Mint az aktivista a Deny (Nap) című lap angol változatában kifejti, hogy míg a Regionális és kisebbségi nyelvek európai kartája a regionális és kisebbségi nyelvekről szól, addig a szöveg ukrán fordításában regionális nyelvekről és a kisebbségek nyelveiről esik szó. Bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy a megfogalmazásbeli különbség lényegtelen, Telisevszkij szerint egyáltalán nem az: a karta ugyanis védi az olyan nyelveket is, melyek beszélői etnikailag nem különülnek el a többségi nemzettől, másfelől nem szól az etnikai kisebbségek nyelvi jogairól. Ez utóbbi kérdést a Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény rendezi.

A magukat ukrán nemzetiségűnek vallók százalékos aránya (2001) (Forrás: Wikimedia commons)

Ukrajna nyelvi képe

Ukrajna lakóinak közel nyolcvan százalékát az ukránok alkotják, de a lakosság kevesebb, mint hetven százaléka vallja anyanyelvének az ukránt. A legnagyobb kisebbség pedig az orosz: számaránya meghaladja a 17%-ot. Ráadásul az ukránok többsége jól ért és beszél is oroszul, jelentős részük anyanyelvének is vallja. A vegyes lakosságú területen kialakult egy keveréknyelv, mely orosz és ukrán elemeket egyaránt tartalmaz: ez a szurzsik. Vannak, akik nem az ukránt vagy az oroszt, hanem a szurzsikot vallják anyanyelvüknek.

Az ötvenmilliós Ukrajnában a többi kisebbség aránya nem éri el az egy százalékot, habár a fehéroroszok, a moldávok és románok, a krími tatárok, a bolgárok, a magyarok, a lengyelek és még néhány más kisebbség lélekszáma a százezer felett van. Ezek a kisebbségek mind saját nyelvüket beszélik.

A túlnyomórészt ukrán (sárga), orosz (sötétzöld) és vegyes (világoszöld) nyelvű területek Ukrajnában (Forrás: Wikimedia commons)

Kartakálvária

A Regionális és kisebbségi európai nyelvek kartáját Ukrajna 1996-ban írta alá, de csak 1999-ben ratifikálta. (Azaz csak ekkor hozta meg azokat a törvényeket, amelyek a kartában foglalt elveknek érvényt szereznek.) 2000-ben azonban az alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy ez a törvény ellentétes az ország alaptörvényével, így hatályon kívül helyezte. Ebben az időben az orosz média intenzív kampányt folytatott annak érdekében, hogy Ukrajna újra ratifikálja a szerződést. 2002-ben Genagyij Szeleznyov, az orosz állami duma elnöke szólította fel Ukrajnát a szerződés ratifikálására. (A helyzet pikantériája, hogy bár Oroszország 2001-ben aláírta a kartát, azóta sem ratifikálta.)

Végül 2003-ban megszületett a karta alapján álló törvény. Ez kifejezetten a kisebbségek nyelvéről beszél, és a következő kisebbségek nyelvi támogatásáról szól: bolgár, fehérorosz, görög, lengyel, magyar, moldáv, német, orosz, román, szlovák és zsidó. Ez utóbbi különösen érdekes, hiszen zsidó nyelv nincs, legfeljebb a jiddisről vagy a héberről eshetne szó. Sajátos a görög említése, hiszen Telisevszkij szerint görög nyelvi kisebbség nincs Ukrajnában – hogy a zavar még nagyobb legyen, a szerkesztő hozzáteszi, hogy nem világos, hogy a modern vagy a klasszikus görögről, ill. valamilyen nyelvjárásról van-e szó. (A klasszikus görögöt aligha beszéli anyanyelvként bárki is, és a klasszikus görög is igen eltérő nyelvjárásokra oszlott; ráadásul miért nem mindegy, hogy a görög melyik változatát nem beszéli senki?) Az ukrán nyelvtörvény tehát elsősorban olyan nyelveket véd, melyek más államban hivatalosak, és amelyek nem tekinthetőek teljes egészükben veszélyeztetettnek. Az egyetlen kivétel a fehérorosz, mely bár Fehéroroszországban hivatalos, ennek ellenére veszélyeztetett.

A krími tatárok aránya 1939-ben a Krím-félszigeten (Forrás: Wikimedia commons)

Bár a törvény nem szól a gagauzról és a krími tatárról, ezek védelme ettől függetlenül nagyjából megfelel a karta szellemének. Ugyanakkor semmilyen védelmet nem élveznek az olyan erősen veszélyeztetett nyelvek, mint  a karaita, a krimcsak, az urum (mindhárom a Krímben beszélt török nyelv), a jiddis, a roma és az arámi (asszír, keleti újszír).

Az Európai Tanács szakértői felügyelőbizottsága kifogásolta, hogy a törvény csak a legnagyobb nemzetiségi kisebbségek nyelveivel foglalkozik, és nem veszi figyelembe, hogy a karta a nyelvekkel mint a kulturális örökség részével foglalkozik, a kisebbségekkel pedig egyáltalán nem.

A krími tatárok aránya 2001-ben a Krím-félszigeten (Forrás: Wikimedia commons)

Az orosz kérdés

A bizottság jelentése külön kitér az orosz nyelv helyzetére. Kifogásolják, hogy bár az orosz a legnagyobb nemzeti kisebbség nyelve, és sok ukrán is anyanyelvének vallja, ugyanabban a védelemben részesül, mint egy sor más nyelv, ami nem felel meg a karta szellemének.

Egy nemrégen végzett felmérés szerint az Ukrajnában megjelenő sajtótermékek több, mint kétharmada orosz nyelvű, harmadánál is kevesebb jelenik meg ukránul. Még rosszabb az arány a folyóiratok esetében: ezek alig több mint 10%-a ukrán nyelvű. Nem sokkal jobb az arány a könyvek esetében sem, itt is 85% felett jár az orosz nyelvű kiadványok aránya. Valamivel jobb az arány a filmek esetében: a legfontosabb ukrajnai tévécsatornákon bemutatott filmek 45%-a ukrán nyelvű, de így is több, mint a fele orosz. Mivel azonban a felmérés idején vonták vissza a filmek ukrán nyelven történő szinkronizálására vagy feliratozására vonatkozó törvényt, kétségtelen, hogy az arány romlani fog.

Az ukrán és az orosz anyanyelvűek aránya a 2001-es népszámlálás szerint (Forrás: Wikimedia commons)

Telisevszkij végkövetkeztetése szerint Ukrajnában a legveszélyeztetettebb nyelv az ukrán, és ebben Ukrajnában sokan egyetértenek vele.

Bár az adatok sokatmondóak, a végkövetkeztetésen finomítanunk kell. Természetesen mindenképpen negatív jelenségként kell megítélnünk, hogy az ukrán anyanyelvűek számarányukhoz képest jóval kevesebb kultúrtermékhez jutnak hozzá, mint az orosz anyanyelvűek. Az arányt tovább rontja, hogy az orosz anyanyelvűek Oroszországból még több újságot, könyvet, filmet szerezhetnek be.

Ugyanakkor amíg Ukrajnában ukrán nyelvű az oktatás, ukrán nyelven működnek a hivatalok stb., addig nem beszélhetünk egyértelműen az ukrán nyelv veszélyeztetettségéről. Éppen ezért olyan fontos az ukrán anyanyelvűek számára, hogy az orosz nyelv ne kaphasson hivatalos státuszt. Ha ugyanis ezeken a területeken is elkezdené kiszorítani az ukránt, valóban igen veszélyeztetett helyzetbe kerülne.