A Comic Sans betűtípust mindenki ismeri: szinte bárhol találkozhatunk vele: prezentációkon, magán- és hivatalos levelezésben, esküvői vagy bulimeghívókon, rosszabb esetben gyászjelentéseken. A felhasználók egy része szereti a Comic Sanst, mert olyan vicces, kedves, jól látható, könnyen olvasható. Nemrégiben szerkesztőségünkbe is érkezett egy hivatalos levél, amely Comic Sans betűvel volt írva... A feladónak szívesen elküldtük volna a következő oldalt...

Forrás: comicsanscriminal.com

Vannak ugyanis olyan, tipográfiailag tudatos felhasználók is, akik állhatatosan küzdenek a Comic Sans túlhasználata (vagy egyáltalán: a használata) ellen. Ilyen a fent már idézett oldal is, a Comic Sans Criminal. Ki számít tehát Comic Sans Bűnözőnek? – Nagyjából mindenki, aki előszeretettel használja ezt a betűtípust – tekintet nélkül arra, hogy kinek mit küld. Az oldal viccesen arra hívja fel a felhasználók figyelmét, hogy a tipográfiának ugyanúgy üzenete van, mint a leírt szavaknak. A Comic Sans nem arra való, hogy hivatalos leveleket, komoly prezentációkat „dobjunk fel” vele. Használata inkább kínossá teszi a helyzetet, semmint humorossá. Van, amire való a Comic Sans, és van, amire nem.

Az oldal készítői 11 éves életkor fölötti címzettek esetén nem javasolják a font használatát. Tehát sem az orvosi rendelőben kiragasztott üzeneten, sem a tudományos prezentációkon nincs helye. Igyekeznek ugyanakkor a felhasználókat alternatívákról is tájékoztatni: nem a Comic Sans az egyetlen játékos, vicces és gyerekes (aranyos) font a világon, így ilyenekből kész gyűjteményt találunk az oldalon. Azt a tévhitet is igyekeznek eloszlatni az oldal készítői, hogy a Comic Sans az egyetlen font, amelyet a diszlexiások jól tudnak olvasni; erre is ajánlanak egész sor alternatívát.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Körülbelül egy éve kapott nagyobb nyilvánosságot egy kötet, illetve a róla szóló, kritikus hangvételű recenzió, amit az eredeti megjelenési helyéről el is távolítottak, mivel a kötet szerzője jogi úton igyekezett rövidre zárni a szakmai vitát. A téma az interaktív tábla volt, a könyv ennek használati módszereiről szólt, a recenzió pedig ezen módszerek kifogásolása közben a szerzőt „Comic Sans banditának“ nevezte. Érdekes módon ez a megnevezés nagyobb port vert, mint a szakmai érvek... Márpedig Comic Sans banditák igenis léteznek!