A Reuters, a Wolff, vagy az AP még csak kéjes álom volt megalkotójuk fejében, amikor egy magyar gyökerű férfi létrehozta Franciaországban a világ első hírügynökségét.
Legyen nevem Neytiri vagy Zrínyi Ilona! – a magyar névváltoztatásról
Mi van olyankor, ha az ember egy film- vagy olvasmányélmény, netán egy hatalmas családi perpatvar hatására meg szeretné változtatni a nevét?
Szilva, kender, mogyoró – a népdalkincs erotikájáról
Tudta ön, mit jelenthet az alma a magyar népdalokban? A magyar népköltészet helyenként sikamlós ....
- Melyik a helyes forma: blogol vagy blogozik?
Küldje el kérdéseit a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre!
Az oldal kísérleti jelleggel működik, így számos funkció még nem elérhető. Ha hibát talál, vagy ha elmondaná, miről olvasna még többet, kérjük írjon a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre.
A Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa tragédia az egész világnak – és ezen belül az öböl mentén dolgozó vietnami halászoknak is. A tenger munkásai megszokott munkájukat nem tudják végezni – nyelvi akadályok miatt azonban más munkát sem tudnak vállalni.
A Mexikói-öböl mentén nem kevesebb mint 24 ezer vietnami halász él és dolgozik: Vietnamon kívül tehát itt található a világ legnagyobb vietnami kolóniája. Egy részük 1954-ben érkezett ide, amikor országuk kettévált Észak- és Dél-Vietnamra, és az északi területen élő katolikus kisebbség elmenekült a hatalmat átvevő kommunisták elől. Másik részük pedig 1975 után keresett új hazát, Saigon eleste után, amikor véget ért a vietnami háború.
Ezeknek az embereknek a többsége a tengerből él, és valamilyen módon a halászatból keresi a kenyerét. Most viszont nagy bajban vannak: a néhány hónapja bekövetkezett olajkatasztrófa a partra parancsolta őket, és azóta nem tudnak dolgozni. Mi több, mivel angolul nemigen beszélnek, más munkát sem tudnak vállalni – írja a CNN egyik riportja. Ráadásul, amikor a helyi rádió angolul hírt adott a szerencsétlenség miatt kiírt halászati tilalomról, azt sokan nem értették, és tengerre szálltak, jelentős büntetést vonva így a fejükre.
„Ezek büszke, aktív emberek, akik tesznek a saját boldogulásukért. És most itt kell vesztegelniük, segélyért könyörögniük. Nyomorúságos látvány ”– kommentálja az eseményeket a közösséggel foglalkozó egyik katolikus pap. A helyiek büszkeségét jól jelzi egyikük válasza, akit arra biztattak, jelentkezzen segélyért. „Nem tudok beállni a sorba. Mi van, ha valaki meglát?”
Pedig aki nem tud dolgozni, az nem tudja fizetni a halászhajóra és a lakására felvett hitelt sem. Az egyházszolga arra is felhívja a figyelmet, hogy a sok stressz és feszültség nagyon megviseli a halászok idegeit, terápiát azonban nem tudnak kapni – mert nincs a nyelvükön beszélő terapeuta. „Nincs más, amiből élni tudnánk. Semmi másba nem fektettünk be az évek során. Számunkra minden a tengerről szól” – mondja az egyik 27 éves halász.
A közösség azonban nem adja fel. Ahogy egyik vezetőjük fogalmaz: „Rugalmasak vagyunk: egy túlélő nép. Ez csak egy akadály az élettől, de túl fogunk lépni rajta. Legyőzzük, és erősebbek leszünk”.