Korábban már írtunk arról, hogy a kis népek filmművészete bizony gyakran elég sovány – és kérdés az is, mi számít az ő filmjüknek, hiszen a kultúrájukon alapuló, közöttük játszódó filmeket sem mindig az ő nyelvükön forgatják. Az eszperantó esetében látszólag egyszerűbb a helyzet, hiszen csak azt nevezhetjük eszperantó filmnek, amelyet eszperantó nyelven forgattak. Ilyen alapon félig-meddig eszperantó film Chaplin A diktátora, melyben a feliratok gyakran eszperantó nyelvűek.

Az első eszperantó film?
(Forrás: Wikimedia Commons )

Azonban nem A diktátor az első film, melyben eszperantó feliratok jelennek meg, hanem az 1924-es Az utolsó ember (Der letzte Mann) című némafilm. Ebben a boltok feliratai, a plakátok és egyéb feliratok eszperantó nyelvűek  – eszperantó nyelvűnek tarthatjuk a teljes filmet azért is, mert nincsenek benne magyarázó feliratok sem, a történetet kizárólag a képek mesélik el.

Az angol Wikipédia eszperantó filmeket felsoroló szócikke számos olyan filmet felsorol, melynek valami köze van az eszperantóhoz. Ezek között van olyan is, melyben egy eszperantó szó sem olvasható vagy hangzik el, de eszperantó nyelvű regény alapján készült. A filmek többségében egy-két szó vagy dal hangzik el eszperantóul, vagy eszperantó nyelvű feliratok bukkannak fel. Vannak olyanok, ahol a nyelv nincs megnevezve, de van olyan film is, melynek szereplője eszperantótanár, olyan is, amelynek egyik helyszíne egy eszperantó klub. Mindebből látszik, hogy azért, mert egy filmben megjelenik az eszperantó nyelv, még nem feltétlenül van köze az eszperantó kultúrához.

Az Angoroj forgatása, 1963
(Forrás: Wikimedia Commons / Jacques Mahé)

A teljes egészükben eszperantó filmek jobbára rövidfilmek, a szócikk mindössze négy egész estés eszperantó nyelvű filmről tud. Az első az 1964-es Angoroj (kb. Kínszenvedések), melyet Franciaországban forgattak. A Párizsban játszódó krimi megbukott, a rendeződ dühödt kétségbeesésében meg akarta semmisíteni az összes kópiát. Szerencsére ebben is kudarcot vallott, két kópia fennmaradt, sőt 1991-ben előkerült az eredeti is. Ma pedig megnézhetjük a filmet a Youtube-on.

Azt hihetnénk, az első eszperantó film bukása hosszú időre elvette a kedvét mindenkinek attól, hogy hasonlóval próbálkozzon. Nem így történt. Egy sci-fi sorozat producere, miután a sorozatot levették a képernyőről, elhatározta, hogy csapatát egy mozifilm forgatására használja fel. Megírta egy horrorfilm forgatókönyvét, és hogy a filmet minél sajátosabbá tegye, elhatározta, hogy eszperantó nyelvű lesz, és nem engedi szinkronizálni, csak felirattal lehet majd vetíteni. A forgatókönyvet eszperantóra fordították, és a nyelvet nem ismerő színészeknek tíz napjuk volt arra, hogy megtanulják a szöveget. A filmet 1965 májusában, 18 nap alatt forgatták le.

A film egyik szereplője, Milos Milos 1966 januárjában botrányos körülmények között meghalt. Mickey Rooney feleségével szűrte össze a levet, a párt a megcsalt férj házában találták meg – holtan. A nyomozás szerint Milos megölte szeretőjét, majd öngyilkos lett – a pletyka természetesen arról szólt, hogy mindkettőjüket megölték.

A filmet Incubus címen 1966-ben mutatták be a San Francisco-i filmfesztiválon. A teremben 50–100 lelkes eszperantista gyűlt össze, a vetítés alatt sikítva nevetgéltek a színészek kiejtésén. A két botrány elég volt ahhoz, hogy a film ne leljen forgalmazóra. Egyedül Franciaországban mutatták be.

Az Incubust is sokáig elveszett filmként tartották számon. 1996-ban azonban előkerült egy rossz minőségű kópia Franciaországból. Ezt digitálisan, képkockáról képkockára felújították, a francia feliratot pedig angollal írták felül, így jelent meg videón. Ma ezt is megtekinthetjük a Youtube-on.

Ezután valóban hosszú ideig nem készültek eszperantó filmek. A Wikipédia szócikke szerint még két filmet sorolhatunk ide, a brazil Imagu stúdió alkotásait. Ezek már a kétezres években készültek, de hogy pontosabban mikor, arról nincsenek információink. A Gerda malaperis! (Gerda eltűnt!) egy eszperantó nyelvű svájci regény alapján készült. A regény sajátossága, hogy nagyon egyszerű nyelvezetben megírt párbeszédekkel kezdődik, és egyre bonyolultabb lesz a szövege – ráadásul különböző nyelvű szószedetekkel is el van látva. Ennek alapján inkább regényes formában megírt nyelvkönyvhöz hasonlíthatjuk. Ha belenézünk a filmbe, szintén olyan benyomásunk támad, mintha egy nyelvkönyvhöz kapcsolódó videóba pillantanánk bele.

Nincs jobb benyomásunk akkor sem, ha másik filmjük a La patro (Az apa) című előzetesébe nézünk bele. E filmek technikailag annyira igénytelenek, hogy még az alacsony költségvetésű filmsorozatok is messze felülmúlják őket. Kérdéses tehát, mennyiben sorolhatjuk őket a filmipar vagy a filmművészet alkotásai közé.

Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy valódi eszperantó filmről nem beszélhetünk. Az eszperantó a filmek többségében dekorációs elemként jelenik meg egzotikusságának, furcsaságának köszönhetően. Az a két mozifilm, mely egészében eszperantó nyelvű, nem kötődik az eszperantó kultúrához olyan módon, ahogyan az eszperantó nyelvű irodalom többsége igen: alkotói sem eszperantisták, és nem is az eszperantóul tudó közönséget célozzák, nem a nyelvet használó közösségnek szólnak.

A cikk Gergő nevű olvasónk kérdése nyomán íródott, köszönjük a problémafelvetést!