A tömjén szó a magyarba a délszláv nyelvekből került be, ahol temjan, tamjan alakban található meg. Bár eredetileg növénynév, az egyházi terminusok közé sorolhatjuk, hiszen elsősorban a növény gyantájáből készült füstölőszer jelölésére szolgált, és szolgál ma is.

A szó a délszlávba a görögből került, és az indeurópai dheuh₂-, *dhuh₂-mo- gyökre vezethető vissza, mely 'áldozatot éget' jelentésű volt. Ugyanebből a tőből keletkezett a kakukkfű görög neve, a θύμον ([thümon], ahol a [th] olyan, hmint az angol thinkben), mely eredetileg a növény erős illatára utalt. Ez átkerült a latinba thymum alakban, és innen került az angolba , ahol thyme alakban találkozhatunk vele.

Az indoeurópai tőnek azonban közvetlen folytatói is voltak a latinban, pl. a fūmus 'füst', illetve a fūmigāre 'füstöl'. Ez utóbbiból a 17. századi franciában funkier/fungier lett, és ezt vette át az angol to funk 'valakire ráfújja a füstöt' jelentésben. Ebből keletkezett a funk 'erős szag' főnév, ebből pedig a funky 'erős szagú' melléknév. Ez utóbbi aztán 'régi, régimódi, elavult' jelentést is felvett, ám hirtelen fordulattal a fekete amerikaiak beszédében pozitív jelentést vett fel: 'lendületes, menő'. (Ezt kb. úgy képzelhetjük el, hogy a magyarban a durva is felvehet pozitív jelentést az olyan mondatokban, mint Az egy nagyon durva film!) Ebből alakult ki annak a stílusirányzatnak a neve, melyet mi is funkyként ismerünk.

Források

funky and thyme

funk

TESz