A nyelvtörvény a tervek szerint lehetővé tenné a kisebbségi nyelvhasználatot az egészségügyi és szociális intézményekben azokon a településeken, ahol a kisebbségi lakosság aránya eléri a 20%-ot.

A pártok, társadalmi csoportok stb. által készített hivatalos dokumentumokat mind szlovákra, mind az adott kisebbség nyelvére le kellene fordítani.

A nyelvtörvény emellett a táblák és feliratok küllemét is szabályozná: az első helyen az államnyelvi (szlovák nyelvű), majd zárójelben a lefordított felirat kellene, hogy következzen, az államnyelvi felirattal megegyező vagy annál kisebb méretben. A szabályozás minden nyilvános közlésre kiterjedne az emléktáblától a könyvtári katalóguscéduláig, a feliratok fordítását pedig a kulturális minisztériummal kellene egyeztetni, hogy elkerülhetők legyenek a tévedések és az utólagos javítások.

A kisebbségi tankönyvekben azonban engedélyezett a szlovákiai földrajzi nevek kisebbségi nyelven történő használata, amennyiben az zárójelben kiegészül az államnyelvi formával – ez azonban még vita tárgyát képezi.

A törvénytervezet a kisebbségi nyelvek közül kiemeli a cseh nyelvet, amelynek nyilvános használatát nem kötné a szlovákhoz (a többi kisebbségi nyelv nyilvános használata esetén pl. előírná a szlovák nyelvre történő tolmácsolást). A cseh nyelv „nem sztenderd szerinti” használatát a nyilvános beszédekben annyival korlátozná, hogy erre csak „hivatalos céllal” kerülhet sor. Érdekesség, hogy a cseh nyelv közéletben használható státusát az eredeti javaslat eltörölte, de a civil szervezetek nyomására végül mégis visszakerült a tervezetbe.

A tervek szerint a törvényt megszegőket a kulturális minisztérium akár 100–5000 eurós bírsággal is sújthatja.

A szigorított nyelvtörvény egyes tervezett passzusai és a büntetés mértéke ellen több politikai, civil és szakmai szervezet is tiltakozik.