Játszunk képzelgősdit. Képzeljük el, hogy reggel hétkor felkelünk, és bekapcsoljuk a rádiót: hírek, régészet. Nem hírek és történettudományi felfedezések, könyvtárfelújítások és kiállításmegnyitók – csak hírek és régészet. Eltűnt maláj gép. Újabb orosz kém bukott le. Új ásatásba fognak Gizában. Új maja templomra bukkantak. A tévében további hírek, és még több régészet. OK, a maláj gép még nincs meg, az oroszok is kémkednek tovább. És most régészet képekben. Valaki koponyákat és agyagcserepeket tisztogat egy finom ecsettel. Jó, nem teljesen érdektelen, de nem is annyira érdekes.

Még ha épp nincs is ásatási szezon, a média tele van híres régészekkel. Menő sportkocsikban, új barátnőikkel az oldalukon jelennek meg, dezodorokat reklámoznak – időnként pedig éjszakai klubokban jelennek meg és botrányosan viselkednek. A lapok akkor is követik ezeket a hírességeket, amikor éppen nem a múlt rejtélyeit kutatják. Az is fel tudja idézni egyes kutatók nevét, akit egyáltalán nem érdekel a régészet. Aki nem tudja, mi az átigazolási idény, az is tud arról, hogy valakit leszerződtettek egy perui ásatáshoz annyi pénzért, amennyiért egy hétig lehetne üzemeltetni a négyes metrót.

De térjünk vissza a napunkhoz! Kilencre beérünk a munkahelyünkre, és vajon miről beszélnek a kollégák? Jones lejtett egy 3890 éves edényt, az pedig ripityára tört? Az idióta! Valakinek jól seggbe kéne rúgnia! És ne felejtsük el, mi történt két éve Athénban! Megrepeszteni egy olyan oszlopot! Inkább hagyjuk. Mi van? Te nem akarod megvitatni a pompeji fallikus ábrázolások gyakoriságának problémáit? Valami bajod van?

Falloszgyakoriság Pompejben
(Forrás: Wikimedia Commons / Sailko / CC BY-SA 3.0)

Hazafelé az autóban akármelyik rádióállomásra kapcsolunk, valaki megemlíti a régészetet. Jobb a csönd. A csúcsforgalomban lassan elaraszolunk egy óriásplakát alatt: a hatalmas fekete-fehér képről egy pimaszul jóképű régész kacsint le ránk, miközben egy hihetetlen szépségű szupermodellt ölelget.

Jólesik egy kis kikapcsolódás a közeli sörözőben. A bejárat előtt tábla hirdeti:

Élő! Ásatás a Királyok völgyében!

Mindenfelé nagyképernyős tévék, a hangerő csutkára feltolva. A spicces vendégek ordítják feléjük:

– Küldd el szénizotópos vizsgálatra, te szerencsétlen!

– Mi a szart csinálsz! Óvatosabban azzal az antik érmével! A kezdetleges fémöntési módszerekkel csak lágy és szennyezett ötvözeteket tudtak létrehozni, azok meg hajlamosak eltorzulni!

Mindezt két huszonéves üvölti. Egy részeg idióta képes elrontani a régészetrajongókról kialakult általános képet. Közben a stúdióba megérkezik a szénizotópos vizsgálat eredménye, egy olyan férfi olvassa fel, akit csak azért alkalmaznak, mert gyerekkora óta követi a tudomány csodálatos világát. Egy részeg ismét felhördül:

– Milyen fáraó uralkodásáról beszélsz? Tudod, mit jelent mindez az i. e. 4. század egyiptomi mezőgazdaságáról való elképzeléseinket alátámasztó érvekről? 

Az egész kocsma ujjongásban tör ki, és nem értjük, miért. Jobb, ha hazasétálunk, nagy ívben kikerülve mindenkit, aki iszik vagy énekel. Emlékezünk még arra az esetre, amikor egy ellenszenves fickó majdnem megvert minket azért, mert nem szeretjük a régészetet.

Áasatások a Krilyáok völgyében
(Forrás: Wikimedia Commons / Wouter Hagens / GNU-FDL 1.2)

– Csak nem a későkőkorért vagy oda? Azt hiszed, több vagy nálam? Elkaplak, te kis kretén!

Este bezuhanunk az ágyba, de reggel kezdődik az egész elölről. Akárhová megyünk, valahol valaki úgyis ég a vágytól, hogy a régészetről akar majd velünk beszélni.

Olvasóink többsége már alighanem gyanítja, hogy ez a szöveg nem a régészetről szól. A tickld által közölt írás, mely alapján készült, azt kívánja érzékeltetni, mit éreznek azok, akiket nem érdekel a foci. (Bizonyára amerikai, és nem európai fociról van szó, de ennek nincs jelentősége.)