Piroska nevű olvasónk két hibát is elkövetett, erről vall töredelmesen nekünk írt levelében. Az első hibát akkor követte el, amikor helyesírási kérdésével nem hozzánk, hanem egy másik tanácsadó oldalhoz fordult; a második hibát akkor követte el, amikor türelmetlenül nem várta ki a választ, hanem újra írt. Így aztán kapott, kettőt is.

Március 22-én külön kellett írni:

A tagozat szóval a sport főnévi jelzős szerkezetet alkot, ezért különírjuk: sport tagozat (A magyar helyesírás szabályai 114/a pont). A különírt jelzős szerkezet második tagjához melléknévképző járul, a különírást megtartjuk: sport tagozatos (108. pont).
Hasonló példa az Osiris Kiadó Helyesírás c. kötetében: kémia tagozatos (2004: 901.).
(DÉ)

A rejtélyes (DÉ) talán azt jelzi, hogy a választ Dede Éva adta.

Március 31-én viszont már az egybeírás volt a helyes, holott közben nem jelent meg az új helyesírási szabályzat:

A helyes formák: sporttagozat, sporttagozatos (vö. sportszakosztály).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nem ez az első eset, hogy helyesírási tanácsadók különböző válaszokat adnak, de az első olyan, amikor azonos tanácsadó szerv nyilatkozik egymásnak gyökeresen ellentmondó dolgot. Ha most valaki azt hiszi, hogy azon fogunk gúnyolódni, hogy mások hibáztak, mi bezzeg mennyivel okosabbak vagyunk (egyébként tényleg), Azért innen is üdvözöljük állandó kommentelőnket, aki ennek az oldalnak az állásfoglalásaira mint megfellebbezhetetlen tényekre hivatkozik.  akkor téved: sietünk leszögezni, hogy ez előfordulhatott volna nálunk is – lehet, hogy hasonló már előfordult, és az is, hogy még elő is fog fordulni. Köztünk és az említett tanácsadó oldal között ugyanis nem (csak) az a különbség, hogy mennyire ismerjük a helyesírást, hanem hogy mennyire kezeljük kritikusan.

Nemrégiben például mi is foglalkoztunk az itt emlegetett 114. ponttal, és megállapítottuk, hogy a szabály különírást előíró a) és egybeírást előíró b) pontja, illetve az ezekben szereplő példák alkalmatlanok arra, hogy minden esetben eldöntsük, melyik írásmód lenne a helyes. A március 22-ei indoklás például azt állítja, hogy „a tagozat szóval a sport főnévi jelzős szerkezetet alkot”, ám ezt semmivel nem támasztja alá, legfeljebb a kémia tagozatos példájára hivatkozik. A március 31-ei válasz végképp nem tartalmaz indoklást, csupán egy párhuzamra hivatkozik, a sportszakosztályéra. Mindkét párhuzam meggyőzőnek tűnhet, ugyanakkor semmi sem támasztja alá, hogy adott esetben az egyiket vagy a másikat kell figyelembe vennünk.

A nyelvhasználók csuklóztatása
(Forrás: Wikimedia Commons / MCC Lucy M. Quinn)

Az idézett szakértők (engedjük meg) nem azzal csapják be a hozzájuk forduló nyelvhasználókat, hogy az egybeírást vagy a különírást mondják helyesnek, hanem azzal, hogy azt állítják: a kérdésre van kétségtelenül helyes válasz, ráadásul hogy ez ki is deríthető. Azzal, hogy szabályra vagy akár párhuzamra hivatkoznak, egyfelől azt sugallják, hogy a választ bárki – akár a kérdező is – megtalálhatta volna; másfelől azt, hogy a szabályzatban és a szótárban nincsenek olyanok, amelyek e válasznak ellentmondanának. Mi ellenben arra törekszünk, hogy rámutassunk: a helyesírási hibák nem elsősorban a nyelvhasználók hibájából, hanem a bonyolult és gyakran ellentmondásos szabályozásból erednek. Olvasónkat is arra figyelmeztetjük: az eddigieknél is nagyobb hibát követ el, ha komolyan veszi a helyesírást!