Egy városi legenda szerint egy vadászati szaklap könyvismertetést közölt a Lady Chatterley szeretőjéről, alaposan elmezve a könyvben található vadászjelenetek, s ezeket nem megfelelő színvonalúnak találva a kötetet jelentéktelennek, olvasásra érdemtelennek nyilvánította. Lehet, hogy a történet nem igaz, de semmiképpen sem alaptalan: vannak, akik a mások számára jelentéktelen részletekben lelik örömüket.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Ilyen finom részletekre érzékeny a Blackboards in Porn (Táblák pornóban) című blog szerzője is. A posztok mindegyike egy-egy olyan iskolai táblát dolgoz fel, mely valamely pornófilmben bukkan fel. Az elemzés során megállapítja, milyen tantárgyhoz tartozó információkat találunk a táblán, azok milyen szintek (óvodától egyetemig – bár ezt nem mindig könnyű eldönteni), illetve részletesen kielemzi a tartalmat, különös tekintettel az esetleges hibákra, mint például négyvonalas kotta vagy a félreírt kémiai képlet. Ugyanakkor nem fukarkodik a dicsérettel, sem, mint azt láthatjuk a helyesen és példaértékű szépírással megoldott matematikaképlet vagy a térképrajzolásban erős történelemtanár esetében. A blog már csak ezért is közel áll a nyest szívéhez, mert kiáll a nem sztenderd nyelvváltozatok mellett is.

A blog az oktatás színvonalát nem pusztán a táblán található feliratok alapján mérin fel, hanem értékeli a szituációt is, illetve általában az oktatásüggyel kapcsolatos problémák is, mint azt az alábbi részlet is mutatja.

Finally, the teacher should make sure that her students keep their focus on their work. She only has three students, so can't complain too much about the pupil-teacher ratio. The teacher is giving all her attention to the lone male student, allowing the two female students to talk to each other, thus reinforcing gender stereotypes of women in maths, despite being female herself. Sadly, it is this kind of attitude which leads to the 'Math class is tough' talking Barbie and low numbers of women choosing to study maths in further and higher education.

Végül pedig a tanárnőnek ügyelnie kellene arra, hogy a diákok a feladatra koncentráljanak. Mivel csak három diákja van, aligha panaszkodhat a tanár–diák arányra. A tanárnő minden figyelme az egyedüli férfidiákra irányul, lehetőséget teremtve arra, hogy a két diáklány beszélgethessen egymással, s ezzel megerősíti a nők és a matematika kapcsolatát illető sztereotípiákat, függetlenül attól, hogy ő maga is nő.  Sajnos éppen ez az attitűd vezet „a matek olyan nehéz”-típusú barbinyafihoz, illetve ahhoz, hogy oly kevés nő választja a matematikát a továbbtanulásban.

Örülünk, hogy vannak, akik ilyen lelkiismeretesen foglalkoznak oktatásüggyel.