Két amerikai katona vesztette életét Afganisztánban az elmúlt hét szombatján, amikor egy – amerikai katonai források szerint – fizetésével és a vele szemben tanúsított bánásmóddal elégedetlen afgán tolmács tüzet nyitott rájuk. A tolmácsot agyonlőtték. A worldpoliticsreview.com értesülései szerint komoly szervezési hiányosságok vezethettek a szélsőséges incidenshez.

Szintén bejárta a sajtót egy olyan eset, amikor egy Mi-17 helikopteren képzés közben a kiképzőtiszt képtelen volt megértetni magát a helikoptert vezető kadéttal a jelenlévő tolmács segítségével. A GPS-készüléket oktató tiszt több alkalommal kellett elismételjen néhány egyszerű utasítást.

A tolmácsokat szervező kormányügynökségekhez közel álló – magukat megnevezni nem kívánó – személyek elmondták, hogy hatalmas az igény jól képzett dari és pasto nyelvű tolmácsokra, azonban nagyon kicsi a választék. A tolmácstoborzás nehézségei mellett talán még fontosabb probléma, hogy az amerikai kormányzat mindeddig nem tudta pontosan meghatározni, milyen típusú harctéri tolmácsokra van szüksége, hogyan lehetne felállítani az alkalmazásukhoz szükséges szabványokat és hogy miként lehetne kielégíteni a katonaság folyamatosan növekvő igényét.

Az sem világos, hány tolmácsot alkalmaz a hadsereg, és hogy pillanatnyilag mekkora az igény. A World Politics Review által megkérdezett források csak az iraki hadjárattal összefüggésben tudtak számokkal szolgálni – itt 10 ezer arabtolmácsról van szó, akik egy százezres hadsereget szolgálnak ki.

Szakértők szerint arról van szó, hogy az amerikai katonai vezetés éveken keresztül Irakra volt kihegyezve, eközben egyszerűen elhanyagolták az afganisztáni igényeket. A Pentagon felismerte ezt a hiányosságot és a hadseregről szóló 2010-es négyéves jelentésében már felhívja a kormányzat figyelmét arra, hogy hatékonyabban kell megszervezzék azokat a szolgáltatásokat, amelyek nyelvi, regionális és kulturális ismereteket biztosítanak a harcoló alakulatoknak.

Egy hasonló elhatározás már történt 2004-ben, amikor Virginia államban létrehozták a Védelmi Haderők Nyelvi Irodáját (Defense Language Office). Ennek az irodának lett volna a feladata, hogy ezeket a helyzeteket összefogja, kezelje, kiválassza a megfelelő forrásokat (helyi, szerződéses vagy belső személyzetből), illetve képzési programokat írjon. Azonban a Nyelvi Iroda azóta sem zavart sok vizet.

„Itt állunk, hat évvel később és nem hiszem, hogy bármi is történt” – kesergett a szaklap magát megnevezni nem kívánó forrása.