Idén nyolcadik alkalommal rendezte meg a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézete társszervezőkkel együtt a Taní-tani konferenciát, ezúttal Siker és kudarc címmel. A délelőtt folyamán a megnyitó után két plenáris előadást hallgathattunk meg, majd háromszor öt szekció-előadás közül lehetett választani. A konferencián ott volt a nyest is; az általunk meghallgatott előadásokról igyekszünk beszámolni.

Milyen hatással van ránk a siker és a kudarc? Ha kudarc ér minket, az inkább arra sarkall, hogy legközelebb jobban teljesítsünk, vagy éppen arra, hogy legközelebb elkerüljük a megmérettetést? Mikor érik a gyerekeket az első iskolai kudarcok? Káros-e rájuk a kudarc, vagy éppen motiválja őket? Meg kellene óvnunk a gyerekeket az iskolai kudarctól? – Ezek mentén a kérdések mentén indult el a VIII. Taní-tani konferencia 2015. január 30-án, Miskolcon.

Forrás: Alexovics Ingrid

Győzelmek és veszteségek pszichológiája

A konferenciát Ugrai János, a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének főigazgatója nyitotta meg. Köszöntő szavai után Fülöp Márta, az ELTE Pszichológiai Intézetének kutatója a sikerekkel és a kudarcokkal való megküzdés pszichológiájáról tartott előadást. Megtudhattuk, hogy nem mindegy, hogy az abszolút vagy a relatív teljesítményt nézzük-e a sikerek és kudarcok értékelésekor. Ha az egyén eléri azt a célt, amelyet szeretett volna, akkor az siker, ha nem éri el, akkor az kudarc – méghozzá abszolút értelemben. A társas viszonyokban (a társadalomban, az iskolában, a munkaerőpiacon) azonban a siker és a vesztés összehasonlítások eredménye, azaz relatív.

Az sem mindegy, hogy a teljesítmény milyen kontextusban születik meg. Az előadó idézett egy felmérést, amely szerint ugyanazt a kérdőívet más és más sikerességi rátával oldották meg egyetemisták attól függően, hogy kihívásnak vagy fenyegetésnek élték-e meg a feladatot. Ha kihívásnak tekintették, akkor 90 százalékban teljesítettek jól, ha pedig fenyegetésnek tekintették, akkor csak 72 százalékban. Ebből az derült ki, hogy a feladatok, a kihívások megfogalmazása egyáltalán nem közömbös a teljesítmény szempontjából. Jobb teljesítmény érhető el, ha egy-egy fenyegetést újra tudunk keretezni, és kihívásként tudjuk megélni azt.

Fülöp Márta
(Forrás: Murvai Ervin / ME Tanárképző Intézet)

Fülöp Márta arról is beszélt, hogy milyen szerepeket, illetve társadalmi státuszt tulajdonítunk a győzteseknek és a veszteseknek. Gyerekrajzok elemzését végző vizsgálatok azt mutatták, hogy már a 8-9 éves gyerekek alárendelt szerepbe, háttérbe szorulva ábrázolják a veszteseket, és kirekesztettnek képzelik el azt, aki kudarcot vallott. Ezek után pedig arról is szó esett, hogy a győzelem és a vesztés milyen érzelmeket, és milyen viselkedéseket válthat ki belőlünk. Ezzel kapcsolatos vizsgálatokból az derült ki, hogy az érzelmek és a viselkedésformák nemcsak a személyiségünktől függenek, hanem attól is, hogy milyen társadalmi közegben szocializálódunk. Utóbbira az előadó saját kínai, illetve japán diákokkal végzett vizsgálatait hozta föl példának. Ezekből olyan érdekes különbségekre derült fény, mint hogy a kínai diákok a győzelem hatására inkább zavarba jönnek, amely még jobb teljesítményre sarkallja őket, míg a magyar diákok ebben a helyzetben kieresztenek, és lazsálni kezdenek. A kudarcra is másképp reagálunk: a magyar diákok sokkal inkább hajlamosak külső tényezőknek betudni a kudarcukat, míg a kínai diákok a saját felelősségüknek sokkal inkább tudatában vannak.

Az előadó által idézett vizsgálatokból kiderült, hogy a verseny és a vele járó győzelmek és vereségek, sikerek és kudarcok nem kerülhetők el az iskolai előremenetel során. Hangsúlyozta, hogy a versenyhelyzeteket és a potenciális kudarcokat nem elkerülni kell (nem is lehet elkerülni őket), hanem megtanítani azt a kiegyensúlyozott és adaptív viselkedést, amely ezekben a helyzetekben a leginkább előremozdíthatja az egyéni fejlődést.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Sikerek és kudarcok a közoktatás fejlesztésében

A pszichológiai alapok után Lannert Judit, a T-TUDOK munkatársa tartott előadást arról, hogy mennyiben tekinthető kudarcnak a közoktatás elmúlt évtizedbeli fejlesztése. Az előadó indító kérdése az volt, hogy miért toporog egy helyben a magyar oktatásügy dacára annak, hogy a közoktatásra fordítható uniós források lehívásában igen sikeresnek mondható. Lannert a PISA-felmérések adatai alapján megállapította, hogy az elmúlt évtized közoktatás-fejlesztései nem voltak sikeresek. Ennek pontos okait persze igen nehéz megállapítani, de az előadó adott néhány támpontot a lehetséges okok feltérképezéséhez.

Lannert Judit
(Forrás: Murvai Ervin / ME Tanárképző Intézet)

Az egyik fő gond, hogy a magyar oktatási rendszer – a közép-európai szomszédokéhoz képest is – túl sok ismeretet kíván átadni, általában kevesebb óraszámban. Ennek eredménye pedig az, hogy az oktatás még mindig ismeret- és nem képességközpontú: magolunk, ahelyett, hogy gondolkodnánk. A másik, rendszerszintű probléma az, hogy a közoktatás megreformálásakor nem az oktatási tartalmakat, hanem a tankönyveket, a taneszközöket próbáltuk megújítani – átfogó és átgondolt tartalmi reform nélkül. A harmadik, szintén átfogó probléma, hogy az úgynevezett jó gyakorlatokat úgy próbáltuk meg átvenni és alkalmazni, hogy a magyar sajátosságokat, a helyi jellegzetességeket figyelmen kívül hagytuk. Így csúsztak félre olyan jó kezdeményezések, mint a tanodák vagy az egész napos iskola. Lannert Judit tehát úgy látja, hogy az EU-s források elköltése nem hatékony, méghozzá rendszerszintű problémák miatt. Csekély vigasz lehet, hogy Európában nem a magyar oktatás az egyetlen, amelynek nagy nehézségekkel kell megküzdenie. Az utóbbi évek felméréseiből az derült ki, hogy az oktatási verseny éllovasai között ázsiai országok állnak.

Szövegértés-fejlesztés a tanodákban

Az előadásokról a Demoblogon lehet bővebben olvasni. Az ebéd előtti előadások közül A szövegértés fejlesztése a tanodában című szekciót választottuk. Ebben négy fiatal tanodai segítő tartott nagyon érdekes és hasznos előadást. Ketten Szegedről jöttek, és az ottani Motiváció Egyesület tanodájában dolgoznak, ketten pedig az Igazgyöngy Alapítvány toldi tanodájában. A szekción belüli előadások egymásra épültek.

Először Fejes József Balázs beszélt általánosságban arról, hogy hogyan alakul az olvasási teljesítmény a közoktatás során, és hogy milyen szerepet tölthet be az iskolai lemaradások behozásában a tanodában folytatott olvasásfejlesztés. Kutatások kimutatták, hogy a magabiztos, önálló olvasás megtanulása 10 évet vesz igénybe a közoktatás folyamán. Az olvasás fejlesztése tehát nemcsak a tanítók feladata lenne; az előadó a kutatásokból azt emelte ki, hogy valahol a 4. és a 9. évfolyam között lenne szükség igen radikális változásra ahhoz, hogy kevesebb legyen az iskolai hátrány az olvasási hiányosságokból eredően. Az olvasási képesség ugyanis kulcsfontosságú: minden tantárgy és az önálló tanulás alapja, ráadásul szoros összefüggésben áll a tanulási motivációval is. Aki rosszul, nehezen olvas, kudarcra van ítélve szinte minden téren az iskolában, így teljesen elveszítheti tanulási motivációját. A tanodában általában elsősorban „tűzoltás”, azaz szaktárgyi korrepetálás zajlik. Emellett azonban elengedhetetlen az olvasási és a szövegértési képesség fokozatos és átgondolt fejlesztése ahhoz, hogy a diákok képesek legyenek az önálló tanulásra. Az elméleti előadás után Kiss Veronika mutatott konkrét példákat arra, hogyan zajlik a tanodában a szövegértés fejlesztése. Megismerhettük, hogy milyen szövegtípusokon keresztül, milyen módszertannal és milyen konkrét gyakorlatokkal dolgoznak.

A szövegértés fejlesztése a tanodában
(Forrás: Murvai Ervin / ME Tanárképző Intézet)

A tanoda tevékenységét a ped2 blogon lehet követni, itt olvasóink részleteket is megtudhatnak az alkalmazott módszerekről és a játékokról.

A szekció második két előadása a toldi tanodában folyó két projektről számolt be. Péterfi Julianna arról tartott előadást, hogy hogyan működik Toldon az online tanoda, és ezen belül hogyan lehetséges a Skype és a Google Drive segítségével szövegértést fejleszteni. Elmondta, hogy a földrajzi távolság leküzdése érdekében 2014 őszén szervezték meg az online tanodát; itt Skype-on keresztül tartják a kapcsolatot a gyerekekkel: így olvasnak együtt, így oldják meg a feladatokat. Az online órákról az önkéntesek részletes dokumentációt készítenek, így lehetséges az átgondolt közös fejlesztés.

A toldi tanoda másik specialitásáról, a társasjáték-pedagógiáról Kincses Eszter beszélt. Elmondta, hogy a társasjátékozás Toldon ma már nem csak a kötetlen, szórakoztató együttlét eszköze, hanem a tanulásé is. A rendszeres társasjátékozás két éve zajlik a tanodában, körülbelül 30-40 4–16 éves gyermek rendszeres részvételével; az alkalmak során eddig körülbelül 100 játékot játszottak. Az előadó kiemelte azokat a játékokat, amelyek kifejezetten a szövegértés fejlesztésére is használhatóak. Először csak képekkel, illetve egy-egy szó felismerésével dolgoztak, aztán fokozatosan vezették be a gyerekeket az olyan játékok világába, ahol a sikeres játékhoz mondatokat, instrukciókat, rövidebb szövegeket kell tudni értelmezni. Így a játékosok észrevétlenül, játék közben gyakorolják az olvasást, és segítik egymást a szövegek értelmezésében. Az is kiderült, hogy bizonyos közkedvelt játékokat az önkéntesek átalakítottak, megújítottak a szövegértési célok megvalósítása érdekben. (A játékokról bővebben a ped2 oldalon lehet olvasni.)

Fejlesztések az egyes tantárgyakban

Az ebéd utáni első szekció az egyes tantárgyakról szólt: Hajduné László Zita a testnevelésről, e cikk szerzője a nyelvtantanításról, Talabér János és Kelemen Krisztián az angoltanításról, Knausz Imre pedig a történelemtanításról tartott előadást. Hajduné László Zita sportpedagógiai előadásában arról beszélt, hogyan fér össze egymással a sportban a fair play elve és a sikerorientáció. Talabér János és Kelemen Krisztián az angoltanítással kapcsolatosan azt a problémát vetették fel, hogy mind a mai napig egyeduralkodó az oktatásban a brit angol változat, míg a világban, és azon belül Európában is ez a változat visszaszorulóban van. Előadásukban az amerikai angol változatok egyenrangúsága mellett emeltek szót.

Az előadó
(Forrás: Murvai Ervin / ME Tanárképző Intézet)

Saját előadásomban arról beszéltem, hogy annak ellenére, hogy a magyar nyelvtantanítást már sokan és sokféleképpen szerették volna megújítani, a tantárgy mind a mai napig nyögi 18. századi örökségét: azt, hogy a latin mintájára, idegen nyelvként kezdték el tanítani. Előadásomban azok közül a kísérleti nyelvtantanítási programok közül mutattam be néhányat, amelyek igyekeztek szakítani a latinos, grammatizáló hagyománnyal. (Az előadás részletes tartalma a Taní-tani Online-on, illetve itt a nyesten is elérhető lesz cikk formájában a közeljövőben.)

Knausz Imre arról beszélt, hogy nincs már egységes nemzeti elbeszélése a múltnak, és ez a jelenség nemcsak a történettudományt, hanem a történelemtanítást is közvetlenül érinti. Ilyen egységes elbeszélésre nem is érdemes törekedni, ehelyett dialóguselvű, mélységelvű történelemtanításra van szükség, amely arra tanítja meg a fiatalokat, hogy tudjanak a másik ember szemével is látni és fejével is gondolkodni. Enélkül kiüresedik a történelemtanítás, ami szerinte már a nemzeti kultúra létét veszélyezteti. (Írása a Taní-tani Online-on lesz olvasható.)

Knausz Imre
(Forrás: Alexovics Ingrid)

Digitális nemzedék

A nap utolsó szekciójában mi a digitális nemzedék oktatásával foglalkozó előadásokat hallgattuk meg. Barsy Anna arról beszélt, milyen változásokon kell átmenniük a tanároknak ahhoz, hogy a digitális nemzedék, a digitális bennszülöttek oktatásában és nevelésében sikeresek legyenek. Ma nem csupán tanári szerepváltásra van szükség, de új kompetenciákra, új módszertanra, és az IKT-eszközök innovatív használatára is. Végül az előadó megmutatta, hogyan alkalmazza ő Google Classroom virtuális osztálytermét.

Tölgyessy Zsuzsanna azt mutatta meg, hogy óvodapedagógusok és tanítók irodalom- és történelemóráin hogyan használhatóak a digitális eszközök. Saját munkái közül egy olyan projektet mutatott be, amelyben a hallgatóknak diákok bevonásával könyvtrailert, illetve plakátot kellett készíteniük. Az előadás keretei között a projekt megvalósításának a folyamatát is végigkísérhették a hallgatók.

Tölgyessy Zsuzsanna
(Forrás: Murvai Ervin / ME Tanárképző Intézet)

Villányi Györgyné az IKT-eszközök iskoláskor előtti használatáról tartott előadást. A téma igen ellentmondásos, egyelőre igen keveset lehet tudni arról, hogy a mobileszközök használata milyen hatással van a kisgyermekkori fejlődésre. Vannak, akik szerint 10-12 éves kor előtt kifejezetten káros ezeknek a használata, vannak azonban olyan kutatók is, akik az új technikai eszközök fejlesztő hatását hangsúlyozzák. Az előadó álláspontja szerint a digitális eszközöket nem lehet és nem is kell kizárni a gyermekek életéből. De az is egyértelmű, hogy a számítógépek nem a hagyományos játékok helyett, hanem mellettük kaphatnak csak helyet a kisgyermekek fejlesztésében. Fontos, hogy ezeken az eszközökön keresztül új tapasztalatokat, a felfedezés élményét és sikerélményt nyerhetnek a gyerekek.

Szitányi Judit az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán készülő Geomatech-projekt interaktív matematikai feladatairól beszélt, és néhányat a Geogebra alkalmazással készült feladatok közül meg is tekinthettünk.

Végül Kovács István a Classbox elnevezésű új, általános iskolákban használható internetes platformról beszélt. Ez az internetes rendszer a szülők, a tanárok és a diákok kölcsönös együttműködését teszi lehetővé, illetve egyszerűsíti le.

A tartalmas napot – a tavalyihoz hasonlóan – Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke zárta le azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetséges, hogy a kudarcok sorozata sokszor mégis sikerré rendeződik. Az összegyűlt közönségtől Petőfi Apostolját idézve búcsúzott:

A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány miljom napsugár?...
A földet is sugárok érlelik, de
Ezek nem nap sugárai, hanem
Az embereknek lelkei.
Miden nagy lélek egy ilyen sugár, de
Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;
Hogyan kivánhatnók tehát, hogy
A föld hamar megérjék?...
Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,
Amely segíti a földet megérni.
Csak egy nap tart a sugár élete,
Tudom, hogy amidőn megérkezik
A nagy szüret,
Akkorra én már rég lementem,
S parányi művemnek nyoma
Elvész az óriási munka közt,
De életemnek a tudat erőt ad,
Halálomnak pedig megnyúgovást,
Hogy én is, én is egy sugár vagyok!