Mi a véleményetek? Vitatom, hogy többek között Klemm alábbi, szerintem is helyes észrevételei alapján az a jó végkövetkeztetés, hogy egy j-vel kell írni a "valljon" szavunkat, ami mai helyesírással "vajon".. /Klemm Antal (1926: 119) írta: "nem mindig két l-lel írták a szót, hiszen sok példa hozható ennek az ellenkezőjére: valion (LobK.), valyon (CornK.), val’on (GuaryK.), ... ahol mégis két l található, ott valójában fonetikai nyúlás ment végbe." /Másik megállapítása: a *valljon felszólító alak „csak egy harmadik, tehát távollévő személyhez lehet intézve" Klemm (1926: 119). -A második megállapításával kezdem. Szerintem fohász jellegű "felszólító mód"-ról van szó, amit mintegy önmagához (belső "énjéhez"), vagy istenéhez intéz a szó használója, amire ugyan szeretne pozitív vagy negatív "választ" esetleg "égi jelet" kapni, de maga is tudja, hogy lehetetlen számára a bizonyosság "megkapása".. (Később a szó használata bővült, de ez már kevésbé lényeges..) A felszólító mód tegező (rövid) formája a "vallj!?" szól valószínűleg a szóhasználó belső énjéhez, míg a "harmadik távollévő"-t (az istenét) tegezheti, vagy akár magázhatja is a fohászban.. -A "fonetikai nyúlás"-t illetően az a véleményem, hogy bármilyen fohászt lehet hosszan, vagy röviden mondani, attól függ, hogy milyen hangsúly fejezi ki az aktuális lelki állapotot. Pl. "Isten segíts(-en téged!) engem!" -->..Régiesen "Segéllj(-en)!". Segél(l)j!--->Segéjj! vagy Segélly! A "segély"/ "segélyen van" főnéviesült, és a régies igehasználat kiveszőben.. Az érzelmi töltet megszűnt, mégsem írjuk "segéj"-nek a főnévi alakot... -Szerintem nem a kiejtés mai "állapotát" kéne vizsgálni a helyesírás meghatározásakor, hanem a szavak fejlődéstörténetével kéne harmóniában maradni még akkor is, ha kissé kényelmetlen a diákok számára megtanulni a kétféle írásmódú "j" alkalmazását..