert egy állásinterjún hátrányból indulunk, ha csak a köszönés töredékét használjuk.

"Jó napot kívánok, XY vagyok, az állásinterjúra jöttem 10 órára. Jó helyen járok?" Ez formula sokkal előnyösebb helyzetet teremt számomra, mintha az mondanám: "Jó napot. Megjöttem, itt vagyok."

Görög Ibolya hatalmas tudással és igen nagy tapasztalattal rendelkezik, humorosan adja elő és illusztrálja példáit. A cikkíró alapfeltételezései tévesek és csak újból ismételni tudom magam, hogy az nem szint, ha úgy kritizálunk egy másfélórás előadást, hogy ott sem voltunk és még nem is egy részletes kivonatot olvastunk mindarról, hanem egy - finoman szólva is - nívótlan hírportál bugyuta összefoglalóját.

@Janika:

A csókolom és a szervusz (v. torzítva szerbusz) abba a kategóriába tartozik szerintem, mint a "felszállok" egy járműre, "megváltom" a jegyet, "kikészítelek" téged.. és így tovább féle szituációk.

A helyzet határozza meg, hogy milyen értelemben használjuk a "beágyazódott" kifejezéseket.

-Senki sem gondol madárszárnyakra a járművel kapcsolatos helyzetben, vagy krisztusi megváltásra villamos jeggyel kapcsolatban.

-Ráadásul, ha több értelmű szóról van szó, az előzmények ismerete is szükséges pl. az említett "kikészítelek" kifejezés esetében (az arc kikészítésének, kifestésének csak átvitt értelemben van köze a felbosszantáshoz, de össze-vissza, véresre történő verésről szóló fenyegetés is szóba jöhet rossz esetben)..

-A csókolom és a szervusz üdvözlések a szituációnak megfelelő értelműek, és semmi értelme arról gondolkozni, hogy a szokásos helyzeten kívül, valamikor régen, vagy más helyzetben mit jelentett._)

Én például úgy köszönök velemkorú (férfiaknak), hogy "Kívánok".

@Forrimi: Hát így első olvasásra a cikknek adnék igazat (rühellem a kívánokot odarakni a "jó napszakot" köszönések után, egyrészt, mert nekem hülyén hangzik, másrészt, mert mire kimondom már a következő sarkon jár az ürge, akinek mondom, meg lázadásból is, főleg olyanoknak, akik direkt kihangsúlyozzák a KIVÁNOKot). De ha ez tényleg egy diplomáciai nyelv oktatás szerűség volt, akkor csak a nyestesek túlzott nyelművelés fóbiája okozta azt, hogy előbb írtak, mint tájékozódtak. Mert, ha ez tényleg egy ilyen előadás volt, akkor egyetértek veled. Azt mégse oktathatja, hogy a diplomáciában teljesen általános a "hello, mizu", meg az állásinterjúra lehet úgyis menni, hogy: " cső, mi a stájsz, mi a meló, mennyi a lé?". Nem vagyok oda a hivatali, meg diplomáciai nyelvezetért, de ezek abban valóban nincsenek benne.

@Janika:

A nap nem szép, hanem jó. Szép csak angol nyelvterületen, mert szegényeknek nincs rá jobb szavuk (mint sok minden másra sem). Utóbbi állításom igazolásához elég egymás mellé tenni egy angol-magyar és egy magyar-angol szótárt. Utóbbi másfélszer olyan vastag, vajon miért? A "szép napot!" használói nyugatmajmolásból tudatosan szegényítik szókincsüket, ezzel próbálnak trendik lenni. Tudom, ezzel vitát gerjesztek, főleg azok részéről, akik szerint nincs helyes és helytelen nyelvhasználat. Ellenben van tradíciókon alapuló, a többség által elfogadott, a kulturális hagyományokból eredő nyelvhasználat, és ezzel szemben van divat és rétegnyelv. Nem mondom, hogy utóbbi helytelen, de számomra hadd legyen a "szép napot!" idegen.

Engem például nagyon érdekelne, hogy hol és mikor, illetve minek köszönhetően jelentek meg a mai nyelvekben elterjedt "jó reggelt/napot/estét" köszönések. Tudtommal az ókori rómaiak ilyeneket még nem mondtak, és ha jól emlékszem, még a régi újlatin nyelvekből sem dokumentáltak ezek a köszönési formák, tehát mindössze pár száz éve jelenhettek meg.

@lcsaszar: idegen lehet neked, azonban az érvelés kicsit sántít.

megvannak angolban is a "jó" napszakos köszöntések

Good Morning, Good Afternoon, Good Evening, Good Night

Ennyi erővel a jó reggelt, jó estét is lehetne angol majmolás nem?

sőt még a Good Day sem ismeretlen, bár nem túl elterjedt:

en.wiktionary.org/wiki/good_day

a szótár méretébpl meg semmire sem lehet következtni, nekem pl kb azonos terjedelműek.

A protokollszakértő nem nyelvész! De! A nyelvész sem protokollszakértő! Görög Ibolya talán ezt jobban tudja, még ha a cikkíró számára nehezen érthető köntösbe bujtatta is. A hanyagul odavetett "jónapot!" bizony lehet sértő, bizonyos helyzetekben, közegben pedig tilos, de legalább illetlen. Jó napot kívánok a cikkírónak!

@Janika: szervusz ... szolga...

akkor még bele is mennék ebbe a marxista, evolucionista eszmefuttatásba ha a szerbuszt nem éppen az azonos társadalmi osztályban lévők használták volna egymás közt - Mo.-on a legutolsó korszakában.

"Alá's szolgája, Hacsek úr" ugye :-)

érdekes, nem olvastam a hsz-okban, nálunk éppen a "kívánok" a "jó napot kívánok" elterjedt rövidítése. pl "Kívánok, Feri bá'!"

sztem ez picivel logikusabb is, hisz én azt tanultam, h a köszönés elsődleges célja a jókívánság közlése.

A nyelvben szerintem butaság a logikát keresni, a szervusz/-busz eredeti jelentése a köszönésben szerintem már rég elhomályosult. A szervusszal csak annyi a baj, hogy manapság már kissé divatjamúlt, én csak nálam jóval idősebb, de velem mégis tegező viszonyban lévő urakkal szemben használom.

A "Kívánok!" éppen úgy hiányos, de mégis mindenki által érthető forma, mint a "Szép/jó napot!". Ha valakinek azt mondom, hogy "Jó napot!" ("Minden jót!"), akkor is kívánságot fejezek ki, pont úgy, mint a "Sok sikert/szerencsét!" esetén. Érdekes, utóbbiaknál kevésbé szokták hiányolni a "kívánokot", megkockáztatom, hogy ismerősök között még modorosnak is hatna.

A "Kívánok!" alatt is mindenki a "Jó napot kívánok!"-ot érti, bár ugyanolyan alapon, ahogy a "Jó napot!"-ba, ebbe is bele lehetne kötni (állásinterjún ezt én még kevésbé használnám). Ha én pl. gonosz ember vagyok, érthetném azt is alatta, hogy "{Genitális herpeszt} kívánok!"

Ha már a köszönési formáknál tartunk, az utóbbi időben főleg fiatalok körében szinte teljesen kiszorította a "jó napot!" formát a "szép napot!". Nyilván a "have a nice day" tükörfordításából. Önmagában semmi baj nem lenne vele, miért ne lehetne egy napunk szép is, ha már jó lehet? Engem mégis zavar az idegen kifejezések nyakló nélküli átvétele, amikor van rá hagyományosan megszokott, mindenki által használt magyar forma. Ugyanazt érzem, mint amikor ezt hallom: "sampon az egészséges hajért".

@Icsaszar: Miért, a "Jó napot!" az nem idegen forma, hanem eredeti magyar innováció (akarom mondani, újítás), amit tőlünk vett át pl. a német is "Guten Tag!" formába?

Vagy ez is csak a szokásos, "a nyelv változik = silányul, romlik" kesergés?

@Irgun Baklav: Nem néztem utána, de szerintem az "Adjon isten jó napot! elég régi lehet, és nem biztos, hogy a németből vettük át. Ha igen, akkor mit használtak előtte? Meg kellene nézni a régi magyar nyelvemlékeket.

@lcsaszar: De ha még te — akit érdekel ez — se ismered ezeknek a kifejezéseknek az eredetét, akkor hogyan számíthatna, hogy magyarok használták-e először, vagy nem? Miért lenne rosszabb valami akkor, ha nem magyar találta ki?

@lcsaszar: „Meg kellene nézni a régi magyar nyelvemlékeket.”

Namármost a nyelvemlékek ritkán párbeszédes formájúak, és a levelekben más köszönési formák találhatóak, így elgondolkodtam, hol is bukkanhat fel először. Tippem az, hogy nyelvkönyvben. A legkorábbi magyar nyelvkönyvek elsősorban iskolai környezetben játszódó párbeszédeket tartalmaznak, elvégre az iskola volt a rendszeresített magyartanulás tere. Namármost ugye az iskolai környezet tele volt latin, német stb. kifejezésekkel, tehát arra tippelnék, hogy először csupa idegen szó mellett bukkan fel. Sajnos az iskola szó is idegen, szóval az igazi baj ott kezdődik, ott fajzik el a magyar, hogy iskolába jár, és nem őrzi meg a maga istenadta magyar természetességét...

Hát igen, régen a német szavak, kifejezések nyakló nélküli átvétele, manapság pedig az angoloké. Úgy látszik, ez megállíthatatlan folyamat. Nekem a mentalitás, ami ezt a folyamatot létrehozza, nem szimpatikus: "én nemzetközi közegben mozgok, ezt ki is mutatom, nem akarok lemaradni azoktól, akiket trendinek tartok..."

@lcsaszar: „Nekem a mentalitás, ami ezt a folyamatot létrehozza, nem szimpatikus”

Egyetértek! Mentalitás? Szimpatikus? Ilyeneket csak azok mondanak, pláne írnak le, akik trendinek akarnak látszani. Rendes magyar ember azt mondja, hogy gondolkodásmód meg hogy rokonszenves. De hát itt tart a világ, legjobbjaink is behódolnak a földgömbösödés folyamatának...

@Fejes László (nyest.hu): Ott a pont!

Menaság:Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szereda:jó napot kívánok!

Kolozsvár:jó napot!

Budapest:csőváz!

(A) Nap jó! (="Jó az Isten!"= "Jó a Napunk!"..

Mikor még napimádók voltak az emberek, hitük szerint az Isten egyenlő volt a Nappal.

A Nap neve a magyarban is valószínűleg "(H)él" volt (Hél/ hal/ hol/ hál/ hűl/ híl..)

"Hél jó!"--->összevontan "Helló!"...

@mederi: Helios -> helló, nyilvánvaló mindenki számára.

@Andreas: nekem az úr, szolga megszólítás, főleg köszönésben nem tetszik (egyéni ízlésem miatt) . Akár elterjedt volt korábban, akár nem. A köszönés elsődleges célja, meg szerintem nem a jókívánsűág, hanem a figyelemfelkeltés, Itt vagyok, észrevettelek.

Hiszen milyen jókívánság rejtőzik pl a "Hé Paraszt! ....", vagy akár "szia" köszönésben.

@lcsaszar: "Hát igen, régen a német szavak, kifejezések nyakló nélküli átvétele, manapság pedig az angoloké" "főleg fiatalok körében szinte teljesen kiszorította a "jó napot!" formát a "szép napot!". Nyilván a "have a nice day" tükörfordításából.

Nekem nem nyilván. Miből gondolod, hogy a "jó napot" nem a "have a good day" tükörfordítása? vagy a "guten tag"-é? És még ha így is lenne ez miért baj? Inkább köszönök szép napottal, mint alás szolgálja XY Úr-ként. Ha a "jó napot" szorít ki más köszönési formát az rendben van, de ha a "szép napot" az meg nem?

@lcsaszar: "Helios -> helló", ez ugye csak vicc akart lenni? Mert valójában a hell-ló, a pokol lova. Ez nem más mint a "vigyen el az ördög" kedves népi köszönés egyik változata :-)

@Janika: Egy másik értelmezés szerint: vadászó-halászó eleink így üdvözölhették egymást: "hal-jó" :-)