Vajon miért fogad be az angol nyelv oly sok szót más nyelvekből, s miért lehet az, hogy egyes esetekben még idegen toldalékokat is magáévá tesz? A valós válaszhoz valószínűleg az angol történelemben is kellene vájkálnunk, ám ezt most nem tesszük meg. Lássuk, mi a kérdésre a teljességgel tudománytalan, józan paraszti ésszel kiötlött válasz!

Mikó Krisztus Urunk a nyelveket osztogatta, hogy ki milyen nyelven beszéljen, a kezében a bográcsa volt, tele nyelvdarabokkal. Sorba jöttek az emberek egymás után. Krisztus Urunk azután egyenkint adott mindegyiknek:

– Te lögyél magyar, te lögyél német, te lögyél olasz, te lögyél török!

Így mentek sorban. Utoljára jött az angol. Akkor már a bogrács fenekén volt mindenféle nyelvből. Krisztus Urunk jól összekeverte, kidűtötte, odaadta neki:

– No, te lögyél angol!

Van is az angolban mindenféle nyelvből. Azért olyan kevert nyelv, mert Krisztus Urunk mindenféle nyelvet belekevert.

(Lammel – Nagy (1995) Parasztbiblia. Budapest: Osiris. 70–71. o.)

Ma azt nézzük meg, mit tett hozzá a bográcsból kidöntött olasz nyelvdarabka az angol szókincshez. Azoknak a szavaknak a nagy része, melyek az irodalmi nyelvből vagy valamelyik olasz nyelvjárásból érkeztek az angolba, nemzetközi szó, melyet egy sor – főként európai – nyelvben használnak. Ezek idegenszerűsége általában vagy szakszó mivoltuk, vagy az olasz reáliákhoz való kötődésük miatt általában mindig érezhető. Cikkünkben kitérünk azonban néhány olyan szóra is, mely teljesen beépült a hétköznapi angol szókincsbe, és olasz eredete nem szembetűnő.

Mivel főként nemzetközi szavakról lesz szó, cikkünkben csak akkor adjuk meg az idegen szavak magyar jelentését, ha a magyarban a szó nem használatos vagy ha írásképe nagyon különbözik az itt megadottól.

Induljunk el a kályhától, azaz pontosabban a tűzhelytől, hiszen az olaszból más nyelvekbe került szavak jelentős része a konyhaművészethez kapcsolódik. Az olasz konyháról először talán a pizza jut eszünkbe. Ez az étel – egy kis amerikai kitérővel – mára az egész világon elterjedt. A pizza kialakulásáról több verzió ismert, Egyiptomtól kezdve Görögországon át egy nápolyi étteremig sok helyen vélték már megtalálni a végtelen változatban fogyasztott étel bölcsőjét. Sőt, egy kocsmai beszélgetés során az ősi magyar ételek közé is bekerült. De vajon honnan ered maga a pizza szó?

Pizza – eredete bizonytalan
(Forrás: Wikimedia Commons / jeffreyw / CC BY 2.0)

A pizza szó eredete is bizonytalan, akárcsak az ételé. Kialakulásáról számos elképzelés látott már napvilágot. Az az egy bizonyos, hogy a szó az olaszból indult világhódító útjára a 19. század utolsó éveiben. Az egyik elgondolás szerint a pizza a görög pitta ’lepénykenyér’ szóból származik. Egy 1907-es olasz etimológiai szótár egy olasz nyelvjárási pinza szóval rokonítja, mely a latin pinsere ’szétzúz, szétnyom’ származéka volt. Egy másik elmélet az ófelnémet bizzo, pizzo szóval rokon longobárd ’harapásnyi’ jelentésű szóhoz kapcsolja. Eszerint a mai angol bite ’harap’ és bit ’kis darab, zabla, harapás, bit’ szavakkal egy tőről fakad a pizza. A magyar Wikpédián a picea szót jelölik meg előzményként, melyet a pincere ’összegyúrni’ latin szóból származtatnak. Ilyen latin szót viszont nem sikerült találnunk sem az interneten, sem a rendelkezésünkre álló szótárakban. A Collins szótár „English Worldwide” verziója szerint is feltehető egy nem adatolt vulgáris latin picea előzmény az étel neveként, ezt a feltételezett alakot pedig a piceus ’szurokfekete’ latin szóval rokonítják, s felvetik a görög pitta alakkal való kapcsolatot is. Ugyanennek a szótárnak az amerikai változatában más olvasható: „feltehetően a görög pitta ’lepény’ helyettesítése a pizza ’csúcs, szél’ szóval”. Tótfalusi István szerint pedig a pizza szónak az olasz pizzicare ’csipked, penget’ szóhoz van köze, mert a pizza feltétjéhez mindenből egy ’csipet’-re van szükség. Ezt az utóbbi elgondolást más források nem támogatták.

Néhány további olasz eredetű ételnév: lasagne ’rakott tésztaétel’, melynek neve egy ’főzőedény’ jelentésű szóból származik; a mozzarella ’sajtféleség’, amit a mozzare ’levágni’ igéből képeztek; vagy a népszerű leves, a minestrone ’zöldségleves’, mely a minestrare ’szolgálni’ ige származéka, akárcsak a magyar ministráns vagy miniszter szó. S bár a magyar szalámik közül többet is a hungarikumok közé sorolnak, ezt a felvágottat nem a magyarok találták ki, hanem az olaszok. A nyelvek széles körében megtalálható salami (magyar szalámi) is az olaszból ered: az olasz sal ’só’ származéka.

Minestrone
(Forrás: Wikimedia Commons / Jrfdiaz / GNU-FDL 1.2)

A nemzetközileg ismert express ’gyors, sürgős’ szó is a latin expremire ’kinyomni, kisajtolni, kifejezni’ igéből származik. A melléknévi expressus ’kifejezett, határozott’, illetve határozói expresse ’kifejezetten, határozottan’ alakokból keletkezett.

A legnépszerűbb kávéféleségek neve is olasz: az espresso a caffé espresso ’kinyomott kávé’ kifejezésből rövidült le. Nevét nem onnan kapta, hogy gyorsan elkészül. A presszókávét úgy készítik, hogy nagy nyomású gőzt nyomnak, sajtolnak át az őrölt kávén – innen a név. A cappuccino neve pedig a kapucinus szerzetesek barna csuhájáról kapta a nevét – hisz a forró tejes kávé színe olyan árnyalatú barna, mint a barátok csuhája.

A nem olasz eredetű angol -i végű szavak egy részének utolsó hangját [áj]-nak ejtik akkor is, ha a szótag nem hangsúlyos – például rabbi, hifi, wifi, Jedi. A latinos többes számú szavak végződése is [áj], mint az alumni ’tanulók’, fungi ’gombák’, hippopotami ’vízilovak’ szavak esetében. Az olasz jövevényszavak többes alakjában az -i többes számot jelölő olasz toldalékot olaszosan röviden, [i]-nek ejtik.

Néhány szót eleve többes számú alakjában terjedt el. Például a tutti-frutti szót, mely szó szerint ’minden gyümölcs’ jelentésű, vagy a macaronit, mely valószínűleg a görög makaria ’egy árpából készült étel’ átvétele volt az olaszban, ahol kialakult ma ismert jelentése.

A brokkolinak valójában a virágrügyeit esszük meg. Erről bárki meggyőződhet, ha egy ideig a spájzban felejti a szép zöld brokkolit – a rügyek kinyílnak és sárgás szirmú apró virágok lesznek belőlük.

A többes számban álló szavak egy alcsoportja még kicsinyítőképzőt is tartalmaz: a spaghetti a spago ’madzag, zsineg’ szó származéka (egyébként ebből jön a magyar spárga is), a ravioli szó szerint ’répácskák’ jelentésű, míg ha vermicellit eszünk, tulajdonképpen ’kukacocskák’-at fogyasztunk, a broccoli jelentése pedig ’kis hajtás’.

Virágzó brokkoli
(Forrás: Wikipedia Commons / Wing / GNU-FDL 1.2)

A mediterrán régióban termesztett zöldségfélék közül is többnek az olaszból terjedt el a neve. Ide tartozik a zucchini is, aminek alapszava a ’dísztök’ jelentésű zucco. Az artichoke ’articsóka’ pedig az olasz articiocco módosulásával jött létre. Az olasz szó a spanyol alcarchofa származéka, mely végső soron az azonos jelentésű arab al-kharshūf szóból ered.

Viva la musica!

A konyhai kifejezések mellett a másik nagy terület, ahol gyakran használunk olasz jövevényszavakat, a zene. Erről a témáról akár angolul, akár magyarul könnyen alkothatunk olyan mondatokat, amikben csak úgy hemzsegnek az olasz eredetű szavak.

The prima donna soprano Julia Smith, who sings several solos in the Opera House, didn’t like the libretto of the opera.

Julia Smith-nek, a szoprán primadonnának, aki számos szólót énekel az Operában, nem tetszett az opera librettója (azaz szövegkönyve).

Lássunk egy másik zenei kifejezést, a capricciót, amelynek meglehetősen kalandos az etimológiája. Magyarul is capricciónak nevezzük a viszonylag szabadon, kötöttségek nélkül komponált, gyors darabokat. A szó eredendően az olaszban ’ijedelem’ jelentésű összetett szó volt, a capo ’fej’ és a riccio (< latin ericius) ’sün’ szavakból. Az összetétel arra utalt, hogy az ijedtségtől úgy égnek áll a haja az embernek, mint a sündisznó tüskéi. Később alakult ki az ’összerándulás’ jelentés, melyet az is segített, hogy a szó eleje egybeesett a capra ’kecske’ szó kezdetével – s a kecske hirtelen mozdulatokat tevő állatként ismert. Ebből lett a ’szeszély, kiszámíthatatlan viselkedés’ átvitt jelentés – melyet aztán „kevéssé megzabolázott” zeneművekre is alkalmaztak.

A szeszélyes kecskéktől áll égnek a haja?
(Forrás: Wikimedia Commons / Claus Rebler / CC BY-SA 2.0)

A hangszerek közül is számos visel olasz eredetű nevet a világ nyelveiben: a cello, a violin ’hegedű’ vagy a piano ’zongora’. Emellett igen tetemes azoknak az olasz eredetű zenei szakkifejezéseknek a száma, melyek egy zenedarab – például egy concerto vagy sonata – előadásmódjára vagy tempójára vonatkoznak. Ezek az olaszból kerültek az angolba, a 17-18. század folyamán. Ilyen a pizzicato ’pengetett’, melyet kétségtelenül a pizzicare ’csípni, csipkedni’ igéből képeztek (ellentétben a pizzával), a fortissimo, ami a latin és olasz forte ’erős’ felsőfoka, a diminuendo ’halkuló’ a diminuere ’csökkenni’ igéből jött, az allegro ’vidám, friss’ az azonos jelentésű latin alacer leszármazottja vagy a ’mérsékelt tempóban, sétálva’ jelentésű andante. Az adagio az ad agio ’könnyedén’ elöljárós szerkezet összevonásával jött létre.

A tempójelzések sorban: larghissimo < grave < lento < largo < larghetto < adaggio < adaggietto < andante moderato < andante < andantino < marcia modrato < moderato < allegretto < allegro < vivace < vivacissimo < allegrissimo < presto < prestissimo

Az olasz melléknevek egy része két alakú: a hímnemű alak -o, a nőnemű -a végződést kap egyes számban, többesben pedig -i és -e a végződés: lento : lenti ~ lenta : lente. Más melléknevek mindkét nemben -e-re végződnek, s többes alakjuk -i-t kap: grave : gravi, forte : forti. Egy harmadik csoport pedig ragozhatatlan, ide tartoznak az összetett színnevek, mint a verde mare ’tengerzöld’ vagy a rosso pallido ’halványvörös’ és néhány más szó, mint a pari ’páros’.

A kottán látható tempójelzések formailag melléknevek – az -issimo végű alakok felsőfokú melléknevek –, ám a gyakorlatban határozószóként használják őket a zenészek – hiszen nem csak azt mutatják meg, milyen a dallam (presto ’gyors’), hanem azt is, hogy hogyan kell játszani (presto – gyorsan). Általában az olaszban módhatározószót a melléknév nőnemű alakjából -mente képzővel lehet előállítani: presta ~ prestamente ’gyors ~ gyorsan’, forte ~ fortemente ’erős ~ erősen’, larghissima ~ larghissimamente ’a legszélesebb ~ a legszélesebben’. Sok melléknevet azonban a hétköznapi beszédben is használnak határozószóként, ilyen például a forte ’erős, hangos’: Non parlate così forte! ’Ne beszélj olyan hangosan!’

A stúdióból a kaszinón át a gettóba

A zeneművészet mellett más művészeti ágak szakszókincsében is számos olasz eredetű kifejezésre bukkanhatunk. A művészettörténetben és az irodalomtudományban – elsősorban az itáliai művészet korszakolására – használják a trecento [trecsento] ’14. század’, quattrocento [kvatrocsento] ’15. század’, cinquecento [csinkvecsento] ’16. század’ szavakat. Ezek a miltrecento [miltrecsento] ’1300’, milquattrocento [milkvatrocsento] ’1400’ és a milcinquecento [milcsinkvecsento] ’1500’ számnevekből rövidültek le, s az ’1300-as évek’ stb. értelemben használatosak.

Ha városnézésre megyünk, sok helyen graffiti borítja a falakat. Vannak azonban más, eredetileg is a falra szánt díszítések: a gipszöntvény, azaz a stucco ’stukkó’ germán eredetű neve az olaszban kapta a ’gipsz’ jelentést. A száraz vakolatra festett secco ’szekkó’ és a nedves vakolatra készített fresco ’freskó’ neve a ’száraz’ és ’friss’ jelentésű olasz szavakból ered. S annak a helynek, ahol a festmények készülnek, azaz a műteremnek is olasz eredetű neve van az angolban: studio. Mára a szó jelentése kibővült: a filmek, fényképek készítésére használt helyeket is így nevezik.

Néhány, sötét ügyletekkel kapcsolatos szó is az olasz csizmáról vándorolt ki. A szicíliai mafia megbízásából dolgozik a mafioso, s ki tudja milyen módszerekkel gyógyít a charlatan ’sarlatán’, akinek a neve a ciarlare ’fecseg’ igéből származik. Aki pedig szerencsével járt a casino-ban, elverheti a pénzét bordello-ban, azaz a bordélyban. Ez utóbbi vándorszó az ófrancia borde ’deszkakunyhó’ szóból került más nyelvekbe – az angolba és esetleg a magyarba is az olasz közvetítésével.

Az első gettó
(Forrás: Wikimedia Commons / Andreas56 / GNU-FDL 1.2)

A rossz emlékű ghetto ’gettó’ szót először Velencében használták egy zsidók által lakott lakónegyedre. Velence városállama 1516-ban jelölte ki a zsidók számára a Ghetto Nuovo ’új salak’ nevű részen, ahol eredetileg öntödék működtek. Egy másik elképzelés szerint a velencei gettó neve a borgo ’város’ szóból kicsinyítőképzővel képzett borghetto ’városka’ szóból ered, melyet ’városfalon kívüli település’ értelemben is használtak.

Csak egyszerűen

Míg az eddig bemutatott olasz jövevényszavak nagy többsége viszonylag szorosan egy-egy szakterülethez kötődik és kissé idegen ízű, a hétköznapi szavak között van néhány, mely az olaszból került az angolba. Esős időben előkerül az umbrella ’esernyő’. Ennek neve az olasz ’árnyék’ jelentésű ombra szóból képzett ombrello, ombrella ’(es)ernyő’szavak 17. századi kölcsönzése révén került az angolba.

Szent Pantaleone mártíromsága – a San Pantalon templom mennyezetfreskója
(Forrás: Wikimedia Commons / Divot)

Cikkünk végén pedig induljunk egy kalandtúrára, mely a Fekete-tengernél indul, és egy brit, valamint egy amerikai ruhásszekrényben végződik. Közben érintjük természetesen Olaszországot is. Kirándulásunk kiindulópontja Törökország, ahol Nicomediában (a mai Izmit térségében), a 3. és 4. század fordulóján élt egy pogány orvos, aki keresztény hitre tért, majd később Szent Pantaleone néven mártírhalált halt. Kivégzése meglehetősen nehéz volt a legendák szerint, mert Krisztus mindig megsegítette. Először fáklyákkal égették testét – a fáklyák kialudtak. Majd olvasztott ólomba akarták ültetni – az ólom megszilárdult. Követ kötöttek a nyakába és a tengerbe dobták – de a kő úszott. Majd vadállatok közé vetették – de az állatok megszelídültek. Kerékbe akarták törni – de a kerék eltört. Ezután le akarták fejezni, ám a kard elhajlott. Végül megengedte, hogy lefejezzék és így érte el a vég. Neve azonban fennmaradt, s személynévként tovább élt.

Forradalmár pantallóban
(Forrás: Wikimedia Commons / Louis-Léopold Boilly (1761–1845))

Túránk következő állomása Velence. Néhány évszázaddal Szent Pantaleone halála után a Velencében játszott vígjátékok (commedia dell’arte) egyik állandó szereplője volt a velencei kereskedő, akit Pantalone néven neveztek. Ez a keresztnév lett így a velenceiek gúnyneve is. A komédiásokat Franciaországban is ismerték, s ők kezdték a pantalon szót a velenceiek ruházatára használni. A nadrág – azaz pantalló – már mint a ma is jól ismert nadrág neve terjedt szét a világba a franciából. Ebben nagy szerepe volt a forradalomnak – az arisztokraták culotte nevű térdnadrágot, míg a dolgozó emberek pantalont viseltek, s nevük így sans-culotte, azaz ’térdnadrág nélküli’ lett. Mára a culotte közel sem egy elegáns ruhadarab nevévé vált – a mai franciában így hívják a bugyit.

Panties
(Forrás: Wikimedia Commons / Mario Antonio Pena Zapatería / CC BY-SA 2.0)

Ám a pantallósok sem jártak jobban. A hosszú nadrágot ugyan az újlatin nyelvekben ma is a Szent Pantaleón nevéből származó szóval illetik: spanyol pantalón ~ pantalones [pantalon(esz)], olasz pantaloni [pantaloni], román pantaloni, francia pantalon [pónteló]. Sőt a törököknél is pantolon [pantolon]. És az angolban is használják a pantaloons [pentölúnz] szót ’buggyos női nadrág’ értelemben, ám a szó lerövidült formáit különböző nadrágszerű ruhadarabokra használják. Ezek neve mind a pantaloonból rövidült le – de abban dialektális különbségek vannak, hol mit minek neveznek.

Egyrészt a pants szót Észak-Angliában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában általánosan, ’nadrág’ értelemben használják – másutt erre a trousers szó él. A britben ezzel szemben a pants ’alsónadrág’ jelentésű, az össze dialektusban használják erre a briefs ’rövidek’ szót. A női alsóneműt a pants alakból kialakult panties néven ismerik, bár egy brit nő fiókjában inkább knickerseket találunk. Szegény Szent Pantaleone biztosan nem gondolta, hogy neve bugyiként és alsónadrágként marad fenn ennyi kínszenvedés után. S a francia forradalom térdnadrágos és hosszú nadrágos harcosai sem képzelték, hogy jelképnek is beillő ruhadarabjaik neve néhány száz év múlva a ’bugyi’ jelentésben békül össze.

Források

Edward Allhusen (2009) Codswallop, Crumpet and Caper. Words and Where They Came From. Moretonhampstead: Old House Books.

Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára.

Tótfalusi István: Idegen szavaink etimológiai szótára.

Olasz jövevényszavak az angol Wikipédián

Olasz jövevényszavak listája

Olasz jövevényszavak az angolban

Collins Dictionary

Oxford Dictionaries

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.

Herczeg Gyula: Olasz leíró nyelvtan.

Collins Italian–English Dictionary

Wells: Longman Pronunciation Dictionary