A dravida nyelvek túlnyomó többségét ma India déli államaiban beszélik – ilyen a tamil, a telugu, a kannada és a malajálam – de általában feltételezik, hogy a dravida népek egykor az egész szubkontinensen elterjedtek lehettek még az indoiráni népek érkezése előtt, de azt már nem tudjuk, hogy az Indus-völgyi civilizációk (Harappa és Mohendzso-Dáró, i .e 3300-1300) dravida nyelvet beszéltek-e. A dravida nyelveket korábban az uráli nyelvekkel is próbálták rokonítani felületes nyelvtani hasonlóságok miatt – ezek is ragozó, toldalékoló nyelvek –, de ezeket az elképzeléseket nem sikerült igazolni.

A dravida nyelvek.
(Forrás: wikimedia commons)

Bár az indoiráni és a dravida nyelvek nem rokonai egymásnak, a két nyelvcsalád között mégis találunk hasonlóságokat a hosszú együttélés miatt. A dravida nyelvekre az indoiráni nyelvek szókincse hatott, míg az ellenkező irányban inkább nyelvtani hatást lehet kimutatni. E miatt gondolják a nyelvtörténészek, hogy a dravida nyelvek már az indoiráni előtt jelen voltak a szubkontinensen. A nyelvváltás egyik leggyakoribb változata, hogy az őslakosok lassan felveszik a hóditó-behatoló nép nyelvét, de közben eredeti nyelvük nyomokat hagy az új nyelv nyelvtanában, kiejtésében: ezt hívjuk szubsztrátumhatásnak.

A brahui nyelvet egy ideig a fokozatosan délre szorított dravida nyelvek északi maradványának tartották. Ez a feltételezés ma már több okból sem tartja magát. Az egyik a brahuik saját eredetmondája, amely szerint a mai Karnataka területéről érkeztek, és magukat bevándorlóknak nevezik és tartják. A másik egy nyelvészeti ok. A brahui nyelvben ugyan sok iráni eredetű szót lehet fellelni – a brahui szókincsnek csak 15 százaléka dravida származású – de ezek nem az óiráni avesztai nyelvből kerültek be a brahuiba, amelyet a feltételezett indoiráni behatolás idején (i. e. 1000-400?) beszélhettek az Indus völgyének környékén, hanem a sokkal később önállósult és az iráni nyelvek másik csoportjába tartozó beludzs nyelvből. E miatt gondolják úgy, hogy a brahuik csak i. sz. 1000 után érkezhettek meg jelenlegi Pakisztáni lakhelyükre.

Beludzsitáni brahuik a 20. század elején.

A brahuit ma több mint kétmillióan beszélik, főleg a pakisztáni Beludzsizstánban, és kisebb számban a szomszédos Afganisztánban. Az utóbbi országnak még a himnusza is megemlíti a brahuikat, mint a terület fontos törzsét. A sivatagi nomád állattenyésztő brahuik ma már kulturálisan és embertanilag is a környező indoiráni népekre hasonlítanak, és nem a többi dravida népre.